Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
1978. máius 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I5 Pénteken kezdődött és ma ér véget Szolnokon a MÁV-pályán Szolnok megye középiskolás atlétikai bajnoksága. Képünkön eredményhirdetés a 110 m-es gátfutás fiú csapatversenyében. 1. Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola Török- szentmiklós, 2. Vízügyi Szakközépiskola Szolnok, 3. Ványai Gimnázium Túrkeve Ököljog? Az alattyáni labdarúgócsapat a területi bajnokság jászsági csoportjában játszik. Már amikor játszik — mert az őszi fordulóban egy, a tavaszi idényben háromízben szakadt félbe a mérkőzés az alattyáni játékosok sportszerűtlensége miatt. Április Síén az Alattyán—Jánoshida mérkőzésen a 44. percben a játékvezető kiállította a csapatkapitányt, Papp Károlyt. A megdühödött fiú felkapta a labdát és a bíróhoz vágta. A mérkőzés ezzpl ért véget. Április 23-án a Jászbol- dogháza elleni találkozón Vámosi Tibor és az, alattyáni Lajkó István akaszkodott össze. Lajkó ellenfelét a pályán üldözőbe vette — mire a játékvezető véget vetett a mérkőzésnek. Az elmúlt vasárnap Jász- jákóhalmán szerepeltek az alattyániak. A 72. percben T'arga Sándor alattyáni játékos hátulról arcul ütötte a játékvezetőt, aki a találkozót berekesztette. Az alattyáni borbélyműhely időnként sportfórum is, Sándor István fodrászról mindenki tudja, hogy szereti a labdarúgást. — Vannak Alattyánban hagyományai a bíróverésnek? — Ilyen itt soha nem volt kérem, — mondja miközben buzgón szappanoz egy szőrmék pácienst. Én 1945-ben kerültem a községbe, mécseseket is vezettem, később gazdasági vezető lettem a sportegyesületben, de nem emlékszem arra, hogy verekedés lett volna a pályán. Inkább mindig is igen sportszerűek voltak az alattyáni focisták. Volt egy-két hangoskodó néző. azokat kivezették, de amúgy rend volt, ez biztos. Az utóbbi két évben nem foglalkozom a sporttal, nem tudom mi van. A községi tanács vb-tit- kára Császár Menyhért maga is beszáll egy-egy mérkőzésre. A sportszerűtlenségek okait a balszerencsében látja. — Nem lehet ráfogni sem a falura, sem a csapatra, hogy megátalkodott renitens- kedő. Hiszen valamennyi balul sikerült meccsen egy- egy játékos vesztette el fejét. Még arra sem került sor szankcióként, hogy a ná- lyát betiltsák, vagy a nézőket kizárják. Ez bizonyítja, hogy egyéni akciókról volt szó. Lehet, hogy a játékvezetők is előítéletekkel jönnek hozzánk, és ez elmérgesítette a viszonyt a labdarúgóink és a bírók között. Mindenesetre vezetői megbeszélést hívok össze a jövő héten, hogy megtárgyaljuk, mit tegyünk a sportszerű légkör visszaállításáért. Varga Sándort nem találom otthon. Nagyanyja, aki nevelte, gyanakodva fogad. — Ügy, szóval már az újságba is bekerül. Csak tudnám miért? Meghalt tán az a fiatalember, akit megütött? Nem, na ugye? Miért kell ebből akkor ilyen nagy dolgot csinálni? Nagyon jó gyerek a Sanyi. Mondtam neki az este is, miért nem türtőztette magát? Azt mondta, olyat szólt a bíró, ami nem felelt meg a valóságnak, erre visszakézből... Pedig érettségizett gyerek. Most is Szolnokon van, vizsgázik. Kamionvezető akar lenni. Első osztályú focista. Nem egyszer jött haza’ azzal, hogy három gólt rúgtam, mamám. Ha eltiltják, nem hagyjuk annyiban. A futballpálya melletti salakon gyerekek rúgják a labdát. Fiúk, lányok vegyesen. — Hallottátok mi történt vasárnap? kérdem tőlük. — Hallottuk. Varga Sanyi megverte a bírót. — Ha apu le nem fogja, akkor még többet is ad neki. Ezt Gecse Anikó mondja. — Milyen futballista Varga Sanyi? — Jó focista . .. Meg erős, ha a bírót is megveri. Egyszer Papp Karcsi is hozzávágta a játékvezetőhöz a labdát. Aztán meg a bíró nem mert kijönni az öltözőből, mert a játékosok várták. Amikor meg kijött, hátra se nézett, úgy hajtott a motorral. Mi is megverjük a bírót, ha rosszul vezeti a meccset. Bevágjuk az öltözőbe. — Papp Karcsi a legjobb futballista. Így rúgja a tizenegyest. Kiss Béla mutatja, a többiek tapsolnak. Andrássy József, a jászberényi járás sportfelügyelője ismerteti a fegyelmi bizottság döntését. Papp Károlyt 1979. június 30-ig tiltották el a labdarúgástól. Varga Sándor tízéves eltiltást kapott. Ez alatt a jászberényi járásban a pályákat sem látogathatja. Megjelenése óvási ok. A játékvezető ügyészségi feljelentést tett ellene. Palágyi Béla Sípszó előtt VIDÉKI LABDARÚGÓK A VB DÖNTŐKBEN (2) Ma délután az MTE a Békéscsabai TASK csapatát fogadja. A csabai együttes eddig jó közepes teljesítményt nyújtott, és jelenleg 31 ponttal a 11. helyen áll. Újonc létére kiesési gondjai a bajnokság folyamán nem voltak, sőt úg^ tűnik, hogy biztos tagja a középmezőnynek. Az őszi eredmény Békéscsabán 2:2 volt. Ezen a találkozón az MTE várakozáson felüli jó játékkal rukkolt ki, és már 2:0-ra vezetett. A piros-feketék háza<- táján ma is jó játékra és győzelemre számítanak. A mérkőzés labdáját a szüneF- ben tombolán kisorsolják. A szolnoki csapat a következő összeállításban kezd: Szend- rei — Kántor, Sebők, Simon, Zielbauer — Porhanda, Ló- di. Baran — Szatmári, Dá- kay, Zakar. Csere: Boros, Kábák, Kupeczki. Események Atlétika. Megyei középiskolás egyéni és csapatbajnokság, Szolnok, MÁV-sportte- lep, 9. Birkózás. Nagykun Kupa serdülő kötöttfogású-verseny, Karcag gimnázium, 10. Kosárlabda. NB II. Férfi: Szolnoki Olajbányász—Egri Tanárképző, Szolnok, tiszali- geti sportcsarnok, 17.30. Női: Szolnoki MTE—Űjfehértói DSK, Szolnok közgazdasági szakközépiskola, 11. Tömegsport. A Pedagógus Szakszervezet megyei döntője kispályás labdarúgásban, Szolnok, Tisaaliiget, 9. — ME1SZÖV Kupa, Szolnok, Ti- szaliget, 9. Vízilabda. OB I: Szolnoki Vízügy SE—SZEOL AK Szolnok, Damjanich uszoda, 18.30. Somóczi dr., Tóth. Országos ifjúsági bajnokság: Szolnoki Vízügy SE—KSI, Damjanich uszoda, 16. Országos serdülőbajnokság: Szolnok—KSI, Damjanich uszoda, 17. Labdarúgás. NB II: Szolnoki MTE—Békéscsabai TASK, Szolnok, Tiszaliget. 16.30, NB III: Mezőtúri Honvéd—Szolnoki MÁV, Mezőtúr, 16.30, Geiger. Lehel SC —Szarvas, Jászberény, 16.3° Urbán. Megyei bajnokság: Karcag—J ászárokszlálfós, 16.30, Orbán. Tiszafüred— Rákóczifalva, 16.30, Horváth. Tiszaföldvár—Kunhegyes, fél öt (Csongrád megyéből). — Szolnoki Vegyiművek—Kun- szentmárton, 10 (Békés megyéből), Üjszász—Jászberényi Vasas, 16.30 (Heves megyéből), Fegyvernek—Szolnoki Cukorgyár, 16.30 (Hajdú megyéből), Jászkisér— Túrkeve, 16.30, Trencsényi. Törökszentmiklós—Jászapáti, 16.30, Balogh. Idegenben szerepelnek: az asztalitenisz NB I-ben a Honvéd Kilián FSE Budapesten a BSE ellen, a férfi kézilabda NB II-ben a Szolnoki Olajbányász Üjkígyóson, a Tiszaföldvár Budapesten a Beloiannisz ellen, a női kosárlabda NB II-ben a Törökszentmiklós Nyíregyházán, a Szolnoki MÁV Pétfürdőn, a női röplabda NB II-ben Kunhegyes Sátoraljaújhelyen, a Szolnoki Vízügy SE evezősei Budapesten a Honvéd országos versenyén, a Szolnoki MÁV tekézői közül Bíró József és Kántor Sándor Nagykanizsán, az országos párosbajnokságon. Asztalitenisz NB I Férfi. Honvéd Kilián FSE —Szondi SE 24:1. Pénteken Székesfehérvárott játszották a mérkőzést, amelyen a főiskolások kiütéses győzelmet arattak. A két csapat között osztálykülönbség volt, Molnár kivételével minden szolnoki versenyző száz százalékos teljesítményt nyújtott. A győzelmek megoszlása: Kreisz, Horváth, Pótári, Kovács (5— 5), Molnár (4), ill. Kovács. Röplabda NB IL férfi: Szolnoki TITÁSZ—Nyíregyházi MGF 3:0 (7, 6, 9). Szolnok, v.: Csenák. Megyei labdarúgó bajnokság: Honvéd Kilián FSE— Tisza Cipő SE 0:2 (0:0). Buzánszky, Grosics és még ketten... Válogatottunk 1954-ben Svájcban vágott neki harmadszor a világbajnoki csúcs meghódításának. — A már négy éve veretlen magyar aranycsapatot világszerte a VB első számú esélyesének tartották. A váratlanul berobbant nyugatnémet csapat mögött azonban végül meg kellett elégednünk az ezüstéremmel... Eredményeink — emlékeztetőül: Dél- Korea 9:0, NSZK 8:3, Brazília 4:2, Uruguay (az 1950. évi világbajnok!’ 4:2 és a döntő: NSZK 2:3. . A nagyszerű gárdának volt egy állandó vidéki tagja: a dorogi Buzánszky Jenő, majd — éppen az 1954-es VB-t követően — gyakran kapott helyet a legjobbak között a salgótarjáni Szojka Ferenc is. Ők ketten képviselték a vidék labdarúgását a Svájcban 2. helyen végzett magyar csapatban. Buzánszky mind az öt mérkőzésen játszott. Az aranycsapat kapitánya, Sebes Gusztáv 1955-ben megjelent, A magyar labdarúgás című könyvében többek között ezt írta a nagyszerű dorogi harcosról: „Valamennyi világ- bajnoki mérkőzésen játszott ... Olyan nagyszerű teljesítményt nyújtott, hogy nem lehetett mellőzni őt,.. Pedig egy-két esetben, bizony, nehéz volt a feladata, így például a brazilok elleni mérkőzés második félidejében, amikor Bozsikot kiállították. (Bozsik Buzánszky előtt, a jobbfedezet helyén jászott. — A szerk.) A brazilok ebben az időszakban támadásaik nagy részét a bal szárnyon vezették, de Buzánszky egy pillanatra sem torpant meg; fejjel, lábbal szerelt, lelkesen védekezett, egyszóval kiválóan látta el feladatát... Végeredményben Buzánszky a magyar csapat egyik biztos pillérének bizonyult a világbajnokságon ...” A dorogi hátvéd így fejezte be VB-emlékeiről formált mondatait: „ ... Szépek, izgalmasak és változatosak voltak a svájci napok, csupán az utolsó nap volt szomorú. Még ma is fáj, ha arra gondolok, hogy nem nyertük meg a világbajnokságot”. A 23 éves Szojka ezen a VB-n esett át a válogatottbeli tűzkeresztségen. Róla így vélekedett Sebes Gusztáv: „DélJKorea ellen először húzta magára a válogatott mezt ez a szerény, jó modorú, kiváló képességű játékos. Jól mutatkozott be... Egész bizonyos, hogy sok örömet fog még szerezni a labdarúgás híveinek”. A Bozsik, Zakariás kettős mellett ezen a VB-n nem juthatott többször szóhoz, de a Sebes által jelzett folytatás már az év őszén bekövetkezett. A rokonszenves tarjáni labdarúgó 1960- ig bezárólag 27 alkalommal szerepelt nemzeti tizenegyünkben. Néhány mondat Szojka VB- emlékeiből: „ ... Amíg élek, nem felejtem el a magyar- uruguayi mérkőzést... — Amikor vége volt az izgalmas összecsapásnak, a fáradtságtól kimerülve, de örömtől sugárzó arccal ültek az öltözőben a magyar játékosok, megjelentek az uruguayiak és majdnem könnyezve gratuláltak a mieinknek. A sportszerűség olyan nagyszerű megnyilvánulása volt ez, amelyre mindig szívesen fogok emlékezni vissza, és amely mindig példakép lesz a játékomban”. Szojka egész sportpályafutása során hű maradt ehhez a feledhetetlen emlékhez! Annál kevesebb kellemes emlékünk fűződik az 1958-as, svédországi világbajnokság eseményeihez ... Ezúttal is bejutott a magyar csapat a 16 -os döntőbe, de ott — megrekedt. Ez volt az egyetlen eset, amikor nem sikerült előrelépni a legjobb nyolc közé ... — Eredményeink: Wales 1:1, Svédország 1:2, Mexikó 4:0 és megismételt mérkőzés a továbbjutásért: Wales 1:2. Három vidéki játékos — mindhárom bányászcsapat játékosa — volt aktív részese ennek a VB-nek: Grosics Gyula (Tatabánya), Ilku 1st vári (Dorog) és Szojka Ferenc (Salgótarján). Grosics (a Bp. Honvéd kapusaként) és Szoi- ka az 1954-es csapatban is játszott, ők tehát másodszor utaztak világbajnokságra. Grosics, a „fekete párduc”, 86 válogatottságának több mint felét (47) tatabányai játékosként érdemelt ki. A kiváló kapus alighanem keserű szájízzel gondol második VB-szereplésére. Szó, ami szó: neki sem ment a játék. Különösein a Wales elleni második találkozón maradt el igazi önmagától. A döntő gól előtt figyelmetlenül a háttal álló Sárosi László felé gurította a labdát. A szemfüles Medwin rácsapott és a kifutó Grosics mellett a hálóba lőtte a kiesésünket okozó gólt... Grosics Gyula, a legendás „fekete párduc" Szojka két találkozón jutott szóhoz: a svédek és a mexikóiak ellen játszott. — Rajta nem múlt semmi. A védekezésben és a támadásban egyaránt helytállt. A Mexikó ellen találkozón csapatunk egyik legjobbja volt. Ilku egyszer szerepelt: Mexikó támadóival szemben ő őrizte a magyar hálót — sikerrel. Nem sok dolga akadt, de néhány kellemetlen lövés hárításával jelezte: lehet rá számítani. Ezen a VB-n idő előtt vett búcsút a mezőnytől válogatott gárdánk. Hiába, az 1954-es nagycsapatból többen kiváltak, s pótlásuk nem ment egyik hónapról a másikra ... Antal Zoltán (KÖVETKEZIK: Két bányász Londonban) Gyengén játszott a szolnoki csapat A labda az FTC hálójában - a gól azonban érvénytelen Fotó: Lázár FTC—Szolnoki Vízügy SE 8:5 (3:1, 2:1, 2:1, 1:2). Szolnok, Damjanich uszoda, 500 n. V.: Martin dr., Kiss L. Szolnok: Pintér — Boros dr., Bogdán, Varga, Cselt, Tóth I., Vezsenyi dr. Csere: Tóth Cs., Ugrai. Edző: Bartalis István. Góldobó: Fehér (4), Wiesner (2), Müller, Bogdán (öngól), ill. Vezsenyi dr., Bogdán, Cseh, Tóth I., Boros dr. A vízilabda OB I. harmadik fordulójában a szolnokiak bizakodtak, hogy — tavalyhoz hasonlóan — egy pontot sikerül itthon tartani. A mérkőzésen aztán kiderült, hogy az FTC sokkal jobb, egységesebb, ütőképesebb csapat. Mire a szolnokiak észbekap taik, az FTC már 3:0-ra vezetett. A hazaiak nem bírtak a rendkívül gólerős Fehérrel, Wiesner pedig előnyös helyzetből és távoli lövéssel vette be a szolnoki kaput. Az erőtlen hazai támadások sorra elakadtak az FTC kemény, sokszor túl „szigorú,” védekezésén s az sem váliik a szolnokiak előnyére, hogy négy emberelőnyös helyzetet képtelenek voltak kihasználni. A harmadik negyedben Cseh az üres kapu mellé ívelt, utána Bogdán öngólt vétett. Az FTC fegyelmezett, magabiztos csapatjátékkal érte el megérdemelt győzelmét, a szolnokiak nagyon gyengén játszottak, különösen Cseh indiszponáltT- sága volt feltűnő.
