Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

1978. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csak igazo/t legyen a távoliét m m Ügyintézés az üzemekben, fogadás ügyfelek nélkül A tenger mélye, a búvárok álomvilága Egy „öltöny” negyedmillióért # Terézia nem kapós $ Masiniszta a víz alatt § Háromszor az Adrián Ahány ház, annyi szokás, annyiféle rendje és' megoldá­sa alakult ki a tanácsi ügy­félszolgálatnak. így is van jól. Nem egy kaptafaméretet használtak, annak ellenére, ■hogy az elv, mondhatnánk parancs, egyformán érvényes és egyformán kötelez minden tanácsot az országban. Egy­szerűen, még egyszerűbben, gyorsabban, pontosabban in­tézni az állampolgárok ügye­it. Emlékezhetnek még — hi­szen csak néhány évet kell visszapörgetni — amikor a karikaturisták, humoristák céltáblája volt, szinte napon­ta a gubancos, kilincseléssel egybekötött tanácsi utánajá­rás. Egy biztos, most már a ta­nácson tanácstalanul kerin­gő ügyfelek egyre ritkábban adnak témát. Nem lehet nem észrevenni, hogy valami el­kezdődött. Először a nagyobb települések tanácsházainak bejáratainál „vertek tanyát” az apparátus előretolt helyőr­ségei. Már csak egy ajtón kellett bekopogtatni ahhoz, hogy valjaki hatósági ibijzo- nyítványt, lakásigénylő lapot, bölcsődei, óvodai jelentkezé­si lapot kapjon, munkaköny­vét igényeljen, a lakcímvál­tozást bejelentse, hogy az építkezés adminisztrációjából valamit elintézzen, típuster­veket nézegethessen és így tovább. Nincs vita, jó ötlet volt, bevált. Jó az állampol­gároknak, jó a tanácsi dol­gozóknak, csökkentette a jö­vés-menést a szakosztályok irodáiban, több idő maradt az érdemi munkára. Mindez már nem egyszer, nem két­szer megállapítást nyert, elis­merést kapott. Gyorsabb is, kényelmesebb is, ésszerűbb is, tehát nem kell már az em­bereknek munkaidő alatt fél napokat a tanácsházán tölte­ni. Így hangzik az ésszerű következtetés, ezt feltételezik a szakemberek, akik figyelik, mérik az ügyfélforgalmat, az átfutási időket. De azt, hogy hányán kérnek kilépőt a gyárkapuknál, hányán ké- redzkednek el az üzemekből, hivatalokból tanácsi ügyei­ket intézni, és mennyi időre, ezt ma senki nem tudja. Törökszentmiklóson példá­ul, mielőtt eldöntötték a ki­bővített ügyfélszolgálati iro­da nyitvatartását, felmérést végeztek, azaz csak akartak végezni, a város üzemeiben. — Tavaly egész évben nem fordult elő ételmérgezés a megyében, az idén már az előszezonban... — Sajnos. A szekszárdi di­ákok előre jelezték, hogy mi­kor érkeznek Szolnokra, megrendelték a vacsorát az Aranyiakat étteremben. Ser­téspörköltet kaptak galuská­val, fejes salátával és cso­koládétortát. Az étterem konyháján — rhint utólag ki­derült - - már a délelőtti órákban elkészítették a har­mincöt adag ételt és hűtő-, szekrényben tárolták, este amikor megérkeztek a kirán­dulók, felmelegítve tálalták. Előírás, hogy a galuska az el­készítést követő 40 percen be­lül fogyasztható, az étterem képzett szakácsainak ezt tud­niuk kellett volna. Az eljárás során az ételkészítés higiénés szabá­lyainak megsértéséért három személyt vontunk felelősség­re. Reméljük újabb, hasonló eset nem. lesz ... — Itt a fagylaltszezon is. Nem sikerült, mert egyetlen helyen sem volt még csak hozzávetőleges kimutatás sem arról, hogy mekkora munkaidő alatt a jövés-me­nés magánügyben. Ügy tű­nik, mintha ez nem is any- nyira a munkahelyek, mint inkább a tanácsok vezetőit izgatja. Persze, az ő felada­tuk, kötelességük az igények­hez igazodva szervezni az ügyfélfogadás rendjét. Ök gondolták azt is, hogy az igény nem lehet más, mint hogy az utánajárás a tanácson a dolgozóknak minél keve­sebb munkakieséssel járjon, vagy egyáltalán ne járjon az­zal. ötleteikben, kezdemé­nyezéseikben nem is volt hi­ány. Egy példa a sok közül, a karcagiaké, a tanács vb- titkárának, Földvári Imréné dr-nak a szemével. — Ügy gondoltuk, segítünk, és mi megyünk az ügyfelek­hez, az üzemekbe. Másfél éve az ingyenes jogi tanács­adással kezdtük, ott ahol nem volt szakszervezeti jogsegély- szolgálat. Az első kísérletünk a közel kétszáz nőt foglalkoz­tató Ruhaipari Szövetkezet­ben volt. Az idők folyamán aztán a jogi tanácsadásból ügyfélfogadás lett. Hetente egyszer az ügyintéző aktába pakolva a csekkeket, igénylő lapokat, igazoló nyomtatvá­nyokat, két órára kimegy az üzembe. Arra is volt példa, hogy érdeklődés híján végül elsor­vadtak a nagy lendülettel in­duló államigazgatási tanács­adások az üzemekben. Az ér­dektelenség okát felesleges firtatni, feltehető, hogy ahol van, ott a kibővült jogse­gélyhálózatban kereshető, ahol pedig jogsegélyszolgálat nincs, és a tanácsiak igye­kezete mégis kudarcba ful­ladt, ott a szétszórt vagy vál­tozó telephelyekben látják az okokat, a termelőszövetkeze­tekben pedig a mezőgazdasá­gi munkával járó sajátos és többnyire hosszítolt műsza­kokban. (Egyébként is a szántóföld végére már mégse üljenek ki a tanácsi ügyinté­zők.) Ott ülnek ők, s jobb hí­ján előfordul, hogy csak ül­nek, szinte minden ügyfél- szolgálati irodában a hét két napján reggel 7-től, este 6- ig. Az egyik szerdai napon (ez a nap országosan ügyfél- fogadó nappá neveztetett ki) a megye legforgalmasabb iro­dájában, a szolnokiban én is — Járási, városi ellenőre­ink az engedélyek kiadása előtt megvizsgálták a fagy­laltkészítő üzemeket, hiszen csak ahol a feltételek bizto­sítottak, ott foglalkozhatnak fagylaltfőzéssel. Csupán hu­szonnégy engedélyt adtunk: ki, megcsappant az igénylők száma, a porfagylalt tért hó­dított. Az idegenforgalmi szem­pontból nagy forgalmú üzle­tek, vendéglátóhelyek elle­nőrzésére idén már a szezon előtt sor került. Májusban a megyei kereskedelmi felügye­lőséghez csatlakozott partner­ként a KÖJÁL, negyven élel­miszerkereskedelmi és ven­déglátóegység környezeti kuT- turáltságát vizsgálták. Rész­letek a jegyzőkönyvből: „ ... A portál, a cégtáblák, illetve neonfeliratok, kiraka­tok állapota, tisztasága a bol­tok 25, a vendéglátó üzletek mintegy 30 százalékánál esett kifogás alá... A boltok 20, a vendéglátó egységek csak­nem 40 százalékánál a sze­ott ültem az ügyintézővel es­te hatig, öt óra után hárman nyitottak ránk ajtót. Egy kis­mama, aki egyébként is ott­hon van — és éppen arra járt, egy külföldi — tévedés­ből — aki pénzt akart válta­ni és egy asszony. Ő volt az egyetlen, aki szándékosan választotta a nyújtott műsza­kos napot, hogy munkaidő után a lakásigénylés útját, módját megtudakolja. Kivé­telesen csendes szerda volt? Lapis Annamária szerint — aki 1971 óta az iroda létesí­tésétől kezdve ott dolgozik és már két éve rendszeresen tart ügyeletet a nyújtott mű­szakban — ez a jellemző az első és az utolsó órára. Ha többen jönnek, az a kivétel. A naponta megforduló 200—220 ügyfél nyolctól ötig keresi fel az irodát. Amikor dolgozniuk kellene? Rosszin­dulatúnak hangzik a feltevés. Alit mond a szakember, dr. Krizsa Sándor, a városi ta­nács szervezési és jogi osztá­lyának vezetője? —1 1976 őszén, amikor be­vezették a nyújtott ügyfél- fogadási időt, minden mun­kahelyre (a gazdasági veze­tőnek és a szakszervezeti tit­kárnak) elküldtük a tájékoz­tatót, a nyilvántartásról, az ügyrendről. Azóta minden fó­rumon, tanácstagi beszámo­lón, réteggyűlésen elmond­tuk, a lakó- és utcabizottsági tagokat is tájékoztattuk, leg­alább két és fél ezer ember kapta meg személyesen a pontos és továbbítandó infor­mációt. Másfél hónapja ismét végigjártuk ezt a utat. Arról nem is beszélve, hogy igen sokszor közhírré tettük a Szolnok megyei Néplapban. Mégsem tudnának róla szol­nokiak? Sem Szolnokon, sem más­hol, ahol bevezették a hosz- szított ügyfélszolgálati időt, nem akarnak változtatni raj­ta. Az ügyintézők munkaide­jét úgy osztották be, hogy kö­zülük egy, kora reggel és ké­ső délután ügyeletet tartson. Tehát a lehetőséget továbbra is megadják. Az már igazán nem rajtuk múlik, hogy az emberek nem élnek vele, ném kell, hogy éljenek vele. Mi­ért is? Ha a gép vagy az író­asztal mellől egy szóra elen­gedik őket. Az a fontos, hogy igazolt legyen a távoliét, a termeléskiesés, az el nem végzett munka. Kovács Katalin mét tárolása szabálytalan módon történt... A belső rend és tisztaság általában elfogadható, gyakoribb prob­léma a zsúfolt raktár... A hűtőberendezések tisztasága csekély kivétellel megfelelő volt. Gyakoribb, hogy az áru­kat, a nyersanyagokat nem elkülönítve tárolják... A vendéglátó egységek 80 szá­zaléka rendelkezik az osz- tálybasorolási feltételekben meghatározott számú, a ven­dégek használatára szolgáló mosdó és' szociális helyiség­gel. Ezek tisztasága csaknem kivétel nélkül elfogadható volt, azonban az előírt fel­szereltség — differenciált mértékben ugyan — az üzle­tek 35 százalékában hiá­nyos ...”, — Ez az ellenőrzés módot adott arra, hogy az észlelt hi­ányosságokat az idegenfor­galmi idény kezdetére felszá­molhassák. ,( — Természetesen „menet közbeni” ellenőrzésekkel is ügyelünk rá, hogy a higiénés előírások betartásával elejét vepvük az Aranylakatban történthez hasonló, sajnála­tos eseteknek — jegyezte meg dr. Kanyó Márta. — rónai — Hol van már a szőke Ti­sza. Zavaros hullámai titkait fürkészem, de meddőnek bi­zonyul erőfeszítésem, pedig testközelből, egy pontonról szemlélődöm. — Annyira szennyezett, hogy lent nem látunk sem­mit, még a lámpával sem. Vámosi Attila, az MHSZ szolnoki búvárklubjának tit­kára mintha gondolatomban olvasna. — Akkor hogy dolgoznak? — Tapogatunk. A folyó hordalékos, teli van iszapszemcsékkel. Búvá­rok számára cseppet sem idillikus környezet. Vámosi Antal széttárja a kezét: — Mit csináljunk. itt élünk, itt kell dolgoznunk — Itt is edzenek? — Nem, hanem a mályi tavon. Sajnos messze van, sok idő elmegy az utazga­tással. A vízen motorcsónak su­han, mellettünk búvárfelsze­relést próbálnak. A klubtit­kár odaszól: — Teréziát ne hozzátok. Magyarázólag hozzám for­dul: — Van egy nagyon régi búvársisak. Azért nevezzük Teréziának, mert majdnem Mária Terézia korából való. — Ilyen elavult a felsze­relésük? — Ellenkezőleg. Merem állítani, hogy az ország technikailag egyik legjobban felszerelt klubja a mienk. Van például olyan elektro­mos fűtésű ruhánk, ami 226 ezer forintba kerül. Ez az egyetlen példány az ország­ban. Százötven méteres mélységben is használjuk a tengeri olajkutatásnál. Van olyan búvársisakunk, amely­nek 52 ezer forint az ára. — Költséges sportág ... Bizonyára nagy összegű tá­mogatásban részesülnek. — A KÖTIVlZIG-től ka­punk két és fél ezer forin­tot. — Az úgyszólván semmi. — Ezért is vállalunk mun­kát. — Például? — Kiskörén egy uszály ki- döntött egy pillért. Kiemelé­sére most készülünk. Húz­tunk már ki Tiszába esett traktort, szereltünk a víz alatt hatszáz milliméteres csöveket a szolnoki vízmű­nél, a vasúti hídnál vegy­ipari benzinvezeték csővé­delmét biztosítottuk, részt vettünk a Tiszaliget áram­ellátását szolgáló tíz kilo­voltos kábelnek a folyó med­rébe való lefektetésénél. — Csak a- megyében vál­lalnak munkát? — ‘Nemcsak itt. Vásáros- naménynál például a keleti termékvezeték folyón való áthúzásánál segédkeztünk. Beszélgetésünk közben né­hány klubtag körüláll ben­nünket. Tóth János vízügyi szakközépiskolás, öt éve tag­ja a búvárklubnak. — Mi volt a legnagyobb élménye? — A gyékényesi tábor. Ti­zenkét éves voltam, egy kavicsbányában volt az el­ső vadvízi merülésem. ' Vámosi Antal felkapja a fejét: — Hogy miket tud meg utólag az ember. Tizenhat éves kor alatt tilos a vadví­zi merülés. Talán nem is az ilyen til­tott gyümölcs az igazi, az ember egész életére kiható élmény. A klubtitkár is ezen a véleményen van: — Jancsit szakmai gyakor­latra kikértük az iskolából. Velünk eljut Kiskörére, és a szegedi hídépítéshez is, so­kat tapasztalhat. — Egyáltalán voltatok-e már az iskolával Kiskörén? — fordul Tóth Jánoshoz. —• Voltunk egyszer, de "csak keresztül mentünk a híd,on. A búvárok nem sétálnak. Surányi Laci a 605. számú Szakmunkásképző Intézet la­katos-hegesztő tanulója: — Dolgoztunk Kiskörén. Az jó élmény volt. Sorköteles fiatalok tucat­ja is jelentkezik a búvár­klubba. Kádár Gergely al­hadnagy foglalkozik velük. Beszélgetés közben kiderül, hogy az egyik ejtőernyős alakulatnál szolgál. — Hogy fér össze a ma­gasság és a mélység? — A katonának sokaldalú- nak kell lenni. A búvárklub tízéves fenn­állása alatt baleset nem fordult elő. Kádár Gergely kész a válasszal: — Ahol ilyen jól képzett segítőtársak vannak, s jó a felszerelés, nem kerülhet életveszélybe az ember. Persze, meglepetést okozó helyzetek adódhatnak. Ká­dár György sisakja egyszer merülés közben kinyílt. Bi­zonygatja is: — November végén már hideg a Tisza. Szerencsére egy váratlan fürdővel megúszta az esetet. Súlyosabb kimenetelű törté­netről mások sem számol­hatnak be. — pedig a klub­tagok közül Vámosi Antal mellett csak Szerencsés Jó­zsef és Török György füg­getlenített. A többiek külön­féle foglalkozásúak. Van mozdonyvezető, lakatos, víz­ügyi technikus, rendőrtiszt, s ki győzné felsorolni. Aki kedvet érez ehhez a sporthoz, szívesen látják a klubban. Orvosi vizsga után nyolcvanórás tanfolyamon kell megfelelnie, aztán jöhet a merülés. A klub elsődleges rendel­tetése a sport. Amikor erre terelődik a szó, Vámosi An­tal arca burúsabbá válik. — Sajnos, hullámvölgyben van a csapat, mint a magyar válogatott. Tízéves kortól jönnek a fiúk és a láhyok, de 14—15 éves korukban kezdenek elmaradozni az edzésekről. — Bizonyára kemény az edzés .. . — Napi 2—4 ezer méter úszás uszonnyal. Hetenként ötször ilyen az edzés. Énéi- kül nem megy a versenyzés. A klubban szerzett ismere­teket tengerparti üdülések­nél is hasznosíthatják a sportolók. Vámosi Antal egy languszta csontvázát mu­tatja. — Negyven méternél mé­lyebben, egy sziklaüregben tanyázott. Nem akart ki­jönni. Amikor kiráncigáltam, menekülni próbált, de a tőr gyorsabb volt. A klub tagjai egyébként 1974-ben, ’76-ban és ’77-ben saját költségükön voltak az Adrián. Jövőre Görögország tengerpartjába készülnek... Simon Béla A KÖJÁL is felkészült a nyárra A megyei Közegészség- és Járványügyi Állomás élelme­zés-egészségügyi osztályára nyáridőben a szokásosnál jóval több feladat hárul. Ezekről beszélgettünk Kanyá Márta dok­tornővel, az osztály vezetőjével. A búvár munkaruha nem könnyű. Van, amelyik 120 kiló. A fel­hajtóerő könnyít rajta, de amikor ki kell jönni a vízből, a bú­vár segítségre szorul, lyenkor, öltöztetés közben is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom