Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-08 / 82. szám

/ IV SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 8. m A magyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Vámos Tibor akadémikust Föld alatti vízierőmü Kanada északi vadonéban építik a világ legnagyobb föld alatti vízierőművét. Tel­jesítménye 5 225 000 kilowat- tos lesz. Az erőmű elsősorban a Churchill folyó 85 méteres vízesését hasznosítja, ezenkí­vül felhasználja a folyó sok, nagy zuhatagát is. A Chur­chill folyó ugyanis 30 kilo­méteres szakaszán 340 métert lejt. A vízesések és zuhata­gok összesen 425 méter szint- különbsége teszi lehetővé az óriás mennyiségű elektromos áram termelését. 90 kisebb- nagyobb duzzaszfógátat is építenek, hogy a mellékfo­lyók vizét 60 kilométeres kör­zetben egyetlen hatalmas me­dencébe tereljék. Télen ezen a vidéken a mí­nusz 50 C fokos hőmérséklet sem ritka, s ez meglehetősen nehezíti az építkezést. Az ^intelligens robot né­hány eve még az álmok vilá­gába tartozott. Legfeljebb a sci-fi írók vették komolyan. 1977-ben azonban annyira realitássá vált a témával fog­lalkozni, hogy egy kis budai mellékutcában, néhány perc­nyire a Móricz Zsigmond körtértől már a gyakorlati részproblémákon dolgoznák. A „műhely”, ahol mindez történik, a SZTAKI, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Auto­matizálási Kutató Intézeté­nek épülete, a Kende utcá­ban. És aki a kutatásokat irányítja, olyan ember, aki­nek életútja is van, legalább annyira érdekes, mint a té­ma, amellyel foglalkozik. Vámos Tibor 1926-ban szü­letett Budapesten. Már egé­szen fiatal korában nagynén­ién, Vámos Ilonán, a kom­munista mozgalom későbbi mártírján keresztül bekap­csolódott a munkásmozga­lomba. 18 évesen munkaszol­gálatra hívták be, majd a szombathelyi hadbíróság iz­gatás vádjával bebörtönzi. A szovjet csapatok szabadítják ki börtönéből 1945 márciusá­ban, és kevéssel később már a budapesti műszaki egyetem gépész karán elektromos sza­kon kezdi meg nemcsak ta­nulmányait, de mozgalmi' munkáját is. 1949-ig diák, közben az egyetem párttitká­ra, a MFESZ lapjának, a Ra­tal Magyarországnak szer­kesztője, és még egy sor más feladatot vállal, és old meg. Az iparban dolgozik az ipa­rosítás hőskorában: 25 éve­sen az Inotai Erőmű villamos szerélési munkáit. vezeti, majd 26 éves korában a Du­naújvárosi Erőmű építésének vezetője. Mint mondja: tel­jes hittel járta végig ezt a nem könnyű utat — és nem bánta meg ... A tudományos kutatómun­kában 1954-ben kapcsolódik be. A VILLENKI, a 'Villa­mos Energetikai Kutatóinté­zet keretében készül kandi­dátusi disszertációjára, ame­lyet 1958-iban véd meg. Té­mája: Dobos szénportüzelésű kazánok szabályozása. Az in­tézetben (ahol egyébként ő szervezi meg az ellenforra­dalom ütán az MSZMP he­lyi bizottságát, és annak tit­káraként 1964-ig dolgozik), az automatika osztály vezetője lesz. Itt és ekkor fordul ér­deklődése az automatika, a szabályozástechnika és az ez­zel összefüggő számítógépes irányítás felé. A tudományok doktora.. címet már e téma­körbe vágó értekezéssel szer­zi meg, az energetikai opti- matizálás kérdéseit kutatja. Az első magyar számító­gép, az M—3 programkészítői közé tartozott, nevetve em­lékezik vissza: a programot úgy és akkor készítették, mi­kor a gép még meg sem ér­kezett. 1964-ben az MTA Automatizálási Kutató Inté­zete (a mai SZTAKI jogelőd­je) igazgatóhelyettesévé, majd 1971-ben igazgatójává nevezik ki. Párhuzamosan kapott megbízatást az MTA Számítástechnikai Központ­jának vezetésére is. 1973-ban egyesül a két intézet, mai szemre vizsgálják, számlálják a vérkép alkotóelemeit, ne­héz, fárasztó munkával — és sok tévedéssel. Mindez gépi alakfeldsmeréssel sokkal gyorsabb és pontosabb lehet. De hasonlóan megoldható a sok százezer röntgen-szűrő­fénykép analízise, légifelvé­telek elemzése, és hasonlók. — Mennyiben igazak a kérdés legjobb hazai ismerő­je szemében azok a hírek, amelyek a gépek „elszabadu­lásának” első jelenségeiről, például a gépi nyilvántartás hibái miatt tömegesen kárt szenvedett emberekről a nyu­gati sajtóban szólnak? — Ha ilyen előfordul, ott a szerkezet és a szervezés hi­bás. A számítógépi rendszere­ket úgy kell megalkotni, megszervezni, hogy ha vala­mely egység hibája kiderül, az egész rendszer működésé­nek hosszabb megállítása nélkül a hibás rész kiiktatha­tó, javítható legyen. A gé­pek „elszabadulása” ellen pedig az a biztosíték, hogy minden lényeges csatlakozási ponton mindig lehetőségnek kell lennie az emberi beavat­kozásra! — Ég a sci-fi irodalom „há­zi robotjai” mikor fordulhat­nak elő a hétköznapi háztar­tásban? Ez még nem a jelen fel­adata. A robot sem játék, sem pusztán kényelmi eszköz ma és a közeljövőben —: in­kább olyan népgazdasági fel­adatok megoldására való, amelyek közvetve szolgálják az életszínvonal javulását, mindenki „kényelmét”. A numerikus vezérlésű szer­számgéptől a keveréktakar- mány-programozásig a szá­mítógépek alkalmazásának már eddig is' sokat köszön­hetünk, a jövő közvetlen út­ja az; integrált rendszerek, a gyártás-tervezés-technikai fejlesztés és irányítás számí­tógépes rendszeréé. Végül egy kérdés: hogyan kapcsolódik ki a számítógé­pek és robotok kutatója? A válasz sokoldalú emberre vall: az olvasás, a zene, a képzőművészetek mellett a természet j ár ás - Vámos Tibor hobbyja. És ez talán jelké­pes is: az a gép, amelynek alkotója szabadidejében szün­telen kapcsolatban van a há­borítatlan természettel, so­sem fordulhat az ember el­len ! Szatmári Jenő István „Rásegítés” csúcsidőben Napjainkban világszerte nagy hőerőműveket létesíte­nek villamosenergiatermelés céljára, de ezzel még nem oldódik meg a csúcsenergia­igények fedezése. A csúcsfo­gyasztás általában az esti órákban van, ilyenkor hasz­nos, ha rendelkezésre állnak olyan „tartalék” erőművek, amelynek segítségére arány­lag csak rövid időn át van szükség, de akkor aztán dön­tő mértékben. Leginkább a szivattyús tározós vízművek — hidroakkumulációs erő­művek — váltak be, mi­vel rövid idő alatt indítha­tók, üzemköltségük kisebb, mint a gázturbinás, dizeles vagy más „rásegítő” erőmű­veké, ezenkívül nem igé­nyelnek jelentős vízkészlete­ket, s helyszükségletük tíz­szer kisebb a hagyományos vízi erőművekénél. A hidroakkumulációs erő­művekhez mindenekelőtt két, egymáshoz képest jelentős szintkülönbségiglell .elhelyezl- kedő víztárolóra van szük­ség. A felső medencében tárolt víz 100—200 méter ma­gasságból a turbinákra zú­dul, s azokat forgatva ára­mot termel, majd az alsó tá­rozóban összegyűlik. Nem csúcsidőben, amikor viszont villamos energiából fölösleg áll rendelkezésre, a szivat; - tyúként is üzemeltethető — szakkifejezéssel: reverzálha­tó — turbinák újra a felső tárolóba juttatják a vizet, hogy ezután ismét kezdőd­hessék a körfolyamat. Az el­mondottakból következik a hidroakkumulátoros erőmű­vek egyetlen hátránya: a turbina szivattyúként járat­va valamivel nagyobb tel­jesítményt vesz fel, mint amennyit áramtermelőként le tud adni. Ezt a „ráfi­zetést” azonban feledtetik a sokkal jelentősebb előnyök. A képen látható hatalmas méretű munkadarab elké­szülte után egy 104 MW-os generátort forgató Francis- turbina rotója lesz, rever­zálható kivitelben. Négy ilyen turbinaegységet helyeznek el abban a hidroakkumulációs erőműben, amelyet a cseh­szlovákiai Jihlava folyó völ­gyében,^ Dalesice falucska közelében most építenek. formájában, azóta- is Vámos Tibor a SZTAKI igazgatója. 1973-ban választják az Aka­démia levelező tagjai sorába. Székfoglalója már jelzi a jö­vő kutatási vonalát, címe: Az alakfelismerés nyelvi mód­szerei. 1969 óta címzetes egyetemi tanár, 1975 óta a Nemzetközi Automatika Szö­vetség alelnöke. Visszatérve székfoglalójá­ra > az alakfelismerésnek és a nyelvnek mi köze a számítás­technikához és az intelligens robothoz? Hiszen e fogalmak egymástól látszólag távol áll­nak? — A valóságban annál kö­zelebb — mondja Vámos Ti­bor. — A robot agyául is szol­gáló számítógép és a külvi­lág közötti kapcsolat egyik legizgalmasabb problémája éppen az alakfelismerés. Hi­szen a cél éppen az, hogy a számítógép ne csupán bonyo­lult lyukkártyaprogramok révén, hanem közvetlen kül­ső információval, kép és hanghatásra is vezérelhető legyen. Pontosabban: egy-égy adott feladatot az ember köz­reműködése nélkül, vagy csak közvetett közreműködésével értsen meg. Ez jelentősen megkönnyíti, lerövidíti a pa­rancs ember és gép közötti útját. Eklatáns gyakorlati példát is mondhatok: az IKARUS felkérésére egy ta­nulmányt dolgoztunk ki, amely segítségével remélhe­tőleg az egészségre ártalmas festőmunkahelyen az emberi munka egy része géppel lesz helyettesíthető. Az autóbu­szok liemezaipek száma, tí­pusa igen sok, és sokféle. A festődébe időnként más és más elemek érkeznek. Ma még embereknek kell irányí­tani a gépet, milyen festéket, eljárást alkalmazzon egy- egy eleménél. Ha a tanul­mányban szereplő alakfelis­merő berendezés elkészül, a robog az elébekerülő leme­zekről emberi beavatkozás nélkül is meg tudja állapíta­ni, annak formája alapján, hogy mit kell vele tennie. A tárgyfelismerés témával 5 éve foglalkozunk, és a gya­korlati részfeladatok kidol­gozásánál tartunk. Nyugod­tan mondhatom: közel állunk egy jó alakfelismerő rendszer kidolgozásához. Az alakfelismerésnek egyéb­ként még igen sok gépi al­kalmazhatósági területe van a mindennapok világában. Például: ma még laboránsok Az olajválság úgy látszik, nagy lendületet adott a szén- termelés fejlődésének. — Az 1971-es átmeneti visszaesés után előbb lassan, újabban azonban elég gyorsan nö­vekszik a világtermelés. 1973-ról 1974-re például 1 milliárd 779 millió tonnáról 1 milliárd 824 millió tonnára. Ez a szám nem tartalmazza az egyébként igen jelentős kínai termelést, viszont meg­felelő átszámítással benne foglaltatik a barnaszén és a lignit is. Az olaj drágulá­sa azzal járt, hogy ma már olyan széntelepeket is érde­mes kiaknázni, amelyek a közelmúltban még gazdaság­talannak számítottak, emel­lett egyes szénhidrogének­ben szegény országok a biztonság érdekében is fo­kozták széntermelésüket. A világ legnagyobb szén- termelő országa a Szovjet­unió, ahol évente kb. három százalékkal növekszik a ter­melés és 700 millió tonna körül van. A növekedés — ha más termelési ágakra gondolunk — talán lassúnak tűnik, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Szovjetunió a szénhidrogé­nekben is igen gazdag or­szág, ezért a fejlesztés las­sabb üteme tudatos, az energiaszerkezet átalakítását célozza. A . Szovjetuniót a világranglistán az Egyesült Államok követi, azt pedig Lengyelország, amely egyre jobban elhúz az utána kö­vetkező Angliától. A vala­mikor vezető angol szénter­melés mind lejjebb és lej­jebb csúszik, s talán csak azért tartja negyedik helyét is, mivel a rangsorban kö­vetkező Nyugat-Németország is valamelyest visszafogja a termelését. Ezután India kö­vetkezik, majd a Dél-Afri- klai Köztársaság, s az évi 60 millió tonna körüli ter­meléssel Ausztrália zárja le a világ vezető kőszénterme­lő államainak sorát. Barna- széntermelésben a világrang­lista élén mintegy 250 mil­lió tonnás ‘évi termelésével az NDK áll, kb. 100 millió tonnával megelőzve az utá­na következő Szovjetuniót. Képünkön: újra munkába állított aknaszállító berende­zés. Tokomak Prágában Ma már kétségtelen, hogy a következő évtizedekben az emberiség energiaszükség­letét csakis a nukleáris ener­gia, mégpedig az atommag hasadásakor felszabaduló nukleáris energia segítségé­vel lehet gazdaságosan és a környezetvédelem szempont­jainak is megfelelően meg­oldani. Ami az egyre köze­ledő jövő század szükségle­teit illeti, kielégítésük mód­jára vonatkozólag több irányban is folynak kutatá­sok. Közülük az egyik leg­ígéretesebb a könnyű atom­magok egyesülésekor felsza­baduló úgynevezett fúziós energia felszabadítása jól ellenőrizhető, irányítható kö­re ’mények között. Ezekben a kutatásokban különösen a Szovjetunió, az Egyesült Államok, az NSZK és Anglia járnak az élen. A kutatások közös vonása, hogy körgyűrű alakú elektromos kisülést hoznak létre a meg­felelő könnyű elemekből ál­ló gázban — deutérium, tri- cium, lithium —, amely gáz úgynevezett plazmaállapotba kerül, azaz az atomok erő­sen ionizálódnak, s így a gáz elektromosan jól vezető lesz. Ennek következtében az anyag mágneses tér segítsé­gével együtt tartható, s így megakadályozható, hogy a kisülésben magas hőmérsék­letűvé vált anyag az edény falához érve lehűljön és szennyeződjék. Ahhoz, hogy az önmagát fenntartó fúziós folyamat be­induljon, el kell érni a ki­sülésben a százmillió Kelvin­fokos hőmérsékletet, továbbá ennek a hőmérsékletnek bi­zonyos idéig meg kell ma­radnia a plazmában, vagy­is nem szabad közben olyan bizonytalan állapotnak fel­lépnie, amely alatt a plazma szétfolyhat és a falakhoz kö­zeledhet. Az utóbbi időben jelentős eredmények szület­tek e kutatások terén. A fúziós energia kutatá­sában a legígéretesebbnek a szovjet TOKOMAK beren­dezés látszik. A Szovjetunió­nak saját és külföldi tudó­sokkal közösen végzett ku­tatások során sikerült egy- tized másodpercig is fenn­tartani stabil kisülést. Ezek­ben a kísérletekben már nagyszámú energiatermelő fúziós reakció jött létre, de az önfenntartó folyamatot még nem sikerült megvaló­sítani. A moszkvai Kurcsatov In­tézet a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia Plazmafizi­kai Intézetével is végez kö­zös kísérleteket. E célból TOKOMAK berendezést épí­tenek Prágában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom