Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 3. Nagy család — több gond és több segítség háromgyerekes apa borzasztóan fel volt háborodva. Nem ér­tette. miért nem kaphatott szolgálati lakást, amikor szoba kony­hájukban egymás hegyén, hátán él öttagú családja. Szolgálati lakást nem kap­hatott (munkaköre szerint nem járt neki). Ebben töké­letesen igaza volt a munka­helyi vezetőnek, aki sajnál­kozott, és azzal, hogy: a munkáért járó bér és lakás nem tévesztendő össze sem­miféle kedvezménnyel — le is zárta az ügyet. Pusztán azért senki sem kérhet bér­emelést, mert népes család­ja lévén, kevés az egy főre jutó jövedelem. A családok nagyságából fakadó életszín­vonalbeli különbségek csök­kentésének nem a béralap az anyagi forrása. A szociális juttatásoknak. kedvezmé­nyeknek, a megkülönbözte­tett segítségnyújtásnak meg­annyi csatornája van, amely a nagycsaládosokhoz vezet. A sokgyermekes apa lakás­gondjára ebben a körben ta­lán lehetett volna megoldást találni, ha keresnek. És még nem is lett volna a vezető segítőkészségén múló szíves­ség, mint ahogyan a több gyermeket vállaló és nevelő szülők támogatása egyetlen településen, munkahelyen sem lehet a tanácselnök vagy az igazgató jó szándékának, emberségének függvénye. Évek óta eldöntött tény — amely vita tárgya már nem lehet —, hogy megkü­lönböztetett gondoskodást és figyelmet érdemelnek a nagycsaládosok. Az elmúlt években ki is alakultak a segítségnyújtás módjai és formái. Közülük első helyen a lakáshoz juttatás szerepel, amelyet a Szolnok megyei Tanács határozat rangjára emelt döntésével nyomaté­kossá is tett: a bejelentés­től számított két éven belül ki kell (!) elégíteni a nagy- családosok lakásigényét. Azóta (1975) Szolnokon pél­dául kétszázharminc nagy­család kapott lakást, tíz pe­dig ingyen telket. Jászbe­rényben valamennyi népes família — amelynek lakás­gondjáról 1975-ben már tud­tak a tanácsnál — ott­honhoz jutott. Segítőkész partnerként számíthattak a Hűtőgépgyár, a Volán 7. sz. Vállalatának vezetőségére ;(kamatmentes hitel, vissza nem térítendő anyagi támo­gatás, kedvezményes fuvar, a házépítésben segédkező szocialista brigádok). A jó példa nem minden telepü­lésre érvényes. Az SZMT és a népfront megyei nőbizott­sága közösen végzett felmé­réséből kiderült, hogy Kar­cagon például negyvenegy nagycsaládos lakásigénylőt tartanak számon, s közülük tíznek már évek óta bent van a kérelme. S az ígéret még ma is csak a közeljö­vőre szól. A társadalombiztosítási igazgatóság adatai szerint a megyében közel öt és f“l ezer, három—tíz gyermekét nevelő szülő él és dolgozik. Elvileg ott, azon a telepü­lésen, ahol élnek, azon a munkahelyen, ahol dolgoz-, nak minden gondjukat, ba­jukat napra készen ismer­nie kellene a tanács és a munkahely illetékeseinek. (Nemcsak akkor, amikor már segítséget kérnek.) A már említett két nőbi­zottság hét üzemben és te­lepülésen végzett felmérése szerint a nagycsaládosok gyermekeinek a bölcsődei, óvodai és napközi otthoni felvételével van a legkeve­sebb gond. (Szolnokot kivé­ve egyetlen helyen sem uta­sították el a felvételi kérel­müket.) Más kérdés, hogy vannak — elsősorban a ci­gánycsaládok között — akik ma még nem igénylik ezt a segítséget, akik körében az ingyenes napközi étkeztetés, az autóbuszbérlet nem ara­tott olyan osztatlan sikert mint a különböző (nevelési, szociális, beiskolázási, kará­csonyi) segélyek. Hogyan le­hetne igazságosan differen­ciálni, az egyik hónapban segélyt adok, a másikban iskolai mulasztás miatt bír­ságolok, ellentmondást fel­oldani? A válasz meghalad­ja ennek az írásnak a kere­tét és írójának szándékát. Segíteni csak azon lehet (kell), aki rászorul, megér­demli. igényli. Mint azok a népes családban élő gyere­kek, akik tanulni akarnak, és éínek az előkészítő tanfo­lyamok, nyári szaktáborok nyújtotta előnyökkel. A rész­vétel csak rajtuk múlik. De elsőbbséget élveznek a kol­légiumi felvételeknél, az Ál­lami Ifjúsági Bizottság ösz­töndíjának odaítélésénél, a tanulmányi szerződések meg­kötésénél. a társadalmi ösz­töndíjak elbírálásánál. (Nem egy üzem, például a Tisza Cipőgyár, az Aprítógépgyár, a rákóczifalvi termelőszövet­kezet oktatási tervében mindezt le is írták.) A támo­gatásnak sok más módja van még, amikor a szülő mun­kahelyének segítségét első­sorban a gyerekeik élvezik. A Volán 7. sz. Vállalatnál, a kunszentmártoni Pannóniá­ban már tradíció, hogv a nagycsaládosok gyermekeit ingyen üdültetik. Különös el­lentmondás, hogy éppen a Pannóniában a sok gyerme­ket nevelő szülők a pihenés­hez, a nyaraláshoz egy fil­lér támogatást sem kapnak. Minden évben megmarad az erre a célra szánt néwezer forint, mert van egy sza­bály, amely szerint a gyár csak az IBUSZ-utazáshoz ad­hat támogatást. (Rejtély, hogy ki találta ki, és még nagyobb rejtély, hogy a szak- szervezei bizottság miért ad­ta hozzájárulását egy ilyen döntéshez.) a a két nőbizott­ság nem szánja el magát arra. hogy a nagycsaládosok kö­rében közvélemény­kutatást végezzen, talán so­ha nem derült volna ki ez a párját ritkító üdültetési módszer. S éppúgy nem ke­rültek volna ‘ felszínre azok az, egyelőre még nem tud- nj mennyire kivitelezhető, ötletek, javaslatok, kérések, amelyeket a nagycsaládosok vetettek föl. Többek között azt kérdezték, megoldható lenne-e, hogy a tartós fo­gyasztási cikkeket az átla­gosnál hosszabb időre szóló hitelkedvezménnyel vásárol­hassák, lehetne-e több a nyári családi beutaló, hogy az iskolai szünet egy részét a gyerekeikkel együtt pihe­néssel tölthessék? Többet vállaltak, mint az átlagem­ber — több megbecsülést több segítséget is érdemel­nek. K. K. Több napfény Szazmeteres puc-sator Kísérletsorozaí kezdődött Keszthelyen, a Mezőgazdasá­gi Kemizálási Szolgálat te­lepén. A Hungária Műanyag­gyár által gyártott pvc-fóliá- ból száz méter hosszú sátrat állítottak fel, s e tágas pri­mőr-, "íöldség- és palánta­nevelőben már több mun­kafolyamatot gépesíteni le­hetett. Az új pvc-sátor az előze­tes kísérletek szerint a ha­gyományos polietilén fóliá­nál 25 százalékkal több nap­fényt enged át. Ezen a tele­pen próbálják ki a műanyag konténerek mezőgazdasági használhatóságát, és a Tau­rus segítségével arra keres­nek választ, hogy lehet-e gumiból ideiglenes raktárt létrehozni. A földbe rakott medencé­ket gumival bélelik, és ezek­ben különböző terménye­ket. il lejve műtrágyát fog­nak tárolni. Később vegyé­szek és mezőgazdászok gon­dosan megvizsgálják: a rak­tározott anyag és a gumi ho­gyan hatott egymásra. II második szakma első csillaga A sorkatonák szolgálati idejük alatt elsősorban a tiszthelyettesekhez kötődnek. Ezért kell azoknak szakmai és politikai szempontból jól felkészülni hivatásukra. A Kilián György Repülő Mű­szaki Főiskolán levő tiszthe­lyettesi iskola tapasztalatai azt bizonyítják, hogy akik ebben a képzésben részt vettek, elkötelezik magukat a hivatásos élettel. A csa­patok parancsnokai elisme­rően szólnak róluk. A felvételhez elég az ál­talános iskola elvégzése — gyakorlatilag azonban a szakmunkásképző intézetet végzettek teszik ki a derék­hadat. Első szakmájukhoz megszerzik a másodikat, s azzal együtt az ezüst csilla­got. Két év után őrmester­ként avatják őket. Repülő­gép-szerelőik lesznek, vagy valamilyen elektromos szak­mából szereznek ismereteket. Hogyan választja az em­ber ezt a hivatást, mennyi­ben kedveli meg, mit jelent számára — ezekről beszél­getünk néhány növendékkel. — A szakmunkásképzőben egyik oktatóm a repülőfőis­kola első hallgatói között volt, ő keltette fel érdeklő­désemet a repülés iránt — mondja Bosnyák József. Domokos János Kecskemé­ten dolgozott a SZIM otta­ni gyárában. > — Tovább szerettem vol­na tanulni, nem engedte az üzemvezető. Ezért jöttem ide. Pásztor Róbert tizenegy éves korában látta az „őr­járat az égen” című filmet. — Nagy hatással volt rám. Tizennégy éves koromban, ezért léptem be a miskolci repülőklubba. Onnan veze­tett id,e az utam. Horváth István sorkatona korában döntött. — Szakmai vonzalomból, meg a továbbtanulási lehe­tőség miatt jöttem a tiszt- helyettesi iskolára. Aki tanulni akar, annak maximális lehetőségei van­nak itt. Joggal véli Horváth István: — Az egyén akaratán és képességén múlik minden. Persze, nem máról hol­napra. Most már ők is tud­ják. — Az első félévben azt hittük, mi vagyunk a nagy szerelék, gyerünk a hangár­ba. Ezért volt nehéz, hogy repülőgépet akkor még csak messziről láttunk — mondja Domokos János. — Romantikusnak tartot­tam a repülést, de azt sem tudtam, mi tartja fenn a levegőben azt a nagy testet. Most, hogy kezdem megis­merni a szakmát, mégin- kább megszeretem — véle­kedik Horváth István. Domokos János és Bos­nyák József a tiszthelyette­si iskola élenjáró hallgatója. E cím megszerzésének kri­tériuma: négyesnél rosszabb tanulmányi eredmény nem lehet. Aktívnak kell lenni a szocialista versenyben és az ifjúsági szervezetben. Fe­nyítést nem lehet kapni. Előny viszont: 18 órától éj­félig állandó kimaradás van. Akiben később is van ambíció, többre viheti. Er­ről szólva mondja Ribárszki István hadnagy: — Az eminens tiszthelyet­tesek tiszti tanfolyamra ke­rülhetnek. Általában az a gyakorlat, hogy az innen ki­kerülő tiszthelyettesek to­vábbképzés útján négy-öt év múlva tisztek lesznek. Ezt segíti elő, hogy már most, az iskolán a szakmai és politikai ismeretek mel­lett megtanulják azt is, ho­gyan lehet szót érteni a sor­állománnyal. Hangsúlyozzák nekik, hogy parancsnoki te­kintélyt csak emberséggel, kellő felkészültséggel lehet elérni, s nem azzal, hogy a „főnöknek mind.ig igaza van”. S. B. Aki túlélte a halálát A parkizániskolától a propagandista munkáig és a botanikáig Szabó Imrét nagyon sokan ismerik Tiszafüreden. Nincs olyan állami, tömegszerve" zeti ünnepség, ahová ne hív­nák. Szívesen látott vendég az úttörőcsapatoknál, KISZ- tanácskozásokon, és sokszor idézi fel egykori szovjet­unióbeli emlékeit a pártalap- szervezetek összejövetelein is. — Tudja, azon kevesek kö­zé tartozom, akik túlélték a halálukat. Tősgyökeres fü­redi vagyok, itt lettem cuk­rászinas, majd mester, s in­nen hívtak be katonának 1942-ben. 1943 .január 18-án eltűntem, néhány hónap múlva holttá nyilvánítottak, otthon illendően megsirat­tak. A feleségem feketébe öl« tözött, s rendszeresen kap­ta az özvegyi segélyt. Pedig azon a zimankós januári napon kezdődött az én má­sodik életem. Sokadmagával fogságba esett a Donnál. Nehezen tel­tek az első hetek, ellensé­gek voltak, eleinte így is kezelték őket. Ott ismerke­dett meg az egyszerű szov­jet emberekkel. A politikai tisztek tájékoztató gyűlése­ket tartottak a front állásá­ról, az újabb és újabb né­met visszavonulásokról, a háború esztelenségéről. Lel­kesen itta a szavakat, agi­tált, érvelt a hadifoglyok kö­zött, néhány hónap múlva a itáborparancsnokság parti­zániskolába javasolta. — Eilőször a Cseljabinszk környéki Kizelbe kerültem. Onnan kéthétre Sztalicinbe, amelyet egy-, majd kéthóna­pos ideológiai továbbképzés követett. Összesen kétszázan lehettünk volt hadifoglyok ebben a kiképzőtáborban, ahol magyarul hangzottak el az előadások, és az egyik politikai vezető Sziklai Sán­dor elvtárs volt. A csoport egy része, mintegy 60—70 ember, a fegyveres kiképzést követően bevetésre került, engem újabb hathónapos is­kolába küldtek, majd feb­ruár 25-én tértünk haza Debrecenbe. A mi különít­ményünkből szervezték az őrzászlóaljat, egykori parti - zániskolai társaim szinte va­lamennyien katona- és rend­őrtisztek lettek. Engem saj­nos lappangó maláriám ágy­nak döntött, és hosszú hó­napokig felkelni se tudtam. Később Tiszafüredre hoz­tak, ahol a család istápolt, gondozott. Szabó Imre élete elvá­laszthatatlanul a tiszaparti községhez fonódott. 1945 óta párttag, s oda ment, ott vál­lalt funkciót, ahová a párt irányította. 1948—59 között a KIOSZ járási, 1959—69-ig pedig a Heves megyei tit­kára Egerben, ahová napon­ta bejárt Tiszafüredről. Utá­na pedig a Tiszafüred és Vi­déke Áfész vendéglátóipari alapegységének volt a veze­tője, 1974-ben történt nyug­díjaztatásáig. Közben 1970- ben megkapta a Felszabadu­lási Jubileumi Emlékérmet, két év múlva a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdo­nosa. A KISZ Ifjúsági Ér­deméremmel is kitüntették. — Amióta nyugdíjas va­gyok, kétszer annyi a mun­kám. Az áfész pártalapszer- vezetének _ sajtófelelőse, a a KISZ-esek propagandistá­ja, a nyugdíjas kilub titká­ra vagyok. Hogy bírom-e? Mindegyik funkció az em­berekért van, velük foglal­kozom, bírni kell, szakítok rá időt és erőt. A lakása valóságos mú­zeum. Tucatnyi, a kiváló munkát, társadalmi tevé­kenységet elismerő, bekere­tezett cklevél, az asztalon és vitrineken csontfaragá­sok, az ablak alatt egy ha­talmas akvárium mesevilá­ga, a virágtartóban ritka­ságszámba menő növények, az előszobában csutkaszár- figurák, kaktuszok, virág­tartók, képkeretek. — A politizálás mellett ez a hobbim. Másnak haszon­talan lomok, én összegyűj­töm őket, és átformálva a lakásom, a folyosó díszei lesznek az eldobott műanyag- fiaskók;, üres dobozok. Ezt is a partizántáborban tanul­tam. Nincsen felesleges hol­mi, csak ötlettelenség. Nyug­hatatlan természet vagyok, nem érek rá megöregedni, percnyi pihenőm nincs. Fur­csa sora az életemnek, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évében szület­tem, a Szovjetunióban let­tem kommunista, s haza­térve látom mindazt meg­valósulni, amiről egykoron Berzeviczy Gizella, Sziklai Sándor beszélt nekünk aki­képzés óráiban. Elmenőben megmutatja kertjét. Hatszáz négyszögöl telkén 12 fajta paradicso­mot, 14 fajta paprikát, foly­ton termő málnát, borsót, vietnami tököt, tüskés ubor­kát, több mint 30 fűszer­félét, összességében 295—300 féle novényritkaságot ter­mel. Miért csinálja mind­ezt? — Megmutatni, mire képes az ember. Legyőzni az idő­járást. átalakítani, szebbé tenni a világot, gazdagítani környezetünket. Az élet min­den területén teljességre tö­rekszem, nem szerettem és szeretem a félmunkát. Ezek­ből a növényi ritkaságokból tucatnyi botanikus szakkörét segítettem, és segítem a jö­vőben is, ha kérik. D. SZ. M. Mi volt a fórumládában? Honnan az ötlet? Szol­nok me­gyébe Ba­ranyából került, ahol a szük­ség szülte, a sajátos telepü­lésszerkezet. Az egymáshoz közeli, aprócska falvak ta­nácsi irányítását, igazgatá­sát már akkor egy helyre koncentrálta az ésszerűség, amikor még nem is igen hal­lottunk közös tanácsról, társ­községekről. A valamennyi község gondját, baját, örö­mét ismemi akaró, s az emberek véleményére kíván­csi tanácsi vezetők életké­pesnek találták az ötletet, hogy az évenkénti közös ta­lálkozók, a falugyűlések előtt a tanácsházánál lezárt kis ládákat rakjanak ki, ame­lyekbe egy papírlapra írva mindenki bedobhatja véle­ményét, panaszát, kérését, köszönetét, bírálatát... A jó kezdeményezés. Szol­nok megyei folytatása a két megyei tanács jó kapcsola­tának, rendszeres tapaszta­latcseréjének köszönhető. Egy évvel ezelőtt rtiár a megye jó néhány községé­ben feltűntek ezek a kis lá­dák. Nem voltak telegyömö- szijlve, de néhány okos meg­jegyzést, jogos kérést talál­hattak a ládákba í a falu­gyűlések előtt a tanácselnö­kök. Az idén továbbterjedt a híre, és megszaporodtak a ládák a községekben. A ter­melőszövetkezet kapujában, az üzemek, a vállalatok, az üzletek, néhol még a presz- szók és az italboltok ajtajá­hoz is került belőlük. Volt, ahol valamennyi üres ma­radt. Például Szajolban és Abádszalókon. Olyan község is akadt, amelynek vezetői — például Pusztamonostoron — nem hittek a fórumláda véleménynyilvánításra ösz­tönző „szerepében”. De nem ez volt a jellemző. Senki sem esküszik rá (nem is kell), senki sem ki­áltja ki a legjobb módszer­nek, elég ha csak alkalmaz­zák, mint a kontaklusterem- tésnek, az információgyűj­tésnek, a közvélemény meg­ismerésének egyik módját. Nem több mint lehetőség, amellyel a megye legtöbb falujának vezetői és lakói él­tek is. Hogyan? Sok minden került azokba a ládákba. Előfordult, hogy a segélykérő telefont sürget tő, a lakarmányellátást, a külterületi vízellátást kifo­gásoló, a reggeli friss kiflit, kenyeret hiányoló, s a tő­kehús-ellátásra panaszkodó megjegyzések között akadt néhány lottószelvény is. Volt. aki a fórumládát postalá­dának nézte, néhányan pe­dig a szemétlá.d,ával tévesz­tették össze, amelybe válo­gatás nélkül mindent bele lehet dobálni, papírra fir- kantott indulatos, vádaskodó sorokat is. Persze név nél­kül! Ezek a névtelen íroga­tok nem tévesztendők össze a megalapozottan bírálókkal, akik nevük aláírásával vál­lalták is véleményüket. Ak­kor miért nem álltak fel és mondták el a falugyűlésen? Sok oka lehet. Lámpaláz, gátlások a nagy nyilvános­ság előtt, s bármi más, ami akadályozta a személyes részvételt. A véle­ménynyil­vánításnak — ha úgy tetszik — államéletünk de­mokratizmusának ettől a sajátos és ötletes módjától — legyen bármilyen tarka és ellentmondásos is a fó­rumládák tartalma — nem lehet elvitatni, hogy a ta­nács és a lakosság kapcso­latteremtésének újabb csa­tornáját jelenti. A fórumlá- ■d,ák papírlapjaira írottak egy-egy község lakóinak hangulatáról, közérzetéről keresztmetszetet adtak, a jo­gos és az irreális kérdések aránya pedig elárulta, meny­nyire tájékozottak, hogyan ismerik falujuk terveit, fej­lődésének lehetőségeit. A fó­rumládák tartalma segített orientálódni, hogy miről kell többet és részletesebben beszélni. S a községek veze­tői korrektül reagáltak. Egyetlen kérdés, kérés, vé­lemény sem maradt megvá­laszolatlanul. K. K. Egy biztos. Fórumláda Hajdú Endre őrnagy "'magyaráz a hallgatóknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom