Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
I 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 28. gatják, vajon mennyit kap a vádlott. Általános vélemény. hogy felkötik.) — Csendet kérünk! A bíróság érkezik. (Lábdobogás: érkezik.) — Kihirdetem az ítéletet. Jan Stratilek emberöléssel és rablással összekötött . . . ö ... ö ... rablást hajtott végre, ezért a bíróság háromhéti szabadságvesztésre ítéli. — Kevés! Kevés! — Helyesbít a bíróság: háromévi szabadságvesztésre ítéli. — Csak? Föllebbezzünk? — Többet kérünk! Eltűnődsz a magnószalagot, s a mini „hangjáték" végét, a heves tiltakozást hallgatván: vajon az igazságérzetüket sértő dolgok elleni taktikázás nélküli, őszinte és vad tiltakozást is tőlünk, felnőttektől tanulták a srácok, mint a meccsek alpári szavalókórusait? Jóllehet, fogalmad sincs, hogy mennyiben segít közelebb a mai Pál utcai fiúkhoz az a néhány szerelmes levél, amit olvasgatsz (ötödikesek írták), mégis lemásoMosógép, Maki, Pacal és társai zt gondolná az ember, hogy egyszerű a recept: végy egymáshoz közel lakó gyerekeket, ha lehet egyik is, másik is más iskolába járjon, figyeld őket árgus szemekkel, jegyezd le a látottakat, hallottakat, és máris előtted állnak a mai Pál utcai fiúk. így kezded el ezt a „nyomozást”, s egykettőre megtalálod azt a két gyerekbandát, akik a fenti kívánalmaknak való megfelelés folytán ideális ellenségek, de legalábbis elszánt ellenfelek lehetnének. Ettől kezdve jössz-mész. mintegy véletlenül tévedve „arra” napjában húszszor is, közben irigykedve sóhajtozol a téren felállított pingpongasztalok, a srácok kezében lévő szoftütők láttán: eszedbe jut, hogy te ennyi idős korodban (az ötvenes években) amikor valahogy szert tettél egy pingponglabdára, a konyhaasztalon pötyögtet- tél a haverral, mégpedig anyád nokedliszaggatóját szorongatva ütőként. Azon is elmélázol, hogy ti drótokból hajtottatok ügyes kis szerkentyűt, s ezzel gurítottátok a gumi és küllők nélküli biciklikereket utcahosz- szat futva a kerékabroncs után. Mindez persze a mai bicikliző srácokat figyelve jut eszedbe, de aztán gyorsan fölhagysz az efféle gondolatokkal, nehogy az általad is fölöttébb megunt „bezzegamiidőnkben” veszélyes mezsgyéjére tévedj. Tehát igyekszel megragadni minden alkalmat, hogy' a srácok közelébe férkőzhess, akár a krimikből ismert idétlen nyomozó, aki abbeli igyekezetében, hogy elfedje igazi mivoltát, a lehető legügyetlenebb módon felfedi kilétét. A srácok készségesen szóba állnak veled, s ennek örülsz, de már csak egyedül te nem tudod hogy ők tudják kiféle vagy, úgy teszel, mintha „csak úgy” beszélgetnél, s körülményes kitérők után szeretnéd a beszélgetés fonalát az általad kívánt irányba, a „lényeg” felé kanyarítani, s közben nem veszed észre, hogy ezek a tévékrimikben felnőtt srácok elnézően mosolyognak erőlködéseden, aztán jóindulatúan levágnak egy-két kunkort a beszélgetés kacskaringóiból, és vi- gyoruk mintha azt mondaná, hogy persze, persze, értjük mi, dehát ne gatyáz- zunk annyit, jobb lenne már focizni. Boldogan kapsz minden apró részlet után, mesélje azt a gyerek vagy szülő, anekdotákat jegyzetelsz, majd jó lesz valamire, s tagadhatatlanul jellemző és nevettető egyik-másik történet. Amikor például az egyik fiú hat éven aluli kisgyereket vitt biciklijén, s a környéken lakó rendőrtiszt éppen korholta őket, majd az éppen ott jövő egyik anyukának panaszolta, hogy „Nézze meg őket! Hát vannak ezeknek szüleik? Kik lehetnek ennek a szülei?" és te nevetve hallgatod az anyuka válaszát: „Én vagyok.” Hasonló mohósággal jegyzed fel ugyanennek a rendőrtisztnek a sztoriját: kiállt az erkélyre és elkiáltotta magát, hogy „Ifjú közlekedők, vigyázz!", mire a lent zsibongó gyerekhad vi- gyázzba vágta magát, és úgy hallgatta a jó hírt. miszerint másnap este ebben meg ebben a lépcsőházban, ekkor meg ekkor filmvetítés lesz a közlekedésről, és sámlit mindenki hozzon magával. Izgatottan hallgatod az egyik gyerektől kapott magnókazettát, melyen előbb egy MTK—Vasas focimeccs közvetítése hangzik fel a srácok tolmácsolása! és még az életben nem ..állottái ilyen izgalmas meccset, al jI percenként estek a gólok, kapufák, verekedések és igazán élvezted a szüneteket is, amikor az egyik gyerek nótát énekelt Feljöttem én Mucsáról címmel, nyilván ő maga költötte, de a meccset hallgatva, a háttérzajokat, a sok „hülye vagy”-ot hallva, amit a gyerekek kórusa oly élethűen adott elő, rájöttél, hogy soha aktuálisabb szünetbeli nótát nem hallottál, s erre bizony jól megtanítottuk a srácokat. A magnószalagon egy bírósági tárgyalás is hallható, mégpedig a közelmúltban nagy port felvert postaráblás „hőse”. Jan Stratilek rekonstruált pere, szintén a srácok előadásában. Hallgatod és csodálod a srácok őszinteségét, hiszen ők nem fortélyoskod- nak, hanem bejelentik a vádlottnak, hogy most egy keresztkérdés következik, mintegy óva intve őt a meggondolatlan választól. — Keresztkérdés: miért ment Jan Stratilek a Fertő utca harminchat szám második emelet ötös ajtajához? SRÁCOK Bee! — nyújtja a nyelvét Zsebcsaj Salátakert Csontleves Görkorisok Csak most ne jöjjön rendőr! — Hát tetszik tudni, eltévedtem. Az úgy volt, hogy ér, a harmadik emeletre akartam menni. Dehát. tetszik tudni, csörgött a kulcs, mert nem illett bele a zárba. Én a harmadik emeletre akartam menni, ott akartam gyilkolni. — Csönd! UTCÁN lód őket, persze tapintatosan megváltoztatod a neveket, mert nem szeretnéd, a gyerekbanda csúfolódásainak kitenni az ifjú szerelmespárt. „Kedvés Júlia! Én téged régóta figyellek, csak nem mertem megmondani, hogy tetszel nekem. Te vagy a leghejesebb lány az osztályban. Hogyan nevezzelek, ha a neved mondanám, rá jönnének a kapcsolatunkra. 11a akarsz küldeni levelet, te — Nem igaz, kérem! — Micsoda? — Semmi. — Na, tehát akkor: mégis szándékosan akart embert ölni és gyilkolni, így volt? — De én azt hittem, hogy a harmadik emeleten gyilkoltam, nem a másodikon .. . — Csönd! — Tiltakozom! — Csönd! — Fellebbezek! — És tudja-e Jan Strati-' lek, hogy a feleségét ölte meg? (Velőtrázó sikoly, nyilván a vádlotté.) — Nem igaz, tiltakozom! — No tehát: a bíróság ítélethozatalra elvonul. (Lábdobogás: elvonulnak. A szünetben a nézők talális úgy küldjed, mint én, Szia. Júlia. írta: Rómeó. Kérlek ne agy kosarat.” „Mindig rád gondolok Júlia. A levélről senkinek sem még a húgodnak sem. A levélről tud K. L„ T. K. L„ B. M. Kérlek a kettőnk társaságát ne bontsd szét. Égy szót se jó! Pssz!” „Kedves Júlia! Kérlek írjál már egy levelet. Tudom a tanulás, de ha van egy kis szabad időd írjál már vagy 5 db sort. Én ezt azért kérem, mert ha küldesz nekem egy levelet, akkor meg vagyok győződve arról, hogy egy kicsit szeretsz engem, és azért is hogy nem hagysz-e cselben, nem adsz kosarat. Mindig rád gondolok, meg hogy te milyen helyes is vagy, anyu- kámék is azt mondják. írjál Júlia és E-vel ne álj szóba mert belekever minden piszkos ügyeibe. Mondmeg nekem, hogy E. udvarol-e, akkor énpedig leszólok róllad és felveszek mást. Rómeó, senki, E. Húzd alá, amelyiket szereted vagy a senkit. Szia Júlia. Várom a levelet a feleletekkel. Égetzsd el! Rómeó.” Szépen kerekedett, gyűlt jegyzetfüzeteidben az anyag. Minden nap ebedet visznek néhány idős embernek már ott lapult egy katarti- kus hatású történet is, amely — szándékaid szerint — bizonyára meghatja majd a kedves olvasót, ha nem is olyan mértékben, mint Ne- mecsek halála: igen. ezek a sokszor szidott. rosszcsont srácok minden nap ebédet hordanak két idős embernek, egyiküket meg is látogattad Gergővel, az ifjú (ötödikes) költővel, akinek a közelmúltban megjelent egyik verse miatt sokat nőtt az ázsiója a srácok szemében. E megható befejezés ugyan némileg zavarta a bácsi, aki szerint legalább olyan szükség lenne a beszélgetőtársra, mint az életre, dehát a gyerekeknek nincs idejük: rögtön el is mesélte 1919-es élményeit, amit Gergő ámul- va hallgatott, érdekesnek talált, eddig csak filmen látott ilyesmit. Lassan minden adva volt tehát az egy újmódi Pál utcai fiúkhoz: két gyerekbanda, egyikük birodalmát KISZ-lakások, másik oldalon tanácsi lakások határolják. de van a díszletben néhány töppedt. régi házacska, egy kocsma és egy játszótér is. Másikuk birodalmát egyik oldalról ugyancsak emeletes házak, másik oldalról ócska, alighanem lebontásra ítélt házak határolták. s állt itt egy romház is, mely jónéhány titokban elszívott cigarettának volt tanúja, s melyet egyes részegek nyilvános illemhelynek. egyes felhevült szerelmespárok pedig pásztorórára alkalmas helynek ítéltek, némi örömet és továbbképzést okozva ezzel a srácoknak is. Jártak itt kukabúvárok is, akik a gyerekbandának esküdt ellenségei voltak. Ez azonban még nem az a konfliktus volt, amelyet te kerestél. Elégedetten hallottad, hogy a srácok már nem osonnak semmiféle füvészkertbe, az „ellenség” titkait kifürkészni, egyszerűen egy működő, felvételre állított magnót hagynak ellenlábasaik iskolapadján, így rögzítik azok haditervét. Izgatottan faggatod a srácokat, volt-e már Harc? Hiszen enélkül nem lesz a történet Pál utcai fiúk, s neked szükséged van a konfliktusra. A srácok apró csetepatékat említenek: „idejöttek, verekedni akar- takegy csaj miatt, de aztán egy focimeccs lett a balhéból. Mi győztünk.” A másik gyerekbanda is töri a fejét, a törvényeikről beszélnek, a legfőbb paragrafus, hogy aki berúgja az ablakot, az sürgősen pucoljon el a helyszínről ; ilyesmiket mondanak, aztán alighanem rájönnek, hogy te mindenképpen válami „Pálutcais” dolgot szeretnél hallani, ezért nagy jóindulattal adnak egy-két idevágó mondatot. — Sok ablakot betörtök? — Hát igyekszünk. Most csináltattak meg egy ablakot, de már kiloptuk belőle a gittet. — Minek a gitt? — Rágni. — Jó azt rágni? — Nem jó. — Hát akkor? — A Pál utcai fiúk is rágták. De a rágógumi jobb. — Van-e ellenségetek? — Haragosunk van. Ügy nevezzük, hogy P. B. Ez azt jelenti, hogy Propán Bután. Mert olyan robbanékony a pacák. Ez még mindig nem az igazi, te csak a „harcot” firtatod, dehát a srácok ezzel nem szolgálhatnak, Szilas Ételízesítő (más néven Szipka vagy Hústorony. Salátakert), néhányan Rugóhajként tisztelik, Fütyimadár (avagy Pácsit), Maki. Csontleves, Mosógép (alias Hajdú), Pacal, Radiátor, Csirke (ő leány), Gyilkos (úgy szájon- vágott valakit, hogy kórházba került). Hartyogó (ő is lány), Tojás és Fatelepi vo- nogatja a vállát, aztán alighanem megszánnak, kiötölnek egy „ütközetet”, ami „vérre ment”, vívtak, a csatában elverték a kezét. Mosógépnek, Ételízesítőt fejen találták egy agyaggolyóval, s te örülsz, buzgón jegyzed az alamizsna-sztorit és meg vagy róla győződve, hogy a közelben lakó gyermekbandával vívták ezt a csatát, a biztonság kedvéért azért megkérdezed, s megdöbbensz, mert kiderül, hogy nem is tudnak egymás létezéséről, s ekkor ráeszmélsz, hogy nem lehet ezeket a srácokat egy „Pál utcai fiúk”-skatulyába gyömölszölni, ebben a városban mindenféle utcák vannak, de Pál utcák már nincsenek, s neked az új utcák új Bokáinak, Nemecse- keinek, Csónakosainak, Ge- réb Ernőinek, Ács Feriéinek új legendáriumát kellene megírnod. Körmendi Lajos Fotó: T. Katona László Kicsi rakás nagyot kíván
