Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-26 / 97. szám

Éljen a szocialista nemzeti egység! Somogy megyében befejeződött az Adria Kőolajvezeték Berzence és Kára községek között épülő szakaszának hegesztése. Április végén - a vezeték harmincnyolc kilométeres szaka­szán - megtörténik az első nyomáspróba. Képünkön: Kutas község térségében beemelik az óriás méretű tolózárat. Szerecsendió, gyömbér, fokhagyma Kismalacok infraiámpa alatt Újító kollektívák A vásárlók egyre inkábba feldolgozott termékeket ke­resik. Ez a megállapítás Csorna Jánostól, a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatójá­tól származik, aki egyúttal bizonyítékokkal is szolgált. — 1960-ban még csak 90 vagonnyi húskészítmény hagyta el a portánkat, tíz évvel később már 215 vagon­nal gyártottunk, tavaly pe­dig 527 vagont töltöttünk meg termékeinkkel. Természetesen közben a választék is bővült, hiszen manapság már ötven-hat- vanféle húsipari áru között válogathat a fogyasztó. Il­letve csak válogathatna, hi­szen még a legjobban ellá­tott üzletekben sem lehet megtalálni egyszerre az egész áruskálát. Gyarapodó választék, akadályokkal — Nincs megfelelő eladó- és hűtőtér — indokol Csorna János — és persze azt is hozzá kell tenni, hogy pél­dául a sonkát húsvét kör­nyékén keresik leginkább az emberek és a töpörtyűnek vagy a szalonnának nyáron igazán nincs nagy keletje. Ettől függetlenül, ha az előbbiek nem akadályoznák a boltokat, bővíthető lenne a választék, hiszen a legjob­ban ellátott üzletekben is „mindössze” csak harminc- harmincötféíe húskészít­ménnyel találkozhatunk. Nem beszélve arról, hogy a legkisebb egységek számára előírt minimum, a nyolcféle termék, egyáltalán nem ne­vezhető bőséges választék­nak. A húsipar ettől függetle­nül a skála további szélesí­tésére törekszik, újabban az úgynevezett magyaros ízesí­téssel próbálkozik. A fok­hagymával, szerecsendióval, gyömbérrel és egyéb „fur­csasággá!” fűszerezett tíz- tizenegyféle árut Szolnokon is gyártják, s így a minden­nap éjfélkor kezdődő, úgyne­vezett terítéseknél ezek is helyet kapnak a hűtőkocsik­ban. A vállalat a megyében mintegy 750 helyre fuvaroz­za ki termékeit, van ahová hetente csak kétszer-három­szor. A főbűnösre: a nincsre az igazgató az előbb már rá­mutatott, viszont vannak be­folyásos mellékszereplők is, a boltosok. Nem mindegy, hogy az üzletvezető mikor, mennyi árut rendel, s az meddig elég. Persze csak egyszer számítsa el magát alaposan, a. gyorsan romló termékek nagyon megcsúfol­ják.. . Mindenki jól jár — Az is igaz — mondja Csorna János —, hogy mi se vagyunk valami fényesen eleresztve. Normális esetben legalább három-négynapos hűtőkapacitással kellene rendelkeznünk, de a miénk még egynapi termeléshez se elég. így aztán nyomjuk ki­felé az árut, ahová csak tudjuk. Nincs más választás, mert a másik oldalon ott van a felvásárlás és a feldolgozás. 1970-ben 202 ezer, 1977-ben 411 ezer, 1978-ban pedjg vár­hatóan 440 ezer sertést gyűjt össze a vállalat. Az állatok több mint fele más vágóhi­dakra — Miskolcra, Gyön­gyösre, Budapestre — ke­rül, hiszen az itteni teljesít­ménye meglehetősen kicsi, tavaly is csak 151 ezer hízót tudott feldolgozni. Az „alap­anyaggal” viszont nincs baj, ezt az előbbi számok is egy­értelműen igazolják. A vá­gás utáni minősítés beveze­tése, amit először a legtöbb termelő morgással fogadott, végül is csak jót hozott. Ja­vult a hús- és a fehéráru, s ezen belül is nemeshúsok aránya. Ez természetesen a felvásárlási áron is meglát­szott, hiszen tavaly minden kiló sertéshúsért 1,60-nal többet vihettek haza a nagy­üzemek, mint 1976-ban. (Ez ugyan csak az átlag, de évi 5—10 ezer állatot kibocsátó telep százkilós hízóira át­számolva így se jelentékte­len az összeg.) II fiatalokra már nem számíthatunk És a kistermelők? Nekik is megéri a jószággal baj­lódni? Búzás Mihály példá­ja erre is választ ad. A tö­rökszentmiklósi Béke Ter­melőszövetkezet dolgozója taValy 47 hízót adott le, né­mi csodálkozással veszem hat tudomásul, hogy házuk in­kább közelebb van a köz­ponthoz, mint a város szé­léhez. Beljebb lépve már alábbhagy az elképedés, hi­szen az ólak környékén olyan tisztaság uralkodik, hogy az már szinte csoda. — Kényesek vagyunk az ilyesmire, az udvaron már jónéhány seprű elkopott — mondja a gazda. — Mesze­lünk, ahányszor kell, de nincs is itt bolha egy da­rab se. Ünetetö, önilató A kismalacok infraiámpa alatt melegszenek, nem hi­ányzik az elkülönítő rács se. Az állatok étvágyát és szom- ját az önetető — ez egyéb­ként állítólag az egész or­szágban nem kapható — és az önitató szolgálja ki, akár merre fordulunk, öröm a nézelődés. — Saját anyakocákat tar­tok, kétszer fialtatom őket — magyarázza Búrás Mi­hály. — Ha nem elég a sza­porulat, mert ezt a negy­venöt-ötvenes létszámot tar; tani alkarom, akkor malacot is veszek. Egy kiló húst négy kiló takarmányból ál­lítok elő, de már olyan is volt, amikor 3,80-ból sikerült. A 28 forintos alapárra a több éves szerződés nyomán, valamint a nagyüzemi fel­árral — ez utóbbin a tsz­szel közösen osztozunk — szóval összesen kilónként még 1 forint 50 fillér -jön. így a haszon hízónként olyan 600—700 forint. Búzáséknál a férfi és az asszony is dolgozik, amit a jószág körül tenni kell, azt reggel-este így is elvégzik. Igaz, meg kell gondolniuk, hogy mikor és mennyi idő­re hagyják ott a házat, de ezt is meg lehet szervezni. A három gyerek közül vi­szont már egynek se fűlik a foga az ilyen „szervezéshez”. Lengyel berendezések a nyomdákba Ebben az évben több száz­ezer rubel értékben szállít hazánkba különféle nyom­daipari segédberendezéseket és bútorokat a varsói Va- rimpex Külkereskedelmi Vállalat — közölték a vál­lalat képviselői tegnap a bu­dapesti Lengyel Kultúrá­ban: a lengyel nyomdaipari kiállítás megnyitóján. A be­mutatón egyebek között sze­dőberendezések, prések lát­hatók és kiállították olcsó, egyszerű kivitelű, de kor­szerű szed.őtermi bútorokat is. JászalsőszentgyörgYön Hárommilliós többletbevétel az állattenyésztés­ben Eredményesen zárta az idei első negyedévet az ál­lattenyésztési főágazat a jász- alsószentgyörgyi Petőfi Ter­melőszövetkezetben. Tavaly az év első három hónapjá­ban 4,6 millió forint, most az első negyedévben 7,5 mil­lió forint árbevételt értek el a szarvasmarha- és a sertés- tenyésztésben dolgozó tsz. tagök. A tehenészeti szaktelepen dolgozó Sallai Imré brigád a tejtermelés 23 százalékos növelését vállalta az idei munkaversenyben. Időará­nyosan túlteljesítették vál­lalásaikat, hiszen a tavalyi 538 literrel szemben az év első három hónapjában 732 liter tejet fejtek tehenen­ként. A közös gazdaság ta­valy 238 ezer, az idén 366 ezer liter tejet értékesített az első negyedévben. Kitett magáért a sertéste­nyésztésben dolgozó Osztya- penko brigád, is. A kollektí­va az idén a tavalyi 6 ezer 793 mázsa helyett 8 ezer 100 mázsa hízott sertés értékesí­tését vállalta. Húszszázalékos többletvállalásukat időará­nyosan megháromszorozták, március 31-ig ugyanis a ta­valy első negyedévben át­adott 896 mázsa sertés he­lyett most hatvanegy szá­zalékkal több, azaz 1446 má­zsa hízott sertést értékesí­tettek. Ezzel az újítással kiruk­kolt a jászberényi Aprító­gépgyár műszaki főosztályá­nak Delta Szocialista Bri­gádja. A gumiszitát, amit eddig tőkés országból szerez­tek be, a kollektíva jóvoltá­ból ma már itthon is tudják gyártani. A haszon: több mint négymillió forint érté­kű deviza megtakarítása. A brigádhoz hasonlóan egyre több kis közösség nyújt be újítást. Nemrég hírül adtuk, hogy a Tisza Cipőgyár egyik hattagú „csapata” nyerte a tavalyi vállalati újítási ver­senyt. Szép számmal érkez­nek munkák az újítási iro­dákra, vagy az újítási felelő­sökhöz, úgynevezett komplex brigádoktól, ahol egy-egy cél­feladat megvalósításán mun­kások, mérnökök együtt dol­goznak. Az újítások nagy része — még inkább ez a jellemző — kis dolog, de ez értékét cseppet sem csökkenti. Ügyes ötletekről, szerszámokról, ésszerű munkaszervezési megoldásokról szólnak a ja­vaslatok, s éppen ezért nem szabad .őket elhanyagolni. A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában találunk olyan munkást, akinek nevé­hez tíznél is több, a munkát segítő megoldás tartozik. Ott tudják: ezek a „kicsinysé­gek” a fenntartói az újítási kedvnek, éltetői annak á szellemnek, amelyből a prob­lémákat kutató, kereső újí­tók nagyobb ötletei szület­nek. Ezeket a nagyobb el­képzeléseket. többnyire egy kollektíva valósítja meg egy-egy gép átalakításánál ugyanis szükség van mind lakatosokra, mind villamos- mérnökökre, műszaki rajzo­lókra, vagy villanyszerelők­re. A kollektív újítások előse­gítik az együttes gondolko­Az új lakások statisztikai értékelésében az idén új ka­tegória a beköltözésre kész lakás — ezekből az év első negyedévében 1829-et adott át a kivitelező építőipar. Az újfajta statisztikai értékelés szerint most már nem a mű­szaki átadást veszik figye­lembe, hanem aat a végső állomást, amikor a tanácsok a beköltözhetőség tanúsítá­dást, nemcsak a pályázatra, hanem más témákra, kérdé­sekre vonatkozóan is. Ha hat ember együtt töri a fejét, ha hat ember együtt izgul a kí­sérlet sikeréért, akkor az a közösség képes kitartani, ál­dozatot hozni, csiszoltabban, összeszokottabban dolgozni. Hogy a Tisza cipőgyári pél­dánál maradjunk: a forma- talpgyártás új anyagféleségét kidolgozó kollektíva egyik tagja mondja: „összeszokott a gárda, most egy új felada­ton dolgozunk.” A folytatás tehát nem várat magára. Kis újítás, nagy újítás — mindkettőre vonatkozik, hogy hatvan napon belül választ kell kapniuk készítőiknek az értékelőktől. Sajnos, ebből az időtartamból gyakran lesz hat hónap, vagy még annál is több. A Volán 7. sz. Vál­lalatnál a ragasztott fékbe­tétekről szóló újítás is igen rögös utat futott és fut be, s mellette idézhetnénk példá­nak a mezőtúri Dózsa Ter­melőszövetkezet újítóinak azt a munkáját, amely a növényi fehérjék megőrző eljárásával foglalkozik. Ezekkel ellen­tétben sok-sok értékelt, el­fogadott — és nem mellékes — bevezetett újítást említ­hetnénk. A haszon? örvendetes: csak milliókban kifejezhető. Persze nem mindegy, hogy a szám s a tizedes jegy közé hány nulla kerül. Egy-egy vállalat a tíz-, húsz-, száz­ezer forintos megtakarítá­sokkal, ötletekkel hozzájárul, s hozzájárulhat ahhoz, hogy a haszon milliárdokra duz­zadjon. Az ötletekhez persze újí­tók kellenek. Mostanában egyre gyakrabban újító kol­lektívák. saként kiadják az úgyneve­zett. lakáshasználatbavételi engedélyt. Az építőipari vál­lalat vagy szövetkezet ugyan a műszaki átadással lénye­gében befejezte a munkát, de jónéhány esetben előfor­dult, hogy a közműhálózat — a gáz, a víz, a villany stb. — bekötésének késedel­me vagy más akadály miatt hónapokig álltak üresen a lakások. Ügyes célgépek segítik a munkát Jászberényben, a Műszeripari Szövetkezetben. A vezeté­kek egyengetése és darabolása kézi erővel túl aprólékos munka: ez az egyengető masina mindezt gyorsan, pontosan végzi el, megkönnyítve a szerelők munkáját is. H. J. Több mint 1800 beköltözésre kész lakás b. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom