Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-20 / 117. szám
1978 május 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hz igények alatt Könyvtárak az általános iskolákban ■■j találkozás a Bz első könyvvel rendszerint arra a korra esik, amikor az „olvasó” még nem olvasó. A kisgyereknek játék a könyv; lapozgatja, nézegeti, darabokra tépi. Hogy felnőtt, fejjel olvasóvá válik-e, barátságot köt-e a könyvvel, az az általános iskolában dől el. Az olvasóvá nevelés — amely alapfokú oktatási intézményeink egyik feladata — egyben az önművelés soha nem szűnő igényének kialakítását is jelenti. Az iskola, a változó oktatási tervek, tankönyvek sem adhatnak befejezett műveltséget, a további információgyűjtés, az önképzés alapja, forrása — még a fejlett technika korában is — a könyv. A fiatalok olvasóvá nevelésében óriási szerepe van az iskolai könyvtárnak. Mikor tudnak eleget tenni ennek a feladatnak? A szakemberek három pontban határozzák meg: évről évre gyarapodó gondosan kezelt könyvállomány; tanítási órák, olvasótermi foglalkozások tartására alkalmas önálló helyiség; s végül függetlenített könyvtáros tanár. > Mennyiben felelnek meg ezeknek a szempontoknak megyénk általános iskolai könyvtárai ? önálló könyvtárhelyiséggel az iskoláink csaknem fele rendelkezik. Nagyságuk változó, 6—94 négyzetméterig. Az irányelvek ötven négyzetmétert írnak elő, ennek megfelelő nagyságú könyvtára van a karcagi Kálvin utcai, a jász- fényszarui, a törökszentmiklósi Hunyadi úti, a szolnoki Tallinn körzeti s az Üjvárosi Általános Iskolának. Ahol nincs külön könyvtárhelyiség, a köteteket osztályteremben, az úttörőszobában, a folyosón vagy a nevelői szobában helyezték el. Így ezekben az iskolákban igazi könyvtári munkáról természetesen nem lehet szó. A kötetszám iskolánként szintén változó; 900—20 000- ig. Az egy tanulóra jutó könyvmennyiség megyei átlaga: kilenc. A valóságban azonban ennél kevesebb, hiszen az előírt selejtezést nem végezték el mindenütt. A könyvállomány összetétele az iskolák hat százalékában felel meg az irányelveknek, a szépirodalom aránya jóval magasabb a szakirodaloménál, alapvető kézikönyvek hiányoznak, vagy csak egy példányban találhatók meg. A/, iskolák többsége 30—40 féle folyóiratot, újságot, hetilapot járat, de ezek nagy része nem jut el a diákokhoz, másrészt a válogatás gyakran nem a tanulók életkori sajátosságainak, érdeklődésének megfelelő. A könyvállomány gyarapítása az iskolák 41 százalékában tervszerű, folyamatos, a vásárlásra fordított összeg 0—20 ezer forintig változik Függetlenített könyvtáros csupán néhány iskolában dolgozik. Az esetek többségében tiszteletdíjas könyvtáros vagy valamelyik pedagógus társadalmi munkában látja el a teendőket. években javult is az iskolai könyvtáraink helyzete^ még mindig nem alakult megnyugtatóan, hiszen az iskoláink csak igen csekély hányadában adottak a könyvtári munka tárgyi és szemé lyi feltételei. Az idő viszont sürget; az új oktatási-nevelési tervek nagyobb szerepet szánnak az iskolai könyvtáraknak, mint az eddigiek bármikor. _ tg — Jubilál a Corvinka öt évvel ezelőtt alakult meg a szolnoki Mátyás király úti iskola 3. osztályos tanulóiból a Corvinka együttes. A kisdiákok — Várhelyi Lajos, a Tisza táncegyüttes művészeti vezetője irányításával — hamarosan jelentős sikereket értek el. Ezek közül legjelentősebb a kiskőrösi úttörő táncfesztiválon elért eredményük, és a Tallinnban megrendezett IV. gyermekdal- és táncfesztiválon történt szereplésük. A Corvinka május 29-én, hétfőn délután és este a Tisza táncegyüttessel közös műsorral ünnepli jubileumát a szolnoki Szigligeti Színházban, — s egyben a kis táncosok búcsúznak is az anyaiskolától, a továbbiakban a Tisza táncegyüttesben szerepelnek. Júliusban például tizenhárom fellépésük lesz a fővárosi táncszínházban. A Mátyás király úti iskolában a jövő tanévtől Corvinka 2. névvel új tánccsoportot verbuválnak. Szolnok megyei lakodalom Enyim a menyasszony Holnap délelőtt Régen és ma címmel a Szolnok megyei lakodalmi népszokásokról nyílik kiállítás a Damjanich múzeumban. Az érdekes, sok látnivalót tartalmazó tárlat tulajdonképpen a társadalmi ünnepségek és szertartások V. országos művészeti bemutatói megnyitó eseménye. , Az orgonisták országos versenyére május 23-án kerül sor, a kamarakórusok bemutatóit pedig május 25- én tartják. Ha az utóbbi Népművelés-ankét A Kulturális Minisztérium folyóirata, a Népművelés májusi száma csaknem teljes terjedelmében a megye kulturális életével, közművelődésével foglalkozik. Cikket olvashatunk — többek között — a mezőtúri ifjúsági klubról, a megye kórusmozgalmának helyzetéről, a ti- szasasi pávakörről, a megyei módszertár munkájáról stb. A folyóirat szerkesztősége május 30-án ankétot tart a szolnoki Komarov-terem- ben. Pécsi irányítással Nemzetiségi kutatás A Magyar Tudományos Akadémia pécsi intézetében regionális szintű nemzetiségi kutatás kezdődött. Célja: a Dél-Dunántúlon élő német és szerb—horvát anyanyelvű lakosság helyzetének komplex vizsgálata. A Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója ez év közepétől kezdve rendszeresen készít nemzetiségi műsorokat is. Ennek előkészületeként a tavaly folyamán német és délszláv riportarképző tanfolyamot rendeztek; a Mecsek- aljai városban. Erősödik Pécs regionális szerepe a nemzetiségi oktatásban is. A városban működő délszláv általános iskolában mintegy másfélszáz kisdiák tanul — Baranya, Somogy, Tolna és Bács-Kis- kun megyei szülők gyermekei. KoEégiumát ötmillió forintos költséggel bővítették és korszerűsítették, s jövőre felújítják az iskolát is. A Leöwey Klára Gimnázium német nemzetiségi tagozatán szintén több dél-dunántúli megye diákjai tanulnak. 1980-ig elkészül a pécsi délszláv klub. FILMJEGYZET Fayard bíró, akit seriffnek hívnak filmpropaganda — nézők után áhítozó jó szándékkal — bűnügyi filmnek, máshol egyenesein kriminek reklámozza Yves Boisset filmjét. Megállapításunk nem szemrehányás, hanem a film dicsérete: Boisset filmje dehogyis krimi, sajnos nagyon is valóságos mondanivalóra épül, s a „bombajó” krimik izgalmát adja. A film alapötletét ugyanis Renaud lyoni vizsgálóbíró meggyilkolása adta. Az alvilággal bátran szembeszálló, feletteseivel is szembekerülő vizsgálóbíró végül is magára marad, — innen a seriffjelző. Emlékezzünk csak a western-filmekre, amelyekben a seriff egyedül veszi fel a küzdelmet a szerteágazó kapcsolatokkal rendelkező bűnbandákkal. Harca olykor már-már csak romantikus lobogás, csupán a nézők igazságérzete kedvéért győz a banditákkal szemben, — a reális erőviszonyok alapján már a film első száz méterénél el kellene pusztulnia. De Fayard bíró nem múlt századi westem-hős, hanem a civilizált Európa szívében harcol — seriffként — a banditák ellen. Boisset bátorsága, hogy ezt a nagyon is elgondolkodtató tényt a közönség elé tárja. Merészség, hiszen dühöng a terrorizmus és a bandafőnökök nem Cordil- leirákbeli barlangokban szövik a bűn szálait, hanem az államapparátus előkelő hivatalainak pámás ajtói mögött. Fayard bírót először barátnője kedvenc jószágának ösz- •szetörésével figyelmeztetik: veszélyes vállalkozásba kezdett ... Boisset hasonló „jelzést” kapott, amikor — Renaud bíró emlékéhez kapcsolódva — Lyonban akarta forgatni filmjét'. Végül is kénytelen volt 7nás francia városban dolgozni, sőt a rendező a francia — főleg lyoni — lapoknak adott nyilatkozataiban kénytelen megtagadni, hogy Renaud bíróhoz valamilyen köze lenne filmjének, arról beszél, hogy a lyoni eset csupán „a forgatókönyv teoretikus alapját” szolgálja. Nos, mindenesetre igein eredményes szolgálat, mert olyan valósághátteret ad a Clauda Vaillot, Luc Béraud és a rendező írta filmnek, amelynek hatása sok-sok Renaud, illetve Fayard bíróval ér fel. A film címszereplője a népszerű Patrick Deweare. Játékán jól érződik, hogy tökéletesen ismeri azt a világot, amelyben mozog. Fesztelensége erősíti Boisset realista látásmódját, mindennapos, hiteles nyugat-európai történetté teszi a filmet. film elkészülte óta történtek — emberrablások, terrorizmus — bizonyítják Boisset előrelátó szomorú igazát: a seriffek, az igazság volt magányos bajnokai csak a parádés westemekben győznek a banditákkal szemben, a betonrengetegek és csodaaútók világában elpusztulnak. Ahogy Renaud is, Fayard is. Tiszai Lajos Budapesten a városmajori játszóparkot szívesen keresik fel kicsinyeikkel a szülök: ideális környezetben, különböző mászó, ügyességfejlesztő szereken elégítik ki mozgási igényüket a gyerekek. A képen: Remek ez a csúszda! Ugye bátrak vagyunk? MUNKAVÁLLALÓ DIÁKOK Nemcsak a zsebpénzért Néhány hét múlva megkezdődik a diákok nyári vakációja. A {ankönyveket regények, az iskolatáskákat a kirándulásra, táborozásra indulók hátizsákjai, a' tanulással töltött órákat a pihenés, a szórakozás váltja fel. A vakáció egy része azonban sok diáknak munkával telik. Az építőtáborokban, a különböző munkahelyeiken, gyárakban, termelőszövetkezetekben a diákok százai dolgoznak nyaranként. Megyénkben is igénylik a vakációzó fiatalok munkáját. Több mint 100 munkahely várja őket. Lehet tehát választani. Ki, hol dolgozik a szünidőben? Azok a diákok, akiket a napokban felkerestünk, már eldöntötték. Csótó Sándor és Varga Gyula — mindketten a szolnoki Üjvárosi általános iskola végzős tanulói — a Szolnoki Állami Gazdaságot választották életük első munkahelyéül. — Én a gépműhelybe szeretnék menni — mondja Sanyi. Édesapám, aki ott dolgozik, sokat mesélt róla, talán azért is izgatták ' a fantáziámat már egészen kicsi koromtól a különböző mezőgazdasági gépek. — A nyáron szeretnék közelebbről megismerkedni velük, annál is inkább, mert szeptembertől gépipari szakközépiskolában folytatom a tanulást. Még sohasem dolgoztam felnőttek között. Az iskolatársaimmal voltam mezőgazdasági munkán, de az egészen más! Furdal a kiTöbb mint száz munkahely várja őket váncsiság. Vajon milyen lesz, milyen feladatokat bíznak rám? Azt nem tudom, menynyit lehet keresni, de nekem most nem is az a legfontosabb, hogy csak pénzem legyen, hanem az, hogy sokat tanuljak. — Különben is néha már olyan unalmas a szünidő! — folytatja Gyuszi. — Nemárt egy kis változatosság. Én nem a gépek közé megyek, hanem oda, ahol éppen szüksége lesz rám a gazdaságnak. Mindig kiváncsi voltam arra, hogy milyen az a hely, amit a felnőttek hol szidnak, hol dicsérnek, ahol a pénzt megkeresik. A keresetem jól jön majd szeptemberben az iskolakezdéskor. A szobafestő és mázoló szakmát választottam, három év múlva már én is dolgozom. Nem is olyan nagy idő! Sanyi és Gyuszi elsősorban a kíváncsiságuk miatt és némi önálló zsebpénz reményében megy a nyáron dolgozni. A Tiszaparti Gimnázium harmadikosainak viszont már vannak tapasztalataik a munkáról. Építőtáborban valamennyien voltak, közülük jó néhány lány már több helyen is dolgozott: Bálint Erika sorolja: — Idén harmadszor megyek építőtáborba, két éve az újszászi vasútnál dolgoztam, tavaly pedig Szolnokon a tiszaligeti kertészetben. Legszívesebben a vasútnál eltöltött néhány hétre emlékszem. Kint, a szabadban jó levegőn voltunk. A munkánk annyiból állt, hogy a sínek mellett haladva befestettük a szelvénykarókat, és megkapáltuk a környéküket. Szinte szórakozás volt. A kertészkedés az már nem olyan könnyű munka, mindenfélét kellett csinálni. — Üvegházban virágokat gondozni, a lekaszált füvet el- hordand, gyomlálni, gereblyézni. Egyszóval mindent. Ennél már csak az uborka- szedés volt keservesebb tavaly a szilágypusztai építőtáborban. Idén Siófokra megyünk, gondolom az kellemes két hét lesz. — Szerintem a munka igazi munka legyen, ne csak annak nevezett semmittevés — folytatja Borsos Erika. A suliban egész évben. törjük a fejünket eleget, gömyede- zünk az iskolapadban, tanulunk. Én el sem tudom képzelni, hogy nyáron ráadásként beüljek valami irodába „kukacoskodni”. — Idén strandra szeretnék menni dolgozni. Hát kell ennél jobb nyári elfoglaltság? Levegő, víz, napfény! Az ember jól lebarnul, ha van egy kis ideje megmártózik a vízben, és mindezt ingyen. Persze dolgozni kell, de számomra felüdülés eg,v kis fizikai munka, egy kis mozgás. Ügy mondták, 1200 forint körül lehet keresni, és ez nem is olyan kis pénz. T. E. Tiszta gondolat, szép beszéd Az anyanyelvet is gyakorolni kell Dr. Fischer Sándor mondja — Sziszeg. — Jóformán még meg sem szólaltam. — Egyetlen szóból is megállapítom. Az egész ország sziszeg, elvétve hallhatunk szépen, tisztán beszélő embereket. Aki e súlyos ítéletet kimondta, dr. Fischer Sándor, a Színművészeti Főiskola tanára. — Mi az oka, hogy nem beszélünk tisztán, érthetően? — Visszakérdezek. Beszélünk-e, beszélgetünk-e egyáltalán? A több mint egymilliós szókészletből csak töredéket használunk fel. E kincsestárból sokan ezer- ezerkétszáz szóval leélik életüket. Félszavakban, szótagokkal beszélnek. Ez jórészt a kisgyermek korra vezethető vissza. A beszédtanítás az óvodában történik. A családban sajnos a szülők nem foglalkoznak eleget a gyerekekkel; „nem érnek rá”. Sokszor még az élményeiket sem mesélhetik el otthon a kicsik. így pedig nem tanulnak meg rendesen beszélni, gondolkodni. — Az óvodában egy-egy óvónő húsz-harminc gyerekkel foglalkozik... — Nagyon nehéz a munkájuk. Gyakorlatilag rajtuk múlik, hogy hatéves korig — amire kialakul az alap- szókincs, hány szót ismernek meg, használnak a gyerekek. — S az iskola? — Kevés lehetőséget kapnak a hangos beszédre a diákok. Ritkán adatik meg, hogy az osztályközösség előtt hangosan gondolkodjanak. Sok az írásos feladat, a tesztlapok, amelyek kérdéseire rendszerint elég egy- egy .szóval válaszolni. A gyerek nem éli át a nyelv zenéjének, ritmikájának szépségét. S ami még jellemző a fiatalokra, de az idősebbekre is, a káromkodás, a trágár szavak használata, sok esetben ok és indulatok nélkül. A beszéd, a kimondott szó visszahat az emberre. A beszéd szépsége a gondolat tisztasága. — Ezek szerint a gondolkodásunkkal van baj. — Ezt nem mondhatnám,, hanem inkább azt hangsúlyoznám, hogy a helytelenül megfogalmazott mondatokkal ki lehet bújni a felelősség alól. Melilébeszélünk. Elterjedt az ügyirat nyelv, az általános alany használata. „Biztosítjuk”,, „megoldjuk a problémákat” hallani úton útfélen az efféle sztereotípiákat. De kit lehet felelősségre vonni, ha mégsem „biztosítjuk”, még sem „oldjuk meg a problémákat”. Kész elemek ezek a nyelvben1, amelyek mögött nincs gondolat. Engem nagyon idegesít, ha ezekből az előregyártott elemekből építi fel valaki a mondanivalóját, azt tükrözi, hogy nem meri vállalni a saját gondolatait. A televízióban, rádióban elhangzó riportok, interjúk alanyai szinte zúdítják a hallgatókra, nézőkre ezeket a „paneleket”. A gondolat szándékos vagy nem szándékos eltüntetése az egyéniség elvesztéséhez vezethet. — Hogyan tanuljunk meg szépen beszélni? — Sokat és hangosan beszéljünk! Az anyanyelvet is gyakorolni kell, mert nemcsak az idegen nyelvet lehet elfelejteni. T. G. Fotó: T. K. L.
