Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-16 / 113. szám
1978. május 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Saját erőből, főleg a szocialista brigádok több ezer órás tásodalmi munkájára alapozva új darabolóműhelyt építettek és rendeztek be a MEZŐGÉP cibakházi gyáregységében. A másfél millióért elkészült épületben felújított és új darabológépet üzemeltetnek Tűi a megyehatáron Füstbe ment milliók Ügy tűnik, hogy Egerben semmi sem történhet anélkül, hogy valami köze ne legyen a borhoz. A dohánygyár 1896- os alapítását például hatalmas filoxéra járvány előzte meg, amely elpusztította a szőlő nagyrészét, s így a város gazdáinak többsége egyik napról a másikra kenyér nélkül maradt. Mentőövnek épült a gyár, és ez volt a borvidék középpontjának első jelentős ipari létesítménye. Ezren kaptak akkor munkát, többségükben nők, s a kezdeti időszakban évi 40 millió szivart kézzel összesodró asz- szonyok szűkösen ugyan, de akár egy öt-hat tagú családot is eltarthattak. A________ Mindezt Huszti Ferenc termelési igazgatóhelyettes sorolja, szűkre szabott ideje miatt meglehetősen katonás tempóban. — Az 1930-as években kezdődött meg a cigarettagyártás, ’38-ban 96 millió hagyta el a gyárat. Ez ma nem egészen négy napi termelésünk. Az igazi fejlesztés a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek elejéig tartott. Műszaki felújítás alá vonták a gyárat, az öreg falak között világszínvonalon lévő technologist honosítottak meg. A termelési érték ötszörösére, a nyereség háromszorása növekedett, és Eger a filteres, valamint a minőségi cigaretta- gyártás fellegvára lett. Van ám itt azonban egy kulcsfontosságú fogalom, amelyről eddig nem esett szó, s ez a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer, azaz röviden: a DH. — Mi kell a termeléshez? — kérdi az igazgató-helyettes és választ se várva már mondja is. — Anyag, munkaeszköz, szakmai tudás. Kinek a feladata mindezt biztosítani? A vezetőé! Ha tehát valami hiba csúszik a számításba, akkor az az esetek 70— 80 százalékában vezetői hiba... — Megfigyelte már — dől előre a fotelban — hogyha otthon barkácsol és nincs megfelelő szerszáma, hibás az anyag, vagy nem ért ahhoz, amit csinál, akkor milyen könnyen napirendre tér az elfuserált termék fölött? De ha minden passzol, akkor lel- kiismeretfurdalása van, mert elrontott valamit. Na ez a DH! — A rekonstrukcióról beszéltem, s ezzel letudtuk a munkaeszközt és az anyagellátást, mert ha ez utóbbi akadozna, akkor az egész technológia nem érne egy fabatkát se. Maradt a szakmai tudás. Nos, mi arra törekedünk, hogy dolgozóink összes ezirányú igényének eleget tegyünk. Házon belül befejezhetik az általános iskolát, szakmát tanulhatnak. Ha valaki még tovább akar menni, az se akadály: előkészítőket szervezünk a technikusi minősítés megszerzésére. S hogy a felső szint se maradjon ki a sorból, négy évvel ezelőtt létrehoztunk egy saját vezetőképzőt, és a hét nyelven szakirodalmat fordító dokumentációs központunk is a mérnökök rendelkezésére áll. Ilyen körülmények között készül Egerben manapság évi több mint 6,5 milliárd füstölnivaló. Az ezerszáz dolgozó most körülbelül 26 fajta cigarettát és hétféle szivart gyárt, többnyire magyar ízlés szerint, de megvásárolták a Milde Sorte és a Marlboro licencet is — ez utóbbi füstölnivaló várhatóan egy hónap múlva kerül a boltokba. A hazai dohányok mellett különböző importalapanyagot is beszereznek, ezek döntő része keleti, azaz balkáni dohány. ,No, de éppen ideje, hogy megnézzük, miképpen készül a cigaretta. Az egyéb elfoglaltsága után siető igazgatóhelyettest Sándor András, a dokumentációs -szolgálat vezetője váltja fel. Róla, „soknyelvűségén” túl még any- nyit illik tudni, hogy a Dolgozz Hibátlanul munkarend- szer egyik atyamestere. Erre a címre, ha akarna, se tudna rácáfolni, mert ahány DH tábla, DH láda, DH plakát — márpedig van belőlük jóné- hány — annyi megálló, any- nyi magyarázat. Az illafelhőbe burkolódzó nyers raktárban kezdünk, a példás rendben sorakozó bálákat tapogatjuk. Hordót viszont nem találunk, az olaszok ugyanis így szállítják a dohányt, ezért inkább átmegyünk az előkészítőbe. Itt óriási vákuumkamrákba kerül a levél, így szerzi az alaphőmérsékletet és az alapnedvességet, amelyek az egész folyamaton végigkísérik. A falon természetesen hő- és páratartalom-mérők, a külső szemlélődének viszont elég egy pillantást vetnie a munkások lenge öltözékére, s máris beláthatja, hogy az itt dolgozók télen se szenvednek a hidegtől. A dohányt az automata gépsor felszeleteli, a hosszú vágat az úgynevezett levélvonalon, a rövid vágat, és ha ki nem szedik idejében, a fináncláb, a kocsány vonalon keletkezik. Az egyik munkásnő meghallja, miről beszélgetünk. — Vigyázunk mi a minőségre — kiáltja túl a zajt — még azt is tudjuk, hogy a ko- csányvágatból maximum 15 százalék kerülhet a cigarettába. A________ Felmegyünk az emeletre, gyártásán szólva ott van a gyártás. Itt is a gép dolga minden, az ember csak felügyel. A szerkezet egyik végén bemegy a papírcsík, a filter és a dohány, a másik végén kijön a cigaretta. Az egyik oldalon átlátszó dobozok — a bennük összetömörülő sok-sok füstölnivaló a méhkasra emlékeztet — kon- vejoron jutnak el a csoma- golóba. A minőségre egyrészt a gép felügyel, kidobálja magából a selejtet, másrészt ott vannak még a meósok, és a termelésellenőrző központ. A központban Darai Mária felügyel. A vezérlőpulton ott van valamennyi berendezés stilizált rtaíjza, s a| rajzban egy-egy piros lámpa. Ha az izzó folyamatosan világít, akkor a gép mellett lévők egy percen belül kijavítják a hibát, ekkor csak az egyik számláló megy, ha villog a lámpa, akkor egy percnél tovább tart az „operáció” és elindul a másik számláló is. Ilyenkor Darai Mária telefonért nyúl és megkérdi, hogy kellenek-e a szerelők, s ha igen, akkor egy másik hívás után azonnal küldi őket. Amikor elalszik a lámpa, megállnak a számlálók, addigra viszont rögzítették, hogy mennyi ideig állt a gép, és a műszakvégi összesítésből kiderül, hogy mennyi cigaretta nem készült el, azaz mekkora a teljesítmény. Az egyi percnél hosszabb állást akozó hibák a naplóba is bekerülnek, tudniillik így derül arra fény, hogy melyik berendezésnél milyen zavarok megszüntetésével lehet még folyamatosabbá tenni a termelést. íme a DH a gyakorlatban! Követjük a cigarettát, a csomagolóba érkezünk. Az itteni gépeket is asszonyok állják körül, az egyik kezelőt Nagysolymosi Bélánénak hívják. — A nagyanyám kezdett itt, valamikor a harmincas években — magyarázza a piros fejkendős asszony. — Aztán idekerültek a szüleim, őket követtem én és a férjem ugyancsak itt talált magának munkát. Sándor András megjegyzi, hogy gyakoriak a gyárban a munkás dinasztiák. Hogy miért;? Az elmondottakon túl talán azért, mert a gyárnak saját bölcsődéje, óvodája, sőt üdülője is van. S persze a kereset se rossz, Nagysolymosi Béláné például, a dohányipari szakközépiskoláért járó 200 forintos pótlékkal eevütt havi 3200—3300 forintot visz haza. A _______ Még egy emelettel feljebb ballagunk, megnézzük a filtergyártást. Ez is házi specialitás: Kocsis József vezetésével a gyár munkásai kísérletezték ki a legjobb módszert. A régi, a cigaretta készítésből kikopott berendezések most a filtert ontják magukból. És nem is akármilyet, mert a viszkózaműszál- ból gyártott füstszűrő megközelíti az acetát filter minőségét, a különbség csak any- nyi, hogy az acetát drága, a viszkóz pedig olcsó. — Ezért keresik az egri Fecskét — zárja le a füstszűrőkről szóló kiselőadását Sándor András. Már csak a szivarkészítő részleg maradt hátra. Ebből a füstölnivalóból mindössze 31 milliót gyártanak évente, azt is szinte teljesen hagyományos körülmények között, nagyrészt kézzel. Mondják is a munkások: — Ezt már csak a kegyelet tartja életben. Kijövünk az épületből, megállók az utolsó DH-tábla előtt. A füstölésre szánt milliók már az első negyedévben jóval túllépték az egymilli- árdot. Braun Ágoston Holnapunk hordozói A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága 1978. március 17—i ülésén többek között megtárgyalta a KISZ-nek a szakmunkástanulók körében végzett munkája tapasztalatait, és határozatot hozott a feladatokról. Hazánk kétszázihaívanöt szakmunkásképző iskolájában több mint százhatvanezer fiatal készül arra. hogy az ipar és a mezőgazdaság számos ágazatában képzett szakmunkásként állj on , a termelésbe. Korosztályúkban a magyar ifjúság legnagyobb rétegét képviselik. Társadalmunk számára egyáltalán nem közömbös, hogy milyen indítással. milyen útravalóval, milyen tudással és szakismerettel felvértezve hagyják el az intézményeket. Tudomásunk szerint a KISZ KB elsőízben tűzte napirendre és tárgyalta meg ily sokrétűen a szakmunkásképzés és a szakmunkás- tanuló fiatalok helyzetéi. Miért most került sor erre az elemző vizsgálatra? — tettük fel a kérdést Kecs- már Ilonának, a KISZ KB osztályvezetőjének. — Társadalmunk átréteg- ződése, munkásosztályunk utánpótlásának nevelése, munkaerő-helyzetünk indokolttá teszi, hogy az elkövetkező években jobban foglalkozzunk ezzel a réteggel. Szakmunkásképzésünk erőteljesen fejlődik. Az utóbbi tíz esztendőben társadalmigazdasági helyzetünk fejlődése nyomán javult szakmunkásképző iskoláink helyzete. Arra is lehetőségünk volt, hogy a KISZ sajátos szemszögéből vizsgálhattuk tanulóifjúságunk helyzetét, s ezen belül a szakmunkástanulók rétegére jellemző differenciáló tényezőket is elemezhettük. — Miben történt előbbre- lépés, milyen eredményekről lehet számot adni? — Végzős nyolcadikosaink fele szakmunkásképző isko- * Iákban folytatja tanulmányait, kétharmadrészük fizikai dolgozók gyereke. Képzésük 1969 óta középfokú oktatási rendszerünk szerves részévé vált, és ez jelentős eredmény. Az 1972-es párthatározat pedig gyorsította is ezt a folyamatot, és az 1975/76-os tanévtől kezdve már megvalósult az egységes szakmunkásképzés. — A legfontosabb oktatás- politikai kérdésekben tehát egészséges erjedés tapasztalható. De, bizonyára jjon- dok, problémák is mutatkoztak? — Ma még korántsem kielégítő a képzés, a nevelés tárgyi, technikai színvonala. Még mindig kevés a korszerű, jól felszerelt tanműhely. Az üzemekben például a tangépek csaknem ötven százaléka húsz évnél idősebb. A szakmát tanulóknak több mint hetven százaléka bejáró, ingázó fiatal, és a kollégiumi helyek száma alig harmincezer „Örökzöld” probléma a beiskolázottak felkészültségi foka és feltűnően kevés a leánytanuló. — A szakmunkástanulóknak, vagyis a munkásosztály utánpótlásának a neveléséből a KISZ eddig is jelentős részt vállalt. Most, á KB-ülés után milyen további sürgős és fontos tennivalók fogalmazódtak meg? — A szakmunkástanulók fele tagja ifjúsági szövetségünknek és a tagok csaknem kilencven százaléka az iskolai KlSZ-szervezetek tagja. Világos, hogy elsősorban az iskola falai között kell mozgalmi munkánkat fejleszteni, sokrétűbbé, gazdagabbá tenni. Legfontosabb feladatunk arra ösztönzi a KISZ-tagokat, hogy alapkötelességeiket teljesítsék. Tehát növeljék tanulmányi és szakmai munkájuk színvonalát, ifjúkommunistához méltóan illeszkedjenek be az iskolai és munkahelyi közösségeikbe. De fejleszteni kívánjuk a nyári szakmai építőtáboraink rendszerét is, elsősorban a népgazdaság számára fontos területeken a kiemelt nagyberuházásokon. Ugyancsak tovább kívánjuk fejleszteni a Szakma Kiváló Tanulója versenyeket. Emelnünk kell pályaválasztási propagandánk színvonalát. Egyre több, képzettebb propagandistára lesz szükségünk az iskolai KlSZ-szer- vezetekben is. — A szakmunkástanulónak, mint diáknak és munkásnak kötelességei mellett jogai és érdekei is vannak. Ilyen esetben milyen úton- módon tud a KISZ közvetve vagy közvetlenül tenni a szakmunkástanulóért? — A KISZ KB ülése az elemzések és a határozatok mellett javaslatokat és ajánlásokat is elfogadott. Ezek egy része éppen a szakmunkástanulók érdekvédelmét szolgálja. Tudjuk például, hogy ezek a fiatalok már kezdettől fogva szakszervezeti tagok, és a felnőtt dolgozókkal azonos jogaik vannak. Kezdeményezzük a SZOT-nál, hogy a sajátosságokat figyelembe véve határozzák meg az iskolai és munkahelyi tanuló szakszervezeti bizalmiak feladat- és jogkörét. Szorgalmazzuk, hogy a szakmunkástanulókat még inkább vonják be a munkahelyi, közéleti tevékenységbe, hogy minél előbb „tanulják”, értsék, becsüljék az üzemi demokráciát. Végül, de nem utolsósorban azt hiszem, az is idetartozik: kérjük az Oktatási Minisztériumot, hogy a pedagógusképző intézmények hallgatói számára tegyék lehetővé a szakmunkástanuló intézetekben folyó oktatónevelő munka sajátosságainak megismerését. Talán ezzel is növelhető az ottani nehéz nevelői munka hitele, színvonala, megbecsülése. S van még egy „ajánlás”, ami rendhagyó ugyan, de szót érdemel1: a munkahelyi szocialista brigádok, ifjúsági kollektívák, sőt még a „mesterek” is álljanak a tanulók mellé, segítsék őket aprónak tűnő, ügyes-bajos dolgaik megoldásában is. V. L. Magyar—bolgár barátsági nap Mezőtúron A béke és barátsági hónap alkalmából tegnap magyar— bolgár barátsági napot rendeztek a várossá nyilvánításának 600. évfordulóját ünneplő Mezőtúron. Az ünnepi eseménysorozatra érkezett Ivan Popovkint. a Bolgár Kulturális Központ igazgató- helyettesét a délelőtti órákban az áfész székházában fogadták a városi pártbizottság, a tanács, a Hazafias Népfront vezetői, a művelődési központ és a helyi üzemek képviselői. Rövid baráti beszélgetés után átkísérték a vendéget a szövetkezeti áruházba, ahol fél likőr megnyitotta a bolgár népi iparművészeti kiállítást és vásárt, amelynek már az el*- ső órákban igen nagy sikere volt. Később a KONTAK- TA mezőtúri gyárát kereste fel Ivan Popovkin, ahol Szabó Béla igazgató mutatta be az üzemet. Délután öt órakor a városi tanács éípületében, a bolgár—magyar történelmi kapcsolatokat bemutató kiállítás megnyitására érkező vendégeket Papp János, a városi tanács elnöke köszöntötte, majd átadta a szót a Bolgár Kulturális Központ képviselőjének. Ivan Popovkin népeink történetének közös vonásairól, történelmi kapcsolatainkról beszélt, a nehéz múltról, és megváltozott, küzdelmes jelenükről, a bolgár nép békés alkotó munkájáról, reneszánszát élő népművészetéről. Megnyílt a bolgár népi iparművészeti kiállítás
