Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-14 / 87. szám
1978. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Páternoszter megoldású irattartó szekrényeket készítenek Mezőtúron, a Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezetben. Az iigyviteltechnikai berendezések 85-90 százaléka a szocialista országokba kerül majd Tiszakécske és a titán Tiszakécske nevét pár hónapja valósággal szárnyára kapta a hír: országos sajtót kapott a kécskei VEGYÉP- SZER-gyárban folyó orvosi inplantátumgyártás. Az ízületpótló, illetve csontrögzitő eszközök anyaga titán. A híradásokban elhangzott szűkszavú utalások szerint: a gyár termelése a jövőben is megfelelő hátteret szolgáltat hasonló eszközök készítéséhez. I „háttér“ A titán legrégebbi — s legismertebb — alkalmazási területe az űrhajózás és a repülés. Ennél azonban ma már sokkal köznapibb funkciókat is betölt e ritka fém. Egyre gyakoribb anyaga vegyipari és elektroiízises folyamatok berendezéseinek. Ennek oka pedig különlegesen erőteljes ellenállása mindenfajta korróziós hatásnak. Felületén olyan masszív oxidréteg alakul ki, amit még a klórve- gyületek sem tudnak megbontani. Hazánkban a Nehézipari Minisztérium a hetvenes évek elején készítette az első tanulmányt abból a célból, hogy feltárják a titán alkalmazásának lehetőségeit, feldolgozásának feltételeit. Az akkori döntés alapján kezdődött meg a VÉG Y ÉPSZER tiszakécskei üzemében a titán-program. Ma még csak hazai jelentőségű, de várható, hogy rövidesen a KGST-n belül is fontos szerephez jut. Mindezt Mihala Ferenctől tudtam meg, a VEGYÉP- SZER fejlesztőmérnökétől, a vállalat titánprogramjának egyik irányítójától. — Éppen négy éve, 1974 tavaszán fogtunk hozzá az első titángyártmány elkészítéséhez, egy hőcserélő berendezéshez. A Borsodi Vegyi Kombinát részére gyártattuk nyolc és fél négyzetméteres darab volt, s két, összesen húsz négyzetméter felületű, műszénből készült berendezést pótolt. Az igazi különbség természetesen nem a méretében mutatkozott, hanem az élettartamában. A műszén berendezéseket az örökös lerakódások, meghibásodások miatt igen gyakran kellett leállítani és szétszedni. Ilyen körülmények között egymásfél esztendőt értek csak meg a termelésben. A titán hőcserélő viszont — a három és fél éves tapasztalatok alapján elmondhatom —húsz évig fog működni. ötvenmillióra növelik Négy év alatt természetesen sok mindent készítettünk már titánból. Gyártottunk eszközöket galvanizáláshoz, használják a titánt az olajiparban, a kohászatban, cukorgyártásban, s természetesen a vegyiparban, ahol klórszármazékokkal kell dolgozni. Minden termék közös tulajdonsága, hogy sokszorosára növeli a termelési folyamatok biztonságát, élettartamuk pedig legalább öt-tízszerese a korábbi anyagokénak. Nincs szükség mellettük tartalék berendezésekre sem. Ha csak ennek a hasznát vesszük számba, már akkor is gazdaságos az iparban a titán alkalmazása. A tiszakécskei gyár tavaly már más különleges fémötvözetekkel is dolgozott, az alapanyagok skálája egyre szélesedik. Mind több ritka fémet vonnak be a gépgyártási programba. Most még csak két-hárommillió forintot tesz ki évente a feldolgozás, néhány év múlva azonban 40—50 millióra növekszik. Nem nehéz vevőt találni a termékekre. A termelés fejlesztése során szükség lett egy külön titánműhelyre. Ez — házilagos kivitelezésben — az idén készül el. Ennél is fontosabb azonban, hogy kialakult a A hegesztés a legkényesebb művelet, Kiss István és Kresztovoly Sándor argongázba burkolja a Borsodi Vegyi Kombinátnak készülő csőidom felmelegedett részeit gyárban egy alig tucatnyi szakemberből álló gárda, amelyik megtanult dolgozni ezzel a fémmel. A titánmegmunkálás tulajdonképpen nem jelent különleges feladatot — kivétel csak a hegesztés, amit optimális gázvédelemmel, angonközegben kell végezni — viszont tökéletes rendet, tisztaságot, pontosságot követel a munka. Két év alatt — amióta folyamatos a gyártás — összesen 8 millió forint ára titánberendezés hagyta el a gyárat, ez volt a „háttere” az összesen 18 ezer forint értékű orvosi inplantátum elkészítésének. Visszaadni a munkaképességet Az inplantátumgyártás nyilvánvalóan csak a VBGY- ÉPSZER programja mellett kezdődhetett el, de önmagában ez is kevés lett volna hozzá. Szükség volt még Mihala Ferenc törekvésére, hogy segítsen az orvosok régi gondján. Ismerte ezeket, korábbi munkahelyén, a félegyházi Vegyipari Gépgyárban — még rozsdamentes acélból — készítettek orvosi eszközöket a szegedi klinika részére. Akkoriban gyakran elmondták az orvosok, a titán lenne az inplantátumok igazi alapanyaga. Amikor, 1974-ben úgy hozta a sors, hogy éppen ő lett a hazai titánfeldolgozás gazdája, rögtön felvette a kapcsolatot régi ismerőseivel. Végül, is a szentesi és a kecskeméti kórházak baleseti sebészetének főorvosai vettek részt a tervező munkában, s ők építették be az elmúlt két évben sikeresen az izületpótlókat, illetve a törött csontok rögzítésére szolgáló lemezeket, szegeket. A betegek munka- képességének visszaadása, illetve gyors heyreállítása az ami elsősorban hasznossá avatja az eszközöket. Döntés még nincs A szakirodalom feldolgozása, az eszközök kikísérletezése során Mihala Ferenc szakértővé vált az egész inplantá- tumkérdésben. Erre utal, hogy véleménye iránt ma már az Egészségügyi Minisztérium is érdeklődik. — Titáneszközök gyártására képes a gyárunk, ezt bebizonyította. Ezzel azonban az egészségügy gondjai nincsenek megoldva. Először is, mert a titán csak az egyik lehetséges anyaga ezeknek az eszközöknek. Biológiai szempontból ugyan a legjobb, de még ez sem minden. A titán, és forgalomban levő ötvözetei ugyanis nem különösebben szilárdak. Az egészség- ügyi szabványok egyre erősebb eszközök használatát írják elő. A gyárban feldolgozott ötvözetek viszont a lá- gyabbak közé tartoznak — a mi berendezéseinkben a titán csak a felületet adja, a szükséges teherbírást acélszerkezet biztosítja. Ebből következik: az ország implantátumigényének talán 4—5 százalékát lehet a mi termelési hátterünkre támaszkodva előállítani. Ez is sok száz, vagy ezer ember egészségét segíthet azonban helyreállítani. Döntés még nem született arról, hogy miként kívánja megoldani az eszközök alkalmazását, beszerzését, illetve gyártását az egészségügyi tárca. Annyi bizonyos, hogy a VEGYÉPSZER Vállalat, annak tiszakécskei gyára szívesen bekapcsolódna egy hazai programba, anélkül, hogy ebben anyagilag is érdekelt lenne. Meg tudnak birkózni ma már a műszaki, tervezési feladatokkal is. A megkezdett munkát folytatják, továbbra is készítenek impíantátumo- kat, tervezik újabb eszközök kialakítását is, kapcsolatuk a kórházakkal nem szakad meg. Zsembery Agnes . Hozam és önköltség A jó gazdát nemcsak az érdekli, hogy mennyi búzát, kukoricát adott a föld, hanem azt is kiszámolja, hogy ez mennyibe került. Az önköltségre is kiváncsi tehát, ugyanis a következő esztendő teendőit az előbbi számítás végeredménye nagyon is befolyásolhatja. Nincs ebben semmi újdonság, így volt ez harminc vagy akár ötven évvel ezelőtt is. Miért foglalkozunk akkor most vele? Azért, mert az utóbbi időben, minden józanságot mellőzve, egyre inkább elszaporodik az úgynevezett rekordszemlélet — éri ennyivel meg ennyivel termeltem többet, mint tavaly ... megelőztem a szomszédot ..., ráfejeltem a megyei átlagra ... — arról már jóval kevesebb szó esik, hogy mindezt mennyiért. Négy téesz, négyféle helyzet Négy üzemet kerestünk fel — kettő-kettő hasonló adptt- ságú, s megvizsgáltuk, hogy az elmúlt két évben a hozamok változása a fajlagos költségekre milyen hatással volt, illetve mi várható 1978- ban? A tószegi Petőfi Tsz- ben, ugyanúgy, mint a másik háromban, a vetésszerkezet egyik fő kultúrája a búza. Az 1976-os esztendő több mint 48 mázsás termésátlagát itt tavaly 54 mázsás hozam követte, a mázsánkénti szűkített önköltség (végig ezzel a számmal dolgozunk) 166 forintról 151 forintra csökkent. A termésnövekedés és a költségcsökkenés közötti összefüggés tisztán érzékelhető, viszont úgy tűnik, hogy a fajlagos önköltség kevesebbel csökkent, mint ahogyan a hozam nőtt. Nos, ez így igaz, hiszen a magasabb termés több befektetést — műtrágyát, növényvédő szert stb. — követelt, de mint láttuk, ennek meg is volt az eredménye. Más kérdés, hogy a továbblépés még gondosabb munkát, fejlettebb technológiát, s nem utolsó sorban még nagyobb ráfordítást igényel. S mert ez még a tavalyi hozamnál jó 10—15 százalékkal kisebb termésnél is megéri, az üzem vezetői nem is idegenkednek a befektetéstől, a tervben viszont az alacsonyabb számot szerepeltetik. (Az megint más dolog, hogy a terület egyharmadát fenyegető belvíz ellenére — és éppen az alőbbiek tudatában — az 1977. évi rekord megismétlődésére, illetve túlszárnyalására is számítanak.) Mi a helyzet a másik három üzemben? A jászkiséri Lenin Tsz-ben a két évvel ezelőtti 44 mázsás termést 147 forintos, a tavalyi 46 mázsás hozamot pedig 192 forintos önköltség kísérte. A ráfordítás hirtelen növekedését a jelentős belvízkár, a többszöri talajmunka indokolja, s ugyanezek elmaradása teszi reálissá az idei terv 40 mázsás termésátlagát, illetve a célbavett 164 forintos önköltséget. A körülmények figyelembevételével A jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezetben tavaly 8 mázsával termett több búza, mint 1976-ban, s az 50 mázsás hozam az önköltség get 1974-ről 158 forintra csökkentette. Az idén a tervben mégis hektáronként 45 mázsa szerepéi, mázsánként 170 forintos ráfordítással. Miért? Azért, mert a szakemberek 50 mázsás hozom reményében táplálták be a műtrágyát, s e cél szem előtt tartásával végezték el az összes eddigi teendőt is, viszont a száraz ősz, a megkésett kelés és a szigorú tél egyelőre nem jogosítja fel őket arra, hogy a hektáronként 45 mázsánál többre számítsanak. Más a helyzet a kunhegye-- si Kunság Népe Termelő- szövetkezetben. Itt a talaj- adottságok éleve kisebb reményekre jogosítanak, de az 1976-os és az 1977-es, hektáronként 32 mázsás termésnek, amelynek mázsánként 180 forint volt az önköltsége, más ókai is voltak. Tavaly a belvíz, azelőtt az aszály ritkította a növény- állományt, s így a hozam mindkétszer alatta maradt a tervezettnek. Az idén hektáronként 36 mázsa a cél, a ráfordítás 175 forintját az 5 mázsával magasabb termésátlag indokolja. Ennek megvalósulására most még minden remény megvan. Megtérülő befektetés Folytathatnánk a vizsgálódást egy másik, egy harmadik, akár egy negyedik kultúrával is, de erre nincs szükség. Igaz, a gazdaságok egymáshoz viszonyítása más sorrendet hozna ki a kukoricánál vagy a cukorrépánál, viszont ez sem módosítana az általános tanulságokon. Már az első összehasonlításnál megállapíthattuk, hogy az előző esztendő köz- gazdasági elemzése kit bátrabb, kit kevésbé merészebb tervezésre ösztönöz. És mint láttuk, egyáltalán nem nélkülözhető ez a munka, hiszen így nem érheti meglepetés a szakembereket, még akkor sem, ha valamilyen, előre nem látható tényező megváltoztatja a papírra vetett gondolatokat. Tudniillik a vizsgálódással együtt jár a hibák, a lehetőségek feltárása, és így a gyors reagálásra, a változtatásra is több alkalom nyílik. Ezért kell egyre többet törődni a tények és a változások elemzésével, s nemcsak december végén és januárban, hanem év közben is. B. A. Tavasz a dinnyeföldön Igaza van Szabó Lászlónak, valóban nem ér rá most beszélgetni. — Elnézést — szabadkozik a dinnyés, — de ezeket a melegágyi ablakokat mindenképpen fel kellett raknom, eddig nem szabadulhattam. Leülünk a verandán az apró székekre a kicsinyke asztal mellé. Szabó László jó vendéglátóhoz illően bort tölt a poharakba. — Hát nincs idő unatkozni — szusszant egyet. — Az idén hat és fél hektáron vállaltam dinnyét és uborkát. Már ma ga a gyepkockaszedés is be csületes tennivaló, hát még ami utána jön. Ahhoz, hogy a kockából végül is kinőjön a palánta, kétszer végig kell térdepelni az egészet: először, amikor a lyukakat fúrjuk, aztán amikor a magvakat beletesszük. Egyszóval ilyenkor senki se irigyli a dinnyést. Csak ősszel, amikor pénz áll a házhoz. S addig bizony még mesz- sze van. Előbb locsolni, permetezni kell a palántákat, később kiültetni kapálni, ápolni a növényeket, hogy végül ízes, zamatos termésük az asztalra kerüljön. Szabó László például, aki az idén a jászdózsai Termelőszövetkezettel kötötte össze szekerét, akkor kel, amikor a nap, és akkor fekszik, amikor már nem lát dolgozni.* A 6,5 hektár gondja, baja szinte teljesen az ő vállát nyomja, mert alkalmi munkásokat is mindössze az ültetés idejére fogad, és a felesége is csak szüretkor segít egy hónapot. — Látszólag hatalmas pénz az a 100—150 ezer forint, amit ősszel hazaviszünk, de ha valaki beleszámolja a rizikót, ami a dinnyetermesztéssel jár, és hozzáadja, hogy itt látástól vakulásig dolgozni kell, akkor már egy cseppet se irigyel bennünket. Hogy ezzel együtt mégis mi láncol ehhez a munkához? Tudja Csányban, ahol kitavaszodásig élek, apáról fiúra öröklődik ez a mesterség. Én is a szüleimtől lestem el a szakma fogásait és azóta sem tudok szabadulni tőle. Igaz, nem is akarok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem a dinnye diktál, viszont még így is jóval szabadabbnak érzem magam, mintha másutt dolgoznék. Tudom, mert megpróbáltam. — braun — A második negyedévben 750 „Marika" ülőgarnitúrát gyártanak a BUBIV jászárokszállási telepén. A tízdarabos garnitúrákat hatféle huzattal készítik