Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-27 / 98. szám
Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Besenysxögi bonyodalmak Követelmények feltételek nélkül Kirakatnézőben Farmer Flöri, Pöttyös Panni és társaik- Anyui Örökre jó leszek, csak vedd meg ezt a farmer cipőt I- Szétrúgod fiam, egy liét alatt...- Vigyázok rá, becs' szó, olyan klassz! Meg aztán illik is hozzám!- Nincs is farmerod I- De Flórinak hívnak, aztán milyen muris lesz: Partner Flórinak nevezhetem ... A szolnoki gyermekcipő- boltban tipegő csöppségek, makrancos tizenévesek, duzzogó bakfisok — és sóhajtozó felnőttek. A cipővásárlás nem is olyan egyszerű ügy. Mert a szülő elképzeli, hogy vesz egy félig zárt, tartós, kényelmes, nem túl drága lábbelit a csemetéjének, hisz április lévén gondolni- kell a latyakra, a hidegre, a száraz, a langyos időre, és mi mindenre még?! Aztán közbeszól a gyerek, és az elképzelésnek vége. Flóri megkapta a farmer cipőt, a mama bele is nyugodott, az iráni farmer termék valóban tartósnak látszik, az ára is megfelelő. Ám a tizennégy éves Anna, a „nagylány” lekicsinylőén legyint: — Anyuka, miért akarsz Pöttyös Panninak öltöztetni? Különben is, a Jutkának és a Marcsinak már magasabb sarkút vett a mamája, nem ilyen „gyerekeset”. .. A pöttyös szót olyan Találós kérdésnek is beillő téma: még nem létezik, de mác történelem. Mi az? A válasz: a Duna—Tisza csatorna. Megvalósítását közel 300 esztendeje szorgalmazzák. A „Tsatorna” gondolatát legelsőként Vedres Istvány — így, ny-el olvasható neve a több száz éves dokumentum címlapján — vetette fel. Egyúttal választ is keresett arra, hogy melyik várost lehetne legelőnyösebben „összvekapcsolni” Budapesttel. Ö Szolnokot javasolta. Azóta megszámlálhatatlanul sok terv és változat készült, melyek közül kimagaslik Széchenyi gyönyörű álma: „És akkor, ha majd Tokajbul is Marosújvárról is látnék érkezni Pestre hajót és Szolnokra és Szegedre hajón indulnánk...” Sajnos, nem teljesülhetett a kívánsága. Vagy a pénz hiányzott, vagy a politikai légkör nem kedvezett az építésnek, végül is, amit elődeinktől örökségbe kaphattunk, azok tervek és elképzelések. Ezek nagyon sok értékes műszaki adatot, méréseket, számításokat tartalmaznak, de ahányszor a csatorna szóba kerül az is nyilvánvaló lesz, hogy az idő, a körülmények változása, a tervek szinte folytonos felülvizsgálatára, módosítására is késztet. Hol tartunk most? Odáig eljutottunk, hogy a temérdek változat közül Csepelről induló, Dunaharasz- tin, Gyónón, Fülöpházán át Kecskemétre és Kiskunfélegyházára leágazó, úgynevezett középvezetésű csatorna építése látszott a legalkalmasabbnak. A korábbi tervezők ugyanis nem számoltak azzal, hogy kórunkban mekkora hangsúlyt kap a vízgazdálkodás. Miután a vízszükséglet 75 százaléka a Tisza megvetően ejti, hogy végleg eldől a kis szandál sorsa. A mama tehát felnőttfesebb szandál után kutat és talál is. A vászon felsőrészű lánykacipő igaz egy ötvenessel drágább, dehát. .. — Igen, ebben a korban már a nagylányoké, a nagyfiúké a döntő szó — mondja Csemus Józisefné üzletvezető-helyettes. — Szerencsére van is miből választani, gazdag az árukészletünk. A polcokon valóban sok szép és változatos fazonú, árú lábbeli sorakozik. Rögtönzött közvéleménykutatást tartunk az üzletvezető-helyettessel. A vásárlók véleménye meglepően „egyhangú”, végre van miből válogatni. Az egyik háromgyerekes édesanya a betétes cipőket dicséri (a Sabária Cipőgyár és a Ceglédi Cipőipari Vállalat termékei), egy nagymama az olcsó vietnami gyermekszandálnak örül. A tószegi fiatal asszony hirtelen nőtt, kamasz fiának is talált negyvenes, völgyben jelentkezik, ehhez kellett igazítani a leendő útvonalakat is. A vízpótlási igényeket és lehetőségeket felmérve, néhány éve újabb javaslat született. Eszerint északon Taksony—Dabas—Kecskemét— Kiskunfélegyháza—Alpár vonalon, délen pedig Baját érintve épülne ki a csatorna. Természetesen ez még nem szentírás, csak abban ért egyet mindenki, hogy a csatorna megvalósítása elodázhatatlanná vált. D hajón olcsóbb Vegyük hát sorra, hogy miért kell nekünk ez a jelentős és költséges létesítmény? Ahhoz, hogy tartani tudjuk az európai színvonalat, benne kell lennünk az európai víziúthálózatban. Hiába tervezünk házat, ha nincs hozzá víz, vagy várost, ha nincs hozzá munkahely, amelyek egyúttal víz-, energia-, szállítási szükségleteket is jelentenek. Milliár- dokat fuvarozunk el a közutakon, holott a hajón történő szállítás lényegesen olcsóbb, nem beszélve túlzsú- folf útjaink tehermentesítéséről. Itt azonban azt is nagyon meg kell majd nézni, hogy mennyiben kifizetődő a víziót? Nem ártana előre megtervezni, hogy mit érdemes hajóba rakni és mit nem? Főleg a nagy gépek és a hűtött áru szállítása kínálkozik kedvezőnek, de ezekhez megfelelő rakodótereket, speciális rendeltetésű hajókat kell építenünk, illetve beszereznünk. Érdemes alaposan megvizsgálni, hogy mi legyen a kavicsbányák körül felhalmozódó melléktermékekkel, az úgynevezett meddővel? Ez útépítésre kiválóan alkalmas, de csak hajón mozgatható. Jelenleg semmii|óvonalú szandált, százon innen. — Nagyon elcsodálkoztunk a napokban, egyre több olyan vásárlónk volt, aki más megyéből érkezett. Még a Dunántúlról is jönnek, úgy mondják, jó híre van Szolnok megyének gyerekcipő „ügyben” — tájékoztat Cser- nusné. Valóban, a megyeszékhely cipőboltjainak nagyrészét végigjárva, sokkal több bébi, lányka és fiú cipő van, mint korábban. — Van-e tartalék? — kérdeztük Nagy Imrétől,- a Cipőnagykereskedelmi Vállalat helyettes vezetőjétől? — Szűk a raktár! Ennyi fajta gyermekcipő nem volt még. És ami külön öröm: praktikus, könnyű, színes, divatos és aránylag olcsó az idei kollekció. Kitett magáért a magyar ipar, de sokat segít a választék növelésében az import is. re sem használják, csak a helyet foglalja el. Ilmire 300 éve várunk Ki hinné, hogy mennyi mindent kell megfontolni, mérlegelni, hogy végül ne elhamarkodottan hozzuk létre azt, amire 300 éve várunk. Beleszól a tervekbe, hogy hol kell a legnagyobb területet öntözni, hol fogy a legtöbb villamos energia, merre a legrosszabbak a közutak és hol vannak a kavicsbányák, hogy csak néhányat ragadjunk ki a sok közül. Az urbanizációval együttjár az ivóvízfogyasztás idáig példátlan ütemű növekedése, emelkedtek a megmozgatható árumennyiségek is. Fenyegető méreteket öltött a víz elszennyeződése: 80 milliós népesség háztartási — valamint a folyómenti városok ipari üzemeinek — szennyvize terheli, mérgezi a Dunát Budapest fölöt i. Sokan nem is tudják, hogy a mezőgazdaság is érzékeny a vízminőségre. És a Dunából ma már nem lehet közvetlenül nyerni a Vizet. Szükségleteinket már most és a jövőben még inkább, csak az elő- kezeléses víztározás útján lehet kielégíteni, A Duna—Tisza csatorna megvalósítása két ütemben történik. Az elsőbfen elkészítik a csongrádi vízlépcsőt, ez eltart 1990-ig. A második ütemben kerül sor az alpári íztárolóra. Aki megéri, 995-ben már tanúja lehet a csatornaépítés kezdetének. De azt már előbb kell eldönteni, hogy hová kerüljenek a kikötők, rakodók, tárolóterek, milyen berendezésekre, hajókra áldozzunk? Mert csak így lesz a csatorna valóban hasznos. Gazdasági életünk fellendítője és a magyar vízgazdálkodás XX. századi nagy létesítménye. Vadas Zsuzsa Ez a cikk azoknak a be- senyszögi asszonyoknak a panaszai nyomán született, akik csak azt érezték, hogy tavaly a budapesti Női Ruházati Szövetkezet varrodájában nem volt élég munkájuk, keresetük. Csak „lődörögtek” az üzemben, egyik géptől a másikhoz ültek, olykor haza is küldték őket. „Amikor pedig jött szabvány (kiszabott, összeállításra váró anyag), akkor szabad szombaton is be kellett jönniük, gyakran tíz-tizenkét órát is dolgoztak naponta” — meséli a gondokról hírt adó községi pártti'.kár, Sin- ka Lajosné. -Nem szívesen mentek haza, mert keresni akartak. A túlórát sem örömmel vállalták, de muszáj volt, hiszen kellett az elveszett órákra jutó pénz. Teljesítménybérben dolgoztak. Végül is az év végére a munkátlan, egy fillért sem hozó órákból lehetett több, mert az 1977. évi átlagos kereset csak 18 ezer forintot tett ki. Tavaly 6 százalékos béremelést is kaptak, és az év közepén műszakpótlékot, mégis 16 százalékkal kerestek kevesebbet, mint az előző évben. (Az évi 18 ezer forint viszont a mérlegkészítés után „már” csak 6,9 százalékos keresetcsökkenés lett.) Munka van, ám mégsincs Miért nem volt munka? Diósi Imre, a szövetkezet elnöke válaszol. — Elhanyagolható kivételektől eltekintve mindig tudtunk megrendelést szerezni. Besenyszögnek is. Azaz gyakran inkább csak tudtunk volna, de nem mertünk. A kereset visszaesésének okát inkább a rossz minőségű munkában találhatjuk meg. Tavaly például már a jobbnak számító első félévben is alig volt tétel, aminek legalább a felét ne kellett volna visszaadni javításra. Ezt a dupla munkát nem fizethetjük kétszer... Gondolom érthető, hogy Besenyszögnek alig mertünk valamit vállalni. Az elnöktől azt is megtud,- tűk, hogy nemcsak a szoknyák és blúzok ráncos varrásai, a rosszul illesztett ujjak okoznak gondot. A hosz- szú átfutási idő is. Beseny- szögön képtelenek kijönni a normából, csúszik a határidő. Ez pedig a tőkés bérmunka esetében megengedhetetlen. Márpedig az egész szövetkezet tervezett termelési értékének több mint harmadát a bérmunkaszerződések keretében realizálták volna. (A kapacitásnak jóval több mint harmadát kötötték le tőkés bér-; munkával, hiszen az anyag ára itt nincs benne a termelési értékben.) Tavaly gyakran nem, az idén viszont bőven volt munka. Ma az asszonyok a sok túlóra miatt panaszkodnak. De meddig? Az első negyedévben egy 836 darabos tételből 536-ot nem fogadott el, ezután pedig egy 509-as megrendelés Jelét utasította vissza a német megrendelő. Nem véletlenül — minőségi kifogások miatt. Van mit csinálni, keresni mégsem lehet. A szolnoki járási hivatal felmérése szerint az első negyedévben a részlég program szerinti leterheltsége 123 százalékos volt. Az átlagos órabérek viszont csak 68,8 százalékát tették ki az elvileg elérhető 12 forintnak. A 12 forint egész jó kereset ebben a szakmában, ennek hatvan százaléka viszont alig éri el a betanított munkások órabérének alsó határát. „Fekete túlóra” • Érdekes módon történik Besenyszögön a túlóráztatás. Lehetetlen kimutatni, ki, mikor, mennyit dolgozott a 8 órán túl. Ám nem is érdemes ezzel bajlódni az asszonyoknak. A munkanap letelte után járó órákért ugyanis legtöbbször nem jár pénz. Ha viszont már nagyon szorít a határidő, akkor — és csakis akkor — egy-egy művelet árát tízhúsz, esetleg 100 százalékkal is felemelik. így veszik rá az asszonyokat, hogy bent maradjanak. Igaz, keresni jobban lehet ilyenkor, de mindennek a jelenléti íveken nyoma sincs. Elvileg mindenki csak 8 órát dolgozik. Az ilyen célprémiumok, a „fekete túlóra” sem vezet azonban eredményre. A minőségi kifogások, a „visszadobások” továbbra is megakadályozzák a határidők teljesítését. A varroda legégetőbb gondjának a minőség látszik. Az idén például a javítgatások tartják az elérhetőnél alacsonyabban a kereseteket. Sajnos, éppen arról nem tud szinte semmit mondani a szövetkezet elnöke, hogy miért sok a rosszul elkészített ruha. Mert azt nem minősíthetjük elemzésnek, hogy „figyelmetlenek, felületesek az asszonyok, meg hangulati tényezők befolyásolják őket.” Igaz, konkrétabb érvei is vannak — a szabászat súlyos munkaerőgondokkal küzd — de nem Beseny- szögről. A minőségi hibák okait senki sem vizsgálta. Ennyi reklamáció után enyhén szólva felelőtlenség csak az asszonyok felelőtlenségére hivatkozni. Felelőtlenség megengedni, hogy a szalagvezetők, az átvevők ne ellenőrizzék a késznek mondott darabokat. A minőség- ellenőrzésnek ugyanis nincsenek módszerei. A szúrópróbaszerű vizsgálatoknál nincs előírva, hogy egy tételből hány darabot kell „kiszúrni”. Az is furcsa, hogy a műszakvezetők és a meó- sok havi fixért dolgoznak. A határidőcsúszások, az „átdolgozások” nem csökkentik keresetüket. Pedig nem vétlenek ők sem. Képesek-e jelenlegi feladataik ellátására a varrodában dolgozók? Nem vizsgálta senki, pedig a tények szinte kiáltanak egy ilyen elemzésért. A szövetkezet elnöke csak háborog: „megmagyarázhatatlan, hogy nyolc évvel az indulás után még mindig Budapestről kell technikust küldeni egy új fazon elkezdéséhez.” Igen ám, ha Besenyszögön egy sincs. Azzal a két asszonynyal, aki levelező tagozaton ruhaipari szakközépiskolába jár, sem kívánnak tanulmányi szerződést kötni. A minőségellenőrzés talán eddig is hasonló módon történt, valószínűleg technikusokra sem volt szükség egy ideig Besenyszögön. Ezzel a változatlansággal azonban kibékíthetetlenül szemben áll a piaci helyzet megváltozása. Az igénytelen otthon- kák helyett ma már nehezen kezelhető textíliákkal dolgoznak a varrodában, a tőkés piacon eladható divatcikkek raffinált fogások ismeretét kívánják a varrónőktől. Nagyobb igények Nem elhanyagolható az sem, hogy két-három évvel ezelőtt a rendelés legyártásához szükséges rutint az az asszony is elsajátíthatta, aki akkor látott először varrógépet. A tízezres tételek ugyanis ad.tak időt a begyakorlásra, ma viszont hetente kétszer-háromszor is átállítanak egy-egy szalagot. Mindennek nyomát, kárát meg is találhatjuk a szövetkezet dokumentumai között Az 1978-as munkahiányt megoldani látszó nyugatnémet partnerük „nem bírta tovább cérnával”, felbontotta a szerződést. Igaz, „mint mindig, most is tudtak újabb megrendelést szerezni”, azután viszont hiába kutattunk, hogy a vevők igényeinek változását szervezéssel, szakképzéssel követni kívánnák. így nem csoda, hogy amikor van megrendelés, akkor sem biztos, hogy vastagszik a Besenyszögön dolgozó asszonyok pénztárcája. * * * Részlet a szövetkezet' 1978. évi tervéből: „a besenyszögi üzemrész dolgozóinak az idén 13—15 százalékos bérfejlesztést irányoztunk elő. Ehhez azonban megfelelő hatékonyságot kell biztosítani.” Sem a beszélgetések, sem a dokumentumok tanulmányozása Során nem találtunk utalást, hogy miként... V. Szász József Még nem létezik, de már történelem
