Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-16 / 140. szám
1978. június 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Művelődési ház Matuzsálem Széchenyi kezdeményezése szólította életre Budapesttől alig ötven kilométernyire az ország egyik legrégibb művelődési házát, a dabasi „Casinót”. Azzal a céllal emelték, hogy a kor igényeinek megfelelően hajléka legyen, otthont nyújtson a magyar szónak, a magyar táncnak, a magyar kultúrának. Megnyitásáról így tudósított 1837 februárjában a Honművész [„Szerkezti Rothkrepf Gábor (Mátrai Gábor), hal- piaczon alul a’ Duna partján, 114 szám alatt”] riportere: „Dabason • tél-más 5-dik napjára a’ rövid életű’ s haldokló farsang utolsó tisztességére az úján épült casi- noban tartandó táncz-áldo- zát kihirdettetett. Elszárnyalt a’ hír, ’s a’ farsang gyermekei a’ környékből és még Pestről is siettek a hódolás- ra. Két ezüst húszasért megnyíltak az ajtók. A bál kezdetét, közepét és végét ügyes nemzeti táncz fűszerező; továbbá, hogy ezen egész kiterjedésében még el sem készült, de helyes elrendezésű és jó ízlésű casino Dabas- nak dicséretére, a czélt kivívó köz birtokosoknak, és nem csak czímmel, de tettel is nemes uraknak, méltó becsületökre szolgál.” A ház az éledező magyar kultúra hajléka lett. Találkozóhelye mindazoknak, akik magyarul akartak szót váltani egymással. A politizálás és az újságolvasás mellett a tánc volt a fő szórakozás. A bálok középpontjába a magyar táncok kerültek. Ha ez nem így történt, azonnal szóvátették. Bizonyítja ezt a Garay János szerkesztésében megjelenő Regélő Pesti Divatlap 1842. december 27- én kelt tudósítása is. „A tegnapi est ismét szép számmal gyűjté össze a’ dabasi casino teremben a’ vidék szépeit ’s ifjait. A’ mennyire kellett örülnünk, hogy a’ rózsaajkakról csak nemzeti ’s mindig csak az édes nemzeti nyelv zengett le: annyira kellemetlenül lepett meg az, hogy a szép körtáncz csak kétszer lej- tetett el.” A szabadságharc leverése után egy időre bezárták a ház kocsibehajtójának vaskos tölgyfakapuját. A Kaszinó helyett a temetőbe zarándokoltak a dabasi emberek, Kossuth édesapjának, Kossuth Lászlónak sírjához ahol esztendőről esztendőre egy helyi poéta, Mády Ferenc szavalta el verseit. „Németül vezénylik a ma- [gyar sereget, No, nekünk megadtak min- [dent, ami kellett, Nem panaszkodhatunk, elég [nagy az adó, Hogyha nem fizetünk, jön a [végrehajtó” A kiegyezés idején egyre inkább a „köz birtokosság” váltotta fel a nemességet. Az övék volt az erdők, a legelők, ezek jövedelméből tartották fenn a Kaszinót. A korábbi politizáló, nyelvápoló cél azonban egyre inkább háttérbe szorult. S ezen a századforduló sem sokat segített. pedig akkor már önálló újságja is volt ennek a tájnak: a Dabas és Vidéke. Szerkesztője: Áchim Géza, azaz: Gyóni Géza, a neves költő. Mint szerkesztő, gyakran volt vendége a Kaszinónak, s költőként is többször dobogóra lépett. A magyar szó, a magyar tánc, a magyar kultúra terjesztésének nemes törekvése azonban egyre nehezebb lett. A szervezők nem egyszer a közömbösség falába ütköztek. így történt ez akkor is, amikor 1908. április 28-ára a kecskeméti közönség két népszerű kedvencének, Hel- tai Jenőnek és Vidor Ferikének estjét hirdették meg. De erről szóljon maga Gyóni Géza, a krónikás. „Gyönyörű áprilisi este volt. A buckabeli békák or- chestronja teljes hangszereléssel ontotta a melódiát, mely csakhamar élénk versenyzőre talált a Casino előtt táborozó ökrök egészséges hortyogásában. A falu aludt. Huszonöt ember jött csak el. Dinnyés Lajossal az élen. Ennyien gyönyörködtek Dabason Vidor Ferike elragadó bájú művészetében és Heltai Jenő megrázó erejű drámai szavalatában és tréfás kupiéiban...” Annál többen voltak kíváncsiak az Alsódabasi Űri Fiatalság Táncpróba báljára. Hogy milyen táncok jártak akkoriban? íme néhány, a báli meghívón szereplő tizenhét közül: polka, mazur, boston-walzer, boston-edel- weiss, boston-amerikain, boston-Luigi XV. A második világháború alatt a németek tankjavító műhelyt rendeztek be az épületben. A táncpadlót felszaggatták a szöges csizmák. S akkor sem fordult sokkal jobbra a ház helyzete, amikor a háború után Letki Ferenc kocsmát nyitott falai között. A várt változást csak az 1951-es esztendő hozta meg. A kocsma cégtábláját új felirat váltotta fel: járási művelődési ház lett az épület. Táncosok, színjátszók vették birtokukba, parasztfiatalok találtak otthonra termeiben. Igazi színházi előadásokért teltek meg a széksorok. A vigalmak is új tartalmat kaptak: a könyvbálon például a belépőjegyért könyvet kaptak cserébe a bálozók. A hajdani „casinot” a közelmúltban megfiatalították, kicsinosították az építők, hogy fennállásának másfél százados évfordulóját is a kultúra szolgálatában tölt- hesse az öreg épület. P. P. F utástól kifulladva érkezett a ház elé, először a zöldre festett vaskerítésen keresztül kémlelte az udvart, azután, mert senkit sem látott, a kapuhoz lépett. A csengő éles berregésére kihízott boxer loholt a kapuhoz, amikor azonban gazdája, az épület mögül előlépett, a kutya vakkantott egyet, és lomhán elkullogott. A kérdésre, hogy mi járatban van, a hatvanadik életévét taposó embep-, levegő után kapkodva elmondta, hogy az utca végén egy jól megtermett suhanc tördeli a nemrég kiültetett facsemetéket. A szomszéd segítségét kérte, hogy együtt talán meg tudják fékezni. A széles vállú, 40 év körüli szomszéd elcsodálkozott, nem értette, mi háborította fel az öreget. Elismerte, hogy pocsék dolog facsemetét pusztítani, és sajnálta, hogy nem segíthet, mert. nem eshetnek neki senkinek, az önbíráskodás lenne. Jogállamban élnek, ahol törvények szabják meg a dolgok rendjét, törvények, amen szomszéd lyek védenek és köteleznek. Menjen csak nyugodtan haza az öreg, aztán holnap, ha nem múlt el a mérge, jelentse az esetet a tanácsnál. Ott majd tudják, mit kell ilyenkor tenni, nekik ez a dolguk. * * * Az idős ember az udvar végén rakosgatott, amikor az elhagyatott utca csendjét szitkozódás és kétségbeesett jajgatás verte fel. A kapun kilépve megdöbbenve látta, hogy a szomszéd egy vékony dongájú, 14—15 év körüli fiú haját markolja egyik kezével, a másikkal pedig üti, ahol éri. A gyerek kezében egy csokor orgona, a virágot minden bizonnyal a kerítésen átnyúló, virágfürtökkel gazdagon megrakott bokorról tépte le. Sírástól elcsuk- ló hangon könyörgött, hogy ne bántsák, csak az iskolai ballagáshoz akart vinni virágot. A széles vállú szomszéd azonban nem hatódott meg, sűrűn osztogatta a pofonokat, ki tudja hányadszor elismételve, hogy jogállamban élünk, ahol törvények szabályozzák a dolgok rendjét, törvények védik az ember, nehéz munkával megszerzett tulajdonát. — Érvényt kell szerezni ezeknek a törvényeknek — ismételte felháborodva — mert mire menne az emberiség, ha nem fékezné meg idejében és a szükséges szigorral az ilyen, magáról megfeledkezett vandált? ♦ * * Az értelmező szótárban pontosan meghatározták a vandál szó jelentését, az emberek a maguk készítette „házi szótárában” is többféle nevet adtak azoknak, akik az emberalkotta értékeket pusztítják. Mikor lesz vajon egyértelműen felismerhető neve. a törvényeket ilyen sajátos módon értelmező, hol közömbös, hol pedig túl következetes „szomszédnak” ? — illés — Szentendrei jubileum Ki mit „dob fel?” Jubilál a szentendrei the- átrum. Fennállásának 10. évfordulója alkalmából — akárcsak tavaly — két helyen tartanak előadásokat. Június 30-án kezdődnek a Templom téri játékok: ének, muzsika, tánc, komédia és más látványosság. A Templom téri rendezvényt júliusban minden hétvégén pénteken, szombaton és vasárnap megismétlik. A főtéren Sha- kespearetől a Tévedések vígjátékát adják elő július 1-én, majd július 23-ig jninden csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap este. Szentendrei játékokban közreműködnek a Madách Színház művészei, a Vujicsics és a Viola együttes, a Színház- és Filmművészeti a Képzőművészeti Főiskola hallgatói, s a szentendrei képzőművészek is. 0 török könyvnyomtatás emlékeiből Ritka nyomdatörténeti dokumentumokkal gyarapodott az Országos Széchenyi Könyvtár. Angliából megszerezték Ibrahim Mütefer- rika négy nyomtatványát. Az első folyamatosan működő török nyomda 17 kiadványa közül 12 már együtt van, maholnap teljes a sorozat, amely különösen értékes számunkra — mondotta Soltész Zoltánná, a régi nyomtatványok tárának osztály- vezetője. — Ibrahim Müte- ferrika ugyanis Magyarországról származott. A hajdani kolozsvári diák — aki kálvinista papnak készült — 1692 körül török fogságba került. Részt vett az Ausztria elleni hadjáratban, majd Belgrádban volt magyar tolmács. Öt rendelték tolmácstitkárként a Törökországba érkezett II, Rákóczi Ferenc fejedelem mellé. A krónika szerint az el- törökösödött Ibrahim Müte- ferrika híven szolgálta a kuruc fejedelmet, 1717 őszétől két évtizedig gyakran tartózkodott a bújdosó magyarok között. Ebben az időszakban nyomdászként is jeleskedett. Nagyvezérí támogatással megalapította az első arab betűs török nyomdát, amely 1727-ben kezdte meg működését Ibrahim isztambuli lakásán. Az első kiadvány az arab—török, úgynevezett Vankuli szótár volt. Én iszom, te iszol> 6 iszik----------------Ez nem igeragozás, hanem szomorú tény. Iszunk, ha fázunk, ha lányunk születik, iszunk a névadó örömére, születésnapra, esküvőre, iszunk bánatunkban és egymás egészségére, no meg „a feleségem urát sem kivéve”, iszunk az új munkahelyen, az „einstandra” és iszunk a nyugdíjas búcsúztatókon, a „fájrontra”; iszunk az előléptetésre, a főnök elutazására — nélküle —, és hazatérésére — vele —, iszunk a sikeres felvételire és a diplomaosztásra. Iszunk ébredéskor — egy kis száj ízesítőnek —, ebéd előtt, — jó az a kis aperitif — és lefekvéskor — legalább gyorsabban elalszunk —, iszunk vasár- és ünnepnapokon, és iszunk hétköznap, munkaidőben, a munkahelyen. Prémiumosztáskor visszatérő refrén: „ki mit dob fel?” Néhány éve megtiltották a munkahelyi büfékben, kanti- nokban az alkoholárusítást. Azóta kintről csempészik be az italt az élelmesek, mert a rendész csak hazafelé menet nézi meg a táskát a kapunál. A hivatalokban, intézményekben egy-egy divatos névnapkor Hencidától Boncidáig folyik — nem a sör, a „sárga lé”, mint a mesében, hanem — a badacsonyi szürkebarát, a konyak vagy — ha a főnök is Sándor, József — a „repi” whisky. A Magyar Nők Országos Tanácsában egy alkalommal ankétot rendeztek — nők a vezetésben címmel. A részvevők az ország minden megyéjét, tájegységét és társadalmi rétegét képviselték. A sok okos javaslat, a sikerekről és gondokról szóló beszámoló, észrevétel között elhangzott egy olyan, amitől néhány másodpercre elnémult a társaság. Az egyik megyei Patyolat Vállalat igazgatónője felidézte kinevezése körülményeit. Az elßö napokban észre kellett vennie a személyét övező idegenkedést, azt a sokatmondó csendet, ami megjelenését követte mindenütt. Egy napon aztán furcsa választás elé került: vagy megissza" a konyakot a többi gazdasági vezetővel, és akkor befogadják maguk közé — vagy^nem, de akkor magára vessen, ha kiközösítik! ... Sokat iszunk. Az elmúlt huszonöt év alatt hazánkban az alkoholfogyasztás két és félszeresére nőtt; alkoholtartalmú italokra 1977-ben — folyó áron — személyenként 3 ezer 238 forintot költöttünk! Többet, mint oktatási és kulturális célokra együttvéve! Az alkoholizmus hazánkban a népbetegség méreteit öltötte. A tényleges alkoholisták száma — az úgynevezett Jellinek-képlet alapján — elérte a 175 ezret, a veszélyeztetetteké —, akik naponta minimálisan másfél deci abszolút alkoholt fogyasztanak — megközelíti a félmilliót! Ez pedig nem kevesebb, mint a lakosság 4—5 százaléka. Átlagosan négytagú családokkal számolva, az alkoholizmus vagy annak kísértő veszélye országunkban több mint kétmillió embert érint. is sok, nemhogy elkölteni: 33—34 milliárd forintot ittunk el egy év alatt. Egy részét vasár- és ünnepnapokon — más részét hétköznap, munkaidőben. Kockáztatva vele egészségünket, családunk békéjét, életünket. Megéri?! Ny. É. MflRTÉLYON Ifjúsági képzőművészeti tábor Augusztus 1-től 13-ig az idén is a művészetkedvelő fiataloké a Mártély melletti Tisza-part. A tizennégy év óta minden nyáron itt megnyíló országos ifjúsági képző- művészeti tábor lakói a különféle művészeti szakkörökben dolgozó tehetséges ifjú amatőrök lesznek. A rendezők összesítése szerint az ország szinte minden megyéjéből és a fővárosból együttesen hatvanöt magyar fiatalt fogadnak majd az idén a folyó partján, ahol valamikor Tornyai János, Endre Béla és sok más kiváló művészünk is alkotott. A találkozásra Csongrád megye testvérterületeiről a jugoszláviai vajdaságból, a lengyelországi Lodzból, a romániai Temes megyéből és a szovjetunióbeli Odesszából szintén meghívtak vendégeket. A fiataloknak Mártélyon készített legszebb rajzait, festményeit, szobrait kiállításon mutatják be a hódmezővásárhelyi Tornyai János múzeumban. Babaház társadalmi munkában. A szolnoki Kolozsvári úti óvoda részére társadalmi munkában készítették a XVI. sz. AFIT szolnoki szervizének szocialista brigádjai a képen látható babaházat. A társadalmi munkában a Kilián és a Petőfi brigád tagjai jeleskedtek.
