Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-28 / 99. szám
1978. április 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Mikor keli fizetni, s mikor nem? A közlekedési és postaügyi miniszter, valamint az Anyag- ése Árhivatal elnökének együttes rendelete a távbeszélő-díjszabás módosításáról már 1977 decemberében napvilágra került, és ez év január elsejétől hatályba is lépett. A rendelet alapján magánszemélyeknek a főállomás beszereléséért 6 ezer, ikerállomásért 4 ezer forintot kell fizetniük. Szolnokon 2 ezer 700, a megyében összesen 3 ezer 739 volt a rendelet megjelenése előtt a telefonra várakozók száma. Hozott-e változást a tarifanövekedés, csökkent-e a sorbanállök száma? A rendelet megjelenését követően a szakemberek sok igénylés visszavonására számítottak, ám mindössze ketten léptek vissza, sőt azóta újabb, mintegy 150 igénylő jelentkezett. Mind többen érdeklődnek afelől: mikor kell fizetniük, illetve milyen esetekben mentesülnek a befizetési kötelezettség alól. Tekintve, hogy ezek a kérdések a várakozóknál sokkal szélesebb kört érintenek, a posta megyei távközélsi üzeménél tájékozódtunk ez ügyben. A várakozók számára egyértelmű a rendelet: minden olyan esetben, amikor új távbeszélő-'állomás felszereléséről van szó, fizetni kell, aszerint, hogy fővagy ikerállomást kaptak. Akkor is meg kell fizetni a belépési díjat, ha a telefon áthelyezéséről van szó, kivéve, ha az állomás létesítéséért e belépési díjat az * előfizető már megtérítette (vagyis ebben az évben kapta meg az állomást), illetve ha az áthelyezés ugyanazzal az előfizetői áramkörrel és azonos kapcsolási számmal történik. Annak a régi előfizetőnek is meg kell fizetnie a belépési díjat, aki korábban kérte az állomás áthelyezését, de arra csak 1978. január 1. után kerül sor. Nem biztosít mentességet az ideiglenes lakáscsere (tatarozás, hosszabb ideig tartó felújítás), vagy a szanálás miatti lakásváltoztatás sem. Természetesen azokra, akik telefonos lakásból telefonos lakásba költöznek, nem vonatkozik a rendelet, sima átírásról lévén szó. Nem kell belépési díjat fizetni továbbá a házon, vagy telken belüli áthelyezésnél; válás esetén, ha a lakásban maradó házastársra kérik; ha az elhalt előfizetőről a vele közös háztartásban élt özvegyére, élettársára, más családtagjára, vagy eltartási szerződés alapján az eltartóra kérik az átírást. Előfordulhat az is, hogy a posta visszatérít. Melyek ezek az esetek? Ha a főállomást öt éven belül ikerállomássá kell alakítani, a különtoözetet visszafizeti a posta (fordított esetben az előfizetőnek kell azt megfizetni). Visszatérítik a belépési összeget akkor is, ha a felszereléstől számított öt éven belül az előfizető kéri az állomás leszerelését, vagy ha posta-műszaki okból egy évig vagy azt meghaladó ideig szüneteltetni kell a telefon működését, de újból meg kell fizetni, ha ez az ok megszűnt és az előfizető kérésére ismét üzembe helyezik az állomást. — re — Ujjé, a ligetben... Ami változattal): az erdő csendje. Az elöregedett, pusztuló nyárfákat ugyan megritkitották a télen, de helyükön már fejKődnek a több éve telepitett nemesfák. Ebben az évben 21 000 négyzetméterrel nőtt a parkok területe. Az ünnep szokásos kellékei: a lacikonyhák, céllövöldék, sergőhinták is készülődnek már, hogy kellemes kikapcsolódást nyújtsanak a szolnokiaknak. Most még puhazöld a pázsit, és tiszták, rendezettek a parkok, pihenők. Reméljük, ünnep után is ilyen marad a mi ligetünk... Fotó: Kőhidi Nőtt a belépési díj, nem csökkent a sorbanállök száma Ráncos, pici falevelek az ágakon, friss sárga kavics a sétányokon - ünnepre készül a szolnoki Tiszaliget. Aki ritkábban jut el ide, elcsodálkozik majd a változások láttán. A városi tanács vb tisza- ligeti üzemének és útfenntartó üzemének egész évi munkáját vehetik majd át hétfőn a majális résztvevői. Nyugdíjasok a munkahelyen A harmadik virágzás idején Manapság a munkahelyeken általános szokássá vált a panaszkodás — akár irodákban, akár üzemekben refrénként hallani: ezt a hajszát nem lehet sokáig bírni, a főnök minden melót rám zúdít. Hogy képzeli? Három ember helyett dolgozzam? Megrögzött maximalista. Megérthetné, az ember szervezete nemelnyű- hetetlen hozentráger. Örökösen fáradt vagyok. Még hogy lesznek majd nyugod,- tabb napok is. Ki hiszi, ez „A 22-es csapdája”. Nap mint nap ilyen és ehhez hasonló zúgolódásokat hallani a húsz-harmincéves kollégáktól, de a negyvenesek sem kivételek. Vajon mi lehet az oka? Talán otthon üvegbúra alatt tartották, agyonkényeztették őket, vagy az iskola keveset adott út- ravalóul ahhoz, hogy át tudják venni a szívósabb generációtól a stafétabotot? Más társadalmi okait is firtat-, hatnánk, de nehéz lenne minderre most pár mondatban választ adni. Az öreget viszont még nem hallottam panaszkodni. Hat évvel ezelőtt ragadt rá a név, amikor nyugállományba vonult. Továbbra is az engedélyezett óraszámát ledolgozza, fiatalokat megszégyenítő energiával. Zokszó nélkül vállalkozik a vidéki utakra, nem fárasztja a hajnali kelés. A teljesítménye? Lekörözi a fiatalokat. Nemcsak többre képes: kifogástalanul dolgozik. Hogyan győzi ? Szerinte minden a jó időbeosztáson múlik, meg aztán megtanulta: ha a munka nem jön a helyünkbe, érte kell menni. Vérében van, ez élteti. Egy „milliárdos vállalat” anyaggazdálkodási osztály- vezetőjétől hallottam: „Ugye nem kell külön magyaráznom, hogy mit jelent manapság az építőiparban az anyagbeszerzés. Most beütött hozzánk is a mennykő, elérte a nyugdíjkorhatárt a legjobb anyagosom. A kavics, kő, cement, fa, vasbeton termékek tartoznak hozzá. Még a föld alól is felhajtotta a szükséges készletet, miatta az építkezéseken sosem állt a munka. Akit az öreg helyére felvettem, a sarkáig se ér fel, pedig rokon cégtől jött, lehetne gyakorlata. Lassú ember, nem tárgyalóképes, nincsenek kapcsolatai a bányákkal. Esküdni mernék: a munkaidő letelte után öt perccel már azt se tudja, hogy a vállalat a világon van. Az öreg meg a gondokkal aludit, azokkal kelt. még álmában is az építőanyagokat hajtotta. Már tárgyaltam vele. Visszajön — azt mondta, belebetegszik a tétlenségbe. Kifogyhatatlan a példák sora, elég, ha bemegyünk egy élelmiszerboltba: a pult mögött álló nyugdíjas eladó záróra előtt tíz perccel még mindig előzékenyen, türelemmel szolgálja ki a vevőt, mintha csak most nyitottak volna. Ott vannak a vendéglátóipar ruhatáraiban, a felszolgálók soraiban. A modorukról, szolgáltkészségükről példát vehetne sok fiatal. Szükség van rájuk. Eddigi életükben már megtették a magukét a társadalomért. A megérdemelt pihenés következhetne, de többségük továbbra is igényli, hogy ne kerüljön ki az ország gazdasági-társadalmi vérkeringéséből. Ma az 55— 65 évesek biológiailag is sokkal fiatalabbak apáiknál, nagyapáiknál. Állíthat j uk: harmadik virágzásukat élik. Lelassult az öregedés folyamata, s ebben az életkörülmények is közrejátszanak. Éveik magas száma ellenére a nyugdíjasok nagy része testi és szellemi egészségiek örvend, tele akarat- és életerővel. Sokan vannak, akik ebben a korban kimagasló szakmai, tudományos és társadalmi sikereket érnek el. Életüknek hatvan éven túl is a munka adl tartalmat. Jó hatással vannak a munkahelyi légkörre, szakmai tudásuk növeli tekintélyüket a fiatalok körében. Sőt versengésre késztetőek. Kár lenne a több évtizedes gyakorlati tapasztalatukat veszendőbe hagyni. Segíteni akarásukat pazarlás lenne mellőzni. Annál is inkább, hisz nem titok, most és a jövőben is munkaerőforrásainkat erősen befolyásolja a várhatóan bekövetkező mérsékelt demográfiai apály. Az ipar. a mezőgazdaság fejlesztését, a termelésnövelést nem lehet mindenütt kizárólagosan a termelékenység fokozásával — gépesítéssel, szervezéssel — megoldani. Az egészségügy és oktatási rendszerünk létszámgondjairól nem is beszélve! Ha valaki kezébe veszi a közelmúltban megjelent statisztikai zsebkönyvet, hogy tisztán lásson, elég három adatot kikeresnie: jelenleg az ország népességszáma 10 millió 671 ezer. Munkavállalási korú 6 millió 364 ezer (ennek 76,1 százaléka aktív kereső), azonban ez az arány éppen a demográfiai változások miatt csökkenni fog. Egymillió 927 ezer 800 nyugdíjas van hazánkban, a lakosság 18,1 százaléka. A munkaerő-gazdálkodásban az aktív-nyugdíjasokra lehet számítani. A munkahelyek kollektívái a megmondhatói, hogy egyes esetekben szinte nélkülözhetetlenek. Tehát az évente ledolgozható, engedélyezett munkaórájuk nem holmi átmeneti szoktatás, álhumanizmus, hogy ne érezzék, aki nem dolgozik, a társadalom peremére kerül, feleslegessé válik. Nagyon is hasznos tagjai a társadalomnak — tisztelet, megbecsülés, elismerés övezze őket! Ma igazán találó — nemcsak a családban, hanem a közéletben is — az arany- igazságot magában hordozó közmondás: Jó az öreg a háznál. H. A. Az Autóközlekedési Tanintézet budapesti gyakorló iskolájában új típusú gépjárművezető-képző, illetve továbbképző tanfolyamokat tartanak. Az év elején átadott modern oktatóközpontban elsőként az ún. tanudvari képzés kezdődött meg. Ennek lényege, hogy a hallgatók a sikeres KRESZ- és műszaki vizsga után nem a közúti forgalomban kezdik a vezetést, hanem az iskola udvarán, ahol erre a célra megfelelő úthálózatot építettek ki. Az oktatók, mielőtt a városi forgalomba „kivinnék” a hallgatót, házi vizsgát tartanak a vezetésből is. Képűnkön: a tanulók jól felszerelt oktatóteremben sajátítják el a műszaki ismereteket. Magyarország almanach ’78 Felújítják a lurisics-várat Üj köntösbe öltöztetik a kőszegi Jurisics-várat. A művelődési központként működő, többféle stílusjegyet magán hordozó középkori zömök épületet az Országos Műemléki Felügyelőség és a városi tanács tatarozta!ja. 1963-ban történt helyreállítása óta ez az első munka rajta. Északnyugati homlokzata, egyik tornya és belső udvara már megszépült. Jelenleg az északi tornyon dolgoznak a mesteremberek. Még az idén elkészülnek a főhomlokzattal, s akkor ismét teljes szépségében látható a nevezetes, 700 éves történelmi épület. A várossá nyilvánításának 650. évfordulóját idén ünneplő Kőszeg másik ismert és városképileg jelentős építménye, a Hősök tornya is megszépül. Tatarozzák szépen ívelt „kapuját”, amelyen át naponta több száz turista jut el a középkori Jurisics térre. Magyarország ’78 háromszázhúsz oldalán közel ötven témával foglalkozik. Természetesen ez a szám másképpen is vizsgálható, mert hiszen például az első nagy terjedelmű, sok érdekes képpel illusztrált cikk, „Az év szélesvásznú filmje” felidézi 1977 legfontosabb nemzetközi eseményeit, következésképpen már önmagában is jó néhány témát tárgyal. Hasonló a helyzet a „Találomra huszonegy portré” című fejezettel, amely az elmúlt esztendőben sokat szereplő személyiségek életének jónéhány érdekességét villantja fel, vagy a „Világ- szervezetek — röviden” című sorozatban, amely néhány gyakran szereplő nemzetközi szervezet tevékenységéről szól. A „Huszonöt ember — huszonöt történet” című cikk már könnyedébb hangú; itt érdekességekről, a világpolitika úgynevezett „pletykáiról” olvashat az almanach megvásárlója. A nagy világpolitikai témák közül kettőt említünk: alapos tanulmány elemzi a Közel- Kelet és az utolsó afrikai fehér bástya, Dél-Afrika problémáit. Van cikk a régészet kérdéseiről, a száz esztendővel ezelőtt ülésezett berlini kongresszusról, a futurológia és a prognosztika úgynevezett „világmodell jelről”, az emberiséget állítólag fenyegető éhségről. A nemrég elhunyt Chaplin részletes pályaképe mellett egy, „Akik elmentek” című gyűjtemény szól kegyelettel az 1977-ben elhunyt ismert emberekről. A kötetben csaknem 250 kép van, és 16 nagy, részletes térkép. Természetesen mivel az élet nem kizárólag komoly dolgokból áll. az almanachnak van egy „Derűre derű” című része is, amelynek tartalmát a cím foglalja össze.