Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-30 / 125. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 30. 4. Elégtelen vagy elégséges Pótló foglalkozások a tanév végén únius 3-án véget ér a tanév. Elkezdődik a vakáció, a pihenés, a táborozás időszaka. Nem minden diáknak jelenti azonban június 3-a a tanév végét. Akik nem tudnak eleget tenni a tantervi követelményeknek, egy vagy több tantárgyból még az elégséges osztályzatnak megfelelő szintet sem érik el, tizenegy nappal tovább járnak iskolába, pótló foglalkozásokon vesznek részt. Hogyan tanulja meg a diák tizenegy nap alatt mindazt, amit kilenc hónapig nem tudott? — vetették fel sokan az első pótló foglalkozások megszervezésekor, s kétkednek még ma is a sikerében. Az eredmények azonban egyértelműen a foglalkozások mellett szólnak. A pótló foglalkozások megszervezésének első kísérletei tíz évvel ezelőtt kezdődtek el. Négy megye — köztük Szolnok — tíztíz iskolájában kísérletezték ki a legcélravezetőbb módszereket. A kedvező tapasztalatok alapján 1973-tól általánossá vált valamennyi alsófokú oktatási intézményben. Az előző tanévben a megye több mint negyvenhétezer általános iskolása közül há- romezer-ötszázhuszonegyen vettek részt pótló foglalkozásokon. Az osztályismétlésre bukottak száma hatszáznegyven volt, a diákok 1,3 százaléka. A pótló foglalkozáson részt vevők közül háromszázan ismételtek osztályt. Ez az arány jobb, mint a korábbi években. Ha megnézzük, hogy melyek azok az osztályok, amelyekben a legtöbb a bukás, akkor egyértelműen az derül ki, hogy a'második és az ötödik. Magyarázható ez azzal it. hogy az első osztály végén a tanulók nem kapnak bizonyítványt, így nyilvánvalóan az „egy fejlesztési szakaszként” kezelt első két osztály elvégzése után derülnek ki a felkészültségbeli hiányosságok, bár az első két osztályban kötelező a diákok korrepetálása. Az ötödik osztályban pedig a belépő új tantárgyak, a szaktárgyi rendszer okoz nehézségeket a diákok tanulmányi munkájában. S hogy milyen tantárgyakból szervezik a pótló foglalkozásokat? A készségtárgyak kivételével mindenből, a leggyakrabban azonban mate- matikábólj oroszból^ kémiából és fizikából. A pótló foglalkozások végén a diákok vagy eredményesen zárják a tanévet, vagy csak egy, illetve kettő tantárgyból kapnak elégtelent, s így augusztusban pót- vizsgá zhatnak. tizenegy nap alatt természetesen nem lehet megváltani a világot, csodákat művelni. Nem minden diák tudja teljesíteni az elégséges osztályzatnak megfelelő tantervi követelményeket a pótló foglalkozások végére sem.. Ebben az esetben a tanulónak is az az érdeke, hogy megismételje az osztályt. — tg — kiállítás Jászberényben Mai észt kisgrafikák A Szovjetunió nemcsak a világ könyvkiadásában jár élen, hanem a nyomtatott könyv szeretetéhez, megőrzéséhez kapcsolódó intim grafikai műfaj, az ex libris kultúra területén is az elsők között szerepel. A fiatal szovjet államban a művészi könyvjegy ék száma a 20-as évek elején kezdett el rohamosan növekedni. E nem különösebben látványos, de nagy példányszámban sokszorosított, a gyűjtők cseréi során terjesztett és ezért egyik legdemokratikusabb eredeti művészeti alkotások készítésére grafikusnemzedékek legjobbjai vállalkoztak és vállalkoznak. Mindehhez hozzájárul, hogy az ex libris kultúra és gyűjtőélet a Szovjetunióban élvezi a legnagyobb támogatást. — A rendszeresen megszervezett nagy gyűjteményes kiállításokon a Szovjetunió népeinek legjobb művészei vesznek részt, közöttük nagy számú észt grafikus, hírt adva az Észt SZSZK könyvkultúrájáról, ex libris művészetének bibliofil és művészi értékéről. Ennek egyik eredménye volt, az 1962-ben Moszkvában rendezett észt kiállítás, amelyen harminchat művész 500 könyvjegyét mutatták be. Az észt grafikusok hazai sikereit rövidesen követték a külföldi elismerések is. Ex libriseik ma már minden jelentős nemzetközi kiállításon ott találhatók, számos díjat nyertek. Lembit Lepp linómetszetei Mi az tehát, ami az észt ex libris hazai és nemzetközi megbecsülését elősegíti? Elsősorban a mában gyökerező, korszerű mondanivalók modern — az ex libris hagyományos jelképrendszerét megújító — kifejező eszközökkel történő közlése. — Mindemellett az alkotók szívesen nyúlnak vissza az észt népművészet szín- és formakincséhez, sajátos, bensőséges hangulatot teremtve ezzel könyvjegyeiken. A művészi színvonal magas mércéjéhez hozzájárul, hogy a legjobb grafikusaik készítenek ex libriseket, nemcsak kiszolgálják a tömeges megrendeléseket, hanem legbensőbb kifejezési lehetőségükké váltják át a műfaj adottságait. A jászberényi könyvtár évek óta rendszeresen gyűjti a megyénkkel testvéri kapcsolatban álló Észt SZSZK-ban készült kisgrafi- kákat. A könyvtár először 1974-ben mutatott be észt ex libris kiállítást. Az ez alkalommal megtekinthető kiállításon az elmúlt három év alatt cserélt legszebb lapokat mutatják be. A tizenegy művész metszeteiből válogatott tárlatot Eveald Okas professzornak, a tallinni Képzőművészeti Főiskola tanárának többnyire réztechnikájú kisgrafikái vezetik be. Jüri Arrak ex librisei mellett bemutatott színes linómetszet-sorozata az észt népszokásokat eleveníti fel, — jó néhány közülük — például a szentiváni tűzgyújtás — Magyarországon is ismerős. Észt tálakat, Tallinn műemlékeit idézik fel Berta Mager finoman megmunkált rézkarcai. A kiállítás érdekessége Sil- vi Váljál és Mart Lepő magyar gyűjtők. így a jászberényi könyvtár részére készített ex librisei. Jelentős személyiségek, írók portréit láthatjuk Lembit Leopnek. a tartui néprajzi múzeum munkatársának linómetszetein. Arató Antal Szeretünk utazni. Egyre többen kapunk kedvet rá, hogy a hazai tájakkal, s a nagyvilággal ismerkedjünk. Négy és fél ezren jártak az elmúlt évben az öt IBUSZ utazási iroda szervezte külföldi társasutakon a megyéből — küzülük ezerhatszázan a Szovjetunióban —, a belföldi IBUSZ társasutazásokon több tízezren vették igénybe az irodák különféle szolgáltatásait. Fellendült az idegenforgalom is, csak a szovjet INTOURIST több mint tizenegyezer vendéget irányított tavaly Szolnokra. Az idén ennél is több szovjet turista érkezését jelezték háromszázötven csoportban, csaknem minden napra jut egy. A Pelikán Szálló előtt parkoló ismerős, piros autóbusz — a SZOVTRANS — koránkelő utasai az első vendégek a szolnoki IBUSZ-nál, amikor arról érdeklődöm: kik és miért keresik fel e napon az utazási irodát. — Az idegenforgalmi csúcs nem várt a jó időre — jegyzi meg Tóth László irodavezető. — Naponta most legalább kétszázötven ügyfél fordul meg nálunk. Ha a Nap elő- búvik, még ennél is többen nyitnak be, hétvégi kis kiruccanásokhoz kérnek segítséget. Persze, ha beborul, átmenetileg csökken az egyéni turisták érdeklődése, de nem így azoké, akiket a szervezett utak érdekelnek. Májusban úgyszólván nincs olyan nap, hogy valamilyen csoportunk ne indulna Szolnokról vagy a megyéből külföldre. A pénztárnál két hölgy vasúti jegyet vált. — Keszthelyre ... — Holnap hajnalban indulunk két hétre, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének üdülőjébe. — Maródi Antalné és dr. Sikósi Györgyné, a szolnoki rendelőintézet dolgozói. — Kár, hogy a jó időre nem lehet befizetni még itt sem! — jegyzik meg kissé szomorkásán. Cseng a telefon. — ... hogy szeptemberre mit tudunk még ajánlani? Kérem, nyaralás Rimini- ben ... Különvonattal Velencéig ... Tizedikétől tizenkilencig, vagy tizenhéttől... fakultatív kirándulásokkal... de mielőbb szíveskedjenek befáradni, mert sok a jelentkező. Viszontlátásra! — A külföldi utak intézője Nagy- né, leteszi a hallgatót és a pultnáil áilló ügyfélhez ijor- dul. — Az ezer forintos előleget be tetszik most fizetni? A napi postát rendezi éppen Földi Éva, a „belfölditársas” ügyintéző. A siófoki Gáz- és Olajszállító Vállalat szolnoki részlegében dolgozók kétnapos Baranya megyei kirándulásához most igazolták vissza a szállást; egy száz tagú nyugatnémet autóscsoport jelezte érkezését augusztus 7-re, körbejárják az országot és szolnoki tartózkodásuk idejére igénylik az IBUSZ szolgáltatásait... Félbehagyja a felsorolást, ismerős ügyfél érkezik, Paróczai Ferenc, a jászkarajenői Árpád Tsz telepvezetője. — Rendben van május huszonhattól a kéthetes keszthelyi üdülés, be lehet fizetni. — Egyedül utazik? — Nem rólam van szó — tiltakozik. A szövetkezet rendszeresen üdülteti a dolgozókat. Mi törzsvendégek vagyunk itt. — A Drezdába induló vonatot szíveskedjék megnézni, június húszadikára nyolc személynek helyjegyet szeretnék előjegyeztetni... Kun Anna pillanatokon belül közli, hogy a Nyugatiból a Hungária expresszel a legcélszerűbb menni reggel 8.20-kor, este 20.03-ra odaérnek. Vissza ugyancsak reggel 9.36-kor indul. Dr.. Süveges Ignác, a Nagykunsági Állami Gazdaság személyzeti vezetője köszöni a felvilágosítást. Elmondja, hogy tanulmányútra készülnek a gazdaság állattenyésztő szakemberei, a Drezdától alig 40 kilométernyire lévő löbaui állami gazdaságban töltenek egy hetet. Múlnak az órák és jönnek- mennek az utasok. A nap végén, amikor összegezik a forgalmat, megállapítják, hogy tizenöten vasúti menetjegyet, néhányan repülőjegyet váltottak. valutát vásárolt, illetve váltott be harmincegy személy plusz egy negyventagú csoport, szervezett külföldi útra negyvenkilencen fizettek be előleget, s legalább százan érdeklődtek, előjegyeztettek, szobát rendeltek. Megkezdődött az idegenforgalmi nyár. Rónai Erzsébet A Kötövis együttes a „Daru” cimü szatirikus játékot mutatta be nagy sikerrel. Az előadás egy izgalmas mozzanata képünkön TháHa a fiiban Színjátszók majálisa Jászfényszarun Fölpántlikázott lovaskocsikon, énekelve, mókázva vonultak ki a jászfényszarui Homok-erdőbe a vasárnap rendezeti színjátszó baráti találkozó résztvevői. Thália bizonyára jól érezte magát azon a füves tisztáson, ahol a találkozó lezajlott, mert az időjárás kegyes, a rendezés kifogástalan volt, és a bemutatott műsorok.... de erről majd lentebb. Hét Szolnok megyei együttes — köztük legjobb csoportjainak — és a KISZ Központi Művészegyüttes irodalmi színpada szerepelt. A találkozó a minősítés, rangsorolás mellőzésével valóban baráti, tapasztalatcsere jellegű volt. Ez a „tétnélküliség” megteremtette a csoportok számára a felszabadult, izgalommentes játék lehetőségét; illetve az egyedüli tét — a minél jobb előadás volt. Több mint száz szereplő lépett színre a házigazda jász- t'ényszaruiak vidám, nép; és még több „népiesch” színt felvillantó előadásban. Óvodástól a nyugdíjasig terjedt a műsorban szereplők életkora; úgyszólván a falu minden játszani szerető lakója szóhoz jutott. Páratlan ügybuzgalom, szervező munka kellett ennek az előadásnak a létrehozásához. A nemrég Debrecenben ezüst minősítést szerzett szolnoki „Híd” együttes „Tűz nélküli emberek” című műsora méltán aratott nagy sikert — kisebb, főleg ritmusbeli hibái ellenére is. A debreceni előadáshoz képest rengeteget javult az együttes — ezúttal volt tűz a „Tűz nélküli emberekben”. ötlettelen, vértelen műsort mutattak be a jászberényi és a zagyvarékasi színjátszók. Nem sikerült az alaty- tyániak előadása sem, de ez a csoport megfontoltabb műsorválasztással jobb előadást is létre tudna hozni. A budapesti KISZ Központi Művészegyüttes irodalmi színpada a szolnoki Kőtövis együtes és az újszászi diákszínpad átgondoltan rendezett, kulturált játéka kiemelkedett a találkozó mezőnyéből. A színpadvezetők és a jelenlevő szakemberek részvételével beszélgetést rendeztek, amelyen tanulságos témákról esett szó. Többek között arról váltottak szót a színpadvezetők, hogy a megyei közművelődési szervek tájékoztatása híján, nincs lehetőségük továbbképzésre, tapasztalatcserére, nem tudják figyelemmel kísérni az amatőrmozgalom országos mozgását. Más, ott elhangzottakból is — a színpadok munkájának ismeretében — arra lehet következtetni, hogy a megye amatőrszínpadi mozgalmára jellemző a szervezetlenség. Ezen változtatni kell az illetékeseknek: akkor jövőre talán nemcsak három-négy jó előadást láthatnánk a szép jászfényszarui erdőben. Sz. J. Merénylet Osztrák szerzők rádiójátékaival ismertetett meg bennünket a rádió az elmúlt másfél hétben. Az öt hangjáték közül — kettőt ismétlésben hallhattunk — az elmúlt hétfőn sugárzott, a Merénylet című (Michael Scharang műve) bizonyult a legérdekesebbnek, a leginkább gondolatébresztőnek. Mondandója alapján és rádiós szempontból egyaránt. A kiskocsmabeli ártatlan snapszliparti nyolc résztvevőjének nyugalmát egy lényegében apró esemény zavarja meg. Az egyik veszítő italos dühében összetöri a berendezést. A rendzavarást a pillanatokon belül megérkező rendőrség merényletté nagyítja föl, összeesküvést szimatol, végül olyan szélsőséges helyzetbe sodorja a különben „szürke” polgárokat (egy nyugdíjas házaspárt, két bútorszállítót, két tanárt és két szerelőt), amit ők maguk sem akartak. Mind a nyolcán életüket vesztik, öngyilkosok lesznek vagy tűzharcban esnek el. Tömegkatasztrófává nő egy majd hétköznapi kocsmai összezördülés. A szélsőséges cselekmé- nyű, groteszk előadású történet az elmúlt évek sokasodó terrorakcióira utal. De nem ennek okait, kialakulása körülményeit kutatja, nem akar a terrorizmus elemzője lenni. A társadalom gyakorlatában jelentkező következményeiről szól, azokról a jelenségekről, amelyeknek jó „talajt” jelent a kapitalista társadalmi mechanizmus. A drámai mondanivalót részben a d.okumentumha- tást elérni kívánó szerkesztés, részben pedig a szatirikus eszközök használata teszi hatásosabbá és hitelesebbé. S minthogy a lényegi problémák — a szatirikus ábrázolás miatt is — áttételesen, közvetetten jelentkeznek, a mű egyúttal tá- gabb horizontú vizsgálódássá nemesedik, a modem világ karnyújtásnyi közelségű veszedelmére figyelmeztet. A darabot a rádiózás műfaji sajátosságai szempontjából is remeklésnek tekinthetjük. Michael Scharang szabadon gazdálkodik térrel és idővel. Villanásnyi jelenetei jól felépített dramaturgiai szál köré csoportosulnak, folyvást lépve előre, egy pillanatig sem fenekle- nek meg a rádiótól, a hangjátéktól idegen epikus áradásban. Párbeszédei drámai csomópontok, amelyek nem elmondják, hanem megjelenítik, aktívan közvetítik az éppen következő eseményeket. A hangjáték hasonló terjedelmű és dramaturgiá- jú epikus művé lefordíthatatlan. Jól egészítették ki a szöveges részeket a különböző zajok és zörejek, amelyek nem naturális voltukkal. hanem hangulati megfeleléseikkel váltak a darab építő elemeivé. Nehéz dolguk volt a magyar közreműködőknek. Az elhangzott darab ismeretében állíthatjuk, osztrák szomszédaink hangjátékirodalma igen magas színvonalú, és éppen rádiós mivoltában különbözik is a mienktől. Különös figyelmet igényelt a merénylet előkészítése a dramaturgtól, (Mesterházi Márton) és a koncentrált színészvezetésen túli szervezői-rendezői munkát Magos György rendezőtől, aki szigorúan ragaszkodott a műbeli szituációk pontos ábrázolásához, és biztos kézzel irányította a népes szereplőgárdát. Jól érezte, hogy a mű nem egy-két hős köré épül. a nyolc polgár együt- 1esen képviseli a társadalom úgynevezett középső rétegét. — zsák —
