Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
1978. június 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II A BETEGEK ÉRDEKÉBEN A kórházi látogatás szabályai Emberileg érthető, hogy a beteglátogatás a családtagok, rokonok, ismerősök, munkatársak kedves kötelessége. A gyakorlati megvalósítás azonban még a felületes szemlélőt is elgondolkoztatja: a beteg ágya körül sokszor tolongás van, s akik régóta nem látták egymást ezt az alkalmat használják fel a beszélgetésre. Régi, de nem szerencsés szokás a beteg elárasztása élelemmel. Tekintsük át, mit jelent a beteglátogatás az érdekeltek szempontjából, milyen problémák merülnek fel, és ezek hogyan oldhatók meg? A beteg érthetően várja a látogatást, jóleső érzéssel tölti el a gondoskodás és a törődés ténye. Számára különösen problematikus az izoláltság érzése. Különböző gondolatok foglalkoztatják, szükség van-e még rá, igénylik-e a munkáját otthon, munkahelyén, a társadalomban? De aggódik is: hozzátartozói, szerettei helyzete és saját megoldatlan, félbemaradt problémái miatt. Mindenkit meghallgat, mosolyt erőltet magára, mégis a hosszú idő óta fekvő beteget megviselheti a társalgás, a hirtelenül rázúduló információtömeg. A behozott édességeket, egyéb élelmiszereket pedig nem utasítja vissza, nehogy megsértődjenek a látogatók. Milyen tanácsok adhatók? Tartsuk be a hivatalos látogatási időt. Lehetőség szerint csak ketten tartózkodjanak a betegágy mellett. A látogatás célja a beteg egészségének figyelemmel kísérése, a vele való törődés, és a gondoskodás legyen. Minimális táplálékkal kedveskedhetünk, hiszen a beteg rendszerint diétán van, előírásnak megfelelően. Külön érvényes ez a szigorúan diétázó betegekre (például cukorbaj, fekélybetegség). Sokkal helyesebb, ha a kezelő orvosnál, ápolónőnél érdeklődünk: mit fogyaszthat a beteg? A kórteremben, a megfelelő vagy kijelölt helyre tegyük le a kabátunkat. Helytelen, hogy az ágy végén halmozódnak a ruhák és az ágyak szélén ülnek a látogatók. * Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a látogatók számos kórokozót hozhatnak be az utcáról, és azokat szinte a betegbe „oltják”. Csak rövid ideig tartózkodjunk a betegnél, gondoljunk arra, hogy elfárad, — pedig a pihenésre nagy szüksége Van! A különböző rendszabályok fokozott betartása kedvezőtlen időjárás esetén különösen lényeges. Esős, havas időben a kórtermek tisztasága jelentősen romlik, A látogatóknak még sok egyéb körülményt is figyelembe kell venniök. Az úgynevezett intenzív osztályokon, ahol a beteg különös gonddal történő folyamatos megfigyelése szükséges^, érthetően tilos a látogatás. Ezért csak az ápolónők közvetítésével tartható fenn kapcsolat. Ugyanez érvényes a fertőző betegség miatt elkülönített betegre is. Nagyon fontos a rendszabályom betartása a gyermekintézmények látogatásánál. A fertőzések iráni a gyermek érzékenyebb, ezért a leghelyesebb, ha a gyermekeket — az orvos út- mutatása szerint — ritkán látogatjuk. A százlábú talpa Cifra dolog esett meg egyszer Hogyhívjákfalván. Ült a porban a százlábú és ordított, ahogy a torkán kifért. Arra ment a hangya, akkora morzsát cipelt, hogy majd’ megszakadt a nagy tehertől. Meghallotta, hogy ordít a százlábú. Letette a morzsát és kíváncsian megkérdezte : — Miért üvöltesz annyira, százlábú koma? — Hogyne üvöltenék, amikor úgy viszket a talpam, hogy csillagokat látok tőle! — mondta a százlábú és még jobban ordított. A hangya megvakarta a fejét, de semmi okosat nem tudott kisütni. Jött a tücsök, az is megkérdezte a százlábútól: — Mi bajod van, pajtás? Miért ordítod tele Hogyhív- jákfalvát? — Viszket a talpam, mintha milliárd tűvel bökdös- nék! — No majd muzsikálok neked egy kicsit, hátha attól jobb lesz — ajánlotta a tücsök és Laiben előkapta a hegedűjét. De a százlábú rá sem hederített a cincogásra. Olyan keservesen óbégatott, hogy még a szentjánosbogár is előbújt a fűből és ijedtében lámpást gyújtott. Most már hárman törték a fejüket, a hangya, a tücsök, meg a Szentjánosbogár. Annyit tudtak kiokoskodni, hogy elmentek a csigadoktorhoz. Bekopogtak a házába, s amikor a doktor kidugta az ajtón két kicsi tapogatóját, illendően elmondták, mi járatban vannak. Ment a csigadoktor szélsebesen, másnap estére oda is ért a százlábú házához. Ordított még mindig az istenadta, hogy a szemei is kidülledtek. Csigadoktor egy darabig hallgatta, hürnmö- gött, fejét csóválta. — Ne üvölts, te százlábú! Mondd meg inkább, mi bajod van? — Jaj nekem, mi lesz velem... viszket a talpam! — Melyik? — kérdezte a csigadoktor. Meghökkent erre a százlábú, még az ordítást is abbahagyta. Azám! Melyik viszkethet a száz közül? Bizony nem tud.ta megmoncla- ni. Nekilátott hát a hangya, a tücsök, a szentjánosbogár meg a csigadoktor, hogy megkeressék, melyik talpa viszket a százlábúnak. Keresték szorgalmasan, mialatt a százlábú ordított tovább szakadatlanul, mintha nyúznák. Amikor a kilenc- venkilencedik talpához értek, nagyot kiabált: — Ez a talpam viszket! No eddig eljutottak, megkerült a százlábú talpa, amelyik viszketett. De most mitévők legyenek? A százlábú éppen megint rázendített volna, de a tudós csigadoktor megtalálta az orvosságot. — Vakard meg a talpadat, akkor majd nem viszket! így is tett százlábú, megvakarta a talpát, mire azon nyomban elmúlt a viszketés. Ügy megörült, hogy örömében táncra perdült és járta, amíg le nem sántult mind a száz lábára. Szenté Varga Mária Jk w HÁZUNK TÁJA Hajtásválogatás, kötözés Ajándékötlet: cérnatartó Vannak, akik szívesen áldoznak időt, energiát arra, hogy maguk készítette ajándékkal kedveskedjenek a családtagoknak, ismerősöknek, barátoknak és sokan jobban is örülnek aZ ilyen meglepetésnek. ... Ha a cérnát dobozban tartjuk, a sok megkezdett cérnavég összegubancolódik, s nem lehet kibogozni. Ügyes cématartó dobozzal lephetjük meg a mamát vagy a feleséget a következő módon. Olyan kávés vagy kakaósdobozból (üvegből) készítjük, amelynek csavaros műanyagfedele van. A fedélre pici lyukakat fúrunk (mint a sótartónak van), majd a cérnákat az üvegbe helyezzük, s a lyukakon ki- húzgáljük a cémavégeket és rácsavarjuk az üvegre vagy dobozra a tetejét. A szőlő a házikertek és hobbikertek legkedveltebb növénye. A szőlőtermelés azonban rendszeres gondozást kíván egész esztendőben. A gondozás egyik fontos munkája a nyár eleji hajtásválogatás és a kötözés. E munka elvégzésének időpontja: június második fele. A hajtásválogatásnál az a szempont, hogy legalább 25 —40 centiméteresek legyenek a vesszők. Ilyenkor már jól megkülönböztethetők a fürtkezdemények. A hajtásválogatás a tavaszi metszés kiegészítő művelete. A felesleges, elsűrűsödő 'hajtásokat el kell távolítani, hogy a tőke jobban fejlődhessen. így a meghagyott hajtások erősebbek lesznek. Érdemes a hajtásválogatással egyidőben az erősen fertőzött, vagy valamilyen okból elpusztult részeket eltávolítani. A hajtásválogatáskor kell leszedni a fattyúhajtásokat, illetve vadhajtásokat is a szőlőtőkékről. Nem szabad elfeledkezni a hónaljhajtások leszedéséről sem. A hajtásválogatás mellett a másik fontos teendő a kötözés. Ha elmulasztjuk, a szőlő hajtásai támasz hiányában a talajon elterülnek, és a szél is könnyebben kitördelheti. A földön elterülő hajtások lassabban nőnek, és több - hónaljhajtás fakad. Kevesebb fény jut a tőke belső leveleihez, és a talajban telelő kórokozó gombáktól könnyebben fertőződhetnek, mint az időben támaszhoz rögzített hajtások, A talajon fekvő virág is rosz- szabbul termékenyül, a bogyók pedig könnyebben elrothadnak. A fejlődő fürtök beszennyeződhetnek, megsérülhetnek, a kapálások és permetezések során. A lehajló hajtásokat a peronoszpóra, a lisztharmat, s a szürkerothadás könnyebben megfertőzi, s a lombozatot, valamint a fürtöket egyaránt gyorsan tönkreteheti. Általában háromszor; négyszer szükséges elvégezni a kötözést. A karós művelésű tőkék hajtásait a karó körül gondosan élrendezzük, s úgy kötözzük meg. Az alacsony, középmagas, magaskordon és lugasművelésnél a szőlők hajtásait függőlegesen, férdén, vízszintesen és lefelé hajlítva, ívelt helyzetben rögzíthetjük a huzalokhoz. Különösen ügyeljünk arra, hogy a leveleket, fürtöket ne kössük át, és ne zsúfoljuk a lombozatot. A fürtök lehetőleg szabadon legyenek, így érheti a legjobban a napfény. A kötözéshez különféle anyagokat használhatunk. Legismertebb a raffia, egy kilogramm 1000—1200 méter hosszú, és a műanyag szál, melyből egy kilogramm 2500 —3000 méternyi. Olcsóbb^ ha elhasznált fóliazacskókat szabdalunk fel. Évtizedek óta javasolt ápolási munka a termőhajtások bekurtítása. Ezt a hajtásválogatással és a kötözéssel egyidejűleg célszerű elvégezni. A bekurtítás lényege, hogy a termőhajtásokon a legfelső fürt felett csak nyolc-tíz levelet hagyunk meg, a hajtás többi részét eltávolítjuk, így a termővesszőn levő levelek a szükséges tápanyagokat a fürtökhöz szállítják, s ez kedvezően hat a bogyók növekedésére. Ezzel jelentősen befolyásolható a terméseredmény. FOTÓSAROK fl A szűrők Képeink feketétől a fehérig a szürke szín különböző árnyalataiból épülnek fel. A képek minőségét alapvetően meghatározza az árnyalatok száma, tehát arra kell törekednünk, hogy a valóság színeit a szürke különböző árnyalataiban adjuk vissza. Minél gazdagabb ez a skála, a kép annál élethűb- ben adja vissza a valóságot. Az objektív gyakran kevés árnyalatot biztosít, ezért van szükségünk a különböző színszűrőkre. Legfontosabb szabály, hogy minden szűrő a •saját színének megfelelő színt engedi át, az összes többit elnyeli. Szűrők segítségével tehát a felvételeken kedvünkre módosíthatjuk a színek fekete fehér tónusait. Vegyünk egy gyakorlati példát: Az erdő szélén egy kirándulócsoportot fényképezünk. Ebben az esetben az előtér, az égbolt és s zöld lomb fényenergiája között óriási a különbség. Tökéletes expozíció esetén a színszűrő nélkül, az erdő zöldje fekete lesz. pedig a valóságban a lomboknak is számtalan árnyalata van. Ilyenkor kell a zöld színű szűrő, amely visszatartja az égbolt erős fényét, s gazdagon adja vissza a fű és a lombok árnyalatait. Sokféle szűrő létezik, ám leggyakrabban csak néhányat használunk. Sárga szűrő például nyáron, szabadban mindig a gépen lehet, hatása ugyanis az, hogy visszatartja a kék ég erős fényét, így kirajzolódnak például a dekoratív felhők is. Hasonló a hatása a zöldszűrőnek is, mint már említetKülönböző szűrők tűk, használata akkor előnyös, ha a képén sok a zöld. Az igényesebb fotóamatőr felszereléséből nem hiányozhat a vörös szűrő sem. Hatására az égbolt elsötétül, vihar előtti hangulatot áraszt. Különösen hatásos felvétel készíthető, ha a kép előterében például egy fehérre meszelt ház van. Egy hiú, de szeplős leányzót érdemes kék szűrőn át fényképezni, viszont egy bájosan szeplős kisfiút vörösszűrővel kell fotózni, így kedves, játékos képet kapunk. A kék szűrő tehát kiszűri a szeplőket, borhibákat, ugyanakkor a vörös kiemeli, megerősíti. Az ibolyántúli sugarakat az UV szűri ki. Különösen magas hegyekben, ahol a levegő szeny- nyeződése nem nyeli el az ibolyántúli sugarakat, szükséges az UV szűrő használata, ami egyébként mindig a gépen lehet, ugyanis teljesen átlátszó, nem rontja a kép élességét sem, de megvédi a frontlencsét szennyeződéstől, karcolástól. Polárszűrőre akkor van szükség, ha a tárgy pontos rajzát csillogás zavarja, például kirakatüveg tükröződése, kerámiák, festmények, ékszerek csillogása. Színes felvételeknél a polárszűrő ugyanazt a hatást biztosítja, mint a fekete fehér felvételeknél a sárga. A polárszűrőt úgy használjuk, hogy szemünk előtt, vagy a tükörreflexes gépeknél az objektiven addig forgatjuk a szűrő rácsszerkezetét, amíg el nem tűnik a zavaró csillogás. A szűrőkön mindig feltüntetik, hogy hány értékkel hosszabbítják meg az expozíciós időt. Vida András (Folytatjuk)
