Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-25 / 121. szám
1976. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Százharmincöt jászberényi főiskolás népesíti be ezekben a napokban a szolnoki Tisza- liget KISZ-táborát. Az első évesek a gyakorlatban szereznek ismereteket az úttörővezetés feladataiból: sportversenyeket, játékokat szerveznek, úttörő énekeket tanulnak. Ismereteiket már ősztől kamatoztathatják: a következő tanévben a jászberényi úttörőcsapatoknál nyújtanak segítséget az úttörővezetőknek Kevesebb több lett volna Egy ötéves brigádvetélkedö-sorozat tanulságai Amikor 1973-ban a tiszafüredi Nagyközségi Tanács, a járási KlSZ-bizott- ság és a rriűvelödési központ meghirdette az iparosodó település vasas szakmában dolgozó szocialista brigádjai részére ötéves vetélkedősorozatát, még senki sem gondolta, hogy fokozatosan beszürkül a verseny. Tizenkét kollektíva jelentkezett, s valamennyi részt is vett az első fordulóban. A néhány állva maradt” közösség az idei, május elsejei eredményhirdetésig összesen harminc alkalommal ült asztalhoz, s a létszámcsökkenés tükrözte a maratoni verseny pozitív és negatív tanulságait. Kezdjük az előbbiekkel. A vetélkedősorozatot a sokrétűség jellemezte. Az aktuális napi politikai események valamennyi fordulót végigkísérték, de a versenyzők számot adhattak természettudományi, művészeti, irodalmi, munkajogi, egészségügyi, üzem- és helytörténeti ismereteikről is. Érdekes, hogy különösen az üzemi demokrácia és a balesetvédelem kérdéseit érintő fordulok sikerültek nagyszerűen, szinte jelezve mindkét téma távolról sem csak helyi aktualitását. Elismerés illeti a háromtagú, váltakozó Összetételű szakmai, és a négytagú társadalmi zsűri sokéves munkáját. Hogy mit nyújtott ez a vetélkedő a résztvevőknek? Szélesedett a látókörük, politikai, szakmai, művészeti ismeretük formálódott, gyarapodott a személyiségük. Mindezek ellenére a vetélkedő csak részben érte el a célját. Miért? Fokozatosan csökkent a versengési kedv, az érdeklődés, évről évre fogytak a brigádok. A tizenhétből 1975/76-ra hat, a következő évre újra kilenc maradt, majd a verseny végéig, mindössze hét közösséget lehetett csak értékelni, rangsorolni. Kifáradtak a brigádok, nem vált be a hosszú lebonyolítási forma. Mindössze három közösség: a Vegyesipari Szövetkezet végső győzelmet elérő Kun Béla brigádja, az Alumíniumárugyár Kinizsi kollektívája, és az MHD Május 1. közössége vett részt valamennyi — azaz mind a 30 — fordulóban. Különösen az 1976-os versenyév, nem egyszer mérnöki szintű, természettudományi és szakmai ismereteket kívánó fordulói után csökkent a versengési kedv. A hosszúra nyúlt vetélkedő befejezése után adott a feladat: tovább kell gyarapítani a munkásművelődés alkalmazott formáit, módszereit ; rövidebb lebonyolítási rendszer szükséges. Mindezek alkalmazására már példát szolgáltatott az Alumíniumárugyár. Létrehozták a brigádfórumot, így havi összejöveteleiket, an- kétjaikat, munkás-művész találkozóikat, vitaköreiket „bevitték” a gyár területére. Nagy előnye ennek a rendszernek, hogy a szocialista közösségek vidéki bejáró tagjait sem rekeszti ki. Ebben a helyzetben megváltozik a művelődési központ szerepe is, és a szervezés sok időt, energiát igénylő művelete helyett inkább koordináló, előadókat biztosító tevékenységével támogatja a közművelődési törekvéseket. DSZM. I szakközépiskolások versenyén Ketten kerültek dobogóra megyénkből Lezárultak a szakközépiskolások idei szakmai tanulmányi versenyei. A huszonhat szakmában megrendezett vetélkedőkön megyénk két tanulója ért el „dobogós” helyezést. A mezőgazdasági gépész tanulók között a második helyen Vizsnyai Gábor, a karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskola diákja, (szaktanárai: Gubucz János és Turmezei Sándor) végzett. Ugyancsak második lett Polgár Piroska, a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola tanulója (szaktanára: Baranyi Istvánná) a könyvvitel szakmában rendezett országos versenyen. A diákok jutalma: felvételi vizsga nélkül folytathatják tovább tanulmányaikat felsőoktatási intézményekben. Újabb húsz iidülőházat nyitottak Ezekben a napokban már mintegy ötvenezren tartózkodnak a Balatonnál, ahol e hét elején több mint húsz újabb üdülőházat nyitottak meg. A főszezonban ez a szám megháromszorozódik, S hétvégenként pedig több mint félmillió embert kell vendégül látni. Többségük a tópart tíz fontosabb üdülő- központját keresi fel. A vendégsereg ellátásáról máris mintegy tízezer ember gondoskodik. R névadó: Fonó Renée Dr. Fonó Renée a közelmúltban elhunyt gyermekgyógyász professzornő nevét a szakmában itthon és külföldön is jól ismerik. Most dr. Sárkány Jenő professzor előadásából a Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet KISZ-esei a fáradhatatlan gyógyító és kutató ember életével, egyéniségével ismerkedhettek meg azon az emlékülésen, amelyet a kórház gyermekosztályának KlSZ-alapszerve- zete rendezett tegnap délelőtt. A Fonó Renée emlékének szentelt tudományos ülés egyben az alapszervezet névadó ünnepsége is volt, aüol a kórház KlSZ-fiataljaival régi jó kapcsolatban levő Újvárosi Általános Iskola úttörői színes műsorral kedveskedtek. A névadóról tartott megemlékezés után a gyermekgyógyászat témaköréből hat tudományos előadás hangzott el, egyebek közt Sárkány Jenő profesz- szor tartott a gyógyító-megelőző gyermekellátás kérdéseiről nagy érdeklődéssel kísért előadást. A megyei kórház KISZ- szervezetének céljai közt a mozgalmi élet mellett az egészségügyi munkában nélkülözhetetlen tudományos tevékenység segítése szerepel vezető helyen. A közelmúltban ennek szellemében országos figyelemre is szá- mottartó vállalkozásba kezdtek. A kórházban végzett gyakorlati és tudományos munka eredményeit oktatási és gyógyító intézményekben árusítható jegyzetekben adják közre. Jelenleg már lektorálás alatt van az első, baleseti sebészettel foglalkozó jegyzet, amely a KISZ- szervezet patronálásával jelenik meg. BELÉPÉS CSAK NÉPLAP OLVASÓKNAK Beszélgetés dr. Krasznai Géza kandidátussal A kórház legcsendesebb osztálya. Nem sóhajtoznak a betegek, nem sürögnek-fo- rognak az ágyak közt fehér főkötős nővérkék, ágyak sincsenek, nővérkék sem, s erre az osztályra nem járnak látogatók. Kórbonctan. Borzongást keltő szó, s jó né- hányan vagyunk, akik ijedt pillantással nyugtázva igyekszünk még a gondolatától is megszabadulni: jobb a halálról nem beszélni. Máskor rossz viccek, ízetlen tréfák tárgya mindaz, aminek az itt végzett munkához bármi köze is van. Megborzongunk, s elfeledjük iskolai tanulmányainkat, amelyekben évszázadokkal ezelőtti úttörő orvostudorokkal ismerkedtünk meg, akik élő testünk titkaihoz haltak testének felnyitásával igyekeztek közel férkőzni. A középkorban bűn volt, titkolni való eretnekség, ma viszont törvény előírta, orvosi kötelezettség a betegségben elhunytak kórbonctani vizsgálata. Magyarországon legalábbis így van. Győzzük le most beideg- ződött tartózkodásunkat, s lépjünk be a kórház legeldugottabb osztályára, ahová idegenek csak elvétve toppannak be. Dr. Krasznai Géza főorvos nem titkolt csodálkozással fogadja az érdeklődést. — Szemérmes nép vagyunk, nálunk az elmúlás — bármennyire is az élet vele-, járója — tabu. Még a megnevezéssel is vigyázunk. Olvasott már arról, hogy X. professzor a neves kórboncnok ezt és ezt nyilatkozta? Nem, de ugyanez az X. professzor, aki ezt és ezt nyilatkozta „rákkutató”. Ez jobban hangzik. De szemérmesek vagyunk a „rákkutatással” is. Van olyan ország, ahol a rosszindulatú daganattal kezelt gyógyult betegeknek klubjuk van és a rákos betegeket segítenek meggyőzni a műtétek sikeréről, mi viszont ezt a betegséget misztikus ködfátyol mögé rejtjük. Nem így azonban a szívinfarktust. Azt tudja, a beteg! Sőt, manapság .már ez is valamiféle státuszszimbólum lesz. Azt pedig figyelmen kívül hagyj uk, hogy n em egy esetben nagyobb a túlélés ideje és valószínűsége egyes daganatos megbetegedéseknél, mint a percig sem titkolt szívinfarktusnál. — Akár szeméremből, akár más okból, tény, hogy a szó puszta értelmezésén kívül nemigen tudunk többet a kórboncnok orvosok munkájáról. Egyáltalán: miért kell boncolni? Nem tudunk eleget az emberi testről? — Sokat tudunk az emberi szervezetről, de nem eleget, és a mi munkánkban nem csupán általános ismeretszerzésről van szó, hanem konkrét egyedi esetek, kórképek, halálokok vizsgálatáról. — Kiderülhet itt az is, hogy a beteg menthetetlen volt-e vagy sem? — Ki is derül. Itt már csak a tények beszélnek, s ezt nem módosíthatja, sem a hozzátartozóval sem az orvossal szemben érzett szimpátia vagy ellenszenv. — Ezek szerint kórboncnok ítéletét, minősítését nem fogadják indulatok nélkül. Két tűz között van. — így igaz. Ugyanígy ki kell mondani, hogy a diagnózis és az alkalmazott gyógykezelés helyes volt-e vagy sem, mint azt, hogy az orvostudomány mai állásának megfelelő kezelés mellett elkerülhetetlen volt-e a betegség halálos kimenetele. Ez viszont sok esetben azt is jelenti, hogy az orvosokat vádaskodástól kell megvédenünk. — Egy éve vezeti a szolnoki kórház osztályát. Itteni munkája során találkozott ilyen esetekkel? — Igen. Volt, amikor felhívtuk a szakember figyelmét az addig alkalmazott módszer megváltoztatására. Téves diagnózis, rosszul megválasztott kezelés ugyancsak szerepelt már, de hadd tegyem hozzá, az esetek kis százalékában. Egyszóval, nem ez a jellemző. Azt viszont állíthatom, hogy ez sem rosszhiszeműség következménye. — Ezzel nem a „mundér becsületét” védi ? Időnként egy haláleset kapcsán indulatokkal túlhajtott vélemények, vádak hangzanak el a közszájon forgó pletykákban: az orvosok elsimítják egymás közt az ügyet. — Nem lep meg, s a magyarázatát is tudom. A hozzátartozó elvesztésébe nem lehet egykönnyen belenyu- goäni. Mindenki keresi az igazságot, néha viszont tévúton. — Az egészségügy színpadán a kórboncnoké a negatív figura szerepe. Kellemetlen feladat? — Hogy kellemetlen-e, nem tudom, mert nem érzem annak. Mondhatjuk, hogy a kórboncnok a meós, de nem az meós, aki fegyelmit lobogtatva vadászik a hibákra. Sokkal inkább segít. Az élők gyógyításához nélkülözhetetlen új és új tapasztalatokat szűr, le minden esetből. — Téved, aki azt hiszi, hogy itt csak elhunytakkal foglalkoznak. A mikroszkópos szövettani vizsgálatokat is a kórbonctani szakemberek végzik. Ha például egy gyereknek kiveszik a manduláját, azt a kioperált szervet is ide küldik, de az emberből műtéti úton eltávolított, vagy mintaként vett szövetet, szervet ugyancsak itt vizsgáljuk. Az elkészített metszet segítségével sok értékes információt közölhetünk a kezelőorvossal. — Mintavétel élőből?... — Az élő szervezet minden egyes sejtjének,- szövetének meghatározott jellemző alakja, szerkezete van, amely szorosan összefügg a működési mechanizmusával. Ez azt is jelenti, ha a működése megváltozott, megváltozott az alakja szerkezete, s persze érvényes ez fordítva is. A beteg szervből (például veséből, májból) vett szövetminta egyértelműen elárulja, milyen betegségben szenved a páciens. Ez az egvik legbiztosabb diagnosztikai módszer. A mintát tűvel veszik. Ügy nevezik, vese-, máj-biopsziás vizsgálat. — Szolnokon alkalmazzák? — Igen, az anyag vizsgálatát részben Debrecenben végezzük. Ehhez a módszerhez ugyanis elektronmikroszkóp szükséges. Amennyiben Szolnok is megkapja, nem leszünk az egyébként készséges debreceniekre utalva. Ígéretünk már van az Egészségügyi Minisztériumtól. Igriczi Zsigmond A városfejlesztés érdekében Szanálások Szolnokon A megyeszékhely gyors ütemű fejlesztése óhatatlanul együtt jár jó néhány régi épület lebontásával. Igaz, hogy a legnagybob lakótelep gyéren lakott részen épüli de a gyermekintézmények és az egyéb létesítmények majd mindegyike az úgynevezett rekonstrukciós területen lesz és területigényük csak jelentős szanálással biztosítható. Az V. ötéves terv időszakában Szolnokon ötezer lakás építését tervezik, s közben 522 lakás megszűnésével számolnak. Figyelembe véve az egyéb beruházások területigényét, a szanálási arány — a korábbi időszakhoz hasonlóan —i tíz százalék körül alakul. A beruházások előkészítése tavalyelőtt 74, tavaly pedig 85 lakást igényelt a szanáltak helyett. A korábbi gyakorlattal szemben a kisajátítással, a kártalanítás összegével az ingatlantulajdonosok többsége egyetértett. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert a kisajátítás meglehetősen széleskörű — 35 felépítmény nélküli telket és 56 „felépí- ményes ingatlant” érintett. Ilyen célra tavaly közel 12 millió forintot fordítottak. Az utóbbi két év folyamán többször előfordult, hogy a kisajátított ingatlanok tulajdonosai saját maguk gondoskodtak elhelyezésükről. Családi házat építettek vagy vettek maguknak. Ez 14 tanácsi lakás megtakarítását eredményezte. A tapasztalatok szerint a kisajátítottak többsége tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást vásárol, az OTP- és társasházak iránt csökken az igény. Az idei és a jövő évi szanálási terv elsősorban a gyermekintézményekhez és a lakásépítkezésekhez szükséges területbiztosítást tűzi célul, de az egyéb beruházások megvalósítására — mindenekelőtt a papírgyár rekonstrukciójára — is tekintettel kell lenni. E munkák több mint 80 lakás szanálását teszik szükségessé. Az ötéves tervidőszakban szükséges még területet biztosítani a Széchenyi lakótelep fejlesztéséhez, a József Attila úti lakótelep III. üteméhez, a Csokonai úti MÉSZÖV- és a Beloiannisz úti OTP-lakásépítkezésekhez, a Török úti gyermekintézményekhez, a szakközép- és szakmunkásképző iskolai és kollégiumi hálózat fejlesztéséhez és az Északi körút kiépítéséhez.
