Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 30. : t2$f\K2íno ABSZOLÜT SZENNYEZETT VÍZ Együtt vagy külön Ti a férjeddel együtt töfeitek a szabadságotokat, vagy külön?- Eleinte együtt töltöttük, de két évvel ezelőtt már külön utaztunk el.- És hogy éreztétek magatokat?- Hát azt még nem tudom, hogy a férjem hogy érezte magát, mert még nem jött vissza) Aforizmák Nagyon alkalmas a dicséretre. őt ugyanis dicsérhetjük anélkül, hogy csatlakoznunk kellene bármilyen klikkhez, de ugyanakkor attól sem kell tartanunk, hogy bármilyen klikk kegyeiből kiesnénk. * * * Egyes fiatal kritikusak kisajátítják maguknak a régi irodalmi vitákat és azokat olyan elkeseredten folytatják tovább, mintha saját vitáik lennének. * * * Hitvallását profanizálás- nak álcázta. * * * A sebészet új sikere: rendkívüli műtét! X-et, a főnök jobbkezét annak távozásakor leválasztották a törzsről és most mint a helyettes jobbkeze működik tovább. Arra törekedj:, hogy egy felfedezetlen világ közepe legyél! * • * Írva van, hogy bocsássunk meg ellenségeinknek. Az viszont sehol nincs megírva, hogy barátainknak is megbocsássunk. (Cosimodo Medici) Ne azt vegyétek, ami hasznos, hanem azt, ami szükséges. (Katón) * * * Ha az égből datolyák potyognak, nyisd ki a szád. (Keleti közmondás) * * * Az agyvelő valahogy egy összegyűrt papírlapra emlékeztet! * * * Hány Rómeó és Júlia átkozta sorsát azért, mert egyesülésüknek semmi nem állt útjában! • * « Nem igaz, hogy a halak némák. Miért zúg akkor úgy a tenger? egy labdarúgóval Tage Danielsson: Interjú A sporttudósító kérdése: Nos, mit mondhat erről a mérkőzésről? Hogyan történhetett, hogy ilyen alaposan eldöngették a válogatott csapatunkat? A labdarúgó válasza: — Hát... tudja, először meg kell állapítani, hogy nagyon gyatra volt a szállodai elhelyezésünk. A matracok túlságosan puhák voltak, meg a csend is valahogy gyanús. Azután itt a közönség — bízvást mondhatjuk — nem olyan, mint a miénk; azt pedig megérti, mennyire ingerli az embert, ha egy sereg olyan szót kiáltanak oda neki, amiről fogalma sincs! Ráadásul a futballcipőm kissé szorított, különösen a bal, a bal lábam pedig éppen az erősebb. Úgyhogy, ha a bal futballcipőm egy kicsit bővebb lett volna, bezzeg megmutattam volna nekik! Különben még az sem biztos, végeredményben valóban veszítettünk-e, mert legalább négy gól azok közül, amelyeket beszedtünk, rendkívül kétesnek látszott arról a helyről, ahol én álltam. Azazhogy futottam — akarom mondani. Mellesleg szólva már több ízben felhívtam vezetőségünk figyelmét arra, hogy ilyen időben semmiképp sem szabad karfiolt adni nekünk reggelire. Otthon az ilyesmi még megjárja, de külföldön a karfiol végképp megengedhetetlen. Azután úgy vettem észre, hogy a stadion füve kissé mifelénk hajlott, ilyen körülmények között pedig — világos — a támadó játék sokkal nehezebb. Meg aztán — ki látott ilyet! — a szünetben idetelefonállt -a fedezetünk felesége, és közölte, hogy a gyerekkel együtt látta a tévében, hogy a férjecskéjé- nek állítólag kicsúszott a futballtrikója a sportnadrágjából, márpedig az ilyen rendetlenség a gyerekek számára rossz példa. Szegény fiú természetesen szörnyen ideges lett, és a fedezetsorunk úgyszólván elveszítette a gerincét. — És a csatasor? — A csatársor? Tudja, itt a stadion nem úgy fekszik, mint otthon, s ezért a csatáraink elveszítették az irányzékot, és nem tudták megállapítani, hol az ellenfél kapuja. Mindennek betetőzéséül az időjárás is többnyire jó volt. Ez természetesen az ellenfél kezére játszott, hiszen mi sűrű ködben játszunk a legjobban, amikor még a labdát sem látni. Meg aztán tizenegyen voltunk a csapatban, nekünk pedig ez szerencsétlen szám. Tegye hozzá' ehhez még azt, hogy a divat követelményei miatt megnövesztettük a hajunkat, és éppen a döntő pillanatokban hajtincseink a szemünkbe csüngtek — és akkor megérti, miért veszítettünk, bár sokkal jobbak voltunk az ellenfélnél! (Fordította: Gellért György) Orvosnál Doktor úri Segítsen, mióta megnősültem, egyre kisebbnek érzem magam Barátnők Az egyik barátnő:- Ákos csodálatos! Amikor megcsókol, mindig azt mondja:- „Olyan a szád, mint két koráll”. A másik barátnő:- Ó, igen, ez Ákos! *- Jaj, kedvesem, a fiad teljesen az apja!- Na, ugye! És mégis mindenki azt, mondja, hogy a férjemre hasonlít! * cr —•- A te férjed is tesz esténként egészségügyi sétát?- Nem. Az enyém otthon iszik. Egy forint az egy forint „Ö, minő gyönyörűség lelkűnknek a bliccelés!” — kiáltott föl egykor a napkeleti bölcs. „A bliccelés világjelenség” — állapította meg Samuel Weltkopf, az Amerikában élő német közgazdász. „Bliccelés tekintetében elértük, sőt bizonyos területeken túlszárnyaltuk a világ- színvonalat” — közölte a Központi Statisztikai Hivatal a Keleti Károly utcából. Jól értesült körök tudni vélik, hogy a fent említett „bizonyos területek” a telefonbliccelésre vonatkoznak, annak is a legveszélytelenebb fajtájára. Lássuk a a példát! Borkő Bélát fölhívja a felesége a hivatalból, és közli vele, hogy munkaidő után a varrónőjéhez megy. Amikor ott végzett, hazatelefonál, s akikor Béla induljon el érte a kocsival, mert föl kell menniük a mamához. Tekintve azonban, hogy a varrónőnél nincs telefon, majd a fülkéből „csenget haza”. Borkő azonban ne vegye föl a kagylót, hanem hagyja kettőt csöngeni. Ha a csöngés abbamarad, abból tudja, hogy ő hívta. Minden menetrendszerűen történt. Borkőné hazatelefonált egy fülkéből, majd két „kicsöngés” után visszaakasztotta a kagylót, amire a jóhiszemű automata visz- szaköpte a pénzét. Hiába, egy forint az egy forint! Ugyanebben az időben Végzetes Vendel lihegve becsöngetett Kovácsékhoz, és értetlenül bámult az anyukára, aki „szerencsére” még otthon volt, s az ő kedvéért otthon is maradt, sőt szívélyes beszélgetéssel szórakoztatta a fiút, majd végre-va- lahára kiment kávét főzni. Ekkor Vendel megmondta Abigéljének, hogy ilyen „ócska trükkel” őt nem lehet megfogni. Abigél esküdözött, hogy ő nem telefonált. Vendel nem hitte el. Abigél sírt, az anyuka bejött, mosolygott, és mondát A szerelmesek veszekednék. A szerelmesek erre abbahagyták a veszekedést, megitták a kávét, és utána ösz- szevesztek. Máig is haragban vannak. Ugyanez idő alatt Borkőné dühösen járkált a megbeszélt helyen föl és alá. Várta a férjét. Hiába. Egy óra múlva taxiba ült, fölment a mamájához, és kíméletesen értésére adta, hogy még aznap este hazaköltözik. Borkő Béla kitette a lelkét, -és hajnalig esküdözött, hogy ott ült a telefon előtt, de... A felesége nem „vette be” a mesét, mert biztos volt benne, hogy avval a vacak Micókával hetyegett, miközben ő úgy járkált az utcán, mint egy .. . Borkőné ugyan nem költözött haza a mamához, de azóta is fúj, prüszköl, és képtelen megbocsátani a — kivételesen — ártatlan férjének. Én megértem Borkénét, és megértem Vendelt, hiszen ők tudhatják azt, amit a kedves olvasó már rég kitalált. Igen, előfordul, hogy az erűben mellétárcsáz. Remélem, hogy a fenti F»éld,ából megértik a telefonbliccelők, hogy óvatosabban kell tárcsázni. Sólyom László /
