Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 3. Az együttérző Az egész szombat reggel kezdődött. Tizenkettőkor ideges lettem, kettőkor úgy éreztem, hogy megőrülök, négykor már a falra szerettem volna mászni, végül hatkor elhatároztam magam. Fél óra múlva a rendelőintézet fogászatán kötöttem ki, sálba bu- gyolált arccal. A váróban öt szenvedő ember ült: egy lehajtott fejű fiatalember, egy középkorú férfi, aki mohamedán paphoz hasonlóan kétrét görnyedve hajbókolt, egy szomorú szemű fiatal lány, egy bizonytalan korú hölgy és végül egy töpörödött kis öreg ember. Leültem, vártam a soromra, s ekkor minden bevezetés nélkül átült hozzám a töpö- rödöttí kis öreg. Együttérző hangon szólt: — Melyik? — A bal alsó záp ... — Csak egy? Drága barátom ez csak magának tűn'k úgy, hogy csak egy. Lefogadom: minimum öt! Nem ellenkeztem. De aztán beláttam, hogy az öregnek igaza van. Valóban úgy éreztem, hogy minden fogam fáj. Az öreg felvillanyozódva folytatta: — Szerintem magának nincs is olyan nagy baja. Ellenben a velünk szemben ülő fiatalembernek már régen rossz. Csonkolás nélkül nem ússza meg. A hölgynek és a hajlongós férfinak egyszerűen kirántják a fogát, a kis csitri tömést kap. — A kisöreg valósággal felborzolta az idegeimet. Dühösen rászóltam: — És magának melyik fáj? Az öreg szája széles mosolyra nyúlt, a szeme valósággal felragyogott: — Nekem? Nekem egyik sem. — Hogy-hogy nem?! — Fogatlan vagyok — nevetett jóízűen az öreg. — Nézze... — Jó ég! Dehát mi az ördögnek van itt? — Én? Hát egyszerűen azért. hogy örüljek, amiért a fogaim már nem háborgatnak. (Fordította: Baraté Rózába) Aforizmák Akinek pénze van, autót vesz magának. Akinek nincs, az másképp hal meg. (Femandel) Az átöröklés az a dolog, amiben akkor hiszünk, ha intelligens gyerekeink vannak. (Chaplin) ár egy ideje vészt- jósló jelek mutatják a Nagylány változásait. Tavaly még nem létezett kezdemények dudorítják a blúzát, és azzal az ábrándos „Aliz Csodaországban” képével halálra dühösít, valahányszor ránézek: hogy mert így a fejemre nőni? — Hozd ide a vödröt! — mondom, mire ő ábrándosán nyúl a partvisért. — A vödröt! — ordítom. — Azért nem kell így kiabálni — motyogja sértődötten, miközben szívalakú arcára kiül a világfájdalom. — Szerelmes — közli a Középső, ártalmatliannak látszó fiúgyermekem, fel sem pillantva százhúsz kisautója mellől. — Igen ? kérdezem közömbösen — és hogy hívják? — Az anyai kíváncsiság sugallta többi kérdést diplomatikusan elhallgatom. — Péternek — suttogja a Nagylány révetegen —, valódi farmerje van és jeans inge. Egy percre elszorul a szívem : ott ül legidősebb gyermekem elomoiva, végeláthatatlan lábakkal, a maga ostoba tizenhárom évével, valódi felnőtt-bánattal az arcán. — Szentséges ég, ez valóban szerelmes! — villan át az agyamon, miközben sebesen arra próbálok gondolni, milyen is voltam én, a magam első szerelme idején, és máris újraérzem a kamaszbánait torokszorítását, akkori felszeg magányomat ... Hátrafordulok, a Nagylány elmélyülten tologatja öccse autóit, arcán a majdnem elillant gyerekkor visszfénye. — Eszel valamit? — kérdezem gyengéden, egy meggyötört anya mosolyával, de a Megperzselt Leányzó megrázza a fejét. — Inkább kimennék a A Megperzselt Leányzó térre — és néz rám, talán utoljára, a régi kisbaba szemekkel. — Menj — sóhajtom. Már tudom, aligha védhe- tem meg attól, hogy végérvényesen felnőtté váljon. A Középső rosszallóan rámnéz, miközben nővére kisurran az ajtón. — Esik az eső — mondja drámaian. Húga és nővére között fiam szigorúan ragaszkodik férfiúi fölényés- ségéhez. — Mondhattad volna előbb is — szólok, és futok Id a lányom után. Kint vigasztalanul esik, a kapu alatt ott áll a Nagylány barátnői között, akik mind egyszerre beszélnek, és valamennyien csíkos zoknit viselnek, velük szemben hanyag testtartásban ifjak támasztják a vizes falat. Egyikükön valódi farmernadrág. — Gyertek be — mondom lemondóan. Ügy viharzanak utánam, mint kotlós után a kiscsi- bék. — Klassz tetszik lenni — csicsergi Andrea, az egyik barátnő. Zord Atya megkövültén áll az előszobában, karján a Kicsi, mellette az elképedt Középső. A Nagylány betereli vendégeit a szobájába, az ajtóból visszanéz, mintha hálát látnék csillogni a szemében. A becsukódó ajtó látványa felingerli a Középsőt: — Benézek a kulcslyukon! — ordítja nővére után. Zord és Gyanútlan Atya még mindig tétován áll, szemeit a zárt ajtóra meresztve. — Gyere már — mondom vidáman — nemsokára nagypapa leszel. Nem úgy néz rám, mintha értené, mi történik most körülötte. — Mit fognák ezek itt művelni? — kérdezi, és idegesen fülel a kisszoba felé. Tudom, mi jár a fejében. M agam is aggódom, de ezt most a világért sem ismerem el. — Nem kell mindjárt rosszra gondolni — felelem könnyedén, — és különben is, az én lányom ... — Igen? — mondja rosszmájúin, szerencsére a folytatás most az egyszer elmarad. A Középső közénk áll, ránkmereszti meghatóan kék szemét, hangjában megértés bújkál: — Mit izgultok, gyilkost játszanak. Most néztem be a kulcslyukon. Bogárdi Márta Tavaszi idill hallottuk — Furcsa ez az élet. Tegnap egy csinos nővel láttalak karonfogva az utcán, ma pedig itt fekszel gipszágyban. — Tudod, a feleségem is látott! Kérdés: Miért van energiahiány? Felelet: Azért, mert nem elég dinoszaurusz pusztult el ahhoz, hogy a testükből származó olaj kitartson 2040-ig. Kérdés: Miért nem csináljuk azt, hogy több dinoszauruszt öldösünk le, betemetjük őket, hogy aztán elrothadva olaj váljék belőlük? Felelet: Azért mert a környezetvédők nem engednék leölni a dinoszauruszokat. Ez védett faj. Kérdés: No, és a falevelek és egyéb növényzet? Miért nem temetjük azt a földbe, hogy több olajunk legyen? Felelet: Azért, mert egy- milliárd év kell hozzá, hogy a növényzet megrothadjon és olaj váljék belőle. A legtöbb ember nem akar olyan soká várni. Kérdés: Mi történt azzal az olajjal, amelyet Alaszkából kellett volna kapnunk, és amely függetlenített volna bennünket a Közel-Kelettől? Felelet: Azt az olajat Japánba szállítják, mi pedig azt az olajmennyiséget kapjuk meg, amelyet egyébként Japán kapott volna a Közel- Keletről? Kérdés: Nem hoz ez minket még inkább függő helyzetbe a Közel-Kelettel? Felelet: Nincs kommentár. Kérdés: Mit óhajt tenni Carter elnök az energiaválság megoldására? Felelet: Erkölcsi háborút akar vívni ellene. Kérdés: Hogyan vívják az erkölcsi háborút? Felelet: Ügy, hogy megadóztatják a benzinfelhasználókat. Az elnök gallononként öt centtel emeli a benzin árát, míg csak az emberek meg nem unják, és kevesebbet nem használnak belőle. Kérdés: Nem lesz ez nagy teher azoknak, akik munkába menet használják az autójukat? Felelet: Azok visszatérítést kapnak, feltéve, hogy nincs benzinszlopáló óriásautójuk. Kérdés: Hogyan kaphatom meg a nekem járó visszatérítést? Felelet: Először is kitölti az Adóhivatal 19876-os Energia Kérdőívét, feltünteti a nevét, címét, társadalombiztosítási törzsszámát, és az eltartott családtagok számát, ahogy ez a c) paragrafusban szerepel. Ezután adja össze a kocsi súlyát az elfogyasztott benzin súlyával, és az összeget ossza el a kocsiban található hengerek számával. Ezt szorozza meg a havi jövedelmével, de előbb vonja le belőle a városi- és állami adókat, ahogy ez a javított Energia Kérdőív 8. oldalán látható. Ezt az utolsó számot végül is vezesse be a 3. oldalra, a 6. B. sorba, és vonja le belőle születésének dátumát a 6.C sorban. Ha a kitöltött kérdőívet április 15-ig benyújtotta, akkor az Energia- törvény értelmében vagy 50 dollár visszatérítést kap, vagy 200 dollár pénzbüntetést, de az utóbbi ellen természetesen fellebbezéssel lehet élni. Kérdés: Vajon hasznot húznak az olajtársaságok az elnök tervéből? Felelet: Csak olyan mértékben, hogy annyit kapnak majd az olajukért, amennyit jelenleg az OPEC nemzeteknek fizetünk. \ Kérdés: Felmegy tehát az olaj ára? Felelet: Felkél a nap reggelenként? Kérdés: Mi az a benzinszlopáló óriásautó? Felelet: Benzinszlopáló autó minden olyan jármű, amely többet fogyaszt, mint az ön jelenlegi kocsija. Kérdés: A Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy ezentúl szabad elnáspángolni a gyereket az iskolában. Vajon Carter elnök úgy tervezi, hogy elnáspángolja a benzin- szlopálók tulajdonosait? Felelet: Egyelőre nem. De az Energiaügyi Minisztériumnak van egy tartalék terve arra az esetre, ha a kis autók vásárlása nem folyik a kellő ütemben. Ekkor fel fognak állítani egy országos náspán- goló hivatalt, és aki nagy autót vesz, annak előzőleg húszat jól ráhúznak a fenekére. Kérdés: Vannak emberek, akik szeretik1, ha megverik őket, s akik talán épp ezért fognak nagy autót venni. Velük mi a teendő? Felelet: Ezeknek a nevét, beletáplálják egy komputerbe, és ha a kormány rájön, hogy kifejezetten ebből a célból vették a nagy kocsit, akkor megtagadják tőlük ezt a kiváltságot, és helyette náspángolási adót fognak fizetni. (Zilahi Judit fordítása) Art Buchwald: Energiaügyi kiskáté
