Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-17 / 141. szám
1978. június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megállítják a járókelőket a Képcsarnok Vállalat szolnoki Aba-Novák termének különlegességei. Ezekben a hetekben a szokásosnál is nagyobb a forgalom, hiszen a pedagógusoknak, a végzős diákoknak maradandó, márkás ajándékkal sokan kedveskednek FILMJEGYZET Evans doktor titka Három nagyszerű, méltán világhírű színész — Szergej Bondarcsuk, Inna Szkobce- va és Zsanna Bolotova •— a főszereplője Bugyimir Metal- nyikov filmjének. A színes, szinkronizált szovjet film mégsem lesz a nyár nagy filmújdonsága. Nagyot markol ugyanis az író-rendező, s az átlagnézők számára bizony keveset fog. Különös film, műfaját tekintve a tudományos-fantasztikus filmek kategóriájába tartozna, de a messzi jövőben játszódó történet gondolati síkjai számunkra oly szokatlanul metszik egymást, hogy néha már-már kioltottnak véljük az előző képsorok igazát is. Az emberiségért aggódó humanista jószándékot jobban tudjuk becsülni, amikor reális alapokról, látjuk indítva a küzdelmet és nem csupán a scifi keretei teszik lehetővé az emberiség boldogulását. De azt sem véljük általánosítható igazságnak, hogy a tudós sorsa, csak a fantasztikumban alakulhat úgy, ahogy a filmben Evan- sé. A történet sok mindent sejtet: egy repülőgép száll az óceán fölött, kigyullad és zuhan. Evans doktort és feleségét egy másik bolygó lakói mentik meg. A tudós olyan világba kerül, ahol rendkívül magas az életkor. Tudnunk kell, hogy Evans földi létében az emberi életkor meghosszabbításának lehetőségét kutatta. Itt a nagy alkalom, hogy Evans kutatásai új irányt kapjanak, és kiteljesedjenek? Mindez bekövetkezhetne, ha a tudóst a távoli bolygón étfj magasabb kultúrájú lényekkel való megismerkedés rá nem döbbentené, hogy eddigi életművének nem sok értelme volt: az emberéletkor meghosz- szabbításának csak akkor van igazán értelme, ha az élet szebbé, tartalmasabbá válik. Az előzőekből is következik: a betegségeket, az erőszakot, a háborút keli kiiktatni tehát az emberi lét legfőbb veszélyeztetőit. Az idegen bolygóbéli szép és minden helyzetben oly nagyszerű lánnyal, Orente- val Evans visszatér a Földre, hogy most már legjobb irányban tudjon segíteni az emberiségen. A földi életben szokatlan helyzetek gyanúba keverik a tudóst, üldöztetés lesz a sorsa, Orante sem tudja megmenteni. Szomorú következtetésféle érződik Evans halálával, Orante földi misz- sziójónak lezárulásával j bolygónk lakói még nem értek meg arra az életre, amely a lány hazájában, a ki tudja hol van? távoli bolygón már megvalósult. Mély, humanista üzenet B. Metalnyikov filmje, — V. Bondarev mesteri képeivel — de gondolati következtetéseiben túlontúl bonyolult. Ha az író-rendező egyszerűbb helyzeteket teremtett volna mondanivalója kifejtésére — a scifi keretein belül — akkor minden bizonnyal az utóbbi évek legnagyszerűbb tudományos-fantasztikus filmjét láthatnánk. T. L. Diákok a szünidőben Kevesebben jelentkeztek nyári munkára Vége a tanévnek és Jászberényben az idén is több ezer általános és középiskolás diák, szakmunkástanuló mond búcsút két és fél hónapra az iskolának. Az iskolák az idén is elkészítették a tanulók nyári foglalkoztatásának tervét. Figyelembe vették az 'oktatási intézmények és a munkahelyek között már kialakult kapcsolatokat, a munkaerő- igényt. A terv készítésekor kiderült, hogy a mezőgazdasági üzemekben, ahol a munkafolyamatok nagy részénél már a gépeké a döntő szó, kevesebb szünidős tanuló segitsé- gére tartanak igényt. Kiderült az is, hogy az idén kevesebb diák jelentkezett nyári munkára. A város legnagyobb vállalata, a Hűtőgépgyár elsősorban saját dolgozóinak gyerekeit foglalkoztatja 3—4 héten át. A korábbi éveknél kevesebbet ugyan, de munkalehetőséget biztosít a Vegyesipari Szolgáltató Vállalat, a Műszeripari Szövetkezet. A Kossuth Lajos úti Általános Iskola negyven tanulója a Jászsági Állami Gazdaság szőlészetében dolgozik tíz napot. A Székely Mihály Általános Iskola ötven fő| cső portját a Délalföldi Pincegazdaság jászberényi célgazdaságában várják kéthetes munkára. Munkalehetőséget kínálnak a nyári hónapokra a Zagyvamenti és a Kossuth Tsz kertészetében. Oiómt tartott m mogyol kÖMmOvaUSdómt blxottmág Művelődés a szolnoki Járműjavító Üzemben Tegnap a szolnoki MÁV Járműjavító Üzem irodaházában ülést tartott a megyei közművelődési bizottság. Az ülés első napirendjeként Ambrus János igazgató számolt be az üzem kulturális életéről, s arról, hogy milyen változások történtek a közelmúltban életbe lépett párt és állami határozatok, rendeletek nyomán. A Járműjavítóban a művelődés nagy hagyományokra tekint vissza; ennek megfelelően szervezett, magvas kulturális tevékenység folyik ma is az üzemben, amely szervesen kapcsolódik a termelési feladatokhoz. Mindez nemcsak annak köszönhető, hogy a gyár önállóan tart fenn művelődési központot és könyvtárat, hanem döntő szerepet vállalt a közművelődési célkitűzések valóra váltásában a szákszervezeti bizottsággal és a gazdasági vezetéssel együttműködő vállalati művelődési bizottság. Sajátosan nagy figyelmet szentelnek a szocialista brigádokban dolgozók művelődésének, ami Napirenden a fiatal alkotók helyzete érthető, hiszen az üzemben foglalkoztatottak mintegy 70 százaléka — több mint 1200 dolgozó — szocialista brigád tagja. A brigádklub önálló helyiséggel rendelkezik, éves programjában ismeretterjesztő, testedző, művészeti rendezvények egyaránt megtalálhatók. A beszámolóban — s az azt követő hozzászólásokban — sok szó esett a különböző működő közösségi formák, — nőklub, MHSZ-klub, ifjúsági klub, kórus, bábegyüttes, amatőr^ilmes stúdió — további lehetőségeiről, tevékenységük kiteljesedéséről. Több hozzászóló — általános érvénnyel — figyelmeztetett a szocialista brigádmozgalomban folyó kulturális munka formális jelenségeire. Élénk vitát váltott ki a második napirendi pont, amelynek témája a megyében élő fiatal művészek, alkotók helyzete, foglalkoztatottsága volt. Lényegében az a közös álláspont született, hogv a megyei tanács művelődésügyi osztálya dolgozza ki a fiatal alkotókkal való szervezett foglalkozás tervét. Különösképp fontosnak látszik ez a fiatal zenészek esetében, mivel a megyei szervek és a koncertirodák illetve a Filharmónia közötti együttműködés - hiánya folytán ifjú muzsikusaink meglehetősen magukra hagyatva dolgoznak. A közművelődési bizottság ülésének utolsó napirendjeként Tari Kálmán, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője ismertette, hogy az országos közművelődési alapból Szolnok megyei intézmények mennyit igényeltek. A közművelődési bizottság legközelebb szeptember 15- én, Tiszaföldváron ülésezik. Kiállítás a folklór centrumban A Fővárosi Művelődési Házban június 7-én nyitották meg a hagyományos nyári népművészeti kiállításokat. A több hónapon át megtekinthető kiállításokon Heves megye népművészetével. ifj. Fazekas Lajos, nádudvari feketekerámiáival és különböző népi bútorokkal ismerkedhetnek meg a látogatók. A képen: festett népi bútorok az emeleti kiállitóteremben Nemzetközi eszperantó tábor Mezőtúron Világszerte egyre többen szeretnék minél magasabb fokon elsajátítani az egyetemes nemzetközi nyelvet, az eszperantót. A beszélt nyelv gyakorlására kitűnő alkalmakat biztosítanak az évről-év- re megrendezésre kerülő nemzetközi táborok. Mezőtúron, ahol lelkes eszperantis- tákból álló kör működik, június 25-én nyitja meg kapuit az eszperantó tábor, amelybe nyolc országból mintegy ötvenöt személy érkezését várják. A megnyitó ünnepség a kétpói művelődési házban lesz június 25-én este. Munkahely, munkakultúra, életforma Ma délelőtt 9 órai kezdettel a jászberényi MSZMP- székház nagytermében rendezik meg a jászsági szocialista brigádok fórumát. Az eszmecsere bevezetőjeként Havas Gábor szociológus tart előadást „Munkahely, munka- kultúra, életforma” címmel. Az előadást korreferátum követi, majd a brigádtagok kötetlen beszélgetés formájában elemezhetik, egészíthetik ki a hallottakat. Gyermekrajz-pályázat Azt a fiút, aki kikezdett velünk, Rotter Ferinek hívták, és már negyedik polgáriba járt. A Lovas utcában laktak. Párhuzamos kis utca volt a Magyar utcával, a mi utcánkkal. Ahol verekedtünk, az a Cigány utca. A két utca között állandó háborúság folyt. A felnőttek beszéltek ugyan egymás közt, hogy megkötötték a békét, nincs már háború, de mivelünki erről nem tárgyaltak, s mi tovább háborúztunk. Rotter Feri nagyon erős fiú hírében állt, bikanyakú, pattanásos képű fiú volt, állandóan Anikót kísérgette messziről, de a házunkig nem merészkedett. Anikó utálta, és kérte a Janit, hogy vérje el még egyszer. Janinak nagyon tetszett a dolog. Noha jó két évvel fiatalabb volt, nem ijedt meg, és leste az alkalmat. De Rotter Feri óvatos volt. Nem mutatkozott. Az utca megtárgyalta, mit lehet tenni. Abban állapodtak meg, mivel én kicsi is vagyok még, de már nem olyan nagyon ' kicsi, menjek követségbe a Lovas utcába, Részlet a szerző Piros Sárkány című készülő regényéből. és mondjam meg Rotter Ferinek, ha nem gyáva, akkor álljon ki Janival birokra. Anikó fehér zsebkendőjét kötözték egy botra, és útnak eresztettek. — Ne félj! — kiáltották utánam. — A követeket nem bántják. De hiába kiabáltak, én nagyon féltem. Mentem a Lovas utca felé, és időnként visszanéztem. Láttam, hogy utánam kukucskálnak és csak integetnek, ne féljek. Akármilyen lassan mentem is, a távolság egyre nagyobb lett közöttünk, és egyre közelebb értem az ellenséghez. Bátyáimhoz képest én csenevész, törékeny kis fickó voltam, de rájuk szerettem volna hasonlítani. Beértem az utcába, és senkit nem láttam. Késő délután volt. Majdnem elpityeredtem. Az egyik kapualjban három fiú golyózott, amint megláttak, hirtelen összekotorták színes golyóikat. Körülnéztek, mintha nem hinnék el, hogy egyedül vagyok. — A követeket nem szabad báh- tanii, és ért követ vagyok! Itt a fehér zászlóm! — nyomtam reszketve az orruk alá. De azok csak bután bámultak rám, és szorongatták a golyóikat. Az egyik leejtett egy szép üvegből valót, de nem mert utána nyúlni. Éreztem, hogy ők ugyanúgy félnek, mint én. Félelmes hírünk volt már. Ez kissé felbátorított. — Hol van Rotter Feri? — ö majd megmondja — mutattak gyorsan egy fekete lányra^ aki csomó könyvvel a hóna glatt épp akkor fordult be a sarkon. — A Ferit keresi! — állították meg a lányt. — Ferit? — mosolygott rám fehér fogaival. — Gyere be. Utána mentem. Szép árnyas, kertes udvar volt, és hátul a verandán terített asztal mellett ült Feri és vacsorázott. Apja mellette ült újsággal a kezében és cigarettázott, anyja a tányérok közt matatott. — Ez a fiú Ferit keresi! — mondta a lány köszönés közben. Megálltam a veranda sarkán, s azon gondolkoztam, hogy kiszala> dók, de amint hátranéztem, már öten lestek be a kapun. Ferinek megakadt a torkán a falat, amikor meglátott. Az apja letette az újságot, s az anyja, aki nagyon hasonlított a lányra, ugyanúgy rámmosolygott. — Jer közelebb! Barátod? — fordult nevetve a fiához. — Nem — rebegtem —, ellenségek vagyunk! Ekkor már az apjuk is nevetett. No, és mit akarsz? — kérdezte a fia helyett, aki még mindig nyelde- kelt. — A követet nem szabad bántani — mondtam majdnem sírva, és magasra emeltem a zászlót. — S miért jár Feri mindig Anikó után, amikor tudja, hogy Anikó őt úgy se szereti? Ha nem fél, álljon ki Janival birokra, és ha két vállra lesz fektetve, ne járjon Anikó után! Mindezt egyszuszra hadartam el, és menni akartam, de Feri apja és anyja is úgy kacagtak, hogy a köny- nyük potyogott. Irén, Feri húgai, az a fekete lány is úgy nevetett, hogy az összes fogai látszottak. Csak Feri nem nevetett, olyan piros volt, mint a paprika. — Választ fiatalúr, a követnek! — fordult a bácsi a fiához, de az hallgatott, mint a sült hal. Közelebb hívtak és megkérdezték a nevem, hány éves vagyok, és foly- top csak nevettek. Megkérdezték, Jani hány éves, és csak nevettek. Minden félelem elszállt belőlem, és már bátran megkérdeztem, mit mondjak. — Mondd meg bátyádnak, jöjjön ide, itt a ház előtt szép magas fű van és itt kedvükre birkózhatnak. De mit fog mindehhez szólni Anikó? — fordult ismét a fiához. Ügy mentem el, emelt fővel, mint aki csatát nyert. A lány a kapuig kísért. — Üdvözlöm Anikót! Ne bántsátok, ő követ! — fordult nevetve a kint ácsorgó fiúkhoz. Nem bántottak, de el kellett mondanom mindent. Nagyon izgatottak lettek. — Na és el mer jönni a bátyád? Vállat vontam. — Miért ne? A fenti szemelvényhez készített Illusztrációkat június 24-ig küldjétek be a megyei könyvtár címére (Kossuth tér 4.). A pályázat részletes kiírását a Szolnok megyei Néplap június 2-án közölte, az újságot megtaláljátok a könyvtárakban. Hegedűs Bite Dániel: Jani a kapitányunk
