Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-25 / 96. szám
1978. április 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az Aba-Novák teremben Somogyi-Soma László képei Több uáz leánytorokból hangzott fel Balázs Árpád Új dalt röpít a szél cimű műve vasárnap az „Éneklő ifjúság" területi bemutatójának nyitányaként. A Bács, Csongrád és Szolnok megyéből érkezett tizenkét kórus versenyén nagy volt a tét: a legjobb produkció rádiófelt vételéből hanglemez is készül, az előadók pedig egyhetes balatoni nya- rcfason vehetnek részt Ki a jé oivasé? — Hangosújság Új Tükör-klub Törökszentmiklóson Minden igazi művészet voltaképp az alkotó legbensőbb érzelmeinek megnyilatkozása. Ez a kitárulkozás a legközvetlenebb módon a lírában és a festészetben követhető nyomon. Somogyi-Soma a szó klasz- szikus értelmében vett „festőművész”. Képein először a színek harmóniája, zenéje, az egymásba épülő mégis vibráló felületek ragadnak meg. Élnek a színek ecsetjén, még ott is, ahol — úgy tűnik — monokrom felületekkel dolgozik. Egyik kitűnő képén, a Piros napernyőn például a semleges világosnak tetsző háttér tónusvariációit, a keskeny vertikális csíkban előcsorduló vörös vonalat, az ernyő friss pirosának épphogy megcsillantott kék, sárga válaszait csak az értékeli igazán, aki szemével centiről centire tapogatja végig a képet. De ugyanígy élvezzük az Aranyeső vagy az Orgonák meleg, barnásarany hátteréből felragyogó virágait, a Csipkemadonna leheletszerű öltözékét, a Fekete nap visz- szafogott, egymásba simuló, egymásból továbbépülő színeit. Mindez a mesterségbeli tudás, „festői” közlésmód Hiánypótló, kézikönyv fontosságú szociológiai tanulmánygyűjteményt jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó „Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások” címmel. Szükség van erre a könyvre, mert az értelmiség fogalmához a legkülönfélébb jelentéstartalmak tartoznak. „Ez sürgető feladattá teszi — olvashatjuk a kötet fülszövegében — e fogalom tisztázását és az értelmiség sajátosságainak, társadalmi helyének, szerepének sokoldalú, árnyalt elemzését. A párt és a kormány ezért a témát a középtávú kutatási terv egyik kiemelt területéül jelölte meg.” A kötet ennek a széleskörű kutatómunkának az eredményeit teszi közzé. Az országban több, mint 380 ezer felsőfokú végzettségű ember él, akik korántsem alkotnak homogén társadalmi réteget. A téma szerteágazó volta ellenére a szerzőknek sikerült pontos körképet rajzolni, helyzetjelentést” adni a mai magyar értelmiség különböző csoportjairól, munkaterületeik eredményeiről, gondjairól. Mindezt főleg a kötet elején található két alapos tanulmány jóvoltából, történelmi, történeti keretbe foglalva olvashatjuk. Az első dolgozat szerzője, a kötet szerkesztője Huszár Tibor értelmiségtörténetet írt, a termelőerők és a termelési viszonyok összefüggéséből következtetve az értelmiség társadalomban elfoglalt helyére. A mai magyar társadalomról szólva megállapítja: „a szocializmus előrehaladásának a termelési. mutatóknál nem kevésbé mércéje a Vasárnap Győrött kihirdették a Kazinczy nevét viselő szép magyar beszéd országos verseny döntőjének eredményét. Az idei, sorrendben már 13. vetélkedőn 120-an küzdöttek a Kazinczy éremért és az oklevélért. A gimnáziumok és szakközépiskolák, illetve a szakmunkásképző intézetek tanulói külön kategóriában, mérték össze tudásukat egy szabadon választott és egy kötelező szöveg tolmácsolásával. Bencédy József nyelvész- professzor, aki a verseny megindítása/ óta részt vesz a azonban kevés lenne, ha nem társulna hozzá az az érzelmihangulati töltés, amivel Somogyi-Soma munkáiba életet lehel. A társas magányról beszél a két égfelé kapaszkodó fa, megközelíthetetlen bezárkózásról a Tüskés ágak. Az életkor szorongásairól vall az ünneplőbe merevített, emlékei közé zárt Nagyika, a Cantata profana saját útjukra induló gyermekei mellett magára maradt öregembere. S az elmúlást, a gyors feledés közönyét idézi a sivár öreg temető. Ám a derűs órák békés nyugalma megtanít örülni az élet apróbb ajándékainak. Röppenő madarak ívelésének, alkonyi vízparton nádak zenéjével, egy nemes vonalú hegedű muzsikájának. Egy piros ernyő, eev csokor virág, virító napraforgó, lebukó napkorong megkapó színvarázsának. Somogyi-Soma László önarcképén a maga békéjéért műveivel naponta megküzdő festő arca néz ránk. Képein belső arcait nyitja felénk. Munkáira figyelve bennük saját képmásunkra ismerünk. művelődési szint, a közösségi gondolkodás erősödése.” S ebben pótolhatatlan szerepet játszanak az értelmiség legkülönbözőbb csoportjai: műszakiak, közgazdászok, orvosok, pedagógusok, tudósok, művészek. A következő tanulmány az értelmiség társadalmi mobilitásának történeti alakulásáról számol be, eljutva a fontos összehasonlításig: a szocialista országokban a munkás- és parasztszármazásúak beáramlása az értelmiségbe lényegesen nagyobb, mint a tőkés országokban. E két tanulmány által megadott történelmi háttér előtt rajzolódik ki a kötet dolgozataiból a mai magyar értelmiség helyzete. A jogászokról, pedagógusokról, mérnökökről (ideszámítva a mezőgazdászokat és az állatorvosokat is) és az orvosokról kü- lön-külön szóló tanulmányok okfejtései világosak, felmérések eredményeivel, összehasonlítható statisztikai adatokkal alátámasztottak. Külön figyelmet érdemelnek az értelmiségiek társadalmi megbecsülését taglaló fejezetek. A kötetet a felsőfokú végzettségűek demográfiai adatait tartalmazó tanulmány zárja, amelyet nagy és áttekinthető statisztikai apparátus egészít ki. A könyv szerzői „alapkönyvet” írtak, elméleti elemzéseik, következtetéseik nagyban hozzájárulhatnak az értelmiség társadalmi helye, szerepe pontos értelmezéséhez. bíráló bizottság munkájában, az idei tapasztalatokat értékelve elmondta, hogy a bíráló bizottság fejlődést állapított meg a versenyzők szöveg- mondásában. A jelölteknek tisztult a kiejtésük, és helyesen éltek a hangsúly és a hanglejtés lehetőségeivel. Főleg a vidéki versenyzők szövegmondásában tapasztaltak gazdag hanglejtésformákat. Az értékelést követően Pédhy Blanka érdemes művész, a Kazinczy-díj alapítója adta át a Kazinczy érmeket és az okleveleket a győzteseknek. — Az elmúlt év májusában alakult klub a népművelők művelődésének sajátos fóruma — mondja Nyáry László, a törökszentmiklósi művelődési központ igazgatója. — Harminchat, a városban és a város környékén élő könyvtáros és népművelő alkotja a klubtagságot. Elsődleges célunk szakmai műveltségünk gyarapítása és az Űj Tükör hasznosítása a közművelődési munkában. — Milyen módon? — Figyelemmel kísérjük a lap cikkeit — veszi át a szót Várkonyi Sándorné, a művelődési központ előadója — a közművelődési té- májúakat megvitatjuk, feldolgozzuk. — A könyvtárban havonként ajánlást adunk az Üj Tükör „írók a két világháború között” válogatása szerzőinek műveiből — folytatja Galambos Kálmánná könyvtáros. — Később bibliográfiát készítünk a sorozatban megjelent művekből. A könyvtár egyébként az Üj Tükör egyes példányait is kölcsönzi. Eddig hatvan olvasó csaknem kétszáz alkalommal kérte az újság valamelyik számát, de az olvasóteremben is közkézen forog a lap. — A klub jelentősége nemcsak ennyiből áll — jegyzi meg Túsz Imréné, a művelődési központ előadója. — Legnagyobb érdemének azt tartom, hogy segíti a könyvtárak és a művelődési házak egységes módszertani munkájának kialakítását. Ráirányítja a fiA jászberényi Tanítóképző Főiskolán három évvel ezelőtt vezették be — a tanítói szak kiegészítéseképp — a közművelődési ismeretek tanítását. Az idei tanév végén több mint ötven olyan hallgató államvizsgázik majd aki három éven keresztül tanult ismeretterjesztést, művelődéstörténetet, esztétikát, aki megismerte a közművelődési intézményhálózatot. Ezek a hetek a gyakorlati tapasztalatszerzés jegyében telnek. A hallgatók kisebb- nagyobb csoportokban két héten át naponta délután négytől este nyolcig egy-egy irrfiűvélődési ház munkáját, mindennapjait ismerhetik meg. A gyakorlóhelyek Jász- szentandrás. Tászalsószent- györgy Jászkisér, Jászla- dány, Jászberény művelődési otthonai alkalmasak arra, hogy a hallgatók érzékelhessék a népművelő pálya nehézségeit és szépségeit, A jászkiséri művelődési ház klubszobájában két gyakorló hallgatóval beszélgetünk. Arra a kérdésre, hogy ki vállalná el egy jászkiségyelmünket a legfontosabb közéleti problémákra. — A közművelődésben dolgozóknak köztudottan kevés a szabad ideje — fűzi tovább a szót Nyáry László. — Velünk — akik legtöbbet beszélünk az önművelés fontosságáról — köny- nyen megtörténhet, hogy a másokkal való 'foglalkozás mellett önmagunkra már nem jut energiánk. Márpedig ez a közművelődési munka minőségére nagyon káros hatással lehet. Az Űj Tükör-klubbal valahogy ezt az „időzavart” próbáljuk elkerülni. Legutóbb művészetpolitikánk kérdései, a klubmozgalom helyzete, a népművelő fluktuáció, az általános iskolák új nevelési tervei kerültek napirendre. A népművelő „munkaerővándorlásról” szóló vitánknak egyébként az Űj Tükör — épp megyénkből hozott hasonló témájú cikke volta kiindulópontja. — Ez a klub az Űj Tükör emblémája nélkül is működhetne. — Bizonyára. Mi azonban mégis az Űj Tükör mellett döntöttünk. Egyrészt, mert az újság is valami olyasmit akar, amit mi — mondja Túsz Imréné — másrészt pedig nem biztos, hogy szerencsés lett volna, ha kizárólag saját intézményünkre támaszkodunk. így van, akinek be kell számolni, s van, akitől segítséget lehet kérni. — Például különböző rendezvényekhez. ankétokhoz, irodalmi műsorokhoz —folytatja Várkonyi Sándorné. — Reméljük, az újság olvasórihez hasonló művelődési ház vezetését — a diplomaszerzés után — mindannyian nemmel felelnek. — Miért? Szatmári Mária válaszol: — Egy ekkora település kulturális életét irányítani, azt hiszem, csak nagy gyakorlattal, alapos felkészültséggel lehet. Mi egyikkel sem rendelkezünk. Hotoránné Sas Mária hozzáteszi : — Én is csak úgy vállalkoznék. ha előbb előadóként dolgozhatnék művelődési házban egy ideig. Dehát ilyen gondjaink úgy sincsenek, mindannyian tanítani fogunk. Az újabb „körkérdésre”, ha majd tanítani fognak, bekapcsolódnak-e a közművelődésbe, mindenki igennel felel. Konkrét elképzelésekről nem esik szó, ami nem is csoda, hiszen még nem tudják, hol fognak tanítani az államvizsga után. A legtöbben falura pályáznak. — Miben látják hasznát, hogy a három év alatt szert szolgálata támogatja majd az „Űj Tükör novellaolvasó pályázatunkat”, amit a közeljövőben hirdetünk meg a város ifjúsági klubjainak, vagy a „Hangos Űjl Tükör” című műsorainkat, amelyben a lap cikkeiből, a benne megjelent irodalmi alkotásokból adunk válogatást. Ebbe bevonjuk az irodalmi színpadunkat s a könyvtár zenei részlegét is. — Az Űj Tükörnek egyébként más „szolgáltatásai” is vannak — teszi hozzá Nyáry László. — Rendszeresen küld programjavaslatokat, s a nyáron egyhetes tábort is rendez a klubtagoknak. Ez utóbbival kapcsolatban említem meg azt a pályázatot, amelyet a nyári tábor programjainak összeállítására írtak ki. Ezen a pályázaton mi is részt veszünk. — Ne felejtsük el azokat a kiállításokat sem, amelyeket a könyvtáros klubtagok rendeztek az Űj Tükör cikkeihez,, sorozataihoz kapcsolódva — emlékeztet Galambos Károlyné. — A „Hazám a városban”, a „Milyenek az angolok”, a „Magyar korona története” című bemutatókat, vagy a Nagy László, Illyés Gyula és Móricz Zsigmond munkásságáról rendezett kiállításokat említeném. — Klubunk egyébként hamarosan elutazik első tapasztalat csere-Hátogatására is — mondja Várkonyi Sándorné. — Budapesten a Pataky István Művelődési Központ hasonló jelleggel működő Űj Tükör-tklubja lát vendégül bennünket. T. E. tettek népművelési ismeretekre? Molnár Katalin: — Feltétlenül segítségünkre lesz a- tanításban, hogy sokrétű pedagógiai képzést kaptunk. Néhányan azt az erényét emelik ki a népművelőképzésnek, hogy az általános műveltségük szélesedett általa. Persze nem hallgatják el a — vélt vagy valódi? — hibákat sem. Valójában njncs megoldva a képzésben a gyakorlat, s szétforgácsoltnak érzik az elméleti képzést. Az utolsó félévben például két hét — összesen 44 óra — gyakorlati ismeretszerzésre fordítható idejük van. — Kevés — mondják. — De legalább tényleg köze van a gyakorlati népműveléshez. Kedvcsinálónak bizonyára elég. Hogy végül mennyit nyer a közművelődés a jászberényi intézményben folyó képzésből, arra nekik és társaiknak hamarosan munkájukkal kell válaszolniuk. Egy bizonyos: a tanítók aktivitását nem nélkülözheti közművelődésünk. Sz. J. Egri Mária Olvastuk Helyzetjelentés a magyar értelmiségről Sz. J. A szép magyar beszéd Országos döntő Győrött Népművelő tanítók Gyakorlaton a jászberényi főiskolások I 'Családi tabló Mándy Iván mai prózánk kiemelkedő alakja. Ezt bizonyította az elmúlt hétfőn bemutatott és szombaton megismételt Családi tabló című rádiójátéka. E munkájában is azt a sort folytatta, amelynek legfőbb jellemzője, hogy nem cselekvéseket, történéseket ábrázol, hanem hangulatot tesz érzékelhetővé. Lassan kibomló epikus áradás helyett mélyen átélt helyzeteket boncolgat — nem külső megfigyelőként, hanem felfedezőként, a szituációt átélő és képzeletével látomássá növelő művészként. A Családi tabló egyszerre életrajzi ihletésű és mindany- nyiunkról szóló. A rádiójáték főszereplői (a család) várják a fényképészt, aki riportot akar készíteni egy képeslap számára. A várakozás közben kirobbanó családi vita világít rá az író és különösen az apa helyzetére. Plasztikussá válik az a rossz családi légkör, amelynek okai a korábbi csalódásokban kereshetők, azokban az el nem ért, de érzékenyen vágyott célokban, amelyek megvalósulását éppen fia életében és pályájában látja az írással sikertelenül próbálkozott apa. S minthogy képtelen a józan, megértő bölcsességével elfogadni kettejük viszonyát, sőt, meg sem érti azt, a fényképezést, a riportot az ő személyéről szólónak tartja, a magáénak követeli. Nemcsak irodalmunkban jól ismert téma, a Családi tabló hőseinek rokonaival nap mint nap találkozhatunk. Mégsem unalmas a hangjáték. A vita során felmerülő konkrétumok nem a valóság leegyszerűsített tényszerű elemei, hanem az írói szándék megvalósulásának lírai-hangulati, egyszerre tragikus és komikus, jelképekké gazdagodó, vitalitással teli pillérei. A színészek által közvetített Mándy-írás érzékelhetővé teszi azt a külső formát, amit a tények jelentenek, egyúttal megkönnyíti azoknak az álmoknak, vágyaknak, hiteknek — tévelygéseknek, tragikusan groteszk absztrakcióknak az értelmezését, amelyek az egyes müvek koncentrált élethelyzetekről szóló üzenetei. Kézzelfoghatóbbakká lesznek a fő gondolatok és érzéseket ábrázoló viszonyok. Közelebb kerülünk azokhoz a titkokhoz és csodákhoz, amelyeket az író láttatni akar velünk. Hétköznapok formálói A csanádpalotai tsz Dobó Katalin brigádját szólaltatta meg vasárnap reggeli műsorában Rab Nóra. Azt kutatta, hogy miért bomlott fel a közös gazdaság korábban többször kitüntetett szocialista brigádja. Megszólaltatott minden érdekeltet, elmondatta velük a történeteket, hogyan halmozódott az asszonyokban az elkeseredés, ami e lépésre késztette őket. Végül kiderült, nem az új termelési módszerben — amibe belekezdtek az asszonyok — gyökereznek az okok. Hanem az emberi, valóban szocialista kapcsolatok hiányában. Abban, hogy a brigád gazdasági munkája elismerése mellett erkölcsi megbecsülést, több emberi törődést is kívánt. A jól sikerült riport megkülönböztetett figyelmet igényelt és továbbgondolásra aktivizált. (zsák)
