Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-14 / 112. szám

1978. május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 NB ll-ős álmok Jászberényben Régvolt ilyen „nyüzsgés” a magyar labdarúgásban, mint amilyennek napjaink­ban tanúi lehetünk. A válo­gatóit,t Argentínában próbál helytállni, a Nemzeti Baj­nokság alacsonyabb osztá­lyaiban és a megyei bajnok­ságokban pedig azért folyik a harc, hogy a bizonyítvány­osztáskor minél jobb pozíci­ót foglaljanak el a csapatok. A helyezés ugyanis ezúttal nem csak a parolinra kerülő „krumpíivirág”: az NB III. megszűnésével osztályozón kell kivívni a jogot az NB Il-be jutásért és odáig eljutni sem könnyű! A Szolnok megyei csapatok közül az MTE nyeregben van, biztos résztvevője az NB II- nek. Jó esélye van a Mező­túri Szabó Lajos SE-nek is arra, hogy a 600 éves várost NB II-s csapattal ajándékoz­za meg. A Szolnoki MÁV és a Lehel alighanem utóvizs­gát tesz, de osztályozót ját­szik a jászberényi Vasas is, ha a hátralevő mérkőzéseken meg nem botlik, és az esé­lyének megfelelően meg is nyeri a megyei bajnokságot. Egyszóval aspiráns van bő­ven, pedig az NB II meglehe­tősen magas mércét állít a szakosztályok elét Függetle­nített edző kell az első csa­pat mellé, ezen kívül egy tar­talék, két ifjúsági és három serdülő gárdát kell kiállíta­ni már az induláskor. Vajon tudják-e ezt vállal­ni egy sikeres osztályozó kö­vetkezményeként a jászberé­nyi Aprítógépgyár sportegye­sületében, a Vasasban? — Természetesen igen. Ne­künk már akkor NB II-s csa­patunk volt, amikor mások a városban csak álmodoztak róla — mondja Horváth Jó­zsef, az Aprítógépgyár igaz­gatója. Nem titkoljuk, min­dent meg is teszünk a feljebb jutás érdekében; játékosunk van elég, nem okoz gondot a hét csapat megszervezése. Egyezségre léptünk az isko­lákkal, a Lehel vezér Gimná­ziumból és a dr. Gyetvai Já­nos Általános Iskolából vár­juk az utánpótlást. A gyár mellett egy remek füvespá­lyát építettünk, de van jus­sunk még a városi sporttelep­hez is, ezenkívül a MEZŐ­GÉP hozzánk csatolása is hozott egy pályát az egyesü­letnek. De ha mindez kevés, építünk még egy salakos já­tékteret. Ha az osztályozón sikerrel szerepelünk, azonnal öt-hat olyan labdarúgót állí­tunk csatasorba átigazolás­sal, akik megütik az NB II mércéjét. Egyszóval az egye­sületünk készen áll a feljebb jutásra. Túri László, a Vasas edző­je — bár jelentős pontelőny- nyel vezet csapata — még nem tartja lefutottnak a me­gyei bajnokságot. Véleménye szerint a törökszentmiklósiak elleni összecsapáson dől el az elsőség sorsa. — Tegyük fel, hogy elju­tunk az osztályozóra: akkor abban a hátrányos helyzet­ben leszünk az NB III-at megjárt csapatokkal szem­ben, hogy ők gyorsabb ritmu­sú, keményebb küzdelmek­ben edződhettek. Számukra ez nagy előny, viszont mi azzal a plusszal rajtolunk, ami mindig is hajtóereje volt egy bajnokságot nyert, felfelé törekvő együttesnek: ez a bizonyítani akarás! Ta­valy már résztvettünk egy „rosta-vizsgán”; akkor a tö­rökszentmiklósiak ellen szép győzelmet arattunk, viszont Cegléddel szemben kiábrán­dítóan játszottunk. El is buk­tunk, ám a tanulságait levon­tuk, ilyen könnyen még egy­szer nem adjuk meg magun­kat. — Ami a szakosztály erejét illeti: jelenleg száznégy iga­zolt labdarúgónk van, ám az NB II-ben legalább százötven fiatalt kell csatasorba állíta­ni. Ez nem lehetetlen — mi­ként az sem, hogy képzett labdarúgók átigazolásával erősítjük meg a gárdát. Túri László egy esetleges feljebb jutás alkalmával a serdülők mellett kíván dol­gozni. Amint mondta, az életét és az egzisztenciáját nem teszi függővé a labdarú­gás szeszélyétől. Jászberényben jelenleg két együttes is NB II-ős álmokat sző: a Lehel és a Vasas is a második vonal felé kacsin­gat. Hogy két NB Il-es csa­pata legyen a városnak, ez nem tűnik ésszerűnek. „Nincs is rá szükség” — mondják a Vasasnál is és a Lehelnél is — és mindkettő a másikra gondol. A Magyar Labdarúgó Szövetség vezetői elmondták, hogy a sorsolást irányítani fogják, és úgy állítják össze az osztályozok csoportjait, hogy kiszűrjenek minden ésszerűtlenséget. Így hát alighanem egy NB II-ős stá­tuszért kell harcolni Jászbe­rénynek. Azt viszont jó lenne min­denképpen megszerezni! — pb — Sípszó előtt Ma délután a Szolnoki MTE NB Il-es labdarúgó- csapata Győrött, a MÁV DAC együttesével mérkőzik. A vasutasok a 19. helyen áll­nak, és csaknem bizonyos, hogy osztályozó mérkőzésre kényszerülnek. A szolnokiak akkor is eredményesen szere­peltek ellenük, amikor még nagyobb játékerőt képvisel­tek. A piros-feketék az elő­ző évi bajnokságban Szolno­kon 3:I-re, Győrött l:0-ra, tavaly ősszel pedig ugyan­csak 3:l-re nyertek. Az MTE most amúgy is feljövőben van, és a mai találkozón leg­alább döntetlent akar elérni. A csapatnak nincs sérültje, ígv az elmúlt héten jól játszó és győztes együttesben nem lesz változás. A következő csapat kelt útra: Szendrei, Kántor, Sebők, Simon, Ziel­bauer, Porhanda. Lódi, Ba- ran, Szatmári, Dákay, Zakar, valamint Boros, Kábák, Ku- peczki. INNEN—ONNAN Jégkorong VB Mint ismeretes, a pénteki második találkozón a Szov­jetunió válogatottja hat gól 'különbséggel győzte le a své­deket. Szovjetunió—Svédország 7:1 (2:0, 5:1, 0:0). A VB állása: 1. Csehszlovákia 9 9 ------- 53-18 18 2. Szovjetunió 9 9 — 1 58-25 16 3. Svédország 9 4 — 5 37-34 8 4. Kanada 9 4 — 5 35-34 8 A világbajnokság sorsa vasárnap a Szovjetunió— Csehszlovákia mérkőzésen dől elli, a 3—4. helyet Kana­da és Svédország dönti el egymás között ugyanezen a napon. Kerékpár A XXXI. Berlin—Prága— Varsó nemzetközi országúti kerékpáros békeversenyen a Prolog és az 1. és 2. szakasz után az összetett csapatver­senyben Magyarország 30:08:52 órás összidővel a 7. helyen volt. Ökölvívó VB Az ökölvívó világbajnok­ságon az eddig lezajlott 78 mérkőzés alapján 133-ra csökkent az egy hete raj­tolt mezőny. Négy súlycso­portban, papír-, harmat-, könnyű- és nehézsúlyban már kialakult a legjobb nyolc mezőnye, szombat dél­utántól — újra napi két mű­sorban — a további kategó­riákban is már eljutnak ed­dig. A világbajnokság legjobb­ja eddig Kuba, minden rajt­hoz állt ökölvívó versenyben van még. Események Kedvelt a szolnoki csónakkölcsönző Dicséretes kezdeményezés volt a Szolnoki Vízügy SE ve­zetőitől négy évvel ezelőtt a Tisza-parti csónakkölcsönző létrehozása. Régi vágya telje­sült ezzel a szolnoki vízked­velőknek, hiszen hajdan volt már a Tiszán hasonló és nagy népszerűségnek örvendő kölcsönző. Az egyesület ve­zetői elmondották, hogy év­ről évre többen veszik igény­be, s főleg hétvégeken és jó időben, rendkívül nagy az érdeklődés. Előfordul, hogy szombatonként nem tudják kielégíteni az igényeket. Az érdeklődést alátámaszt­ják a számok is. A kezdeti év után, 1976-ban, háromezer igénylőt számolták, tavaly pe­dig már hatszázzal többen béreltek csónakot. Az egye­sület anyagi erejéhez mérten igyekszik növelni a csónakok számát, így az idén is né- hánnyal több lesz már mint tavaly. Jelenleg 15 kétszemé­lyes túrakajak, 4 egyszemé­lyes kajak, 5 kielboot, és 5 ti­szai horgászladik áll az igény­lők rendelkezésére. A BM- klub területén levő kölcsön­ző június elsején nyílik és naponta 9—19 óra között áll az igénylők rendelkezésére. Asztalitenisz: NB I. Fér­fi : Honvéd Kilián FSE— Ganz-MÁVAG, Szolnok, Ki­lián Főiskola tornaterme 9.30. NB III: Mezőtúri FSE —Leninváros, Mezőtúr, főis­kola tornaterme 9.30, Szolno­ki Volán—Honvéd Bocskai SE, Szolnok, Vegyipari Szak- középiskola 9.30. Megyei ösz- szevont serdülő csapatbaj­nokság: Szolnok, 605. Szak­munkásképző Intézet 9.30. Birkózás: Országos II. osz­tályú szabadfogású bajnok­ság: Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok 10. Kézilabda. NB II. Női: Szolnoki MÁV—Tipográfia, Szolnok, MÁV-sportcsarnok 11. Röplabda. NB II. Női: Kunhegyes—Miskolci Spar­tacus, Kunhegyes, Kossuth út 10. Sakk. OB II: Lehel SC— Vasútépítő, Jászberény 9. Tenisz. Megyei serdülő és ifjúsági bajnokság: Szolnok, Tiszaliget 9. Vívás. Országos III. osz­tályú kardverseny: Szolnok, MÁV-sportcsarnok 9.30. Vizilabda. OB I: Szolnoki VSE—Bp. Spartacus, Szol­nok, Damjanich uszoda 17, Kőnigh, Szarka. Labdarúgás. NB III: Szol­noki MÁV—Szegedi VSE, Szolnok, MÁV sporttelep 16.30, Demeter. Megyei baj­nokság : Túrkeve—Török­szentmiklós 16.30, Pálinkás, Szolnoki Cukorgyár—Jásziki- sér 10 (Osongrád megyéből), Jászberényi Vasas—Fegyver­nek 16.30, Horváth I., Kun- szentmárton—Újszász 16.30 (Békés megyéből). Kunhe­gyes—Szolnoki Vegyiművek 16.30 (Hajdú megyéből), Rá­kóczifalva—Tiszaföldvár 16.30, Asztalos, Jászárokszál- lás—Tiszafüred 16.30 (He­ves megyéből), Tisza Cipő SE—Karcag 16.30, Abonyi, Jászapáti—Honvéd Kilián FSE 16.30, Pató. A tehetség­kutató akció megyei felmé­rése: Szolnok, Mátyás ki- ály úti sporttelep 10. Idegenben szerepelnek: a Honvéd Kilián FSE tollas- labdázói Pesti őrincen az or­szágos felnőtt bajnokságon, az országos ifjúsági és ser­dülő vízilabda-bajnokság­ban a Szolnoki VSE csapa­tai Budapesten az Újpesti Dózsa ellen, a Szolnoki MTE OB Il-es sakkozói Budapes­ten a Gamz-Vill. ellen, a labdarúgó NB II-ben a Szol­noki MTE Győrben a MÁV DAC ellen, az NB Ill-ban a Lehel SC Szegeden a Dó­zsa ellen, a Mezőtúri Hon­véd Miskolcon a VSC ellen. 30 ÉV Á KISPADON Beszélgetés Baróti Lajossal A harmincas években a szegedi Baross reál­iskolában betiltották a labdarúgást, mondván: durva sport. Ez adta meg a végső lökést Ba­róti Lajosnak, hogy az asztaliteniszezés mellől átpártoljon a labdarú­gáshoz. Igaz, ehhez egy kis leleményre is szük­ség volt, újabb és újabb neveket kellett kitalál­nia, hiszen csak álné­ven kergethette a. lab­dát a Szegedi FC-ben. A Tisza-parti várostól 1946-ban búcsúzott el, közben két ízben válo­gatott volt és 1948-ig Győrben szerepelt. Am egy csehszlovákiai tú­rán eltörte a lábát, és ez a baleset meghatá­rozta sorsát, jövőjét, amely immár elválaszt­hatatlanul összeforrott a magyar labdarúgással. Azonnal edző lett a Győri Vasas első csa­patnál. Harmincnégy eszten­dős volt. Már akkor is szinte mindenki „Lajos bácsi­nak titulálta. o —Melyek voltak eddigi edzői pályafutásának főbb állomásai? — Győrben dolgoztam 1952-ig, ezután egy évig a Bp. Postáshoz szerződtem, majd 1953-tól 1957-ig a Va­sas labdarúgóinak munkáját irányítottam. A Vasasnál eltöltött esz­tendők jelezték először, hogy új jelentős edzőegyé­niség formálódik a magyar labdarúgás világában. A Va­sas az ő edzősége idején nyert fennállása óta először bajnokságot, Népköztársasá­gi Kupát, és megszerezte a Közép-európai Kupát is. Alighanem a Vasassal el­ért sikerek röpítették a vá­logatott élére, 1958-ban szö­vetségi kapitány lett. — Három világbajnokság­ra készítettem fel a váloga­tottat, mindháromszor beju­tottunk a legjobb nyolc kö­zé. Végül ezért is mondtam le 1967-ben. Úgy éreztem, én már nem tudok újítani, csak ennyire futja az erőmből. — Melyik válogatottat tar­tóttá a három VB-együttes közül a legjobbnak? — Az 1962-es chilei VB-n szerepelt csapatot. — Mi történt 1967 után? — Az Újpesti Dózsához szerződtem. itt dolgoztam 1971-ig. Három- bajnoki cí­met szereztünk. Ezután egy évig Peruban voltam edző, majd 1972 és 1974 között is­mét a Vasas következett. Négy évvel ezelőtt az edző­bizottság vezetője lettem, rrajd ismét engem kértek fel a szövetségi kapitányi tisztség betöltésére. — Az imént azt mondta. hogy 1967-ben nem érzett magában elég erőt ahhoz. hogy jobb eredmény elérésé- re vezérelje a válogatottat, mi késztette mégis e hálás- nak cseppet sem nevezhető „szerep” elfogadására? — Sok minden megválto­zott azóta a magyar labda­rúgásban. Egyértelműen megoldottuk a játékosok stá­tusát. Mind a három osz­tályban előírtunk bizonyos követelményrendszert, át­szerveztük a bajnokságokat. Kezdtem bízni a magyar labdarúgás igazi megújhodá­sában, és ez valahogy friss energiákat szabadított fel bennem. A hangja lelkes. Tekinte­tében fiatalos fények lobog­nak. — Miért lett edző? Most sem tűnődik, kapás­ból válaszol: — Szeretek a fiatalokkal foglalkozni. Nálunk ez csa­ládi hagyomány, apám, nő­vérem, bátyám pedagógus, igaz, én jogot végeztem, de mindig vonzódtam a peda­gógiához. — Milyen a jó edző? — Mindent tud a labdarú­gás elméletéből és gyakor- laátból. A válogatottnál fő­leg az előbbi a lényeges, hi­szen ott már nem rúgni kell megtanítani a játékosokat, hanem eg!y-egy stratégia végrehajtására. De én leg­főbb edzői erénynek azt tar­tom, hogy az edző szeresse a fiatalokat, próbálja mec az ő helyükbe képzelni magát, és ne a saját életritmusát, gondolkodásmódját követelje meg tőlük. — Csapatépítés. A váloga­tás miatt mindig sok bírálat érte. Most, hogy közeledik a világbajnokság, hogyan érzi, jól válogatott? — Meggyőződésem, hogy igen. Lehet. hogy egy-két poszton olykor jobb formá­ban játszik egy olyan lab­darúgó, aki nem tagja a vá­logatottnak, de ha mindig cserélgetném a válogatott tagjait, soha nem lenne csa­pat. Arról nem bszélve, hogy akad néhány játékos, aki különböző okok miatt klub­jában tartós hullámvölgyben van, de a válogatottban jó teljesítményt nyújt, a leg­jobb példa erre Nyilasi. — Támadások érték azért. hogy a vidéki játékosokat nemigen hívja meg a válo­gatottba. — Nehéz eldönteni, ki szá­mít vidékinek, ki fővárosi játékosnak. A közelmúltban került Budapestre Gujdár, Kocsis, Tóth, Zombori. ma is vidéki egyesületben játszik Kereki, Halász a biztos csa­pattagok közül. A békéscsa­bai Kerekesnek és Pásztor­nak pedig —• úgy érzem — csak balszerencsés sérülése okozta, hogy nem szilárdít­hatta meg a helyét a válo­gatottban. — Kik a kulcsemberei a válogatottnak? — A mindenkori kapus és a középhátvéd, valamint Ke­reki, Nyilasi és Törőcsik. De természetesen a többiek is nagyon fontos szerepet ját­szanak. — Törőcsik nagy nyere­sége lett a válogatottnak. Hogyan sikerült ezt elérnie? — Törőcsik roppant érzé­keny fiatalember, ha durván közelednek hozzá, magába zárkózik, de egy jó szóért mindent megcsinál. Olyan tí­pus-, aki szereti rosszabbnak mutatni magát, mint — ami­lyen. o — Milyennek tartja sorso­lásunkat? — Azt hiszem, teljesen mindegy, hogy melyik cso­portba kerültünk. De az már nem, hogy az utolsó mérkőzés, az argentin—olasz találkozó ákkbr kezdődik, amikor a többi már régen befejeződött, így a többi összecsapás eredményének ismeretében játszanak. Anél­kül, hogy megvádolnék va­lakit; áliítom, hogy ha egy döntetlennel az argentin és az olasz csapat továbbjut, akkor annak a mérkőzésnek az eredménye döntetlen lesz. — Véleménye szerint ho­gyan alakulnak az erőviszo­nyok a világbajnokságon? ) ' '?*■ i y — Az európai csapatokat nagyon zavarja majd a rend­kívüli katonai ellenzőrzés, a pályák minden sarkában fegyverek és fegyveresek áll­nak, a szállodákba csak a legszigorúbb ellenőrzés után juthatnak be még a játéko­sok is. Ezt a feszült légkört elsősorban az európaiak sínylik majd meg, de ennek ellenére néhány európai együttest képesnek tartok arra, hogy jól szerepeljen. Ugyanakkor a hazai pálya és légkör előnyét élvező dél- és közép-amerikaj együtte­sek, elsősorban Argentína, Brazília és Mexikó most jó­val nagyobb játékerőt képvi­sel. mint a legutóbbi VB-n. — ön szerint melyik csa­patok a legesélyesebbek? — Brazília, Argentína. NSZK, Hollandia. — Mit vár a magyar együttestől? — Az első mérkőzésen, Argentína ellen, nem sza­bad kikapnunk. Nem szere­tek jósolni, nem is tudok, de tartom olyan jónak együt­tesünket, hogy bízzak a to­vább j utásunkban. — Mit csinál majd Baróti Lajos a világbajnokság után? — Elbúcsúzom a kispad- tól. Harminc évig ültem raj­ta, elég volt. Egyre nehezeb­ben viselem el a közvéle­mény szélsőséges megnyilvá­nulásait, hatvannégy éves vagyok. Hálátlan, felettébb hálát­lan dolog -szövetségi kapi­tánynak lenni. Ha győz a csapat, a labdarúgókat ün­nepük. a szövetségi kapitány legfeljebb a tizenkettedik „játékos”. Ha kikap, őt von­ják kínpadra. miért ezt ál­lította be, miért nem azt. miért nem cserélt. Baróti La­josnak összetörték már a gépkocsiját, beverték az ab­lakát, 'telefonon zaklatták, trágárságokkal árasztották el. Indokolt hát, ha meg­kérdem. — Végleg szakít a labda­rúgással? Megütközve néz rám. — Hová gondol? Én a focival nem tudok és nem is akarok szakítani. Ha igénylik, szívesen átadom a tapasztalataimat a fiatalabb edzőknek, ha nem, akkor el­megyek egy ificsapathoz passzióból edzőnek. — Viszatekintve az elmúlt három évtizedre, mit csinál­na másképpen? — Semmit. Mindent ugyanígy csinálnék. Legfel­jebb egy kicsit erélyesebben. — Elégedett? — Igen. Azt tettem egész életemben, amit szerettem. Mindig fiatalok között vol­tam. Örökké arra töreked­tem, hogy valami újat, töb­bet hozzak ki mindegyikük­ből, és ha sikerült, akkor boldog voltam. Mert higgye el, számomra az nagyon nagy öröm, ha mondjuk egy edzé­seken sok ezerszer gyako­rolt mozzanat sikerül a mér­kőzésen is, és utána a játé­kos vagy a játékosok kinéz­nek rám a kispadra. Nem is szólnak, csak némán kinéz­nek. És én értem őket. Va­lami sikerült, amiért együtt küzdöttünk, kínlódtunk. Bocs Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom