Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-11 / 84. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 11. Két Szolnok megyei együttes is indult Néptánc a javából Véget ért a zalai fesztivál A hé» végén rendezték meg Zalaegerszegen a Vili. zalai kamaratánc fesztivált. A fesztiválon - szakmai körök szerint - a magyar néptáncművészet élvonalá. ba tartozó legjobb tizenhat együttes indult, - a házigazdák nevezték még a zalai Honvéd táncegyüttest, is valószínűleg ta. pasztalatszerzés céljából. Eddig még csaknem minden zalai fesztiválon alkalmunk volt részt venni, s egyenletes szép ívű fejlődésről tudtunk beszámolni. Egyaránt vonatkozik ez a tartalomra és kivitelezésre. A folklórismeret érezhetően tovább bővült, a kivitelezés technikája finomodott, a művek „átélten” fegyelmezett előadásmódban kerülnek a közönség elé. Általánossá vált az a törekvés, hogy a koreográfusok a folklór örökséggel másmás mondanivalót fejezzenek ki. Különböző tendenciák érezhetőek a stilizálásban, szinte stíluskörök, néptánciskolák alakultak ki. de a folyamatos korszerűsödés nem csökkenti a folklór gazdag jelenlétét. Művészetpolitikai szempontból is jelentős: az együttesek fokozottabban nyúlnak a környező országok folklór- kincséhez, nívós előadásban állítják közönség elé ezeket a kompozíciókat. Mindezek a tényezők tovább emelték a zalai fesztivál hírét, tekintélyét, s így a fesztiválon részt venni már eleve rangot jelent. Szolnok megye először küldött két együttest Zalába. A szövetkezetek Jászsági Népi Együttese bemutatkozása jól sikerült, a zsűri elismeréssel szólt! a szereplésükről. A díjazott számok egyikét — Tímár Sándor Palóc verbunk és forgós — nagy sikerrel táncolták. A Tisza táncegyüttes bizonyította és megerősítette a néptáncművészetben elfoglalt helyét, annak ellenére, hogy ők sem jutottak a négy legjobb közé. A Bartók Béla együttest, a Zalai Táncegyüttest,' a Vasas Művészegyüttest és az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttesét jutalmazták nívódíjjal összteljesítményéért, vagy egy-egy tánckompozíció előadásáért. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a kamaratánc — ez már az évek során bizonyított — nem a Tisza műfaja. Jelenleg az együttesben alig egynéhány klasszis táncos van, igen sok a fiatal ígéret, — de jelenleg még nem vehetik fel a versenyt a fővárosi együttesek felső fokon képzett táncosaival. A Tisza igazi műfaja mindig is a nagy folklór tablókat bemutató tánckompozíció volt. — s úgy tűnik, jelentősebb sikereiket továbbra is a tiszta hagyományok értő bemutatásával érhetik el. A zalai mezőny magas művészi színvonalára jellemző, hogy jó néhány méltán nagynevű táncegyüttesnek — a Fáklya Nemzetiségi tánc- együttes — a békéscsabai Balassi stb. — meg kellett elégednie egy-egy koreográ- fusi díjjal, vagy egyáltalán nem kerültek említésre sem. Amire figyelmeztet a zalai fesztivál: együtteseiknek — főleg a Tiszának — az eddigieknél is sokkal több fellépési lehetőséget kell biztosítani, kritikus és értő közönség előtt, hogy a fiatalok mielőbb beleszokjanak a nagy versenyek, nemzetközi fesztiválok légkörébe. Ha mindezt nem biztosítják számukra. tisztes szereplésnél nem várhatunk tőlük többet. Tiszai Lajos Gondolatok Nagy István tárlatán ESZTENDŐK óta hagyománnyá vált Szolnokon, hogy a városi tanács reprezentatív, intim hangulatú dísztermében a Szolnoki Művésztelep állandó alkotóinak és vendégművészeinek kamarakiállítását • élvezhetjük. Ezek az egyéni és kollektív tárlatok több szempontból is jelentősek Szolnok kulturális életében. Sajnos, kevés megyénk fővárosában áz olyan lehetőség, ahol zenészek, képzőművészek, színészek, írók — kiki saját művészetének bemutatása mellett — időszakonként találkozhatnának. Az az alkalom is ritka, amikor a különféle műfajban tevékenykedő művészek egymással, közönségükkel és a műpártoló mecenatúra képviselőivel beszélhetnének művészetről, a művészeti közéletről, gondjaikról. Nincs olyan fórum, amely a •különféle művészeti ágak produktumait egyidejűén és rendszeresen összefogná, ugyanakkor az alkotók és a közönség találkozását is lehetővé tenné. Ezért örültünk különösen Nagy István kiállításának megnyitóján a Bartók Zeneiskola kamara- hangversenyének, Baranyai Ibolya Burns-verseinek. Az előadói és a zenei program kitűnően illeszkedett Nagy István plasztikáinak egészséges humorú világához, érzékelhetően a szobrok hangulatához hangolta a közönséget. Valóiában előkészítette a művek érzelmi kö- zelftését. S ebben a komplex művészeti hatások által oldott légkörben könnyebben eredt meg a szó, indult meg a beszélgetés. Mindemellett nem kis jelentőségű az a tény sem, hogy a városi tanács kamarakiállításain egy-egy művész válogatott anyagát láthatjuk. Vagy elsőként, mint Chiovini Ferenc kisebb méretű olajképeinek, Baranyó Sándor akvarell munkáinak esetében, vagy egy már régen látott anyagegyüttes újbóli élvezetének örülhetünk, mint Nagy István kiállításán is. Űjra ízlelgetve a szobrászművész ólomfiguráit, sa- mott munkáit, ismételten meggyőződünk kiváló plasztikai érzékéről. Néhány centiméteres figuráival szinte mindent el tud mondani. Örömet, fájdalmat, összetartozást, magányt és sok sok derűt. S itt nemcsak annyiszor dicsért, állatfiguráira gondolunk, de az egyes vagy páros emberalakkal közölt, abszurdabb humorra is. A szobrászatban Rodin után így vagy úgy, de többször jelentkező „Gondolkodó” gólyalábon egyensúlyozó parafrázisára, a „Tornászok”, a . „Nagy atrakció” kettős kompozícióira. Ritka madár a művészetben, különösen a szobrászatban a humor. Nagy István munkásságából ugyanolyan természetességgel fakad, mint ahogy szobrainak egyik alapeleme a békés bölcsesség. Nem véletlen az anyaság, a szerelem témájának oly sokszori fogalmazása sem. S a játékosság, amely kecsesen domborodó nőalakjait, apró állatfiguráit játszó gyermekeit egyaránt élteti. TÖMBÖS-ÍZES ólomplasztikáit, áttört samott figuráit, faliképéit egyaránt szeretettel üdvözöltük kamarakiállításán. Munkái derűt, jó érzést sugallnak. Kedvvel néznénk minél többször és több helyen szobrait. Egri Mária Latinul a magyar nyelv Hat éve dolgoznak Verseghy müvének torditásán B vita még nem ért »éget B szocialista országokba is eljuttatják Százötven évig a latin nyelv viszonylag kevesek által megfejthető titka őrizte Verseghy .Ferenc művének, az „Analyticae institutionum linguae Hungaricae” (A magyar nyelv törvényeinek elemzése) gondolatait/ A mű, amely a felvilágosult költő, a sokoldalú tudós gondolkodó, esztéta és nyelvész stilisztikai, . retorikai, poétikai, esztétikai és nyelvészeti tanításait tartalmazza; ma. lefordítva, magyarul szól a tudományos kutatókhoz, irodalmárokhoz, nyelvészekhez s az érdeklődő olvasókhoz. A fordítást a Verseghy Ferenc megyei könyvtár munkatársai kezdeményezték 1972-ben, a névadó halálának 150. évfordulóján. A jubileum alkalmából, az MTA Irodalomtudományi Intézetével közösen rendezett tudományos ülésszakon a mű első kötetének válogatott fordítását már kezükbe vehették a résztvevők. — Az első füzet Verseghy nyelvészeti nézeteit tartalmazza — mondja Szurmay Ernő, a megyei könyvtár igazgatója, a kiadványok szerkesztője. — Annak idején a nyelv és helyesírás alapkérdéseiben az élő nyelv Az ereszig nyújtózkodó fa lombtalanul is elárnyékolja a ház falán szerényen meghúzódó táblát. A cégtáblán elmosódó betűkkel: Panyik János faze. kasmester. Az öreg ház udvarán frissen feltöltött virágágyak az udvar mélyén a műhely. Mögötte tágas kert szögletesre ásott gödrökkel. Óriás medencékre emlékeztető gödrök, ahonnan Panyik János több mint 30 esztendeje bányássza a cserépedények nyersanyagát. Az idős fazekas 71 évesen is a műhelyben érzi otthon magát. Tréfálkozik: azért van ott szívesen, mert korongra teheti azt a földet, amit máskülönben meg kellene kapálni. A begyújtott kemence fölött vibráló levegő, a frissen gyúrt agyag- gomolyák és a polcokon sorakozó „vászon” köcsögök viszont arról árulkodnak, hogy töretlen munkakedve az, ami ott tartja. használatáért, a közszokásért síkra szálló Verseghy- vel. és híveivel éles harcot folytatott a nyelvtörténeti módszert követő ugyancsak kiváló nyelvtudós, Révai Miklós. A Magyar Tudományos Akadémia Révai elméletét fogadta el, ám a két nyelvész vitájának még ma is vannak tisztázatlan pontjai. A magyar fordítás sokat segít Verseghy művének helyes megítélésében. Ezt bizonyítva idézhetem Kova- lovszky Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete munkatársa hozzánk írt levelének néhány gondolatát, „...lehetőség nyílik- arra, hogy összevessék Révai hasonló munkájával, s kimutassák Verseghy hatalmas tudásanyagra és művészi érzékre épülő elméletének értékét, amely szinte egy teljes stilisztikát, retorikát, poétikát foglal magában ...” — Idestova hat éve dolgoznak a terjedelmes mű fordításán. Jelenleg hol tartanak a munkában? — Az MTA Irodalomtudományi Intézete a mű harmadik kötetének fordítását kérte tőlünk először. Hét — Inaséveim itt, Jászla- dányban, édesapám fazekasműhelyében kezdődtek. Ti- zenkétéves legényke voltam, amikor beálltam inasnak, 15 múltam, amikor felszabadultam. A továbbtanulást jelentő munkát Mezőtúron folytattam, olyan jónevű fazekasoknál, mint Budai Gábor, Szabó József és Ba- dár Balázs. A mezőtúri évek alatt fazekasmesteri vizsgát tett. 1936-ban visszament szülőfalujába, Jászladányba, ott műhelyt nyitott. Néhány év múlva, 1940-ben székely (köröndi) fazekaslegények vetődtek műhelyébe és ottragadtak. Egy darabig együtt dolgoztak, tőlük vette át a „csíkozást”, az erdélyi fazekasedények sajátos díszítéSC — Sokáig azt hitiem, hogy a legtöbb, amit a fazekastól elvárnak a vitrint, a polcot vagy a falat díszítő tárgy, edény. Később náj Ötfüzetben jelentettük meg. „A magyar nyelv művészi felhasználása” címmel a stilisztikai, retorikai és poétikai tanításokat tartalmazó kötetet Az elmúlt évben jelent meg az utolsó füzet. Jelenleg az első és a második kötet fordításán dolgozunk, amelyben Verseghy a magyar nyelv etimológiájával és a mondattannal foglalkozik. — Kik fordítják a művet? — Megyénk hat latánsza- kos pedagógusa vállalkozott erre a nehéz feladatira. Nyelvészeti munkáról % lévén szó, a fordító nem* lehet pontatlan, hűen kell visszaadnia Verseghy nyelvhasználatát. — Hány példányban jelennek meg a kiadványok, s hová jutnak el? — Négyszáz példányban, s elküldjük valamennyi tudományos intézetnek, egyetemi, főiskolai könyvtárnak, tudományos kutatóknak, de a szomszédos szocialista országok vezető könyvtárai is megkapják a kiadványokat. A megyei könyvtár Verseghy művének lefordításával Szolnok nagy szülöttje munkásságának teljesebb megismerését teszi lehetővé. Olyan szellemi értéket tesz kózkinccsé, amely nem közömbös a nyelvtudománynyal foglalkozó kutatók, de azok számára sem, akik érdeklődnek a magyar nyelv története iránt. tem,' hogy a használati eszközt, a tejesköcsögöt, a tűzálló fazekat, az aratókan- csót is szívesebben veszi kézbe az ember akkor, ha az formás. A székely fazekaslegények is hatással voltak rám azzal, hogy ruhájuk, minden használati tárgyuk, az ing, a mellény, a tarisznya, a bot vagy a szerszám- nyél egy-egy remekmű volt— Nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam — mondta befejezésül. Igaz, pályafutásomat nem kísérték látványos kiállítások, hiszen műhelyemből legalább annyi csirkeitató került ki, mint amennyi dísztányér vagy szépen ékesített kancsó. Cserepeim azonban olyan emberekben ébresztették fel a szép iránti vágyat, akiknek ízlését akkoriban még csak a munkaeszköz, a hasznos szerszám, vagy a naponta kézbevett edény formálta. Illés Antal Nagykunsági népművészet Kiállítás Kiskunfélegyházán A Kis- és Nagykunság több évszázados közös múltja, az élő kapcsolatok jegyében rendez a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum Népművészeti ■ kiállítást a. kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban. Az" április 16- án délelőtt megnyíló tárla- hm háztartásban, minden-. nap; munkában használatos, művészeti értékű tárgyak, a híres karcagi fazekasműhelyekben készült kerámiák, valamint kun és szűrhímzések kerülnek kiállításra. Bemutatkoznak természetesen a nagykunsági népművészet élő alkotói, továbbvivői is: Kántor Sándor — Kossuth- díjas — idős és ifjú Szabó Mihály fazekasmesterek, továbbá a két karcagi nép- művészeti háziipari szövet-* kezet mesterei is. A kiállítást dr. Bellon Tibor. a karcagi múzeum igazgatója nyitja meg. Bz flba-Nováh teremben Somogyi Soma László kiállítása Csütörtökön délután 5 órakor nyílik meg a szolnoki Aba-Novák térem új kiállítása. Ezúttal Somogyi- Soma László festőművész mutatkozik be huszonkét olajfestményével a szolnoki közönségnek. A tárlat április 27-ig látható. LGT-háromszor Szolnokon Vasárnap délután négy órakor kezdődött Szolnokon a megyei művelődési központban a Lo- comotiv GT első koncertje, s este 10 óra tájban ért véget a harmadik. A három koncertet mintegy ezer szolnoki fiatal hallgatta végig. Az LGT nem aratott olyan tomboló, zajos sikert, mint a nemrég Szolnokon járt Omega, sőt műsorukba néha-néha belefütyült a közönség. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az LGT rossz formában játszott. A rádió, a tv és hanglemezeik jóvoltából az LGT afféle „sláger- együttesként" ismert, a Magyar Ifjúság múlt heti slágerlistáján például a harmadik helyen áll a „Mindenki másképp csinálja” című számuk. Könnyű showra készült tehát a közönség. Áz LGT viszont erőteljes, helyenként formabontó módon építkező, improvizatív, már- már a jazz-höz közelítő zenét játszott, annak szabályai szerint nagy hangszerszólókkal fűszerezve az előadást. Nem volt hiány ötletekben, de ezek sem külsődleges, szokványos eszközökön alapultak, hanem egy-egy hangszer technikai lehetőségeinek szokatlan módon, játékosan történő kihasználásán. Ilyen volt például Karácsony János gitáros különszáma, amelyben a disszonáns, a hallgató számára már- már elviselhetetlenül magas és erős hangokból született meg a tiszta. kellemes dallam. Nem láttunk — nem is hiányoztak — olcsó színpadi, világítási trükköket, hallottunk viszont az LGT mind a néay zenészétől virtuóz szólókat, remek össz- muzsikálásban előadott számokat; arányosan szerkesztett műsorban. Sz. J. T. E. Vasárnap délelőtt tartották az úttörők megyei „Népi játék és néptánc" bemutatóját Szolnokon, a helyőrségi művelődési házban. A vetélkedőn a járási, városi versenyek győztesei szerepeltek, öt kisdobos és öt úttörőegyüttes. Képünkön a kunhegyesi Kossuth Júti Általános Is. kola kisdobosai magyar párostáncot mutatnak be. Badár Balázs volt a mestere
