Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-21 / 144. szám
1978. június 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Diplomások Karcagon lőtt az elmúlt hét műsora is. Ezt nem panaszként írjuk, sőt... Azért, hogy a magyar válogatott már előbb „leszerepelt”, a jó foci még érdekel bennünket. Igaz, a hűvös kívülállók nyugalmával nézzük a mérkőzéseket, de mégis hálásan a televíziónak, hogy színvonalas futballt láthatunk. Af.Af. csillaga A könnyű műfaj híveinek — a 2. műsorban — Mireille Mathieu show-ja ritka csemege volt. Meggyőződhettünk: nem véletlen, hogy a legutóbbi franciaországi parlamenti választásokon a szavazóhelyiségekben már M. M. szoborfején volt a frigiai sapka... A kezdet kezdetén — jó egy évtizede — még „csak” az Edith Piai utódjaként számon tartott Mathieu ma már a sanzon világhírű csillaga, népszerűsége a könnyen bálványt döntő franciák körében sem csökken. A Marion Sarraut rendezte látványos revüben a tévénézők láthatták, hogy M. M. nemcsak jó énekes, hanem varázslatosan lenyűgöző előadóművész is. A show másik két sztárja sem akárki volt: Dionne Warwick és Sacha Distel. A Vígszínház parádés előadása, a Bernarda Álba háza képfelvételének vetítésével emlékezett ’ a tévé Federico Garda Lorcára. A Várkonyi Zoltán rendezte előadás csaknem tévédrámának hatott. Sulyok Mária nagy alakítását a kamerák — a színházi közvetítéskor ez még gyakori — csonkítás nélkül rögzítették. Különösen érdekes volt — merőben más — a vígszínházt előadás azok számára, akik látták a Szigligeti Színház — ugyancsak nagy visszhangot kiváltott — Lorca-előadását, Horváth Terivel a főszerepben. A holnap kérdői Az elmúlt hét egyik legizgalmasabb riportműsorát a pécsi körzeti stúdió munkatársaitól — szerkesztő-riporter: Pánics György — láthattuk. A holnap kérdez című riportműsor a mohácsi járásban levő Véménd gondjairól számol be. A bizonytalan távlati községben a jövő lehetőségei után kutattak a tévé munkatársai. Lelkiismeretes munkájukat dicséri: a gond nem maradt „véméndi”, a felelős szavak az ország közvéleményének érdeklődését is felkeltették. A harmincperces adás példázza: nincs „tájműsor” és központi, csak érdekfeszítő, tartalmas műsorok, avagy érdektelen, rossz műsorok vannak. Nem mehetünk el szó nélkül a Nyitott könyv pénteki adása mellett sem. Mocsár Gábor: Kék barlang című, három kisrégényt tartalmazó kötetéből az Életem legszebb nyomozása című írás került képernyőre. Egy nyugalomba vonult rendőrtiszt mesélte el egy házasságon kívül született gyermek különös sorsát. Az írói megvalósítás már eleve magában hordozta az anekdotizáló hangvétel veszélyét, jócskán bele is futott ebbe a zsákutcába Bán- hidi László — a nyugdíjas rendőrtiszt megszemélyesítője —, de az írót alakító Polgár Géza is, akit — kívánjuk — mentsen meg jó sorsa a tévé „beskatulyázásától”. Az írott malaszt emlékezetes újságírójának „árnyékától” modorosságokkal nem lehet szabadulni. Hozzátehetjük: Mocsár Gábornak nincs sok szerencséje a filmmel és a televízióval. « „Happening” nélkül Igyekeztünk hozzáfiatalodni a Jókedvű nap című műsorhoz, amely Tánczos Gábor szerkesztésében került képernyőre. Ha kedvünk nem is emelkedett, vérnyomásunk annál inkább. Azon a csodálkozáson már rég túljutottunk, hogy énekhang nélkül is lehet a tévében énekelni, tánckultúra nélkül táncolni, de azért ennek a negyvenperces műsornak volt néhány emlékezetes mélypontja... Csalódást okozott ezúttal a hosszúra nyúlt, hajánál fogva megcselekményesített Frédi is. „Otthon”, kőkorszaki kőhazájában sokkal kellemesebb a két kőkorszaki szaki. Se krimi, se „Frédi”, úgy istenigazából. .. Szóval Joseph Barbara és William Hanna hőse csempész rendésznek nem vált be... Horgászok Fotó: Köhidi Karcagi fazekas kiállítása Szentendrén Ifjú Szabó Mihály karcagi fazekas — a Népművészet Ifjú mestere — munkáiból álló kiállítás nyílik a szentendrei. művelődési központban, vasárnap 15 órakor. A fiatal karcagi népművész évek óta felhasználja alkotásaiban a középkori magyar- országi cserépedények motívumkincsét. E törekvés jegyében született munkáinak a szentendrei lesz eddigi legteljesebb kiállítása. A tárlatot a magyar népi kerámia egyik legkiválóbb hazai szakértője, dr. Kresz Mária a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársa nyitja meg. A megnyitón közreműködik a karcagi Déryné Művelődési Központ munkáskórusa. A kiállítás július 19-ig tart nyitva. Karcagon háromszázharminc pedagógus működik. Munkájuk — külö-' nősen a tanév végén, a felvételi vizsgák előtt és után — az érdeklődés középpontjában áll. Kísért-e még a karcagi pedagógusok között a „mi kis pontok vagyunk”, az „én csak egy egyszerű pedagógus vagyok” nagyon is méltánytalan szemlélet? A kérdéssel Veréb Józsefhez, a művelődésügyi osztály vezetőjéhez kopogtattunk be. — A társadalom kritikusan szemléli az iskolát — kaptuk a választ — s ez jó dolog. De az már nem annyira, hogy a pedagógus társadalmi tekintélye évtizedekig azon múlott, hogy mit csinált, az iskolán kívül. Hosszú ideig mindig és mindig a pedagógusokat érte a bírálat. Társadalmi presztízsükben sokan elbizonytalanodnak. De nem a társadalom megbecsülése hiányzik már manapság, hanem — persze, csak ahol — a pedagógusok önbecsülése nem teljes még. Pedig semmiért sincs restellni valójuk a karcagi pedagógusoknak: az általános iskolai bukásarány mindössze 1 százalékos, tankötelezettség végrehajtása megközelíti a 84 százalékot — pedig a háromszázhatvan cigánytanulóval is számolni kell a városban — a gimnázium jelentkezett tanulóinak 72 százalékát tavaly felvették a felsőfokú oktatási intézményekbe. Értelmetlen feladatok — Mit szól az előzőekhez Tömösközi Zsuzsanna, a Ragó Antal Szakmunkásképző Intézet igazgatója? — A problémát abban látom, hogy a különböző értelmiségiek közötti munkamegosztás még nem arányos. A pedagógus nyakába olyan munkát is oda lehet tenni,' amelyet nincs ember, aki csak úgy „grátisz” elvállalna. Különösen az értelmetlen feladatok okozzák a túlterheltség — innen már csak egy lépcsőfok a „dolgoztatnak, mint az igavonót” nézőpont — érzetét. Főleg azok a munkák keltenek visszatetszést, amelyekben nincs pedagógiai logika. — A leterheltség tehát még mindig nagy? — Hogy is mondjam...? Azt hiszem, igen. De „bekell Mai hangszeres muzsikánk bölcsődéjét a XIII—XIV. században ringatták. Igaz, már a legrégibb ókorból is maradtak fenn képek, leírások hangszerekről, használtak zeneszerszámokat a középkori vígasságokon is, de önállóságot, jelentőséget csak a középkor alkonyán nyernek, a kifejlődő többszóla- múság időszakában. Még az énekkari művészet del élőjén, a reneszánsz zenében is eleinte énekes betéteket vesznek át a hangszerjátékosok. Az új hangszeres formák kialakulása, a rohamos fejlődésnek indult hangszerépítés, az első hangszeres virtuózok megjelenése jelenti a nagy minőségi áttörést, mely végül is a barokk zenében éri el első diadalát. Az indulás időszakából — az első fennmaradt hangszeres táncdallamoktól kezdődően — kaptunk némi ízelítőt hétfőn este a városi tanács dísztermében a Szolnokon járt Camerata Hungáriától. Az együttes tagjai — vezetőjük Czidra László — korabeli fafúvós és húros hangszerek hű másain játszanak, ritmuskísérlettel. A dallamok nagy részét maguk kutatták fel. illetve fejtették meg régi lejegyzésekből. Hangszerelésük, feldolgozásmódjuk, szellemes és változatos, műsoruk kitűnően érzékeltette az időbeli és a népi-nemzeti jelegzetességekalkulálnunk.” azt is, hogy a jó pedagógus soha sincs kész a munkájával. A nevelés -állandó készenléti állapot. Legjobb tudásunk szerint akarunk eleget tenni az elvárásoknak : művelt szakmunkásokat kell nevelnünk. — És ehhez minden lehetőségük adott? — Többé kevésbé. Néha persze követelődznünk kell az üzemeknél, ahol a tanulók dolgoznak, hogy ők is tegyenek még többet céljaink eléréséért. II holnapok emberei Ébner József a Híradás- technikai Vállalat karcagi gyáregységének műszaki vezetője maga is munkásként dolgozott, — miközben elvégezte a műszaki egyetemet. 1970-ben települt a városba, — Budapestről. — Mit ért el, amióta itt él? — Csaknem az üzem alapítóival egyidőben jöttem Karcagra. Ügy gondolom, a munkássá válás folyamatának segítése közben kaptam legnagyobb sikerélményeimet. Ismert tény, hogy hosz- szú folyamat, — ma is tart — amíg a gyárba bekerült felnőttből, avagy a szakmunkásképzőt végzett fiatalból magasan kvalifikált szakmunkás lesz. Egyes szakmákban — pl. a szerszámkészítőnek — egy évtized is kell amíg minden „beérik’’. Magam is üzemben dolgoztam, ismerem a munkásokat, tudom, hogyan kell irányítani, segíteni gondolkodásuk fejlődését. Utasítgatni könnyű lenne, de eredménytelen mert az emberek nem tudatosan tennének eleget a rájuk háruló feladatoknak. Legjobb szocialista brigádjaink már eljutottak arra a szintre, hogy önként vállalnak feladatokat, azoknak maradéktalanul eleget tesznek, s már nem úgy élnek, mint a kezdet kezde- fén, sokkal tartalmasabban, magasabb szinten. Hogy ez így alakult, abban nekem is van talán szerény részem. De nincs megállás: a mai küszködök már a holnapok emberei. — A szabad idő, szabadság hogy telik? — Kevés a kikapcsolódási lehetőség. Nincs elég alkalom a sportolásra. Mindezekért mi, mérnökök, tanárok és más értelmiségiek még töbket. Alkotó felfogásukat és modern ritmusérzésüket dicséri, hogy nem éreztük számaikon a régmúlt idők porát. Mindegyikük több hangszeren is játszik, összjátékuk fegyelmezett, pontos. Kiemelkedő, volt Czidra László bravúros variáció-sorozata, sikeréhez az eszményien alkalmazkodó gitárkíséret is nagyban hozzájárult. A hangszeres muzsikával szerves egységben, ebből az időszakból származó énekes kamarazenét is hallhattunk a műsorban, a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus előadásában (vezetőjük Berényi Bogáta). Míg a hangszeres műfaj útkereső korszakát élte, az énekművészet teljes pompájában virágzott, s nemcsak egyházi gyakorlatban: a többszólamú világi formák bet tehetnénk. Parkokat; kirándulóhelyeket kellene terveznünk, építenünk. Állítom meg volna ehhez a szellemi és fizikai erő egyaránt. Suha Zoltán, a berekfürdői üveggyár igazgatója a munkásművelődés ismerője, lelkes irányítója. Az alkotó, emberért művelődési pályázat nyertese az üzem, eredményeik, módszereik országszerte ismertek: — A műszaki értelmiség időigényes, bonyolult munkát végez. A legfontosabbnak tartom, hogy a választott hivatásán belül mindenki lehetőségei legjavát adja, de felbecsülhetetlen szerepe van a műszaki értelmiségnek a szakmunkásképzésben is. A gyárba kerülés évei meghatározóak a fiatal szakmunkás- jelöltek életében. Nos, nemcsak a szakmai tudás megszerzése szempontjából tartom ezt, hanem a jellemfejlődés egészére vonatkoztatom. Nem mindegy, mit tapasztalnak az életet kezdő emberek. A műszaki értelmiségnek a gyári élet egészére hatása van, — lelkiismeretes munkát kell, hogy lássanak a fiatalok. A munkára nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. — Állítólag a kulturális rendezvényeikre már nem kell „szervezni” a közönséget, — „maguktól” jönnek. Hogyan csinálták? amikor senki sem siet — Kerültük a középszert, pláne a gyengét A munkások — még a képzetlenebbek is — megérzik, mikor kell odafigyelni. A valóban művészi élményt nyújltó efőadók — legutóbb Ruttkai Éva — a 'munkások sorfala között mennek ki a gyárból, sokszor órákkal a pódiumműsor után. Érdekes, ilyenkor senki sem siet haza. De említhetem Keres Emilt, a Radnóti Színpad művészeit. Jót, s jól... tényleg, csak így érdemes. „A vidéknek a bóvli is jó” szemlélet nemcsak hamis, de káros is. — Konkrétabban: mire volna szükség, hogy Karcagon ne legyen ilyen panasz? — Több valós kulturális lehetőséget kellene biztosítani. Micsoda dolog az, hogy egyes színházak még 30 ezer forintért sem tudnak Karcagon játszani. (Folytatjuk) Tiszai Lajos éneklése jobb módú polgári házak összejövetelein gyakori és kedvelt időtöltés volt. Nem véletlen, hogy a kis létszámú énekkarok előszeretettel válogatnak a kor madrigál-irodalmából, mint kimeríthetetlen kincsesbányából. A kamarakórus nagy feladatot vállalt magára a sokrétű zenei anyag bemutatásával, de a nehézségeken át- segítete tagjainak muzikalitása. A szólamok hangszíne, csengése, ugyan fedettebb- nek, kopottabbnak tűnt, mint régebbi alkalmakkor, de zeneileg sok szépet mutattak. Utolsó számaikat a Camerata-val együtt adták elő, a közönség tapsait ismétléssel hálálták meg. Nagy Pál T. L. > Szolnoki Műhely országos sikere Megnyitották Tatán a megyei művelődési központban a X. Országos Amatőr Képzőművészeti Kiállítást, amelyen az ország legkiválóbb amatőr alkotóinak mintegy háromszáz műve látható. A kiállítást pályázat előzte meg, s a beérkezett háromezerötszáz alkotás között volt a Szolnoki Műhely képző- művészeti csoportjának anyaga is. Sikerrel szerepeltek a szolnokiak, hiszen hét alkotásuk — Jószay Zsolté, Szabó Béláé, Bokros Péteré, Németh Zoltáné, Turza Ferencé és Török Mihályé — bekerült a reprezentatív tárlat anyagába. A Képcsarnok Vállalat szervezői rendszeresen felkeresik a megye településeit. Az alkalmi tárlatokon bemutatott és megvásárolható festmények, grafikák iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. Képünk Öcsödön készült Régmúlt századok zenéje
