Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 30. Kassák Lajos: Munkásportré Ezt a fejet nem formálta saját képére az Isten ezt a fejet a tegnap emléke és a ma kétségei gyötrik ebben a fejben forradalmak magvai csíráznak erre a fejre régóta lesben áll a hóhér ezeket a kezeket a teremtés eszméje vezérli ezek a kezek balról áldottak és megátkozottak jobbról ezek a kezek lesújtanak és felemelnek egyszerre ezek a kezek bilincsek nyomait viselik ezek a kezek nem kulcsolódnak imára ezek a kezek undorodnak a vértől ezek a lábak nem csúsznak el egy narancshéjon ezek a lábak összekötik nyugatot a kelettel ezek a lábak agyontapossák a sárkány hét fejét ezek a lábak eljutnak arra a tájra melyről a fej álmodik ez a szív zsarnokok fegyvereitől sebzett ez a szív saját parazsából újjászüli önmagát ez a szív az én szívem ikertestvére ez az ember olyan amilyen én vagyok egyazon ég alatt egyazon dalt daloljuk vetésről aratásról. Huh István: Mű Éólia alatt Sárgul a nyár Plasztik-fa Égnemű föld-nemű Mű-mű-mű Minden-mű A munkabakancs Még marhabőr Markó Béla: Vasárnap Most érkeztem a szomszéd délelőttből. Ott már díszítik a nyarat: szilvát kékítenek, gömbölyűnek almát, szalmaszín tücsökszóba göngyölik a törékeny csendet. Terített asztalunkon a megszegetlen gondolat. Megfésüljük esőtől csapzott virágainkat, s indulunk mi is nyarat díszíteni. Zöld szilvát kékre ütögetni. Csanády János: Tavasz A rózsák, amikor kinyíltak, mindjárt kortyolni kezdték a levegőt, mely saját illatuktól volt terhes. Az akácvirág súlyosan csüngött a levelek zöld pénzei között. Az ibolya kéken kérdezgetett, mászkáló hangyák adtak választ az ibolyabokorban. S csupa vidám színét a kertbe keverte az ég. Zsombok Tímár György: A trafó Mohácsi Regős Ferenc illusztrációja A műhely olyan, mint valami titkos szertartásnak a helye. A hegesztőpálcák szürke felkiáltójelek, ahogy lassan, elfogynak, úgy ömlik belőlük a csillagzu- hatag, lehetetlen belenézni, és a földre érve ezerfelé pattog szét, aztán eltűnik, nyomát sem Látni. Akik dolgoznak, fekete színű védőpajzsaik mögött, nyersbőr kötényükben, konyákig érő kesztyűikben, lábszárvédőikben mint a primitív szertartások papjai. És egyszerre, mintha valaki jelt adna, vagy valami megállapodás lenne közöttük, abbamarad minden: a kékes fény, a csillagzuhatag, a földön ezerfelé pattogó szikrák özöne — ilyenkor azt érzi, aki látja, hogy megszakadt a szertartásdobok bonyolult ritmusa; a ritkán pufogó mélyeké, a férfias kiáltá- súaké, az idegesen elaprózott, szinte sikoltó hangúaké, és az egyszerű sípok egyenletes rikoltása is, csend lesz, nagy csend, pedig a műhelyben minden úgy zúg, morog, csattog, mint ezelőtt — akkor, igen csak akkor —, valamennyien, akik dolgoznak, levetik fekete védői»jzsaikat, mintha ősálarcokat tépnének le magukról, izzaditan hajolnak ki mögüle, nem kíváncsian, de a szertartás táncának fáradtságával néztek egymásra, a vasra rakják a pajzsokat, húznak egyet a kábelen, és a fogót bele a pajzsba, aztán a nyersbőr, konyákig érő kesztyűket fejtik le lassú, fáradt mozgással. nyújtóznak, beszélgetnek, rágyújtanak. És ismét, mintha valamelyik közülük jelt adna, vagy valami, mások számára érthetetlen megállapodás lenne közöttük, egyszerre nyúlnak a hegesztőpálcák szürke felkiáltójelei felé. megmarkolják, mielőtt valamit is kezdenének vele, végigmérik1, aztán ha elégedettek vele, a fogóba dugják, megszorítják és arra hajtják, amerre a leg- kézreesőbb, ismét felveszik fekete álarcaikat, megszólalnak a doboki, a mély és ma- gashangúak, az egyszerű sípok, zuhog lefelé a csillagzuhatag, ahogy a földre ér ezerfelé szikrázik, aztán eltűnik, elvész, ahogy a vízben a kő nyoma. Sokáig, nagyon sokáig van így, egészen addig, amíg valaki jelt nem ad, vagy valami megállapodás miatt, ami közöttük megszületett valamikor, talán életüket is rátették, ismét kibuknak ősálarcaik mögül. Akkor kezdődött, amikor a telket megvették. Olyan nap volt az is, mint a többi, kivéve Madarasékét. Megvették, mert muszáj volt valamit csinálni. Semmi sem volt, csak az a nyomorult, kicsiny nyamvadt szoba, ami valaha cselédszoba vagy kamra lehetett, túl magas és a hátsó udvarra nézett. Irén szülei adták, amikor egybekeltek. — A tietek — mondta anyuka —, a ti kis fészketek — és ott álltak az ajtóban, ő már csukta volna be, de nem lehetett tőlük; apukától meg anyukától, vetette volna le a szmokingot, csokornyakkendőt, Irén meg ott, az ágynál mellére szorított kezekkel pihegett a fátyol alatt, könnyezett, boldog mosollyal nézett az ajtó résére, kívül meg anyuka és apuka, akik bizonygatták; hogy ez az ő kicsiny, meleg, puha fészkük. Azóta is mindig benyo- makodnak: anvuka méternyi szögletesre hajtogatott vasalt fehérneművel a karfán, apukia meg P Népszava iával. szemüvegével és idegesítő kérdéseivel, amiket lehetetlen megválaszolni. — Mondd csak. fiam, mit csinál akkor Kína. ha a japánok és esetleg mi is...? — eközben uiiával az ő mellett b'ökdi&Ritie. mintha <5 volna a felelős, és tőle kérné számon Kmát a japánokat fitt tehetett eriijl Trér) 3 c7o]^rónm nrVl/oQ i r*q ■palroi<^_ „ -Pcvtn óvra or-n f pritrulrp minden mozdulatát kísérte, ha nem volt „elvágólag”, félretolta Irént egy kézmozdulattal, megigazította, aztán ismét visszalépett, és hagyta, hogy Irén folytassa. Neki azonban nem volt szabadulása apukától. A bütykös ujjak bökdöeték. — Na, mit csinál akkor? Na mit? — kiáltotta bele az arcába szájszagúan, és neki nem volt más mentsége, mint ami az eszébe juthatott: — Talán Mongólia — mondta segélykérőén, és hogy semmi eredményt el nem érhetett ezzel: — vagy Korea! Apuka megmerevedett, eltávolodott tőle, a szájszag megszűnt, ő ekkor már boldog volt, egy pillanatra tétovázott apuka, de ő nem hagyta: — De csak akkor, ha dél és észak egyesül! Ezzel nyert. Apuka Nép- S2»váját a háta mögé vágta, szemüvegét a homlokára, fel-alá járkált nagyokat horkantva. Irén még mindig a fehérneműket rakosgatta. Emiatt kellett megvenni a telket. Madaras, a szomszéd rögtön átóvakodott, már csak azért is, hogy megtudja: mi a helyzet? légedett volt, mert átcipelte mindkettőjüket, neki az emésztő gödröt mutatta meg: leemelte a hatalmas beton aknafedőt, úgy tartotta, mint egy pajzsot, aztán bíztatta: — Nézzen csak bele, kis-szomszéd- kám. Nyugodtan. Két aknás, pipacsővel. Érti ? Pi-pa-cső- vel! Nyolc éve használom, és megnyugtathatom, hogy mindent beleeresztünki, de itt még nem volt szippantókocsi! Nézte a sötét lyukat, nem látott semmit, csak érzett. Azt nagyon. El akart fordulni, de Madaras ledobta az aknafedőt, megragadta a karját, és egészen közel tuszkolta: — Az a pipacső — mutogatott a mélybe. Ezalatt Irén meg Mada- rasné az előszobában levetették ' cipőiket, és a házat nézték végig. Madarasné szünet nélkül hajtogatta: — Ez a mi kis fészkünk, az a sok munka, ami ebben van... El sem képzelheti, kedveském, de meg is van az örömünk. — A fürdőszobába értek, Irén valami túlfűtött állapotban állt az tóban — saját fürdőszoba — gondolta — saját. Az agyonnikkelezett csapok, vezetékek és a zöldszínű falburkolás kórházi belosztályra emlékeztetett. Irén élvezettel csavargatta a csapokat. A kezét áztatta. — Ezt nézze meg — mondta Madarasné. A vécé öblítőtartályra mutatott. Mozdulatában volt valami so- katsejtető. — Osztrák. A sógorom hozta Bécsből. A sogorom kamionnal jár. Ez takarékos tartály! Csak addig folyik, amíg nyomja a csapot. Próbálja meg. — Irén megnyomta és nézte. Ha elengedte, akkor elá Az ülőkében egyenletes fod- rozással csobogott a víz. — Nem olyan, mint a magyar tartály — mondta Madarasné —, azt meghúzza, aztán ami benne van, kifelé. Csak úgy ziuhog. A férfiak is bejöttek, levetették a cipőjüket, Madarasné sopánkodott: —Ugyan minek, ó, ugyan. Ismét végigjártak mindent, aztán pálinkát ittak, amit Madaras főzött. . A telket először bekerítette. A trafót kölcsönkérte, Madaras szívesen adott áramot. A havi villanyszámlát ő fizette. Madaras ott állt mellette, segített, amikor hegesztette a kerítést. — Ügyes — mondta —, kár, hogy a trafó nem a magáé. — Megkaphatom akármikor. — Akkor ez az üzlet. — Milyen üzlet? —• Tudja, hogy mennyi munka van errefelé? — Van? — Ha én mondom. Tartsa itt ezt a trafót, a többit bízza rám. Hamar megkeresi az árát. Ezen gondolkodott egész este, miután apuka kivitte a szemüvegével együtt a Népszaváját, anyuka meg befejezte Irénnel a vasalt- ruharakást. Talán nem jönnek be mostmár. gondolta, de bejöttek, mind a ketten. Másnap a műhelybe menet úgy érezte magát, mintha most járna itt először. A szürke hegesztőpálcák felkiáltójelei kékes fényben, a többiek abban a nevetséges fekete álarcban, nyersbőr kötényeikben, kesztyűikben, lábszárvédőikben; furcsa marionettfiigurák, úgy rángatják őket, ahogy akarják. Hiába zuhogott a föld felé a csillagok folyama, őt már nem tévesztette meg. Tudta, nagyon tudta, hogy így van. Volt benne valami kárörvendéssei teli szánalom. Ezután érezte csak, ahogy végignézett rajtuk nap mint nap, hogy elkülönül tőlük. A trafót hamar*megvette, sokkal jobbat és nagyobb teljesítményűt, mint amit kölcsönkért és eddig használt. Bevezettette a villanyt is a fészerszerű műhelyhez. Madaras mindent intézett. Munkát hajtott fel, anyagot szerzett. Hat hónap alatt többet hozott össze, mint a műhelyben négv év alatt, pedig Madarast fizette. Az alap kiásására sem volt gondia. Azt is Madaras intézte. Háromezerért egy markoló — a tanácsnak végzett tereprendezést a szomszédban — egy délelőtt kitermelte az egészet. Elégedett volt, ahogy szemlélte a kiásott gödröt, azt gondolta: neki mostmár minden sikerülni fog. A műhelyben a hegesztőpálcák szürke felkiáltójelei elfogytak, és egyszerre bújtak ki fekete védőpajzsaik mögül. Nyújtózkodtak, rágyújtottak. Kivárta, amíg kibeszélik magukat, aztán egy pillanattal azelőtt, hogy visszabújtak volna álarcaik mögé, megkérdezte: — Ki ér rá szombaton meg vasárnap? Négy ember kellene. — Nagy munka? — kérdezte Füles. — Betonozás. — Kézzel vagy géppel? — Géppel. Harminc forintot fizet óránként a pasas. Szombaton, négyen ott voltak reggel hatra. Rögtön nekikezdtek. Hajtottak, aznap több mint a felét megcsinálták. Este mindenkit kifizetett, aztán lekísérte' őket a megállóig, sőt a kocsmába is behívta valameny- nyit. Egy kört fizetett. Reggel megint korán kezdtek. Madaras is átjött segíteni, Fülessel hordta a tróglit. — Ügyes ember a kis- szomszéd, és mindenütt fel- találja magát — mondta Madaras. — Zoli? Jó fej. Már hat éve együtt dolgozunk. — Itt annyi munkája van, amennyit csak akar. Olyan házat épít, hogy azt akárki megnézheti. — Házat épít? — állt meg hirtelen Füles a tróg- lival. Madaras majdnem felborult. — Ne hülyéskedjen már! — És hol épít? — Na, ne tegye már az eszét. Hát hol építene? Itt. — Itt a környéken? — Mondja, maga etet engem? Füles nem válaszolt. Egész nap nem beszélt, csak hajtott, mint akit zavarnak. Aznap befejezték, amikor végeztek, mindenkit újra fizetett — körbeállták, nyújtották a kezüket, csak Füles nem, ő meg számolta a tenyerekbe a százasokat, húszasokat, amikor Fülesre került a sor, csak állt vele szemben —, na tartsd a kezed — mondta, és Füles tartotta, mint a többi — és megint elkísérte őket, fizetett egy kört. Ittak. Füles a pohár fölé hajolva, alulról nézett rá, úgy kérdezte: — Aztán a pasas elégedett a munkával? — Melyik pasas? — kérdezett vissza ő, de hirtelen eszébe jutott minden. — A gazda? — Az hát! — Elégedett, nagyon is. — Megfizette, tisztességesen. műhely ugyanolyan volt másnap is, mint mindig: a hegesztőpálcák szürke felkiáltójelek, és egyre csak fogytak, ömlött belőlük a csillagfolyam. Ök meg valamennyien együtt, fekete védőpajzsaik mögött, akár a primitív törzsek szertartáspapjai. Akármikor vette le szeme elől a pajzsát ezután, mindig csak ezt látta. Soha többé az arcukat. De nem bánkódott emiatt. Egyedül cserélt pálcát, egyedül dohányzott, egyedül nyújtózott. Jól esett így is. Az egészben csak egyetlen kellemetlenség volt: mindig hátat kellett fordítani nekik, mert a szürke felkiáltójelek végén, a csillagzuhatag fölött. ott ahol elindul az egész lefelé, tűrhetetlenül erőszakos, kék fénv viliódzott szakadatlan. Azt csak a fekete álarcon keresztül tudta nézni.
