Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-29 / 100. szám

Gyarapítsuk népünk szocialista műveltségét, tudását! Államcsíny Afganisztánban Afganisztánban csütörtö­kön a fegyveres erők meg­döntötték Mohammed Daud kormányát. A legfrissebb je­lentések ellentmondóak: a kabuli rádió szerint a nyu­galom helyreállt, a hatalmat Abdul Kader tábornokkal az élen a fegyveres erők forra­dalmi tanácsa vette át. A Reuter angol hírügynökség viszont további lövöldözések­ről számolt be. Ma még nehéz kihámozni a jelentésekből a fegyveres erők puccsának hátterét és mozgató rugóit. Bizonyos ér­tesülésekből azonban arra le­het következtetni, hogy a kabuli őrségváltás az ország­ban a haladó erők megszi­lárdulását hozza magával. Ékre utal Kader tábornok első rádióüzenete, amelyben hangsúlyozta: Afganisztán történelmében először föl­számolják a feudális zsar­nokság maradványait. Az Afgán Köztársaság 1919. február 28-án vált független­né. Területe az időszámítá­sunk előtti korokban — I. e. 550-től — a Perzsa Birodalom része, majd Nagy Sándor meghódítja. Később az ara­bok és a buharai emírek uralják. Az afgánokról elő­ször — avegana néven — a 6. században tesznek említést a krónikák. Az első önálló afgán állam alapításának éve 1747: a katonailag rendkívül erős afgánok jelentős hódítá­sokra tesznek szert uralmu­kat kiterjesztik a többi kö­zött Kasmirra, Beludzsisz- tánra, Pandzsábra és Sindre. Száz évig virágzik a kiter­jedt afgán állam, mígnem visszaszorítják a hódítókat előbb a szikhek, majd a britek. Vitézül harcolnak az afgánok az angol gyarmato­sítókkal szemben, sok csatát megnyernek, de 1880-ban a jól fölszerelt) brit kolonialis- tákkal már nem bírnak Lon­don Abd ur Rahmant segíti az afgán trónra. Függetlenségének elnyerésé után már 1921-ben aláírják az első szovjet—afgán egyez­ményt, s a. két ország között megértő, korrekt kapcsolat jellemzi az elkövetkező évti­zedeket. A második világhá­borúban Afganisztán semle­ges marad, híven a szomszé­dos Szovjetunióval 1926-ban kötött szerződéséhez. Az ország függetlenné vá­lása után királyság, az 1964- ben elfogadott új alkotmány értelmében pedig alkotmá­nyos monarchia volt. A tő­kés jellegű fejlődés súlyos belső feszültségekhez és el­lentmondásokhoz vezetett. Mohammed Daud kormány­fő 1973. július 17-én katonai puccsal megdöntötte a mo­narchiát, kikiáltotta a köz­társaságot, amelynek ő lett az elnöke és egyben minisz­terelnöke. A hazánknál csaknem hét - szerte nagyobb állam lakos­sága majdnem 18 millió, húsz nemzetiségre oszlik, amelyek közül a legnépesebb a pastu nyelvet beszélő afgánoké. Az ENSZ namíbiai ülésszakán Három alapvető kérdés vár válaszra Sam Nujoma, a SWAPO- nak az ENSZ-közgyűlés Na­míbia kérdésével foglalkozó rendkívüli ülésszakán részt­vevő elnöke csütörtökön egy­órás megbeszélést folytatott Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszterrel Washington­ban. A megbeszélésen jelen volt Joseh Garba nigériai külügyminiszter is. Nujoma New Yorkba való visszaér- kelzése után nem szolgált közelebbi felvilágosítással a megbeszélés tartalmáról. Az öt nyugati nagyhata­lom Namíbiára vonatkozó rendezési tervét a pretoriai kormányzat csupán különbö­ző, a SWAPO kapitulációját jelentő követelései teljesíté­se esetén hajlandó elfogadni. A SWAPO által vitatott három fő kérdés a követke­ző: a függetlenséghez vezető átmeneti időszakban ki fogja valójában ellenőrizni a hely­zetet, milyen számban és az ország mely területén ma­radnak dél-afrikai csapatok, és végül Walvis Bay kikötő kérdése. A SWAPO az átmeneti idő­szakra egy különleges ENSZ- megbízott kiküldését kéri. Az ő feladata lenne ellen­őrizni a jelenlevő ENSZ- erőket, és felette állna a dél-afrikai megbízottnak is. Nujoma szerint ez a meg­oldás biztosíthatná a való­ban szabad választásokat. A Namíbiában maradó mintegy 1500 főnyi dél-af­rikai katonaságnak az or­szág déli részére kell vissza­vonulnia, és ebben a létszám­ban benne kell foglaltatni a Walgis Bay kikötőjében ál­lomásozó dél-afrikai kato­náknak is — követeli a SWAPO. A hadászati fontosságú Walvis Bayt a SWAPO Na­míbia elidegeníthetetlen ré­szének tekinti, és így nem fogadhatja el az öt nagy­hatalom javaslatát, hogy a későbbiek során a már füg­getlen Namíbia tárgyaljon Pretoriával a kikötő sorsá­ról. Sam Nujoma az amerikai külügyminiszterrel csütörtö­kön folytatott megbeszélése során állítólag e kérdések­kel kapcsolatos jegyzéket nyújtott át Cyrus Vance-nek. Befejeződött a Komszomol kongresszusa Plenáris üléssel folytató­dott tegnap délelőtt a Kreml kongresszusi palotájában a Komszomol XVIII. kongresz- szusa. A Központi Bizottság be­számolója feletti háromna­pos, tartalmas és igen aktív vita Borisz Pasztuhovnak, a Komszomol KB első titkárá­nak zárszavával ért véget. A kora délutáni órákban a csaknem ötezer kongresz- szusi küldött másfélórás zárt tanácskozásra gyűlt össze, amelyen megválasztották 1á Komszomol vezető szerveit. A délutáni órákban ülése­zett először az újjáválasztott Központi Bizottság is. Ezt követően került sor a kong­resszus ünnepi záróülésére, Borisz Pasztuhov, a Kom­szomol Központi Bizottságá­nak újjáválasztott első titká­ra ismertette a kongresszus Jegyzőkönyv aláírásával tegnap este véget ért Buda­pesten a KGST-tagországok munkaügyi minisztereinek, illetve munkaügyi vezetőinek X. tanácskozása. Az értekez­leten Trethon Ferenc mun­kaügyi miniszter töltötte be az elnöki tisztet. A tanácskozáson megálla­pították, hogy a KGST-tag­országok állami munkaügyi szervei között sikeresen fej­lődik a munkaügyi, a bérezé­si és a szociális kérdések­ben kialakult együttműködés. Az értekezlet munkaszer­vei áttekintő beszámolót dol­goztak ki arról, hogy milyen komplex ösztönzési rendsze­reket alkalmaznak a KGST­zárt ülésén megválasztott ve­zető testületek összetételét. Marija Panaszenko, a dnyepropetrovszki terület kiljicsenszki járása „Béke” kolhozának kombájnosa fel­olvasta annak a felhívásnak a szövegét, amellyel a kong­resszus küldöttei fordultak a világ ifjúságához az idén Havannában megtartandó XI. világifjúsági és diákta­lálkozó előkészítésével kap­csolatban. A kongresszusi küldöttek a felhívást egy­hangúlag elfogadták. A kongresszus határozata ismételten hitet tesz amel­lett, hogy az ifjúsági szer­vezet a párt vezetésében lát­ja minden eredménye, sikere forrását, hűségésen követi a párt útmutatását, mindenben támogatja a párt politikájá­nak megvalósítását. A kongresszust Borisz Pasztuhov rekesztette be. tagországokban a tudomá­nyos-műszaki haladás és a munkatermelékenység növe­lésének elősegítésére, s mi­lyen intézkedések történtek a műszakiak és az alkalma­zottak létszámnormatívái- nak, valamint a kollektív szerződéseknek korszerűsíté­sére. Tárgyaltak ezenkívül a munkaügyi tudományos és kutatóintézetek együttműkö­désének eredményeiről, s meghatározták e kapcsolatok további irányait. A küldöttségek vezetőit fo­gadta Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. BONN Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter, aki három­napos hivatalos látogatáson az NSZK-ban tartózkodik, csütörtökön Bonnban meg­beszélést folytatott Otto Lambsdorff - nyugatnémet gazdaságügyi miniszterrel. Látogatást tett a Mezőgazda- sági Minisztériumban és ta­lálkozott az NSZK gazdasá­gi és üzleti életének vezető­képviselőivel. ADDISZ ABEBA Az etióp fővárosban teg­nap megnyílt az antiimperi- alista erők előkészítő konfe­renciája. A konferencia szer­vező bizottságának nyilvá­nosságra hozott nyilatkozata szerint a fórum célkitűzé­se hogy az tevékenyen hoz­zájáruljon Afrika és a Kö­zel-Kelet népeinek a nemzet­közi imperializmus és reak­ció elleni harcához. WASHINGTON Tegnap az amerikai kor­mány bejelentette, hogy május 4-én Helsinkiben szovjet—amerikai konzultá­ció kezdődik a nemzetközi fegyverkereskedelem korlá­tozásával kapcsolatos kérdé­sekről. PÁRIZS A ' Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága há­romnapos tanácskozás után tegnap este befejezte mun­káját. A KB tagjai határo­zatot fogadtak el, amely hangsúlyozza Georges Mar­chais szerdán elhangzott és csütörtökön egyhangúlag jó­váhagyott beszámolójának fontosságát. Véget ért a KGST országok munkaügyi minisztereinek tanácskozása Internacionalista brigádok A szocialista integráció történetében először dolgoztak együtt egy nagy létesítmény megteremtésén szovjet, ma­gyar, bolgár, NDK-beli munkáskollektívák Uszty-Ilimszkben. Az internacionalizmus igazi iskolája ez az építkezés, ahol a fiatal építők megosztják ismereteiket és szakmai tudá­sukat, segítik egymást. A magyar és a szovjet munkások mel­lett részt vesz a munkában az NDK-ból érkezett Ernst Thälmann és a bulgáriai Georgi Dimitrov brigád is. Üj mozgalom indult Uszty-Ilimszkben. hogy ki szerzi meg a jogot az első cellulóz elkészítésében való részvételre 1979-ben. Nincs már messze a termelés megindításának ha­tárideje amelyért lelkesen dolgoznak az. internacionalista munkásbrigádok. Türelmetlenül várják ezt a napot a test­véri országok vállalatai is. A szibériai gyáróriás átadásával a szocialista közösség országaiban jelentősen növekszik majd a papírgyártás, az pedig a nyomdaipar termelésének további bővülését eredményezi. APN—KS Együtt az építők: Kovács Jenő, Vass József, Jurij Gausz és Boda Sándor Kron Detler ácsbrigádja az NDK-ból Bolgár és szovjet gépkocsivezetők Nyikolaj Gyacsko bri­gádjából AZ APARTHEID HÉTKÖZNAPJAI Két esküvő következményei ENSZ-források szerint a Dél-Afrikai Közitársaságban a politikai foglyok száma meghaladja a tízezret. Sor­suk nemegyszer Ahmed Ti- mol harmincéves tanító ese­téhez hasonlítható. Róla azt mondta a rendőrség, hogy vallatás közben kiugrott az ablakon, ezért halt meg. Egy fénykép tanúsága szerint vi­szont az épület valamennyi ablakán acélrács feszül... Hasonló esetek voltak a közelmúltban is. A legismer­tebb ügy kétségtelenül a sze­rencsétlen Steve Bikoé. Az atlétatermetű fiatalember a sowetoi diákmozgalom kap­csán került a BOSS kezébe. Néhány héttel letartóztatása után, 1977. szeptember 12-én halt meg. Nem túlzás: nem volt még dél-afrikai, akinek a halála olyan terjedelem­ben szerepelt volna a nyu­gati sajtó hasábjain, mint Bikoé. (Talán azért is, mert Carter elnök abban az idő­ben igyekezett felfuttatni az emberi jogokkal kapcsolatos kampányát, és politikai okokból jól jött egy afri­kai példái is.) Biko életével a rezsim a szokásos könnyedséggel szá­molt el. Amikor Jimmy Kru­ger rendőrminisztert meg­kérdezték egy sajtókonferen­cián, így felelt: — Biko elítélt éhségsztrájk következtében vesztette éle­tét. És ha megengednek az urak egy személyes termé­szetű megjegyzést: nem egé­szen értem, miért kell eny- nyire felfújni egy ilyen ap­ró rutinügyet. Elárulhatom Önöknek, engem rendkívül kevéssé érdekelnek az az­zal kapcsolatos részletek, ho­gyan ér véget egy ilyen fel­forgató pályafutása. Beérem annyival, hogy véget ért ... Azóta egyértelműen kide­rült, hogy Biklo agysérülés következtében hunyt el, mi­után 1. félig agyonverve, le- gyengülten, életveszélyes ál­lapotban több mint ezer ki- / lométeren keresztül szállítot­ták egy jeepen Port Eíliza- bethből a fővárosba, Preto­riába, és 2. ott ruha nélkül a cella falához láncolták a jobbára már eszméletlen férfit. Ugyancsak a sowetoi za­vargásokkal kapcsolatos Bo- naventura Sipho Malaza af­rikai diák tragédiája. A di­ákbizottság tagjaként tűnt el. Családja sejtette, hogy „valahol a rendőrségen van”, de biztosat senki nem tu­dott róla. Egészen addig nem, amíg a hatóságok közölték a család egyik kétségbeesett tagjával a nagyon sokadik rendőrparancsnokságon: — Ja igen, volt itt nálunk egy ilyen nevű felforgató. Érzékeny lelkű lehetett, mert képzelje, felakasztotta ma­gát: Néhány hete egy pretoriai tárgyaláson a vád koronata­núja — persze ismét „fel­forgató tevékenységről” volt szó —, bizonyos lan Rwaxa, egy atlétatermetű fiatal né­ger férfi, hirtelen zokogás­ban tört ki. — Tisztelt Bíróság, nem bírom tovább. Képtelen va­gyok elviselni azt a tuda­tot, hogy ezek a szerencsét­len ártatlanok itt miattam szenvednek hosszú esztendő­kön át. Egyetlen szó sem igaz, amit mondtam. Fenye­getéssel és kínzással vettek rá arra, amit tettem. Vallo­másomat az utolsó szóig CoetZe hadnagy tanította be nekem. Az apartheid hétköznap­jairól szóló beszámolóhoz hozzátartozik az alábbi két történet. Mindkettő szere­lemről, házasságról és an­nak következményeiről szól. ... Therese Rabine huszon­egy éves ápolónő, a bőre tejfehér. A harmincéves Sa- lin Osman ázsiai származású kereskedő. Ahogy a mesében: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt... Mind­ketten déb-afrikai állampol­gárok, akik jól tudták, hogy az 1950-ben hozott Immora­lity Act („Erkölcstelenségi törvény”) értelmében mi vár­na rájuk, ha kiderülne ez a „bűnös” kapcsolat. Amit tudtak, pénzzé tették, repü­lőjegyet vettek. Külön men­tek ki a repülőtérre, sőt, nem is ugyanazzal a gép­pel hagyták el szülőföldjü­ket. Örökre. Breyten Breyfcenbach har­mincéves karcsú, sötétszőke fiatalember. Dúsgazdag csa­lád sarja, több pályázat győztese, a Dél-Afrikai Köz­társaság afrikáner (búr) nyelvű költőjeként tartják számon ■ otthon is, kül­földön is. Párizsban megis­merkedett egy éj fekete ha­jú vietnami szépséggel. Fe­leségül vette, és egy ideig mesebeli boldogságban él­tek a S2iajna partján. Hamarosan értesítést ka­pott otthonról: megnyerte az egyik legnagyobb irodal­mi díjat, fáradjon haza, ve­gye át. Ment volna, de fe­lesége vízumkérelmét visz- szautasították. A megrázkód­tatás fordulatot hozott éle­tében. Addig nem politizált, ezután azonban elvállalta egy apartheid-ellenes szervezet kérését: próbáljon segíteni egy otthon letartóztatott tag­ján. A BOSS keze messzire ér: ahogy a díjnyertes kilé­pett a gépből otthon, azon­nal letartóztatták, és kilenc (!) évi börtönre ítélték. Fiatal börtönőre, Pieter Groenwald emberségesnek tűnt. A költő mindent el­mondott neki, ami a szívét nyomta, sőt a cellában írt verseit is odaadta. Csakhogy a börtönőr a BOSS megbí­zásából volt „emberséges”, és a poétát újabb nyolc év­re ítélték. Tárgyalásán ezl mondtá: — A legszömyűbbek a keddi hajnalok. Ilyenkor vannak a kivégzések. Cel­lám a siralomház mellett van, ezért tudom naptár nél­kül is, mikor van keddi A halálbaindulók hajnali him­nuszaiból. Harmat Endre Vége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom