Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-11 / 84. szám

1978 április 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Négy-öt év alatt megtérül A baromfitelep rekonstrukciója Törökszentmiklóson Tsz bekötő út H attyúhalasi majorjához bekötő utat építtet a karcagi Magyar Bolgár Tsz A kivitelező a deb. receni KÉV; Karcag* pusztán felépített keverőüzeméből szállítja az útépí­téshez szükséges anyagot Űj szolgáltatások a turistáknak Körkép az idegenforgalmi körzetek felkészüléséről Immár nemcsak a naptár, hanem a napfényes időjárás is jel­zi, hogy közeleg az idegenforgalmi idény. Hol tartanak az elő. készületekkel, milyen szolgáltatásokkal várják a hazai és kül­földi turistákat? - ezekre a kérdésekre kerestek választ az MTI munkatársai az ország legfontosabb üdülőkörzeteiben. Az eddigiekben még nem esett szó arról, hogy mi min­denen kell keresztülmennie egy üzemnek ahhoz, hogy az elképzelésekben megszületett beruházásból valóság legyen. A törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz baromfitelepének re­konstrukciója erre is jó pél­da. Személyes ismeretség Az egyesülés előtt álló szö­vetkezetek szakembereiből alakult bizottság 1975-ben vizsgálta meg az állattenyész­tés fejlesztésének lehetősé­geit. Ekkor döntöttek úgy, hogy az eléggé mostoha kö­rülmények között dolgozó, évi 4,5 millió tojást, több mint 6 millió forint termelési érté­ket és mintegy 450—700 ezer forint hasznot hozó baromfi- telepet érdemes felújítani és bővíteni. Megindult a gépe­zet. A választékot számunkra a mosonmagyaróvári MEZŐ­GÉP Vállalat két tartási technológiája, a Delta Ipari Szövetkezet battériás ketre­ces tenyésztése és a bábolnai mélyalmos nevelés jelentette. Az előnyök és a hátrányok elemzése után Törökszent­miklóson az egyik mosonma­gyaróvári technológiát vá­lasztották, tudniillik ezt ítél­ték a leggazdaságosabbnak. A Delta Ipari Szövetkezet „termékéről” kapott infor­mációk nem voltak eléggé megnyugtatóak, a bábolnai­aknál pedig a mélyalmos tar­tást kifogásolták. A mosonmagyaróvári aján­Az igazán érdekelteknek talán fogalmuk sincs róla, hogy holnaptól esetleg üres ételhordókkal kell kifordul­niuk a túrkevei Vörös Csil­lag Tsz túrkevei falatozójá­ból, ugyanis az első fokon eljáró hatóság, a mezőtúri Köjál megtiltotta, hogy az érintett konyhában meleg ételeket készítsenek és ki­szolgálják. Pedig a helybe­liek kedvelik az ott készült ételeket, nemcsak az ala­csony arak, hanem a kitűnő minőség miatt is. — Szomorú lenne, ha tény­leg bezárnák, A vejem meg a lányom Bujákon taníta­nak, s ha jönnek haza, min­dig megkérnek, hogy innen vigyek ebédet — mondja Szabó József né nyugdíjas, miközben az ételhordójára vár. — Ilyen jól kevés he­lyen főznek az országban — teszi hozzá, s minden bi­zonnyal lehet összehasonlí­tási alapja, hiszen 14 évig dolgozott a balatoni vendég­látónál mint szakácsnő. ÉN KÖVETNÉK EL BŰNT Dr. Készéi Anna Állami Közegészségügyi Járvány­ügyi felügyelő Mezőtúron, most Túrkeve gondját is őrá bízták. Kimondva vagy ki­mondatlanul többen őt okol­ják, pedig az emberek érde­kében intézkedett. — Az üzemelési engedé­lyen konyha nem szerepel, hiszen csak egy helyiségük van, s ennek ellenére kez­dettől fogva meleg étéi eket is árusítanak. A követelmé­nyek pedig külön földesáru- és szárazáru-raktárt igényel­nek, különféle előkészítőket és végül a konyhát. Ezzel szemben itt csak az utóbbi van. Letiltattam a működé­sét, mert én követnék el bűnt. ha tovább engedném üzemelni, összesen 15 félét főznek egy csöppnyi kis he­lyen. Nem tehettem másként, pedig a túrkeveiek nagyon ragaszkodnak hozzá. Az ott dolgozók és a tsz is fogad- kozott: eddig nem volt mér­latnak az előbbi mellett egyik előnye volt a rugalmas szállítási határidő — magya­rán: az egy éven belül be­fejezendő átalakításhoz azon­nal hozták a berendezéseket. Csakhogy előbb tervet kel­lett szerezni, s ez bizony ke­mény diónak bizonyult. Az 1975-ös döntést 1976-ban több megyei AGROBER megláto­gatása követte, míg végül a komáromi elkezdte a munkát. Viszont csak a gépi technoló­giára készített tervet, az épü­letek átalakítására újabb, pa­pírra vetett elképzelések kel­lettek. Hosszas keresgélés után a szövetkezet eljutott a megyében működő KEVI- TERV-hez, amely vállalta, és időben szállította a terveket. (Hogy a komáromi és a szol­noki vállalat között — már csak a távolság miatt is — milyen együttműködés lehe­tett, az titok, viszont ennek ellenére sikerült a kooperá­ció. Az építkezés a gazdaság saját kivitelezésében meg­kezdődött és idejében be is fejeződött. A nyereség háromszoros A beruházással ötvenezres- re bővítették, azaz több mint megduplázták a tojóállo­mányt. Méghozzá úgy, hogy az eredetileg számított ki­lencmillió forint helyett csak 8,5 millió forintot költötték el. Egy férőhely bővítése így 300 forintba került, ami, az óva­tos kalkuláció ellenére is mintegy harmada az új beru­Van-e megoldás 7 gezés, s ezután még jobban vigyáznak, nem lesz semmi probléma. Az elsőfokú hatá­rozat ellen fellebbeztek, de szerintem arra senki sem ad­hat engedélyt, hogy ott to­vábbra is főzzenek. Ellenben lacikonyhaként működhet. HI ITINÍICS IS Karancsi János, a húsbolt és falatozó vezetője: — Nagyon nagy most ez a gond. Általában kétszáz embert szolgálunk ki na­ponta, főként nyugdíjasokat és diákokat. S ami igen fon­tos, negyedosztályú áron kaphatók az ételek. Évente 1,2 millió forintot forgalma­zunk, de most, ha bezárják a konyhát, csak hurkát és kolbászt süthetünk. — Szerintem lenne meg­oldás, itt van mellettünk a leértékelt áruk boltja — nem nagy a forgalma. Ha a tsz és az Áfész megegyez­ne... Gyenes Gyula, a tsz el­nökhelyettese szemmel látha­tóan nem örült, hogy a té­máról kérdeztem. — Nincs megoldás.-.. A Köjál szabályszerűen járt el, habár korábban is működött ez a konyha. Azt tervezzük, hogy 1980-ra ezeradagos konyhát építünk. Addig? Nem tulom. Nehéz helyzet­ben van a tsz. Amit az ut­cán hallott, arra nem érde­mes odafigyelni, azzal a bolttal úgy sem tudnánk megoldani. Nem lenne bejá­rat a húsüzembe. Nézze meg, elküldtük a fellebbezést az elsőfokú határozat ellen, nem mondhatja senki, hogy nem teszünk az ügy érdeké­ben. A megyében nincs még egy ilyen tsz, mint a mienk: az árbevételünk egyharmada kiegészítő tevékenységekből származik. Ha a tanács is se­gítene, talán akkor! Túrkeve. városi tanács, Márkus Imre osztályvezető: — Mi büfére adtunk ki működési engedélyt. Szerin­tem a tervezők hibáztak, sok házás költségeinek. A terme­lés 11 millió tojás előállítá­sára futott fel, viszont a ta­valyi eredmények alapján az évi 12 millió tojás előállítása is reális. Megjavultak a kö­rülmények, s így a korábbi 1,40-es átlagár helyett 1,50— 1,60 forintot kap a tsz a to­jásokért. A termelési érték 18—19 millió forint körül van, és hasonló változásokon ment át a jövedelmezőség is. A 10—15 fillér helyett most már 15—17 fillér a haszon to­jásonként. És ez végered­ményben azt jelenti, hogy a 450—700 ezer forintos telepi jövedelem 1,8—2 millió fo­rintra emelkedett, s mivel a baromfival változatlanul 8 ember foglalkozik, az egy dolgozóra jutó termelési ér­ték 780 ezer forintról 2 mil­lió 200 ezer — 2 millió 400 ezer forintra emelkedett. Változtatni kell Érdemes néhány mondatot még az építkezés megtérülé­sének is szentelni. Az már nem titok, hogy a nehézsé­gek ellenére is jól átgondolt beruházás hoz egyre jobb hasznot a törökszentmiklósi Tiszatáj Termelőszövetkezet­nek. A bővítés megtérülési ideje szerény számítások sze­rint is 4—5 év, ez pedig szin­te ideálisnak mondható. Az viszont, hogy egy ilyen jól előkészített elképzelésnek, sok ezer társához hasonlóan, ilyen nehézségeken kellett keresztülmennie — csöppet sem törvényszerű. Braun Ágoston VÉGE problémát nem vettek figye­lembe. A konyhát — az ak­kori Köjál, méltányossági alapon a legminimálisabb követelmények betartásával — engedélyezte, hogy mű­ködjön. Ázóta változott a jogszabály, meg a hozzáállás is. A korábbi Köjál sokkal humánusabb (?!) volt! Így most azok járnak rosszul, akik ott étkeznek — nyug­díjasok, diákok, kispénzűek. Amit pedig engedélyeznek, a lacikonyha, nem felel meg az itteni igényeknek. Hogy minek ez a nagy okoskodás! Eddig jó volt, eztán se lesz rossz. Mi mindent megtet­tünk az ügy érdekében. Ha majd bezárják, intézkedünk. Szabálytalanul adták ki a megszüntető határozatot, mert előbb módosítási határ­időt kell kitűzni. A problé­mát a termelőszövetkezetnek kell megoldani, hiszen elég jól jövedelmez neki ez a bolt. I KISPÉNZŰ EMBEREK Túl sok biztatót nem hall­hattunk sehol. Azok, akik ez ügyben tehetnének, egy­másra várnak, vagy a Kö­jált szeretnék szigorú, de tel­jesen igazságos ítéletének enyhítésére bírni, ami pedig hiú ábránd. Nem túl nagv anyagi áldozattal és kis ösz- szefogással megoldhatnák ezt a problémát a tanács és a tsz — közösen. Mert a vá­ros ellátásáért nem az egyik vagy a másik szerv egymaga a felelős. S hogy most mi lesz? Éhen marad-e kétszáz ember? Biztos, hogy nem. Legfeljebb másként kell majd beoszta­ni a pénzüket, mert a ne­gyedosztályúnál jóval maga­sabbak a másodosztályú árak. Kár, hogy éppen azok érzik e hátrányos helyzet súlyát, akik rászorulnak ar­ra, hogy anyagi okokból is a falatozóból szerezzék be ebédjüket. Nagyrészt nyugdí­jasokról és diákokról van szó. Kispénzű emberekről. Avar László A Balatont becslések sze­rint az idén legalább ötmil- lióan keresik fel, köztük több mint 400 ezer szakszervezeti és vállalati üdülő vendég. A szezonnyitásra a nagy idényszállókat felújítják, többi között a balatonfüredi Annabellát és a balatonalmá­di Auróra és Tulipán szál­lókat. Májusban nyílik a ti­hanyi Motel felújított szárnyépülete. A Balaton- parton féltucatnyi strandot és négy kempinget korsze­rűsítenek. A szezonkezdetre megnyílik az alsóörsi autós strand is. míg Balatonberény- ben ezerszemélyes kemping megnyitására készülnek. A Balaton „háttér területén” a Bakonyban már meg is nyílt a farkasgyepűi 40 ágyas kis motel. A Dunakanyarban, a bal és a jobb parton egyaránt bővül a vendéglátó-hálózat. A gépkocsival érkezők Sződ- ligeten a 2-es számú főút — Hatvanhárom évesen számvetést készíteni arról, amit magunk mögött hagy­tunk, nem kis dolog. Amesz- szibe kell visszanézni, az em­lékek közt „lapozgatni”, gondolatban mindent újból kezdeni, és így sem biztos, hogy teljes lesz a kiép. Kü­lönben is nálam azoknak az eseményeknek az emléke, amelyek meghatározták sor­somat, jócskán belenyúlnak a felnőtt korba. Juhász Béla, a jászdózsai Tamamenti Tsz eddigi el­nökhelyettese vallott így ön­magáról, a munkában eltöl­tött esztendőkről, a nyugdíj­ba vonulásig megtett útról. Jászdózisai „pályafutása” 1950-ben, a községi tanács megalakulásával kezdődött. Akkor választották tanács­elnök-helyettessé, majd 1959. ben, amikor néhány volt föttdmunkástársával együtt megszervezte a község első közös gazdaságát, az „Üj Hajnalt”, a tsz-elnöki tiszt­ségének ellátásával bízták meg. — Jászdózsán születtem, szegényparaszt-család gyer­meke voltam, a szülőföldért fájt a szívem 1942-ben, ami­kor elvittek katonának. Ha­difogolyként Kievben voltam három évig. Elvégeztem a hadifoglyok részére szerve­zett antifasiszta iskolát. Sok­szor mondtam, hogy az éle­temből „éllopott” évek azok, amelyeket otthonomtól tá­vol kiellett eltölteni. A kie- vi három esztendő sem volt üdülés, mégis azt éreztem, mellett a közelmúltban meg­nyílt új bisztróban étkezhet­nek. A vácrátóti arborétum látogatóinak kulturált ellá­tását a február óta nyitva tartó korszerű étterem szol­gálja. A szobi áfész Bör­zsönyligeten élelmiszerboltot és bisztrót nyitott, amelyhez autóparkoló is kapcsolódik. Horányban 200 négyzetmé­ter alapterületű élelmiszer- bolt áll majd a vásárlók rendelkezésére. Szentendrén a Teátrum étterem egyes helyiségeinek felhasználásá­val napi 2500 adagos gaszt- rofolüzemet alakítanak ki, amely 45 ezer adag étel mélyhűtött tárolására alkal­mas. Innen látják el áruval a hagyományos főzésre nem alkalmas melegkonyhás üzle­teket. Leányfalun, a meleg- vizű strandon májusban bisztró nyílik, ahol egyebek között grill-ételeket, lángost, tejtermékeket és péksüte­ményt lehet majd kapni. A amikor hazajöttem, hogy ez­úttal megérte. Megtanultam: nem elég csak szeretni a szülőföldet, tenni is kell ér­te. Juhász Béla ezzel a tenni- akarással látott munkához, így lépett a tanácsi tisztség- viselők, majd a tsz-vezetők göröngyös útjára, vállalta az államosítással, a tsz-szerve- zéssel járó feladatokat. — Itt születtem, itt nőt­tem fel, mindenki jó barát­nak számított, és ez azokban az években jó is volt, meg rossz is. Barátnak meg le­hetett magyarázni, hogy egyet akarunk, szót kell ér­teni, nehéz volt viszont fel­világosítani, ha valaki a ré­gihez húzott, hogy ezzel az ellenéséget segíti. Jászdó- zsén nem volt nagybirtok; a földet, amit a közösbe vit­tünk, az emberek napszám­mal, inakat szaggató, deré- kot nyomorító kubikolással kuporgatták össze, görcsösen ragaszkodtak hozzá. Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat május 15. és augusz­tus 30. között vasárnap és ünnepeken mozgó árusítást szervez a Szentendre—viseg­rádi útvonalon, olyan helye­ken. ahol nincs állandó üz­letük. A korábbiaknál 200-zal többen verhetnek sátrat az idén a Velencei-tó legnép­szerűbb szálláshelyén, az agárdi Nemeskócsag kem­pingben, mivel a sátortábort bővítették. A Fehér-Körösből rövide­sen már kristálytiszta vizet kap a gyulai várfürdő, mert víztisztítótelepet építenek, amely naponta 1500 köbmé­ter folyóvizet szűr át. Újabb szabadtéri medencét és fedett uszodát is építenek. A Bükk-hegységbe kirán­dulók számára május elején nyílik a felújított hollóstetői kemping, ugyanezen a kör­nyéken a turistaházat is kor­szerűsítették. Bükkszentke- reszten az idén a fizető ven­déglátó-hálózatot bővítették. Miskolc-Tapolcán. ahol a Juno és a Lido szálló, vala­mint az Éden kemping is várja a látogatókat, a Bar­lang-fürdőben hidroterápiás szolgáltatást vezetnek be. — Hogyan gondolok most vissza azokra az évekre? Megszépül az is, ami akkor irgalmatlanul nehéz volt. Ma természetesnek tartom, hogy korszerű fejő-önetetős berendezésekkel, központi fűtéssel ellátott tehenészeti telepünk van, hogy szarvas­marha-állományunk megha­ladja a félezret. Már eszem­be sem jut, hogy amikor az első „szerfás” épületünk te­tő alá került, és beköltöztet­tük állatállományunkat — nyolc sovány tehénkét és ti­zenhat sertést — azt mond­tam: sínen vagyunk az ál­lattenyésztéssel. Gépesített ügyvitelünk is egyre ritkáb­ban juttatja eszembe, hogy kezdő elnök koromban egy­napi cigarettapénzemet köl­töttem arra a kockás irkára, amibe az „Üj Hajnal” elíső kiadásait könyveltük be. — Mit kezdek majd a sza­bad időmmel most, hogy nyugdíjas vagyok? Több időm marad a két kis uno­kámra, a kertészkedésre, tétlenkedni viszont ezentúl sem fogok. Elvállaltam a tsz háztáji agronómusának a teendőit, ez már ugyanis ré­gi gondja a termelőszövet­kezetnek. A háztáji gazdasá­gokban előállított termelési érték meghaladja a tízmillió forintot, úgy hiszem, az ag- ronómusnak is akad majd tennivalója bőven. — Terveim? Szeretném, ha erőm, munkakedvem so­káig ilyen maradna, amilyen most. — illés — Kétszáz ember éhen marad? Számvetés hatvanhárom évesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom