Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-14 / 138. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 14. 4­Üzemorvos a dolgozókért A Jászsági Ruhaipari Szö­vetkezet dolgozói is tudják, hogy a magas vérnyomás ma már szinte népbetegség. Többnyire tünetmentes, alat­tomos jelenség, késői felis mérésé súlyos bajok okozója lehet. ■A betegség megelőzé­sére üzemorvosunk, dr. Suba György hetenként kétszer —. müszakváltás után — szűrő- vizsgálatot tart. Akinél kimutatható a ma­gas vérnyomás, megfelelő ke­zelést kapnak. Bányai Jánosné Jászberény Csavartcső Mindjárt levelem elején tisztázom: nem valamiféle műszaki cikkről írok. Kö­zönséges négytojásos tész­táról van szó. amely ret­tentően hasonlít a maka­rónihoz (csőtésztához), csák kb. másfélcentisekre elvag­dalták. s hosszában csíkoz­ták . . . Talán a vagdalt makaróni név illene rá. A csavartcső elnevezést egyéb­ként „kitotóztam” a tasak- ról, amelyben bosszúsá­gom okozója, a tészta volt. Gyakorló háziasszony va­gyok, ezért nem foghatja rám senki, hogy tudatlan­ságomra fizettem rá, ami­att mérgelődhetek. Minden­féle tésztát főztem már életemben, de így még nem jártam, mint a minap. Fél kiló négytojásos tésztát — csavartcsövet — vásárol­tam 7,90-ért. Gyártotta a Fővárosi Sütőipari Válla­lat. Jó lenne tudni, hogy mikor? A tasakon 1977. II. negyedév szerepel. Szava­tossági idő: 9 hónap . . . Akkor itt a hiba — gon­doltam. Csakhogy a tasak- ra ragasztva egy másik dátumot is találtam: 1978. I. negyedév. . . Ki érti ezt? Még jó, hogy a nylon­zacskón rajta van a Ki­váló áruk fóruma ismert, háromszögletű emblémája. Csak azt nem értem, ho­gyan kerülhetett oda? T. J.-né Szolnok „Kacskaringós” utazás Június 8-án reggel a 6.40- es autóbusszal utaztam Öcsödről Rákócziújfaluba. A nagymamát látogattuk meg három éves kislányommal. Ügy terveztük, hogy a Szol­nokról 12.30-kor induló busz- szal jövünk haza, mint há­rom éve annyiszor. Ezért nyugodtan kiballagtunk a megállóba és vártunk. Az autóbusz meg is érkezett, de bennünket nem vett fel. A kalauz intett valamit, s a busz megállás nélkül elrobo­gott. Ott maradtunk 30 fokos melegben, nagy csomagokkal. Kerek órát tébláboltunk, amíg jött egy autóbusz, ami­vel Martfűig utazhattunk. Ott ismét vártunk egy órát — vo­natra, amivel Kunszentmár- tonig jutottunk el. Űjabb tét­lenkedés, amely most is to­vább tartott egy óránál. Vég­re megjött az autóbusz, ami­vel Öcsödre utazhattunk. A 12 krn-es úton a karomban fogtam a 18 kilós gyereket. A szokásos 14.15 óra helyett 17 órára értünk haza, agyon­gyötörve, fáradtan. Bizony, nehezen szánom rá magam egy újabb rákócziújfalui ki­rándulásra. Pedig az édes­anyám nagyon vár... Tu­dom, egyik autóbuszt sem a Volán 7. sz. Vállalat közle­kedteti, de valakinek még kellett írnom vasárnapi kál­váriánkat. Tolnai Lajosné Öcsöd Tilos a dohányzás Örömmel olvastam a júni­us 8-i Néplapban az új ren­delkezésről, amely szerint a vonatokon,. egyes váróter­mekben megtiltották a do­hányzást. Zsúfoltság esetén ugyanis nehéz a levegő, ne terhelje ezt még a szervezet­re káros cigarettafüst is ... Most már csak rajtunk, uta­sokon a sor, hogy mennyire tiszteljük egymást, mennyire tartunk be egy rendeletet sa­ját magunk és embertársaink érdekében. Biztosan tudják az illeté­kesek is, hogy a megvalósítás nem olyan egyszerű. A vona­tokon vannak nemdohányzó feliratú kocsik, a tilalmat mégis sokan megszegik. Ha szól az ember, maga issza meg a „füstjét”. A hétvégi vonatokon meg néha még a kalauznak sem tanácsos szól­ni a rendelet betartása miatt. És itt jön a MÁV számára a másik teendő: ne legyen a vonat mozgó kocsma. Semmi szükség a hétvégeken bam­bán hazatántorgó részegek­re! {Az más dolog, hogy so­kan már a vonatra sem jó­zanul ülnek fel, s hiába nincs a büfékocsiban bor, „önellá­tókként” utaznak .. .) Ez azonban nem egyedül a MÁV feladata! Segíteniük. kell a munkahelyeknek, a munkás- szállások vezetőinek,- s még sokunknak. M. F.-né Szolnok A levélszekrény mérete megfelelő ..Postaláda a levélszekrény?” című írásában adott hangot munkatársunk véleményének, amely szerint: az újságok be­dobására is már kicsik a le­vélszekrények. (Megjelent május 14-én.) A lépcsőházi levélszekré­nyek megrendelése és felsze­relése országosan — így Szol­nokon is — az állami építő­ipari vállalat hatáskörébe tartozik — írta dr. Kiss Zol­tán, a Debreceni Postaigaz­gatóság postaforgalmi igaz­gatóhelyettese. A felszerelt levélszekrények javítását, karbantartását az illetékes házkezelési szervek, lakás- fenntartó szövetkezetek vég­zik. A letvéliszekrény típusok kialakításánál kívánatos, hogy azok mind építészeti, mind postai, illetve közön­ségszolgálati szempontból megfeleljenek. Az elmúlt év­Eqy súlyosan beteg, idős asszony, akit élete végén sógornője ápolt, hálából úgy végrendelkezett, hogy házának felét gondozója örökölje. Törvényes örökö­sei pert indítottak. Annak megállapítását kér­ték, hogy a végrendelet a sógornő befolyásolására és kábitószertartalmú gyógysze­rek hatása alatt készült. Az alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei után, törvényességi óvásra, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint érvénytelen a vég­rendelet, ha az örökhagyót valaki az intézkedésre tisz­tességtelen befolyással bírta rá, föltéve, hogy az illető a rendelkezést különben nem tette volna meg. A megyei bíróság a bizonyítékok téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a só­gornő tisztességtelen befo­lyással bírta rá az idős asz- szonyt, a számára kedvező ben végzett felmérés szerint a 350x270x100 mm típusú le­vélszekrények felelnek meg a fenti kívánalmaknak. A cikkíró is ilyen típusú szekrénnyel rendelkezik. Sok hírlapra fizet elő, emellett sok a címszalag alatt érkező lapjainak száma is. Kevesen vannak azonban Szolnokon (másutt is), akinek ilyen nagy mennyiségű újság jár. Ha mégis előfordul, a kézbesítők általában megtalálják a mód­ját a megfelelő újságelhelye­zésnek. Nyilvánvaló, hogy annak a kevés előfizetőnek, akinek sok lap jár, a jelenle­gi (országosan gyártott) szek­rény kicsi. Hasonló panasz, bejelentés sem Debrecenbe, sem a szolnoki. 2. sz. posta- hivatalhoz nem érkezett — erről tájékoztatta többek kö­zött szerkesztőségünket dr. Kiss Zoltán. Séta a városban Idős, 83 éves ismerősöm kért meg, vegyek neki egy pongyolát. Elhatároztam, hogy inkább karon fogom, és együtt megyünk a városba. Válasszon ő magának olyat, amilyen tetszik neki. A néni valamikor falusi bábaasszony volt, olyan, mint akiről Váci Mihály írt. Húsz éve nem volt a városban. El­csodálkozott a változáson. Úgy mondta: ez nem is Szol­nok ... Milyen lehet este a főutca? Óriásiak a házak. Gazdagok az üzletek, kedve­sek az eladók. Csak éppen olyan pongyolát nem kap­tunk, amilyet szeretett volna, amilyen az ő korához illik ... Megnéztük a babaholmi­kat. Csodálatosaknak találta. Azt mondta: ma bíborba-bár- sonyba öltöztetik a gyerme­keket, nem úgy, mint régen. A pelenkát nem is ismerték; erre a célra szolgált az el­használt alsó fehérnemű. A sok újat, ismeretlent látva a néni halkan megkérdezte: és az emberek megbecsülik ezt a sok szépet? Még presszóba is beültünk. Körülbelül 20 percet vártunk, de azt sem kérdezték meg, mit akarunk. Igaz, sok volt a fiatal körülöttünk, akik nagy hanggal vonták magukra a figyelmet. Mi csendben ül­tünk és nézelődtünk. Sok mindenről beszélgettünk köz­ben. A néni így emlékezett tanítójára: „Aki engem bá­baasszonynak tanított, még a szívét is odaadta a tudása mellé”. Molnár FerCncné Szolnok végrendelet megtételére. A törvényes örökösök ezt az állításukat nem tudták bi­zonyítani. Az elhunyt vég­akarata arra irányult, hogy vagyonának egy részét az örökölje, aki gondoskodik róla. Ez pedig nem tekinthe­tő tisztességtelen befolyás­nak, sőt, a végrendelet ér­vényességét kifejezetten megerősíti. Az pedig, hogy sógornője a javára szólóan kilátásba helyezett végintéz­kedést nem ellenezte, már csak azért sem tekinthető tisztességtelen befolyásnak, mert nem volt köteles a be­tegről gondoskodni. Az elhunyt a végrendel­kezés időpontjában a szük­séges értelmi, megfontolási és szabad, elhatározási képes­séggel rendelkezett — hang­zik tovább a határozat. — Nem szedett olyan gyógy­szert, amely végrendelkezési képességét, szabad akarat­elhatározását befolyásolta volna, és annak alapján a végrendelet érvényessége fe­lől kétséget lehetne támasz­tani. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Alaptalanul támadták meg a végrendeletet tutyasuli a ligetben „Ne is tagadjam: ahogy a gerle el­suhan a pitypanggal és százszor­széppel hímzett pázsit zöld-fehér- sárga perzsaszőnyege föltött, nyo­mában a koromfekete kutyával, az üldöző pártján vagyok. Szeretem a madarakat — említettem, — de vé­rengző vadállati ösztöneimmel a va­dásznak szurkolok, lelki fogcsattog- tatással. Fejvesztetten rohannék, hogy kiszabadítsam, ha Suba elkapná prédáját — amire hál’ istennek, semmi esélye sincs —, de gyönyörködve nézem a kutya összehúzódzkodó, majd hosszan kinyúló íveit, szé­lesen lobogó, nagy füleivel, s noha hallani vélem a gerle képzelt lihegését, képzeletemben a kutya tüzes fújtatását másolom a tüdőmben, ugrásait lábamban. Gyilkos vagyok, in contumaciam”. (Déry Tibor) A kutyasuli „tanterme” a szolnoki Tiszaliget. Árnyas fák alatt, harmatos fűben hallgatja Szegvári Ferenc eligazitó szavait a tizenhárom gazdi és a 13 nebuló. Alaki kiképzés. A jobbra ál, balra át kutya dolog még Johnnynak is Bemelegítés, kutyafuttában. Dolly, a dán dog még csak hét hónapos Gerendagyakorlat Fotó: Kőhidi Imre Fegyelmezési gyakorlat, üldögéfés két méter maga­san

Next

/
Oldalképek
Tartalom