Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-28 / 150. szám
1978. június 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szabadtéri hangoszlopok Az Elektroakusztikai Gyárban megkezdték a száz wattos HTR-90 elnevezésű hangoszlopok nullszériájának gyártását, melyek hangszin skálája hatvan Herztől tizennégyezer Herzig terjed. Az idén ötszáz készül, részben exportra, részben a Népstadion akusztikai berendezéseinek felújításához. Képünkön: Készülnek a nagyteljesítményű hangoszlopok Ha vándorútra kel a műtrágya Kötelező a talajvizsgálat elhallgatni: Kár volna az érdekeltek körében nem váltott ki osztatlan lelkesedést a hír, hogy a mezőgazdasági miniszter kötelezővé óhajtja tenni a rendszeres talajvizsgálatot. Mindenki elismerte, hogy a vizsgálatra szükség van, de elsősorban a termelőszövetkezetek berzenkedtek a hatósági előírás miatt. Miért kell rendeletbe foglalni azt, ami egyébként is mindenkinek saját érdeke? A rendelet azonban a Magyar Közlöny május 26-i számában megjelent és címében hordozza jellegét: „A mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter ... rendelete a gazdálkodó szervezetek talaj- tápanyagvizsgálati kötelezettségéről”. Minden szervezet, amely több mint húsz hektáron gazdálkodik, szántóföldjén három évenként, bizonyos gyepterületeken pedig négy évenként köteles ezt a vizsgálatot elvégeztetni. A minisztérium csak a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja által kijelölt laboratóriumok elemzését fogadja el. A munka nem ingyenes, egy minta megvizsgálásáért 160 forintot kell fizetni. Először beszéljünk arról, hogy miért kell ez a vizsgálat. Sok egyéb cél mellett azért, mert a mai modern mezőgazdaságban a felhasználandó műtrágya adagokat csak akkor lehet pontosan megállapítani, ha tudjuk, hogy milyen is az a talaj, amelyre a vegyszert kiszórjuk. A 160 forintos vizsgálati díj csak látszatra kevés. Mintát ugyanis minden 4—6 hektárról venni kell. Egy, mondjuk 5000 hektáros téesz tehát ezer mintát vizsgáltat meg, ami már 160 ezer forintos költség, korántsem jelképes. De megéri. Ezt akkor látjuk, ha „visszaszámoljuk” a költséget. Ilyen mintasűrűséggel és három évenkénti rotációval egy hektárra évenként mintegy 15—20 forint költség jut. Am egyetlen mázsa feleslegesen felhasznált műtrágya legalább 300 forintba kerül! Manapság pedig, amikor nemritkán 8—10 mázsát is kiszórnak egy hektáron, száz kiló könnyen elcsúszik a pontos ismeretek hiányában. És miért kötelező? Azért, mert ha egy gazdaság kevesebb műtrágyát használ a szükségesnél, az tekinthető saját ügyének is. Legfeljebb kisebb lesz a termése. Ha azonban a gazdaság a szükségesnél több műtrágyát használ, az már: közügy. Ezt a többletet ugyanis nem használják fel a növények. A vegyszer beleoldódik a talajvízbe és kiszámíthatatlan vándorútra indul. Az ilyen fölösen felhasznált műtrágya az egyik bűnös például abban, hogy a Balaton vize eut- rofizálódik, magyarán: ellepi a hínár. Ez már környezetvédelmi kérdés. Mivel pedig éppen a legszakszerűtlenebbül műtrágyázó gazdaságok „takarították” meg szívesen a talajvizsgálati költséget, nem volt más megoldás, mint a hatósági előírás. eredméfl legjobb nyékét elérő, legjobban vezetett gazdaságok eddig is igénybe vették a laboratóriumok segítségét. Számukra tehát a rendelkezés azt írta elő, amit eddig is csináltak. Legfeljebb most más laboratóriumhoz lesznek kénytelenek fordulni. Ha a jövőben valamennyi gazdaság él ezzel a segédlettel, és ennek nyomán megszűnik a vizek szennyezése, megszűnik a környezeti ártalom, amely ebből a forrásból származott, akkor a rendelet elérte célját. De még jobb lenne persze, ha a korszerű gazdálkodásnak egy ilyen alapvető elemét nem lenne kénytelen a miniszter a Magyar Közlönyben szorgalmazni... n szakácsok is készülnek az aratásra R kombájnszériin rendelhetik meg a menüt Nemcsak a kombájnosok, szerelők, hanem a szakácsok, konyhalányok is készülnek az aratásra. A jászszentand- rási Haladás Tsz 400 adagos konyháján 250 személyre főznek egész éven át. Mintegy 100 adagot hordanak ki naponta a távoli munkahelyekre, az aratás ideje alatt ez a szám 60—70 „feljavított” adaggal növekszik. A nyári műszak a gabona betakarítása után sem ér véget, mivel a Haladásban az aratás után a paradicsomszüretre és feldolgozásra kerül sor. A paradicsomföldekre, a léállomásra és a kertészet távoli területeire 200 adag ételt hordanak ki napjában. Jászdózsán a Tarnamenti Tsz-ben az előfizetőkön kívül hetven növénytermesztőnek' visznek ebédet, ami az előfizetőknek 12 forintba kerül, a nyugdíjas tsz-tagoknak 6 forintba. Az aratás ideje alatt több menetrendszerű éthordó járatot indítanak. A Tolbuhin Tsz-ben tavaly adták át a korszerűen felszerelt, ebédlővel és büfével ellátott üzemi konyhát. Naponta 180—200, az aratás ideje alatt háromszáz embernek főznek majd. A ételt zárt kocsival, zárt edényekben hordják ki a több mint 20 kilométeres körzetben dolgozó kom- bájnosoknak, szállítómunkásoknak. Kaszára is szükség van Nem exportált az idei aratásra kaszát és sarlót a Szentgotthárdi Kaszagyár, hogy a hazai igényeket kielégíthesse. A gépek mellett ugyanis változatlanul szüksége van a nagyüzemeknek e hagyományos aratási szerszámokra, főként a megdőlt gabonák levágásához, a háztáji gazdaságokban, kiskertekben pedig eleve ezekkel dolgoznak. A hazai üzletekbe 250 000 kaszát és 20 000 sarlót küldött a gyár a mostani gabonabetakarításra. A nagymúltú üzem nemrég a győri Rába Gyár gyáregysége lett. Honnan vették, ami nincs? A gumigyár sincs gumiból A Tisza Cipőgyárban megtalálták a kulcsembereket Szőlősi József, a gumigyár vezetője láthatólag derűs nyugalommal üldögél íróasztalánál. Mellette, körülötte a művezetők. Tízórai szünet van, kis idő jut a barátságos beszélgetésre. Liborné, Fujsz- né Juliska, meg Fodor Ferenc művezető „ugratja” a főnököt. Már meg itt a sajtó, nyilatkozni fog! Hiába, ez a nagyság átka. Torkukon akad a szó, amikor kimondom: munkaerő. És a jókedvű művezetők már búcsúznak s. Szőlősi József azonban változatlanul nevet: — Ez roppant fontos téma nálunk! Ha hiszi, ha nem, itt minden műszak előtt szervezni kell! De nem ám egy- egy munkánál egyszerre, hanem többnél! Ezért mondom én, szüntelen szervezés az életünk. — Tizenhárom futószalag dolgozik az irányítása alatt. Mekkora az átlagosnak mondható létszámhiány? — Naponta kétszáznegyvenen hiányoznak a technológiai létszámból. — Műszak kezdéskor a művezető ellenőrzi mennyien hiányoznak a futószalagján. Mielőtt a kör elindulna, már jön, mondja a baját. Ugyanígy a többi. Akkor azt mondom, Liborné, van nálad az a jó kezű kislány, aki ezt is tudja, azt is tudja. Nem adnád kölcsön Fujsznénak? És így „cvancigolva”. Akkor Liborné elmegy, megbeszélni a „jókedvűvel”, hogy másik körön kell besegíteni. Megmondja azt is, ha a hiányt betöltjük, megy vissza, dehogy adná a világért se örökbe. A „jókezűnek” meg esze is van, szereti a munkáját, ezt az egész hóbelevancot, s megy. Persze, komolyra fordítva ehhez az kell, hogy egy- egy munkás, munkásnő ne csak azt a milliószor begyakorolt műveletet tudja a futószalagon, ami az ő reszortja. Ezerháromszáz munkás tartozik hozzám, legalább húsz százalékuk ilyen, kulcsember! Ezt kell ösztönözni, a tanulást, a szakmai fejlődést. Szőlősi József felsóhajt. Egyszuszra elmondta, ami azért a mindennapokon is víTrencsényi Benedek, a nor- macsoport vezetője szűkszavú ember. Nem magyaráz, csak tényeket sorol: — 1977-ben 7,4 százalékkal növekedett a termelékenység. A mintavételes munkanapfényképezés adatai szerint 11,4 százalékról 9,2-re csökkent a veszteségidő. Ezen belül a munkástól függő 1,4 százalékkal. Munkaszervezési intézkedésekkel 1977-ben 37 ezer 789 óra megtakarítást értünk el, ez megfelel tizennyolc ember évi munkaidejé— Akkor aligha sikerülhet a tervteljesítés. A gyárvezető megsértődik. —- Mi a jó istennek lennénk akkor itt mi vezetők, művezetők? Az idén az első öt hónap alatt a tervezettnél kereken húszezer párral több cipőt gyártottunk. És nehogy azt higgye, csak úgy hűbele- balázs módjára ütjük, vágjuk! A rhi gyárunkra előíi- ták az első osztályú cipők részarányát: 94,6 százalék a minőségi terv. Ebben az elmúlt öt hónapban termékeink 94,7 százaléka első osztályú volt. — Már megint nevet, örül, hogy felelhetett, megvédte a gárdáját. — Akkor itt valami nincs rendjén. A technológiai létszám talán „ráhagyós”. — Inkább mi vagyunk észen, meg egy akaraton. Ezt el se lehet képzelni? Nem szándékom, hogy művezetők után én is „ugrassam” a főnököt. Kérdezem hát, hogyan okoskodnak? tát szül, rengeteg számolást, meggyőzést, érvelést. Búcsúzóul megerősíti: — Az az igazság, hogy rengeteget elmondjuk, milyen erő a szocialista brigádmozgalom. Hát ezt én is aláírom, de látja ilyen dolgokban is kell a támogatásukat kérni. Nálunk a gumigyárban harminchét szocialista brigád dolgozik. A tanulók, a kulcsemberek éppen a brigádokban fejlődnek a legtöbbet... És a brigádok zokszó nélkül megértik, hogy műszakkezdéskor akkor indulhat a futószalag, ha minden részfeladatnak van reszortosa. Ezért vigyázni kell nagyon: nem lehet az embereket becsapni. Ha kevésbé jól fizető reszortra szólítjuk szükségből, csak meg kell fizetni. Bevallom az is megtörténik, hogy a második műszakban sehogy sincs ki a létszám, s mondom egy- egy munkásnőnek, húzzon már rá egy kicsit. — Vállalják is, ha nincs égető otthoni gondjuk. Csak az ilyen dolgokat nem szabad elfelejteni, jutalomosztáskor, fizetésemeléskor. nek. A gépi beruházások rengeteg élő munkát takarítanak meg. Például: négy, egypáros rendszerű futószalag aljköre évi negyvenkét embert. A négy Varrion tüzödei futószalag negyven munkással enyhíti a létszámhiányt. A különböző kisgépek munkába állításával nyolcvan embert „szabadítottunk” fel. További 170 ilyen-olyan kisgép egyenként egy-két ember munkáját végzi. Óvári Gézáné munkaügyi csoportvezető bólogat, amikor a múlt évi kerekasztal beszélgetés tényeit idézem. Akkor évi 800—900 nő hiányzott a gyárból szülési, gyermek- gondozási segély miatt. — Csak Martfűn és Mezőtúron (tehát az anyagyárban és egy gyáregységben) májusban kilencszáz asszony van gyesen, százhatvanhét szülési szabadságon. A debreceni gyáregységből százötvenen hiányoznak ugyanezért. — S ezzel együtt, vagy ennek ellenére a Tisza Cipőgyár 1977. évi munkájáért Kiváló címet kapott. Gazdag termékskála, egyre jobb minőségű lábbelik dicsérik. A Tisza Cipőgyár az ipar előkelő nagyvállalata lett. Ováriné sóhajt. Amolyan régi „tiszás”, mint Szőlősi meg Trencsényi. Átélte a gyár nehéz korszakait. Mindez csak pillanat. Már újabb adatokat sorol': — A műszakpótlék jelentősen csökkentette a fluktuációt. Éppen most néztem meg, nem akartam elhinni. A kétműszakosok havi keresete 250—300 forinttal nőtt, a folytonosban dolgozóké meg 900—1000 forinttal. A múlt év első felében még 6,4 százalékos volt a fluktuáció, a műszakpótlék bevezetése (helyesebben növelése, mert a gyár saját erőből is tett hozzá), 5,5-re csökkentette a második félévben. Az idén, az első negyedévben pedig már csak 3.2 volt. Állandóan növekszik a stabil állomány. Külső erők Zagyi Sándor műszaki igazgató tiltakozik. Elmondanak mindent az emberek, ö csák megerősítheti legfeljebb. — A szervezés, az okos átcsoportosítás tulajdonképpen a jó üzemi légkör, a vezetők és vezetettek jó kapcsolatának eredménye. Sokkal inkább élénk most a belső átcsoportosítás, a gyárkapun belüli munkaerőgazdálkodás, mint pár évvel ezelőtt volt. Ahol hatezerkétszáz ember dolgozik, sok mindent meg lehet oldani belső szervezéssel. Persze, mindennapos felelősséggel. — Azért azt se mondanám, hogy ezzel mindent megoldottunk és rendbe teszünk. Nem véletlen, hogy Indiában tavaly bakancs felsőrészeket csináltattunk és az idén már utcai cipőket is rendelünk. Az se, hogy Vietnamban textilfelsőrészt varrnak majd nekünk. Még sem állíthatjuk, hogy minden lehetőségünket kimerítettük. A belső szervezés mellett a bérmunka is enyhít a létszámgondokon. Szükség van erre is, hiszen a szervezők se képesek csodára. Időnként ugyanis a gumigyári vezetők is vakarják a fejüket. A gumigyár sincs gumiból. — VÉGE — Sóskúti Júlia Szüntelenül szerveznek Kilencszáz nő gyesen Az Agria Bútorgyárral kötött megállapodás alapján a jászladányi Vegyesipari Szövetkezet faipari részlegében komódokat és különböző bútoralkotóelemeket készítenek F. B.
