Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

1978. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Ökölvívás Magyarország—NSZK válogatott mérkőzés Szolnokon A május 6—20. közötti belg­rádi ökölvívó világbajnokság előkészületeinek jegyében ma délelőtt fél 11-kor rendezik meg Szolnokon, a tiszaligeti sport­csarnokban a Magyarország— NSZK felnőtt válogatott ökölví­vó-mérkőzést. A nyugatnémetek kérésére papírsúlyban nem lesz találkozó, helyette pehelysúly­ban bonyolítanak le két össze­csapást. Így a két ország válo­gatottja tíz súlycsoportban 11—11 ökölvívóval szerepel. Kellner Ferenc, a magyar vá­logatott edzője kijelölte a sző­kébb keretet, amely a követ­kező: légsúly: Orbán S. (Bp. Honvéd); pehelysúly: Pálfalvi (Vasas) és Dezamits (Tatabá­nya); könnyűsúly: Botos (Sal­gótarján): kisváltósúly: Juhász (Petőfibánya); váltósúly: Danyi (Bp Honvéd); nagyváltósúly: Rapcsák (Bp. Honvéd): közép­súly: Götz (ír. Dózsa), vagy pém (Vasas): félnehézsúly: Sol­tész (SZIM Vasas), vagy Jakab (ír. Dózsa); nehézsúly: Lévai (Ü. Dózsa). — A világbajnokság előtt nagy szükség van erre az újabb nem­zetközi erőpróbára, hiszen elég kevés jelentős versenyünk volt az elmúlt hetekben — mondot­ta Kellner. — A március dere­kán lezajlott Honvéd Kupa via­dalon. kiváltképp a döntőben, sok biztatót láttam, impo- / volt jelöltjeink harcikedve, győz- niakarása. felnőttek a feladat­hoz. S mi a helyzet az ellent- házatáján? Az biztos, hogy ritka „ven­déget” láthatunk hétfőn. Szorí- tóba lép a 31. évében járó 197 centiméter magas nehézs'” Peter Hussing is. ö a nagy le­hetőségek és a még nagyobb csalódások embere. Jövend olimpiai bajnoknak, világelső­nek. Ott volt 1969-től 1976-ig minden számottevő eseményen de csak két EB ezüstig és egy olimpiai bronzéremig vitte. Többször kijelentette: a kubai Stevenson az ő tragédiája. Nem­rég azt mondta, hogy csak a klubjában versenyez, nemzetkö­zi szereplést nem vállal, de Dieter Wemhohner edző hívó szavára eljön Szolnokra. A többi súlycsoportban ez a helyzet: légsúlyban Harald Körper a tavalyi bajnok indul. Pehelysúlyban Klaus Dieter Ott bajnok a tavalyi EB ötödik he­lyezettje és Werner Schafer lép szorítóba. az utóbbi már 188 mérkőzést vívott. Könnyűsúly­ban Rene Weller különös egyé­niség. feltűnést kelt nemcsak ökölvívásával, hanem megjele­nésével is. Kisváltósúlvban Ernst Müller szerepel. Váltó­súlyban Harald Sixt Havanná­ban még nagyváltósúlyban in-' dúlt. Nagyváltósúlyban Markus Intlekoffer a haliéi EB nagy meglepetése volt. ezüstérmet nyert, legyőzte a védő finn Mar­jamát is. Középsúlyban Manfred Jassman kapott helyet, őt a Honvéd Kupán Götz is legyőzte. Félnehézsúlyban Günter Peters képviseli az NSZK színeit. Már 218 mérkőzésen szerepelt, a haliéi EB-n az érmesek közé jutásért vívott összecsapáson szenvedett vereséget. Nehézsúlv- ban a 108 kilós Hussingnak 21'■ mérkőzése volt eddig. nés”’ Európa-bajnokságon. két olim­pián és egy világbajnokságon indult. Események HÉTFŐ Asztalitenisz. Felszabadulási verseny, Kunszentmárton. Má­tyás király úti iskola. 8.30. Atlétika. Idénynyitó pályaver­seny. Jászberény, városi sport­telep, 9.30. Felszabadulási hála staféta, Martfű, 11. Kézilabda. Ünnepi villámtorna. Martfű. 9. Kosárlabda. NB II, női: Szol­noki MTB—Mezőberény. Szol­nok, közgazdasági szakközépis­kola, 10. Szolnoki MÁV—Köz- gazdasági Egyetem, Szolnok, MÁV-sportcsarnok, ll. Sakk. OB II: Szolnoki MTE— Diósgyőri VTK. Szolnok. ÉP- SZER-székház. 9. Felszabadulá­si emlékverseny, Kunszentmár­ton. járási hivatal, 8.30. Tollaslabda. Nemzetközi Fel- szabadulási emlékverseny, Szol­nok, Kilián György repülőtér, 15. Tömegsport. Felszabadulási emlékverseny több sportágban. Mezőtúr városi sporttelep. 8. Üszás. A megvei úszó szak- szövetség ünnepi versenye. Szolnok. Damjanich-uszoda, 10.30. Labdarúgás. Megvei bajnok­ság: Karcag—Jászkisér 15 30 (Hajdú megyéből). Honvéd Ki­lián FSE—Újszász. repülőtér, 13.30. Sándor I. Törökszentmik­lós—Fegyvernek. 15.30. Asztalos. Jászapáti—Tiszaföldvár 15.30 (Heves megyéből). Túrkeve—Ti­szafüred 15.30 (Békés megvébői' Szolnoki Cukorgyár—Jászárok- szállás 11*30. Pató. Jászberénvi Vasas—Rákóczifalva 15.30. Pá- gves 15.30, Kapolcsai. linkás. Kunszentmárton—Kunhe­KEDD Sakk. A XIII. Téli Úttörő Sakk Olimpia országos döntőjének megnyitója. Törökszentmiklós Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola. 18.45. Teke. Felszabadulási emlékver­seny, Szolnok, MÁV-tekecsar- nok. 8. Tollaslabda. Nemzeközi Fel- szabadulási emlékverseny. Szol­nok, Kilián György repülőtér, 9 SZERDA Labdarúgás. Előkészületi mér­kőzés: Szolnoki Cukorgyár­Szarvas. cukorgyári-pálya. 15.30. Á labdarúgó NB II és NB III eredményei Idegenben győzött az MTE Szolnoki MTE—BKV Élőié 2:1 (1:1) Budapest. Knopp utca, 1000 n. SZMTE: Szendrej — Kán­tor, Sebők, Simon, Zielbauer. Porhanda, Lódi, Kolláth, Szathmári, Dákay, Melis. Ed­ző: Friedmanszky Zoltán. Jód előkészített pályán kez­dődött a mérkőzés. Az ötödik percben Kis egy összecsapás után megsérült és elhagyta a pályát. Az MTE enyhe me­zőnyfölénybe került, és " 7. percben Dákay lövését védte Gőgös. A 15. percben Udva- rev lövése Simonról levágó­dott és meglepetésre a já­tékvezető 11-est ítélt. A bün­tetőt Udvarev értékesítette, 0:1. A 32. percben szabadrú­gáshoz jutott az MTE, az ol­dalvonal mellől Lódi nyeste be a labdát és a berobbanó Szatmári a hálóba csúsztatta. Az ötvenedik percben Dá­kay—Lódj összjáték után Dákay visszakapta a labdát, de nagy helyzetben a jobb kapufa mellé lőtte, öt perc múlva Stockbauer beadását Fűzi a kapu előtt nagy hely­zetben nem találta el. Egy perc múlva az MTE megsze­rezte a győztes gólt: Szatmá­ri adott a kapu elé, és Me­lis a jobb sarokba vágta a labdát. 2:1. A 63. percben Udvarev szögletét Gubán a kapu fölé fejelte, majd a 72. percben uevancsak Gubán a felső kapufát találta el. Két perc múlva Kolláth hagyott ki óriási helyzetet, 10 mé­terről Gőgös lábát találta el. A jobb játékot nyújtó Szol­noki MTE megérdemelt győ­zelemmel vonult le. Szolnoki MÁV—Salgótarjáni Síküveg 6:1 (2:0) Szolnok, MÁV-pálya, 800 n., v.: Koroknál. SZ. MÁV: Donka (Boros)—Szántai, Ju­hász, Tóth Gy., Debreczeni —Szabó Z., Nagy A., Papp, Szabó I., Menyhárt, Nász. Edző: Sztancsek János. Sal­gótarján: Smida (Surányi)— Kasza, Kaszanyi, Radics, Fehérvári, Gulyka, Bábel, Boros, Szabó. Angyal (Kri- vanek I.), Ócskái. Edző: Ver­tig József. Már az első per­cek nyomasztó hazai fö­lényt hoztak, de csak a 25. percben indult meg a gól­gyártás. Debreczeni saját tér­feléről indulva becselezte magát a tizenhatoson belül­re, majd Nagy Antalhoz to­vábbított. A kíözépályás csúsztatott fejese ismét Deb­reczeni elé került, aki 5 mé­terről nem hibázott, 1:0. A 35. percben növelték előnyü­ket a kék-fehérek. Formás támadás végén Menyhárt kényszerítő átadását Nagy A. lőtte a jobb alsó sarokba, a későn vetődő kapus alatt 2:0. A második félidő MÁV* góllal kezdődött. Szabó Zol­tán ívelt középre a felfu­tó Menyhárt elé, s a csatár egy csel után védhetetlenül lőtt a bal sarokba, 3:0. öt perccel később Nász bal ol­dalról emelt középre, s Menyhárt 17 méterről a jobb fel6ő sarokba bombá­zott, 4:0. A 77. -percben Sza­bó I. a tétovázó Surányi mellett helyezett a hálóba, 5:0. A 82. percben szépítet­tek a vendégek. A 16-oson belülről megítélt közvetett szabadrúgás után Boros kö­zelről gurított a jobb sa­rokba, 5:1. Két perccel ké­sőbb Papp futott fel a bal szélen az alapvonalról kö­zépre adott, Szabó I. elé, s a csaitár fordulásból állította be a végeredményt. A rend­kívül fegyelmezetten és vé­gig fölényben játszó szolno­kiak ilyen arányban is meg­érdemelten szerezték meg első tavaszi győzelmüket. Jó: Debreczeni,. Menyhárt. Szabó Z., Papp, ill. Radics. Nagy L. a hálóba gúrított. 1:0. Ezután a Lehel is több­ször veszélyzetetett. a 33. percben Postás szöglete után a gólvonalon pattogott a lab­da, de a játékvezető nem ■'félt gólt. Szünet után Bá­lint dr. labdája a gólvona­lon végiggurulva hagyta el a játékteret. Húsz perc eltel­tével feljött a Lehel, Kátai 20 méteres kapáslövése, majd Orsós bombája foglalkoztat­ta a hazai kapust. A 83. perc­ben eldőlt a mérkőzés sor­sa: a bizonytalankodó jász­berényi védők mellett Bun­da tíz méterről a balsarok­ba lőtt. 2:0. Egy perc múl­va Török fordult le F" ról, és beállította a végered­ményt. 3:0. Jó: Lancsa, Ko­vács, Antal, Kelemen, ill. Kátai. Postás, Lukácsi. Mezőtúri Honvéd—Kisvárdai SE 2:1 Hivatalos TOTÓ eredmények Portré — vízcseppekből 1. Fűző—BVSC 2 :2 X 2. Budafok—Eger 2: :1 1 3. Bcs. TASK—Debrecen 1: :3 2 4. Volán—Vasas Izzó l: :0 1 5. Komló—Kazincbarcika 0: :1 2 6. BKV Előre—SZMTE l: :2 2 7. Cegléd—Perbál 3: :1 1 8. Láng Vasas—Bp. Spart. 1 :2 2 9. Pénzügyőr—B.-gyarmat 0 :0 X 10. Ikarus—Erzs. SMTK 1 :0 1 11. Juventus—Torino 0 :0 X 12. Perugia—Milan 0: :1 2 13. Pescara—Genoa 0 :0 X +1 14. Bp. Építők—22. Volán 0 :0 X Beszélgetés Hasznos István olimpiai bajnokkal Tulajdonképpen kivel is beszélgessünk: az olimpiai bajnokkal, aki 1952-ben tag­ja volt az aranyérmes ví­zilabda-válogatottunknak? Az edzővel, akinek sokan Szol­nok vízilabda sportjának megmentését tulajdonítják? Az uszodavezetővel, aki any- nyira hozzátartozik a Dam- janichhoz, mint a meden­cék vize? A gyermekeket gügyögve úszni tanító ro­busztus óriással? A sport­emberrel, aki félelmetes memóriájában „bekódolva” őrzi Szolnok „vizes” sport­jának történelmét? Beszélgessünk Hasznos Ist­vánnal. — Mikor kezdődött a spor­tolói pályafutása? — Kilencéves voltam, ami­kor lementem Feri bátyám­mal a MÁV uszodába. Bük- kösi, Szarvas. Boros Ottó voltak a játszótársak a víz­ben, és már a második vi­lágháború előtt együtt al­kottunk egy kölyökcsapatot. Én jó úszónak számítottam. Bár edzőm nem volt, saját magam belátása szerint rót­tam a hosszakat. Így is 1943-ban Palicson két vidék­bajnokságot nyertem, 400-on és 1500-on. Anyám özvegyi nyugdíjából csak a bátyám továbbtanulására futotta: ő jogra iratkozott, én pedig a kereskedelmi érettségimmel a Futuránál kaptam állást, közben a BEAC-ban vízilab­dáztam. Kovács Dezső, Í?sík Ferenc, Lengyel Árpád — valamennyien Európa-hírű úszók, vízilabdázók — vol­tak az együttes tagjai. — Mikor tért vissza Szol­nokra? — A felszabadulás után. A Szolnoki MÁV uszodájá­nak egyik sarkát bombata­lálat érte, meglehetősen si­ralmas állapotban volt. Mi, fiaitalok kitakarítottuk a me­dencéből a félméteres isza­pot, és a mélyvízben úszkál­ni kezdtünk. Sokan segítet­tek a helyreállításban, így 1945 júniusában az újjáépí­tett uszodát fel is avattuk. Még a felszabadulás évében elkezdődtek a versenyek. A háború utáni első magyar bajnokságra egy marhavagon sarkában utaztunk. A vonat reggel 6-kor indult Szolnok­ról, és délután 4-kor érke­zett a Nyugatiba. Futva lo­holtunk az uszodába, csak annyi időm volt, hogy a hű­vös vízben a lépcsőről meg­mártózzam, és máris rajt­kőre szólítottak. Második lettem 1500-on.' Az éjszakát a Népligetben egy árkád alatt szalmazsákon a sza­badban töltöttük, aztán a második napon 400-on sze­reztem ezüstérmet. Télen nem volt lehetősé­günk edzésre, de a MÁV eb­ben is segített. Marhavago­nokba padokat raktak, és a hét végén a sportolók „sza­lonkocsija” elindult Buda­pestre. Fél nap alatt felér­tünk, megfürödtünk, az éj­szakát a kocsiban töltöttük, másnap ismét úszkáltunk, és Hódmezővásárhely—Lehel SC 3;0 (1:0) Hódmezővásárhely, 4000 n. V.: Eöry. Hódmezővásárhely: Kelemen — Nagy F., Lancsa, Patócs, Sisa, dr. Bálint, Ko­vács, Török, Bunda, Antal, Nagy L. Edző: Mészáros Im­re. Lehel SC: László — Kar- kusz. Sárközi (Orsós), Kátai, Postás, Hajdú, Sánta, Lu­kácsi, Lakatos, Kirchen Bacher. Edző: Bukhár László. A hazai csapat lendületes támadásai az első tíz perc­ben nyolc szögletet eredmé­nyeztek. A 19. percben egy ártatlannak tűnő összecsa­pás után Sárközi válltörést szenvedett. A 25. percben' Országos döntő Törökszentmiklóson Tö'rö'kszentmi'klóson ked­den este felharsan a kürtszó, kigyullad az olimpiai láng, és kezdődik az ország 132 legjobb úttörő és kisdobos sakkozójának csaknem egy héten át tartó versenye. A városban már hosszú idő óta nagy előkészületek folytak, hogy méltó környe­zetben és gazdag program­mal fogadják a sakkozókat. Az ünnepélyes megnyitót a Székács Elemér Mezőgazda- sági Szakiközépiskola udva­rán (rossz idő esetén a tor­nateremben) tartják, más­nap, szerdán, a művelődési központ pódiumtermében az első és második fordulóval kezdetét veszi a verseny. Csütörtökön a 3—4. fordulót, pénteken az ötödiket rende­sük, és befejezik a függő­játszmákat. Szombaton lesz a 6—7., vasárnap a 8—9., hét­főn pedig az utolsó, a 10. forduló. A mérkőzések na­ponta 8 és 14 órakor kezdőd­nek. Az ünnepélyes ered­ményhirdetést hétfőn este fél hétkor tartják a mező- gazdasági szakközépiskolá­ban. Megyénkből az úttörő lányoknál Kosaras Ágnes és Tassy Csilla, a kisdobosok­nál Felsőbényi Andrea, úttö­rő fiúknál Török Imre és Mészáros Gyula, kisdobosok­nál Kasnya Csaba indul. Tö­rökszentmiklós a rendező vá­ros jogán külön csapatot in­díthat. A lányoknál Kada Éva, Tóth Mariann és Buczkő Júlia, a fiúknál Turóczi Já­nos, Kaszanyi Kálmán es Kucsera György képviseli a város színeit. vasárnap este itthon vol­tunk. A vonat kilökött ben­nünket a MÁV-pályáig, és onnan toltuk be a kocsit ' a műhelybe. Ennek a fel­készülésnek köszönhetem, hogy 1946-ban 100 pillangón nyertem országos bajnok­ságot. Ebben az esztendőben történt az is, hogy miután nem tudták rendszeresen cserélni a MÁV-uszoda vi­zét, valamennyien megrühe- seditünk, az uszodát be is zárták. A továbbiakban a Holt-Tiszára jártunk edzeni, ahol villany karótól villany­karóig mértük a távolságot. — Mi volt az oka, hogy a szép eredményei ellenére sem tudott részt venni sem az Európa-bajnokságon, sem az 1948-as londoni olimpián? — Az 1947/48-as eszten­dőket a fővárosban töltöt­tem, ám túlzottan szerencsés valóban nem voltam. Man­dulaműtét után tüdőgyulla­dást kaptam, ezzel „elúszott” a montecarloi Európa-baj- nokság, sőt az olimpia is. Részt vettem viszont 1948- ban Albániában a Balkán olimpián. — Mi fogadta Szolnokon, amikor két év után vissza­tért? — A Damjanich uszoda 1948 őszén készült el, ekkor jöttem haza. Semmi „kom­fort” nem volt, de volt a nagymedencében 22 fokos víz, ahol naphosszat elját­szadoztunk. Az uszoda ünne­pélyes megnyitóját 1949. március 5-re, a szolnoki csa­ta 100 éves évfordulójára tervezték, ám egy felhősza­kadás elmosta a ceremóniát, a fővárosi csapatok! is le­mondták a részvételt. A vízilabdacsapatunk — Szolnoki MTE néven — az OB Il-'ben indult, majd az osztólyozóra feljutottunk Bu­dapestre. A Lukács uszoda pihenőjében aludtunk, ahon­nan reggel 5-kor kitessékel­tek bennünket, mert érke­zett a közönség. A csapat 1950-ben így is az OB I-be jutott. A Dózsa november­ben vette át a szakosztályt, de innen a szolnoki vízilab­dasport történelmének irodal­ma van: hat magyar bajnok­ságot nyertünk, 1954, 1957, 1958, 1959, 1961 és 1964-ben. Az utolsó bajnokságot már nélkülem nyerte a csapat. — Közben azonban részt vett az olimpián 1952-ben Helsinkiben. — Második centernek vit­tek ki, a szigorú szabályok miatt csere nem volt, az a hét ember játszotta végig a mérkőzést, amelyik elkezd­te. Én Mexikó és az NSZK ellen, valamint az edzőmér­kőzéseken jutottam szóhoz. — Mikortól számolja edzői tevékenységét? — Mint válogatott keret­tag 1950-ben oktatói minő­sítést kaptam. Ezt 1953-ban Tatán megerősítettem, sőt 1956-ban a TF-en végleg „be­biztosítottam”. -Kezdetben úszással és vízilabdával egy­szerre foglalkoztam, aztán szinte a semmiből összeállt egy remek serdülőegyüttes: Cservény ák, Vezsenyi, Ne­mes, Borzi indult ebből a gárdából, közben az ifjúsá­giaknál Boros Ottó fedezte fel egyre-másra a tehetsé­geket. Jól ment az úszás is, alig volt olyan ifi-bajnokság, hogy szolnoki versenyző ne került volna a döntőbe. — Közeledjünk a mához: mikor lett első otthona — mert ön ezt állítja — a Damjanich uszoda? — Több mint tíz éve, hogy a Víz- és Csatornaművek dolgozójaként az uszoda ve­zetője lettem. Szabadságon utoljára 1960-ban voltam, amikor a téglagyárnál dol­goztam. A főnököm kiírt szabadságra, elmentem az uszodába, az egyik munka­társam meglátott és máris rohant panaszra: munkaidő­ben — legalábbis ő úgy gondolta — Hasznos fürdő­zik! Azóta nem vettem ki a szabadságomat. Szeptember­ben mehetnék pihenni, de akkor van a fedett felújítá­sa, így inkább maradok. Többször küldött volna a ví­zilabda-szövetség, de az egye­sület is külföldi útra, én azonban nem mozdulok ki a Damjanichból. — Honnan ez a szinte dü­hödt megszállottság? — Emlékszem, egy időben bizonyos víztakarékossági okokból olykor három hó­napig sem engedték le a vi­zet a medencékből... Mi, sportolók szemgyulladást, fülgyulladást kaptunk, or­voshoz nem mentünk, ka­millával saját magunkat ke­zeltük. Akkor határoztam el, hogy ha egyszer lehető­ség adódik, mindent elkö­vetek, hogy ideális körül­mények között tréninge2lhes- senek a fiatalok. Ha abban az időén méltatlankodtunk — mert méltatlankodtunk! — akkor most kutya köte­lességem megmutatni, hogy másként is lehet. Festek, fü­vesítek, olykor segédmun­kát is végzek, de hát ne­kem ez az életformám, ami­ben semmi különös nincs. Reggel 6—7 órakor már itt vagyok az uszodában, és es­te záráskor még itt talál­nak. Egyetlen szórakozásom van; reggel a Tisza-parton meigsétáltatom a kutyámat. A feleségemmel néhány év­vel ezelőtt nagypbb sétát tettünk Szolnokon, és meg­lepődve állapítottam meg, hogy felépült a Bálvány ut­cai lakótelep, de ugyanígy fedeztem fel a Zagyva-par­ton épült házakat is. — Sokan összeférhetetlen, „tüskés” embernek tartják. — Vannak, akik nem tud­ják becsülni a pázsitot, nem értik meg, hogy ma már a Damjanichban évente 120 ezer ember is megfordul, nem lehet tehát a nagy zsú­foltságban focizni, lábteni­szezni. Ezekkel tehát össze kell veszni. Elég néhány konfliktus, hogy valakire rá­süssék: összeférhetetlen. Pe­dig én csak azt őrzöm, amit sok-sok munkával magunk hoztunk létre, a fürdőzők- nek. Ha elnézem, hogy ki­törik a fákat, beverik az ab­lakokat, akkor semmi baj nem lenne. — Jelenleg milyen gon­dokkal küzd az uszoda, amelynek nagymedencéje fö­lé sátor került, és ezzel for­galma tovább nőtt? — Kevés az alkalmazottak fizetése: én csak 8 forintos órabért tudok ígérni a dol­gozóimnak, ezért magasan képzett szakembert nem ka­pok. Nem hagyhatom te­hát itt a medence környé­két. Engem így kell elfogad­ni — olyan tartozékaként az uszodának, mint a meden­cét, vagy a vizet, amelynek tisztaságára egyre kevesebb a panasz. Valóban így van: aligha­nem meglepődne a Damja­nich közönsége, ha száraz medence fogadná. De leg­alább ilyen nagy lenne a fürdőzők csodálkozása, ha úgy mennének körbe a strand területén, hogy közben nem találkoznának Hasznos Ist­vánnal. Palágyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom