Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
1978. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Diplomások Karcagon Nem hiába adják talmat” Karcagon a át időnként a „ha- f iataloknak: a város minden ötödik lakosa diák, az általános iskolákon kívül három középfokú oktatási intézményben tanulnak. Az általános iskolát ez évben több mint háromszázan végzik el, 90 százalékuk továbbtanul. A 302 éves gimnáziumban — egészségügyi szakközépiskola is — 425 diák tanul, az idén százhúszan érettségiznek csak a nappali tagozaton. A mezőgazdasági szakközépiskolában kétszázötven fiatalt képeznek, az idén hatvanötén végeznek. A szakmunkásképző intézetben 286 ipari és 103 kereskedőtanuló ismerkedik leendő szakmájával, igazgatásiig ehhez az intézethez tartozik a Tiszafüreden tanuló százkilencven szakmunkásjelölt is. Az ipari és mezőgazdasági nagyüzemek, vállalatok vezető gárdája is fiatal: „húszasok, harmincasok”. A sziken, a szikért A Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi Kutató Intézetében gratulációval kezdtük a beszélgetést dr. Patócs Imrével. A fiatal tudományos kutató az elmúlt napokban védte meg kandidátusi értekezését. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa cím birtokosa alighanem a Kunság legifjabb tudósa. — Mi volt a témája? — A Szolnyec talajok kétrétegű javítása és a termés- eredmények közötti összefüggés. E témakörben dolgozom már jó ideje. 1971 ben kerültem Karcagra ... — Honnan? — Lengyelországban végeztem az egyetemet, agrokémia és talajtan szakon. Az első munkahelyem a karcagi intézet. Máshová is pályázhattam volna az egyetem elvégzése után, de ide jöttem. — Tudományos eredményeiből arra következtetek: nem bánhatta meg. — Nyelvtanulási problémáim vannak csupán. Lengyelül, oroszul és angolul sikerült többé kevésbé megtanulnom, de az intenzív nyelvtanulás lehetősége bizony hiányzik. — Tanulmányutakra nincs lehetőség? — De igen. Minden évben kap intézetünk hat-nyolc külföldi tanulmányutat. Legutóbb három hónapig a Szovjetunióban voltam. Nincs különösebb panaszom a publikáció lehetőségeire sem, — csak több időm lenne az írásra. Az igazság hogy a szakmai munkámon túlmenően a társadalomtudományi, politikai érdeklődésem is elfoglal. Most végzem a marxista esti egyetemet, tagja vagyok a Debreceni Akadémiai Bizottság növénytermesztési szakbizottságának is, tehát van bőven tennivalóm. Új pálya: mérnök (Karcag szüfötívi mindig ott voltak és vannak ma is a magyar szellemi élet kiválóságai között, de a város sajátos helyzete miatt rendszerint csak a Kunság határain túl dolgozhattak a szülővárosért. Az ipartelepítés, az iparszerű mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása, az infrastruktúra változása a szellemi erők Karcagra koncentrálását követelte meg és teszi ma is szükségessé. A városnak a múltban nem volt — egy-két „földmérnököt” leszámítva — műszaki értelmisége. Ma csupán a Szerszámgépipari Művek karcagi gépgyárában huszonhárom mérnök, összesen csaknem nyolcvan műszaki értelmiségi dolgozik. A SZIM a karcagi ipari munkahelyek között a „legjobban fizető cég”, — ám - a Művek bérátlagát még nem érték el, annak ellenére, hogy a Kiváló Gyár címet már megkapták. Ezt nem panasz, hanem tény- két mondták el a karcagi SZIM-esek, s hozzátették: semmi bajuk a „gazdával”. Tehák a Művek központjával. A mostani gyár — tudjuk — gépjavító állomás volt. Kétszeresen fiatal üzem: az osztályvezetők átlag életkora 28—30 év. Ma már — többek között — a köszörű- orsó-gyártás profilgazdái, ké- szülnek az E—3N típusú esztergagép gyártására. Több darabját már készítik is. Hogy érzik magukat a gyár mérnökei a városban, mit jelent ma műszaki értelmiségnek lenni ott? A választ csak a vidéki ipartelepítés gondjainak ismeretében érthetjük meg. Karcagnak modernül értelmezett ipara sem volt, — eltekintve a kisebb élelmi- szeripari üzemektől. — Gyárat viszonylag köny- nyebb telepíteni, de működtetéséhez meg kellett. teremteni a szellemi kapacitást. Nos, Karcagon a gépgyártásnak, egyáltalán a műszaki gondolkodásnak nem volt tradíciója — mondta Molnár Ferenc, a gyár igazgatója ... A tíz-tizenöt évvel ezelőtti pályaválasztási, iskolai statisztikákban még alig szerepel a „mérnök leszek” elhatározás, igen kevesen mentek a városból műszaki pályára, még kevesebben tértek haza szülővárosukba. A „jövevényeknek” kellett a modern ipart megteremteni a Kunság „fővárosában”. A gyár igazgatója egyébként kaposvári. — Karcag néhány évvel ezelőtt még nem volt olyan szép menyasszony, hogy idecsábította volna az egyetemről, főiskoláról frissen kikerült fiatalokat. Ma már mégis száznál is több mérnök, műszaki értelmiségi dolgozik itt. Miért jöttek mégis ide, ebbe a hajdani szürkeségéről híres alig-vá- rosba ? — Java részüket a szakmai becsvágy, s a .lakásgondok viszonylag könnyebb megoldása hozta ide — mondta az igazgató. — Csak egy példát: megkaptuk a fékgyártás feladatát. Ehhez se értett senki. Megbíztunk egy háromtagú csoportot, fiatal műszakiakat. No, mutassátok meg, mit tudtok. Megmutatták. Irányításukkal a rendelkezésünkre álló' idő előtt készek lettünk a gyártásra. — Tehát először is „importálni” a szellemi tőkét, a fiatal értelmiségieket, s azoknak meg kellett tanulniuk a „szakmát”. További akadályok? — Inkább gondot mondanék. A régi, gépjavítós munkásgárdának szakmát kellett váltania. Felnőtten, a megélhetés mindennapi problémái közepette. Nem volt könnyű, de sikerült. Ezt már a mai gyártmányszerkezetünk is bizonyítja. — A gyár tulajdonképpen egy gyönyörű park. önök tervezték, építették. Ügy is értelmezhetem: belenőnek a szikbe, mint a park fái ? Gyökeret vernek — Sok mindent jelent nekünk ez a park, ez kétségtelen. A környezetalakítás tudata is benne van, bizonyosan. De azért, ami legjobban ideköt bennünket: a szakma szeretete, a sikerélmény. — Beszéltem olyan fiatal mérnökkel, aki nem bírta ki itt az Alföldön, elment, kevesebb pénzért, előnytelenebb szakmai kilátásokba, — nagyvárosba. — Az érthető elszívóhatással még jó ideig számolnunk kell. De az is tény, hogy mind többen építkeznék Karcagon. Az üzemtől nem messzire épül az „Alkotó ifjúság” lakótelep, — 80 százaléka a mi fiataljainké. — ön a Gépipari Tudományos Egyesület helyi elnöke. Hány tagjuk van? — Száz fölött. Java részük aktívan részt vesz az egyesület munkájában, amely talán — nagyon remélem — a város tudatában is elismert már. Mert úgy véljük, azonkívül, hogy a gyár munkásainak — általában —műszaki felkészültségét emelni kívánjuk, van tennivalónk tágabb értelemben is a műszaki kultúra terjesztésében. (Folytatjuk) Tiszai Lajos AMATŐRÖK - PROFI MÓDON II munkásőrség központi kórusa megyénkben A kunhegyesi munkásőr bázis négy napig látta vendégül a testület központi férfi kórusának egy részét. Azért nem az egész kórust, mert ez a hétvégi pihenő — mint azt Révész László karnagytól megtudtuk —, fontos mozzanat a debreceni Bartók Béla nemzetközi kórusversenyre való felkészülésben, s a jövő havi találkozón résztvevő kórusok csak meghatározott létszámmal léphetnek fel. A munkásőrség negyventagú férfikara (az együttes létszáma egyébként kilencven) a XX. századi művek kategóriájában indul. A korábbi években kétszer vett részt ezen a kórustalálkozón. Először második, aztán első helyezést ért el. Most sem akarnak szégyent vallani, ezért rendszeres, kemény próbákkal készülnek a fellépésre. A kötelező művek mellett előadják Soszta- kovics Hűség című, igényes, nagyon nehéz kompozíciójú, hazánkban még nem énekelt művét. A munkásőrség központi férfikara a kórusmozgalomban való rendszeres részvétel mellett — július elején például a szombathelyi dalostalálkozón lép fel — gyakori vendég a testület alakulatainak egységgyűléseirl, s a különböző politikai rendezvényeken. Eredményes munkáját fémjelzi a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetés is. Az amatőrökből — munkásőrökből, budapesti üzemek és hivatalok dolgozóiból álló — együttes fennállásának 21 éve alatt méltán aratott már sikert a Szovjetunióban, Bulgáriában, Olaszországban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Koreában és Kubában. Szolnokon is többször köszönthettük őket. A város zenekedvelő közönségének őszinte örömére szolgált tegnap esti fellépésük a Ság- vári Endre megyei Művelődési Házban. Ezen a hangversenyen a debreceni versenyprogramot mutatták be, s amellett repertoárjuk néhány más számát is. S. B. Két kiállítás Kecskeméten a megyei művelődési központban B. Sapka Magdolna művészettörténész ma délelőtt nyitja meg a Közép-magyarországi képzőművészek nyári tárlatát. A kiállításon huszonhat művész — köztűk a szolnoki Művésztelep alkotói — mutatja be legújabb munkáit. Ugyancsak ma délelőtt 11 órakor a Szolnoki Galériában Kántor Sándor Kossuth-díjas fazekas népművész nyitja meg a Szolnok megye népművészete című reprezentatív kiállítást. Vendégjáték Galacban és Constantában A galaci Drámai Színház magyarországi vendégjátéka viszonzására szerdán Romániába utazik a Szigligeti Színház együttese. Galacban június 23-án, Constantában pedig június 24-én Gorkij: A Nap fiai című drámáját mutatják be. Az évadzáró társulati ülést a külföldi turné után, június 29-én tartják. Az érdeklődéstől a tudásig Olvasótábor Kunszentmártonban Milyennek képzeled a községedet 2000-ben? Szőke, barna gyermekfejek hajolnak a papír fölé, hogy a kérdésre rajzban válaszoljanak. Az elkészült „müvek” gazdag fantáziáról tanúskodnak. Pirossal, kékkel, sárgával festett felhőkarcolók, pohár- és gömbalakú házak díszlenek a rajzlapokon. Egy kislány szerint 2000- ben már a legszegényebb emberek háza is padlásszobás lesz, egy kisfiú sokkal merészebb terveket szövöget, ő egy holdbéli utazást álmodott a fehér rajzlapra. A 10—14 éves gyerekek rajzokba fogalmazott álmait a kunszentmártoni olvasótábor képzőművészeti foglalkozásán lestük el, ahol a részt vevő harminchárom diák a múlt hét közepén vonta fel a járás első olvasótáborának zászlaját. S vajon milyen elképzelésekkel érkeztek a tíznapos táborba? Sokan úgy hitték, hogy ez a tábor olyan hely, ahol sokat lehet olvasni, és közben persze a játékra is jut idő. A táborozás első napjaiban kiderült azonban, hogy ez a tábor, olyan tábor... No, milyen is? Csík Mihályné kunszentmártoni gyermekkönyvtáros, táborvezető nem késlekedik a válasszal. — Mint minden olvasótábor, a mienk is azzal a céllal nyitotta meg kapuit, hogy olvasásra, a könyvtár és a könyvek használatára nevelje a gyerekeket. Az olvasótáborok a falusi gyerekeknek különösen sok útravalót adhatnak a tanuláshoz, az önműveléshez. Elég. ha arra gondolunk, hogy lakóhelyükön a legtöbb esetben sem megfelelő iskolai, sem gyermekkönyvtár nem áll rendelkezésükre. Ritkán van alkalmuk írókkal, költőkkel, tudósokkal találkozni. — A táborban mód nyílik erre is? — Természetesen, de elsősorban — főleg anyagi gondok miatt — helyi lehetőségeinket igyekszünk maximálisan kihasználni. A táborlakóknak pedagógusok, könyvtárosok tartanak foglalkozásokat, amelyek felölelik a néprajz, az irodalom, a magyar nyelv, az ének-zene, a képzőművészet területeit. Gyakran látagotunk el a járási gyermekkönyvtárba, ahol könyvtárhasználati ismereteket szereznek a gyerekek, olyan feladatokat oldanak meg. amelyek a kézikönyvek, lexikonok értő használatához vezetik el őket. A tábor programjából a természettudományok sem maradtak ki, eddig biológiával, csillagászattal foglalkoztunk. Újságírók segítségével ismerkedtek meg a gyerekek az újságkészítés technikájával, s betekinthettek a riportkészítés titkaiba is. — A programokból látszik, hogy a tábor az ismeretek rendkívül széles skákapuban, mégis beengedtek vagy tizenöt-húsz gólt. — Szóval „leszerepeltek’’... — Á, ez csak játék! A könyvtári vetélkedőn ők is ügyesek voltak. Persze, nem ismeretlen már a könyvtár. Gyakran ott vannak az irodalomórák, sokszor még az úttörőfoglalkozások is. Gulyás Tamás kunszentmártoni táborozónak kedKépiömüvészeti foglalkozás a táborban Iáját nyújtja a gyerekeknek. — Nem elsősorban az ismeretnyújtás a cél, sokkal inkább az ismeretszerzés módjaira szeretnénk rávezetni a gyerekeket. Arra, hogy a későbbiekben hogyan juthatnak el az érdeklődéstől a tudásig, iskola és pedagógus nélkül. A harminchárom táborozó mindegyike rendszeres olvasó lakóhelye könyvtárában. Jó tanulók, jutalomként kapták a táborozást. Enyedi Sanyi Tiszaugról érkezett. Festéktől fülig ma- szatosan, éppen Argentína körül járnak gondolatai: a labdarúgó világbajnokság emblémáját rajzolgatja. — Szereted a focit? — Nagyon. Otthon is sokat játszunk, és -itt, a táborban is jut rá idő. A múltkor még a lányok is bekapcsolódtak. Hárman álltak a véne könyve az Egri csillagok. Ha a könyvtár polcain sok száz könyv közül kellene választania, akkor sem esne kétségbe. — Megnézném a katalógusban. Az író neve vagy a könyv címének kezdőbetűje szerint keresném — mondja. — A katalógus-céduláról pedig leolvasnám, hogy melyik polcon található a könyv. — Otthon i? sorrendbe rakod a könyveidet? — Még nincs olyan sok, hogy szükség lenne rá. A kunszentmártoni járási olvasótábor lakói bizonyára sok hasznos tapasztalattal, új ismerettel, élménnyel gazdagabban térnek haza majd a tíznapos táborból. Remélhetőleg beválik az ígéret: a harminchárom diák jó útravalót kap a tanuláshoz, a művelődéshez. T. E. Új keráirfiai-térplasztikával gazdagodott Miskolci Gádor István Kossuth-díjas kerámikusművész alkotásait a Tanácsház téren állították fel. A háromfigurás kompozíciót a pécsi Zsolnay házban készítették
