Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-10 / 108. szám
1978. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Előadás a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztéséről Folytatódott a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése Teljes üléssel - Somos András akadémikus elnökletével - folytatta munkáját az Akadémia vári kongresszusi termében a Magyar Tudományos Akadémia 138. közgyűlése. Elsőként bizottságokat választottak az Akadémia alelnöke és az új elnökségi tagok jelölésére, a szavazatok összeszámlá- lására, valamint a közgyűlés határozatának megszövegezésére. Ezt követően — folytatva a hétfői munkát - megvitatták a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztéséről és a tudomány feladatairól tartott előadást és korreferátumot. Múlt szerdán este a Franciska láttán nyeríteni lett volna kedvem. Nem jó kedvemben, ellenkezőleg: keserűségemben. Ügy éreztem, lóvá tettek bennünket. Franciska Ha nem egy díjnyertes vígjáték bemutatójáról lenne szó, amely úgy lett első, hogy a pályázaton maga mögé utasított másokat, tehát egy bizonyos termés legjava; ha nem fő műsoridőben sugározzák, hanem — mondjuk — a második csatornán bocsájtják közre, lássuk, mennyire állja meg helyét a nézők előtt a 2. csatornának ilyen főpróba szerepe is lehet), akkor egyszerűen térhetnénk napirendre fölötte: volt és kész. De épp az említett körülmények miatt a Gyárfásvígjáték több szempontból is elgondolkodtatja az embert. A televíziós mű önmagán túl bizonyos helyzetre is utal, méghozzá egy az utóbbi időben megoldhatatlannak tűnő, kedvezőtlen helyzetre: a vígjáték, a mai tárgyú komédia vészes gyengélkedésére, mi több hiányára. Ha a Franciska a műfaj díjjal koronázott reprezentánsa, akkor milyenek lehettek a többiek, amelyeket megelőzött? A zavaros rendezetlen viliágú ><zebűa-játéikhoz’-’ alighanem külön használati utasításit kellett volna mellékelni, hogy az egyszerű néző — jó magam is közéjük számítom — valamelyest eligazod- hassék a gyermeki vagy talán pontosabban gyermegteg szemszögből ábrázolt világban. (Gondolom, bár ez sem biztos, a bútorok — az asztal és körülötte a székek azért nőttek meg oly hatalmasra, s benne váltak szinte törpékké az emberek, mert alulról nézve, nyolcévesen látva imigyen torzul el a valóság.) Gyárfás Miklós szokatlan eszközökhöz folyamodik, hogy egy válás mulatságos oldalát mutassa meg a valóság abszurdig vitt, eltorzított ábrázolásával. Bonyolult, áttételes kifejezésmód ez, még tökéletes megvalióslulásában is. Hát még tisztátlan voltában, mint a Franciskában, melyben egészen képtelen dolgok váltakoznak nagyon is valóságos elemekkel, de mégsem volna igazán baj, ha ebben a váltakozásban lett volna valamiféle határozott rendszer. Akkor a művészi közérthetőség szempontjából közelíhettünk volna hozzá nem pedig az érthetetlen művészkedés irányából. Persze ennék ellenére fölveti azt a problémát, hogy vajon a realizmushoz szokott képernyőn nem hat-e túlságosan idegenül maga az abszurd; továbbá, hogy a művészi közérthetőségnek nin- csenek-e bizonyos sajátos követelményei a képernyőn. Visszakanyarodva magához a Franciskához: tudjuk jól, divatos kifejezéssel, hogy a gyerekek figyelnek bennünket, s megesik hogy a felnőtték legkomolyabb dolgaik is mulatságossá válnak a szemükben. Ebből kiindulva született már nem egy sikeres film vagy színpadi játék. Csakhogy egy házasság felbomlása, a szülők elválása, s a körülötte kialakuló családi bonyodalmak tűnhetnek-e holmi „állatkerti” oi- vódásnak, annak a gyermeknek a szemében, aki a legtöbbet veszítheti zebra-anyuka és zebra-apuka játékán. A tényen inkább elszömyűl- ködhetne Franciska a maga ártatlan kis leikével, s ily módon inkább félelmetesnek semmint komikusnak kellene látnia a világot. A vígjáték legfőbb hibájának tehát az alapkiindulást érzem, hogy tudniillik Franciska „rosszul” lát; ez a legfőbb akadálya, hogy megszü- .lethessék — minden stílus- bizonytalanságai, félhomályai ellenére is — a játék valamiféle igazsága. Ismétlem, a tévéjáték még sem annyira önmagában elszomorító, semmint a belőle levonható, a vígjáték általános helyzetére vonatkozó tanulságaiban. Hát ennyire hadilábon áll a képernyőn épp a legszórakoztatóbb, legpo- pulárisabb műfaj, a komédia? Hát ennyire nem tudunk nevetni életünk fonákságain? Ennyire szegények vagyunk, hogy egy Franciskának is fő hely jut a televíziós programok sorában? Vifray-mesék Minden egyes jelentkezése: újabb és újabb lépés az emberi mélységek felé, újabb és újabb felfedezésekkel gazdagodva. Az ember nem tudja mit csodáljon jobban; a szerkesztői érzékenységet, ahogyan az élet jelenségeit kiragadja és értelmezi, vagy magát az életet, a mesék kiapadhatatlan forrását. A Csak ülök és mesélek — talán még nem közhely — a televízió érzelmekben és gondolatokban legemberibb műsora. Egy-egy élet küzdelmeit látva — mint például legutóbb a gyermekbénulásos matematikusét, bizakodását és életkedvét —, vagy a tizenhat gyermekes nagycsalád mindennapjaiba bepillantva az ember szinte restellkedik magában, ha az apró, kicsinyes bosszúságaira, és a miattuk támadt háborgásaira gondol. És azon is álmélkod- hatuhk, hogy hány és hány „csodabogár”, különleges képességekkel megáldott ember él ebben az országban, hazánkban; szóval csak ülök és már-már hitetlenkedve ámulok: hát mindez igaz?! Röviden A labdarúgás Fóruma tekintettel a közelgő világbajnokságra többet ígért, mint amit végül is beváltott. Csaknem unalomba fulladt az érdektelen kérdésekre válaszként adott, ismerős részleteket ismétlő „országos beszélgetés”. Hat magyar kisfilm — egy csapatban, különkiadásként a képernyőn: változatos, színes, tartalmas másfél óra. Csak az szúrhatott szemet, hogy mankót raktak alájuk — bevezetővel és eligazító szavakkal egészítve ki bemutatkozásukat. Miért? Eljártak volna ők a maguk lábán is, biztonságosan. Űj sorozat kezdődött, az ítélet; első darabját, a Balesetet pénteken sugározta a televízió. Az alkotók szándékai szerint a sorozat a bírák munkáját igyekszik reflektorfénybe vonni, azaz egy társadalmilag kevésbé ismert foglalkozás emberi és hivatásbeli titkaiba engedi majd betekinteni a nézőt. Tekinthetjük a sorozatot akár a Jogi esetek drámai mellékletének is, amelyben a játék szabályai szerint — a fokozott élménynyújtás szándékával ábrázoltatik az igazságtevés bírói folyamata. Fénykép a Holdról Mit tudtunk mi még gyermekként arról, hogy az égboltra tekintve hogyan lehet megkülönböztetni a bolygókat a csillagoktól?! Eszünkbe sem jutott azon töprengeni, hogy elképzelhetö-e a földihez hasonló élet a Vénuszon. És ki gondolta volna, hogy a majdani gyerekeknek egyszerű lesz a válasz arra a kérdésre: Melyik mesterséges égitest készítette az első felvételt a Hold tölünk nem látható oldaláról? Fényképet a Holdról?! A mi gyermekeink, unokáink már más világban élnek. Számon tartják, hogy húszéves az űrkutatás, kapásból sorolják az űrhajósok nevét, ki volt az első űrutas, az első ember, aki a Holdra lépett, kik az űrutazás rekorderei. Felismerik ama bizonyos fotókat is, melyek bolygótársunkat ábrázolják ... Várakozáson felüli érdeklődéssel kísérték a szolnoki gyerekek a városi úttörőelnökség és a Tisza Antal Űt- törőház vetélkedősorozatát, amelyet a TIT csillagászati szakosztálya és a megyei gyeremekkönyvtár segítségével kísérletképpen — elsőként a megyében — az űrkutatás jubileuma alkalmából rendezett. Már az előkészítő előadásokon is — amelyeket az úttörőházban februárban és márciusban tartottak — sok érdeklődő jelent meg. A' két írásbeli forduló tesztlapjait beküldő pajtások közül negyvenhármán, akik értékelhető választ adták a kérdésekre, a TVM autóbuszával díjtalanul látogathattak el a fővárosba, hegy a Planetáriummal ismerkedjenek. A döntőben tíz szolnoki iskolából harmincnégy úttörő rajtolt és igen magasszintű ismeretekkel lepték meg a zsűriben ülő felnőtteket. A játékot vezető Zombori Ottó csillagász, a budapesti Uránia főmunkatársa is el- ámult az alapos, precíz válaszok hallatán. Igaz, a megyei gyermekkönyvtárból kézről kézre jártak az ajánlott olvasmányok a hónapokig tartó búvárkodás idején. A döntő öt legjobbja — Drávucz Kati (Költői út), Ágoston Sanyi (Rákóczi u.), Dómján Gyuszi (Ságvári krt.), Gulyás Laci és Rom- hányi Anti (Költői u.) mostantól tagja lehet a TIT középiskolai csillagászati szakkörének. n kutya három hétig volt kórházban. Amikor a ■fiú behozta, már két napja lázas volt. Alig volt jártányi ereje a halálos kórtól a beteg állatnak, ezért a karján kellett hoznia. Most eljött, hogy hazavigye. Aláírta az átvételi elismervényt, kifizette az orvosi költséget, elindult a bejárati ajtó felé. Mellette a kutya emelgette puha tappancsait. A fiú úgy gondolta, hogy a pórázt elég, ha a kórház kapujánál csatolja rá, hadd mozogjon addig szabadon. Kinyitotta a nagy szárnyas ajtót, s a kutya gyorsan kisurrant előtte. Sárga, barna, rőt levelek repkedtek zizegve odakünn, a bő levéleső áldón hullt a földre és betakarta az Állatorvosi Klinika útjait. A szél, amely leverte a leveleket az ágakról, meleg jószágot hozott magával, és langyos esőt. A kutya leült, két mellső lábát maga elé terpesztette. Megrezegtet- te füleit, bele szippantott a fűszeres levegőbe és okos A közgazdaságtudománytól a kémián át a biológiáig a legkülönbözőbb tudományágak képviselői fejtették ki véleményüket. Már önmagában ez is jelezte — számosán meg is fogalmazták — a tudományterületek egész sorának összefogása szükséges az eredmények megtartásához és továbbfejlesztéséhez. . Az elmúlt évek statisztikai adatai a mezőgazdaság és élelmiszeripar egyértelmű fejlődését bizonyítják, ebben- az előrelépésben meghatározó volt a tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati felhasználása — hangsúlyozták a felszólalók, s a további hatékony munka mikéntjére, hogyanjára kerestek választ aláhúzták: a tudományszervezés feladata, hogy növelje a hasznosítható kutatási eredmények számát, és ez az igény általában találkozik a kutatók legbensőbb szándékával is. Számos felszólaló foglalkozott a felsőfokú szakképzés feladataival, gondjaival. A jövő széles látókörű kutatójának — mondották — ismernie kell a világszerte folyó tudományos erőfeszítéseket és már ma sem nélkülözhető a magasszintű nyelvtudás. Szóvátették: az oktatásban még mindig nagyon puli-szemével nagyokat pislogott. A fiú mögötte állt néhány lépésnyire és nézte. Nem sokáig maradt így, fölállt, lefogyott testét előre nyújtotta, orra a földön volt, így elindult, mintha valamit keresne. Azonban alig ért az első fáig, egy pillanatra megtorpant és szaladni kezdett. — Gyémánt, ne hülyéskedj, Gyééémánt! — kiabálta a fiú. — De már rohanva az egyre távolodó fekete szőrgombóc után. Az meg boldogan feszítette kis fehérfoltos mellét a sárga, barna, rőt levélruhás szélnek, hátracsapta a füleit, testén a hosszú csimbókos gyapjak áramvonalba rendeződtek. Óriási ugrásokkal repült át a gyűrűző pocsolyák fölött. Nagy, nagy erőt érzett a lábaiban, egyre gyorsabban futott, oly mohón vemerevek a határok; aligné- hányszáz méter választja el például Debrecenben az Agrártudományi Egyetemet a Tudományegyetemtől, mégsem „találtak egymásra” például a kémikusok képzésében. Ezzel szemben a veszprémi Vegyipari Eegyetem és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem nemcsak az együttműködésre jó példa, hanem arra is, hogy a kapcsolatok kiépítése nem függvénye a távolságoknak. Az előadás és a korreferátum megállapításait számos felszólaló igazolta, egészítette ki. A tegnapi vitában tizenhatan fejtették* ki véleményüket. Az elhangzottakra Ta- mássy István akadémikus válaszolt. Bejelentette, hogy az agrártudományok osztálya május 22-én az agrárértelmiség bevonásával elemzi a mostani tudományos tanácskozás tapasztalatait. Délután zárt üléssel folytatódott az MTE közgyűlése. Szentágothai János akadémikus, az MTE elnöke és Márta Ferenc akadémikus, az MTE főtitkára időszerű tudománypolitikai feladatokról tartott előadást. Az új tudományos feladatok az országos kutatási bázis átalakítását, a jelenlegitette magát ebbe az eszeveszett iramba, mintha napokig nem ivott volna vizet, s most szomját enyhítené. Végigszaladt a kerti utakon a pavilonok között, majd kiért a klinika főútjára. A szabad, széles út látványa megrészegítette. Még gyorsabban szedte a lábait. Csodás dolog volt zúgó fejjel szaladni, nyitott szájjal szürcsölni a levegőt, melyet a sebességtől sűrű, hűs közegnek érzett. Szélesre kifeszítette a száját — ettől úgy látszott, .mintha nevetne. Csak az aszfalt, a fák, s a levelek nyitott tenyereinek színfoltját érzékelte homályosan. Közben magas hangon fel- felvakkantott — bár ezt nem nevezhetném ugatásnak, de emberi indulatszónak sem. Kiért a főbejárathoz r— a nél jóval rugalmasabbá tételét igénylik — hangoztatta Márta Ferenc. A kutatóhálózatnak gyorsabban kell alkalmazkodnia a változó társadalmi, gazdasági feladatokhoz. Az akadémiai intézeteknek olyan programokba kell bekapcsolódniuk, amelyek a népgazdaság szempontjából elsőrendű fontosságúak, ugyanakkor — a tudomány eredményeire támaszkodva — befolyásolniuk is kell » népgazdaság céljainak kialakítását. Az akadémiai kutatóintézeteknek a természet- és műszaki tudományokban egyértelműen továbbra is alapkutatásokat kell folytatniuk. elsősorban olyan területeken, ahol az eredmények a népgazdaság fejlődését is szolgálják. A társadalomtudományi intézetek legfőbb feladata: a társadalmi fejlődésünk. gazdaságunk, oktatásunk és közművelődésünk szempontjából kiemelt fontosságú kérdések kutatása, ezek koordinálása. Az MTA főtitkára hangsúlyozta, hogy az akadémiai intézetek előtt álló feladatok meghatározásában, az új kutatási irányok kialakításában a jövőben fokozottabban támaszkodnak a tudományos testületek ajánlásaira, javaslataira. Tervezik: az 1981-től kezdődő új középtávú kutatási terv időszakára a testületi szervektől kérnek javaslatokat. Szentágothai János és Márta Ferenc előadását vita követte. Az Akadémia 138. közgyűlése szerdán a zárt ülés vitájával folytatódik. portás meghökkenve kapta fel a fejét —, s rohant ki az autóknak szélesre tárt nagy, kétszárnyú kapun. A kerítés mellett futott a nyílegyenes utcául Szürke, végtelen falat látott az egyik oldalioni a ynásikori, pedig az autók elsuhanó kereliélt, egy-egy járókelő bokáját. Testét pattanásig előre nyújtotta, szaladt, szaladt, szaladt. Már nem látott semmit, a környező világ dolgai összefolytak előtte, valami nagyon szép kékséggé. Elvesztette a lábait, a mellét végtelen szélesnek érezte — aztán jóllakottság, megnyugvás és álomsság öntötte el, amely megbénította. A fiú a Rottenbiller utca sarkán talált rá. Amikor fölemelte a fejét, kutyája szeme még élt. Hirtelen a kékség helyére — a fiú arca került. Szólni akart, de csak egy pillanatra villantak ki fogai, a fekete gyapjúpofa alól. S még mielőtt végképp mindentől elszaladt volna, nagy meleg, bánatos szeme a fiú szívébe költözött. Kőbányai János V. M. Nemzetiségelméleti kutatás A szegedi József Attila Tudományegyetem új- és leg- újabbkori történeti tanszékének kezdeményezésére nemzetiségi kutatócsoport alakult Kecskeméten, a Bács-Kiskun me. gyében élő, nem magyar anyanyelvű lakosság történetének vizsgálatára, feldolgozására. Az egyetem; tanszék ugyanis a szegedi akadémiai bizottság megbízásából nagyszabású — kelet-európai történeti-nemzetiségelméleti — kutatást végez. A kutatás felöleli a megye területén élő nemzetiségiek fel- szabadulás előtti és utáni egész történetét, sorsának alakulását, néprajzát, oktatás- és közművelődésügyi helyzetét, anyanyelvápolási és hagyományőrzési törekvéseit. A Bács- Kiskun megyei nemzetiségi tanulmányok első kötete várhatóan ez év végére készül el. — rónai — Viharjelző szolgálat Siófokon A Meteorológiai Központi Előrejelző Intézet Siófokon működő időjárási veszélyt jelző obszervatóriuma 1934-ben jelezte először az üdülőknek a vihar közeledtét. A 45. idényt megkezdő obszervatórium május 1- tői szeptember 10- ig teljesít viharjel- zö szolgálatot. Képünkön: léggömb segítségével határozzák meg a szél erősségét és irányát Kutya és fiú
