Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-21 / 93. szám
Munkáspárt! Éljen társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Kevesebb energiával több lakást fűtenek Az országgyűlés ipari bizottságának ülése Több mint két és félmillió lakásban fűtenek — melegítenek gázzal és 2,6 millió olajkályha került már forgalomba — de nem mindegy, hogy az „elnyelt” energiahordozókat hogyan hasznosítják. Manapság a viszonylagos olaj- és gázinség- ben igen fontos, hogy minél kevesebb energiával minél több lakást, üzemet fűthessenek; ehhez viszont energiatakarékos. automatákkal irányított új kazánok, kályhák, vízmelegítők és tűzhelyek kellenek. Az országgyűlés ipari bizottsága tegnapi ülésén a lakásokban szolgáló berendezések minőségét és választékát vette górcső *alá, megállapítva: a jövőben e készülékek gyártásánál az energiagazdálkodási szempontokat is figyelembe kell venni. Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes bejelentette, hogy a most készülő rendelet nem engedélyezi a pazarló termékek gyártását. Az egész népgazdaságot átfogó takarékossági program keretében a Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalata; összehangolt fejlesztési munkába kezdenek. Felülvizsgálják főként családi házakba épített etázs kazánok, az ipari kazánok és az olaj- és gázégők gyártását. Fejlesztik a szervizhálózatot, javítják az alkatrészellátást. Korszerű takarmány, több bús A Szolnok megyei Gabona- forgalm; és Malomipari Vállalat a háztáji termelés fejlesztése érdekében folyamatosan gondoskodik a kisegítő gazdaságok állatállományának takarmányellátásáról. Ezért a GMV, valamint az áfész és a ZÖLDÉRT takarmányeladó helyein teljes választékban kaphatók a különféle baromfi- és sertéstápok, azon kívül korpapótló takarmányok és darák. A kisállattenyésztőkről sem feledkeztek meg a vállalatnál: a nyúltenyésztők és a galambászok igény szerint kaphatnak tápot. Túrkevei szövőnők Régi időkre kellene emlékeznünk, ha a túrkevei szövőasszonyok hagyományait kutatnánk. A faliszőnyegeket, abroszokat, törülközőket már évtizedek óta készítik, de termékeiket a divat állandóan frissíti. Most például a szádából varrt blúzoknak, függönyöknek van keletje. A túrkevei Háziipari Szö- vekezet ezért közel egymillió forintos beruházással javítja az itt dolgozó 230 asszony munkakörülményeit. A fonal feldolgozására zárt rendszert alakítottak ki. A fonalat motringba hajtva festik meg, majd - mint képünkön Gál Erzsébet - csévére visszahajtják. Az abroszokat, törülközőket laza szálakból, úgynevezett takácsszövéssel készítik. A századforduló idejéből itt maradt gépen Ferenc Lászlóné dolgozik. A szövetkezet saját boltjában árulja termékeit Túrkevén. Simon Katalin 30-35000 forintot forgalmaz havonta az egyszemélyes kis üzletben Fotó: Köhidi Színes tévé a léfogaton A boltvezető, kezében szállítólevelekkel, az ajtóban áll. A bejáratnál ponyvás teherautó. Műszaki áru érkezett, szállít a Vidia. Nagy kartondobozokban mosógép, automata hűtőszekrények, varróLévai Sándor fiigyei a szállítólevelekre, helyet mutat az új árunak, közben köszön az érkező vevőknek. Középkorú férfi bőrzakót próbál a tükör előtt. Kedvtelve nézegeti. Lévai Sándor odanéz, aztán bevallja, időnként szabálytalankodnak egy falusi boltban. Mert sok idős, parasztember öltönyért, kalapért nem szívesen lépi át a küszöböt. — Join az asszony, szegény. Elmondja, milyen kéne, s ha magamfajta, itt született a kereskedő, ismeri is, kinek lesz az öltöny vagy a kalap. Megbecsüljük hát látatlanban a méretet, a kedvét, s az öregasszony hazaviszi. Otthon próba, aztán vissza a boltba. Kicsit bő vagy kicsit szűk, lehetne sötétebb is — aztán így megy egy délelőtt vagy délután, mire megjön: végre jó! Akkor fizet, megvan az embernek a kedve! Lévai Sándor mondja, hogy az idén már három automata mosógépet eladtak. Kenderesen prost annak a legnagyobb a keletje. Van, aki először vesz, van aki hallotta a szomszédasszonyától, milyen jó a kilencezer forintos automata. Megpróbálja, neki se árt, ha könnyebb a dolga. — A hűtőszekrény majd akkor lesz kapós, ha a jó idő jön — sok évtizedes tapasztalat mondatja a vezetővel. — Havonta most is elkél nyolc-tíz, de nyáron húsz is gazdára talál. A bolt segít a vásárlóknak: hazaviteti az árut. A színes tévé is lófogaton utazik a gazdájához. Az üzletvezető az áruház emeletén, a szőnyegek között vevőkkel tárgyal. Hangja határozott, úgy mondja, várnak ismét újabbakat, ha az itteniek nem felelnék meg, fáradjon be a jövő héten. A vevő elmegy, pedig a legszebb és legmodernebb ebédlőszőnyeg előtt gondolkodott. Vígh Lajos nem szo- morkodik ezért. — Kérem, csak lenne any- nyi szőnyeg, amennyit itt Kunmadarason el tudok adni! Sajnos, hiába járom sokszor a nagykereskedelmet, keveset kapok. Gazdag függönyválasztékot kíná] a bolt. Bútorszövetből, vászonból, modern lakástextíliából is van választék. Vígh Lajos mutatja a pultokat. — A lakáskultúra össze se hasonlítható a múlttal, még a közelmúlttal se — mondja. — És nemcsak új lakásba, új házba, de a régibe is veszik. A Karcag és Vidéke Áfész ruházati áruházban már kora reggel sok a vevő. — Névről nerp, de arcról megmondom, idevaló vagy nem — mondja a vezető, s ez nem csoda. Negyvenhárom éve kereskedő, 4 Kunmadarason huszonöt éve áll a pult mögött. — Először vegyesboltban inaskodtam, Kunhegyesen. Aztán vasüzletre szakosodtam. Itt meg ötvenháromban gépek, tévékészülékek. Két színes tévé is. — Viszik a falusiak, van rá pénzük — mondja Lévai Sándor. — Haj aj, de mennyit eladtunk már! Olcsóbb, mint egy jó fejőstehén. Itt falun így számolunk. Mert sáros az út, kis utcákba máshogy nem lehet. Fejünk fölött csillárok, van drága, nagyon modern és van olcsóbb is. Odébb szőnyegek. — A szőnyeggel baj volt húsvét előtt. Elfogyott a nagy, különben se a legjobb az ellátás, vagy túl nagy a kereslet... Szóval itt volt a szőnyegpadlónak való. A vevők nézegették, aztán mondták: vágjon le három métert, két métert ebből, szép ez. Este, mikor bezártuk az üzletet, kiterítettük középre, aztán vágtuk, nagy óvatosan, ahogy a rendelések szóltak. A kisújszállási Szövetség Áfész 30. számú iparcikk boltja (majdhogy áruháza) Kenderesen tavaly 13 millióért árult ruhaneműt, műszaki cikkeket és lakástextíliát. A legkelendőbb áru a háztartási gép, a tévé, a függöny és a szőnyeg. Lévai Sándor tizenhét éve dolgozik a boltban. Most kilencedmagával. Arca borotvált, nyakkendője divatos, elmehetne akármelyik városi üzletbe is. — Már én csak itt maradok, negyven éve dolgozom a szakmában. Kicsit fáradtabb vagyok, de csinálom. A falusi kereskedőre nagy terhek rakódnak. Az élete nyitott könyv, rossz szót ne mondjon, rátartian se beszéljen. Úgy kell viselkedni, hogy a vevő ne ruccanjon át egyik szomszédba se. És persze árut is találjon. Nem igaz ám, hogy falun nem tudják mi jó, mi szép. beírtak a szakmunkásképzőbe. Hogy azt mondják, legyek csak avatott a ruházati szakmában is. így aztán duplán megvan, ami kell. Különben ebben az áruházban a tizenkilenc dolgozó közül csak egy fiatal lánynak nincs meg a képesítése, ő most tanul. Nem állunk rosszul. A helyettesem volt az első tanulóm. Saját nevelés, mondhatom. Mivel fölöttem futnak az évek, viszem is magammal, párosával az utódokat a vásárló körútra, üzletkötésre. Hadd lássák, gyakorolják. Falura, olyan településre, ahol igazán ismerik egymást az emberek, oda kell csak az igazi kereskedő. Az se árt, persze, ha „régi bútor”, mint Vígh Lajos. — Kérem, én azt tanultam, hogy ha a vevő bejön, a vevőnek köszönni kell. Mi több, inaskoromban úgv szólt a mesteri oktatás, ha bejön a vevő, köszöntjük, s széket teszünk alá. Mondja úgy, kényelmesen, mire van szüksége. És lehetőleg legyen, amire szüksége van. Látszik, jól ismeri az embereket. — Kérem, ne vegye hencegésnek, de ennyi év után nekem két-három perc után tudnom kell, nemcsak illik, kivel állok szemben. Határozott vevő, aki tudja mit akar venni, vagy olyan, aki tanácsot kér, aki hallgat rám. Nem szeretem az erőszakos eladót, mert azt a vevő sem szereti. De a határozott kereskedő kell most is. Egyébként is hol van már az az idő, amikor az emberekre rá lehetett sózni valamit? Nem lehet, és nem is hagynák, biztosan. Huszonötmillió forint volt az áruház tavalyi forgalma. Ebben persze ott van a szőnyeg, a sok ezres és ott a filléres rövidáru is. Sokat kell érte dolgozni. Míg beszélgetünk, többször szól a telefon, s egy-egy vásárló is közbeszól. A főnököt, az „egyszem” férfit valóban ismerik, keresik Kunmadarason. Faggatom, hány kitüntetése, kiváló oklevele van már. Mondja, hetet, vagy nyolcat kapott, meg minisztériumit is feltűztek már a mellére. De hozzáteszi, hogy ez nem érdekes. A tizenkilenc dolgozó együtt, egy brigádban, sok jó szándékká^ igyekezettel* az igen! Vígh Lajos rég elfelejtette már, hogy állt kis bolt pultja mögött, magányosan is. Egy jó forgalmú, szép portékában bővelkedő áruház könnyen feledteti a régmúltat. Erre még emlékezni is jó lesz... Vevők három megyéből A vezetőt keressük Tiszafüreden, a Tisza II. áruház földszintjén. Mutatják, merre találjuk. A vezető — Mohácsi Miklós — furcsa páholyban vagy kalickában, a bolt fölött ül. Nem túl magasan, négy lépcsőfok vezet hozzá. A csupa ablak páholyban elfér egy íróasztal és három szék. A vezető — ha fönt van — szinte az egész boltot belátja. Szabadkozik is, nem az önki- szolgálós rendszer miatt van. Látni kell a vásárlást, hol kell esetleg segíteni valamit. — Kistermelőkkel van szerződésünk, hozzák az áru javát, mi meg vesszük örömmel — mondja. — Az a helyzet, hogy nálunk nemcsak a fürediek vásárolnak. Betérnek ide három megyéből is — mert ugye Poroszló, Heves, Egyek, Hajdú, Borsodivánka meg Borsod megyéhez tartozik közigazgatásilag. Gsak- hogy az átutazókat nem a megyehatár érdekli, hanem az, hol kapnak szép, jó árut. Azért a vásárlók többsége füredi. Tavaly az ABC részlegben negyvenmilliót hagytak. — Nőttön nő a forgalmunk. Például húsvét előtt 107 sertést adtunk el húsban, sonkában. Mohácsi Miklós harmincöt éve kereskedő. — Idevaló vagyok és nagyon szeretem amit csinálok. Ismerek mindenkit, engem is ismernek. Ahogyan itt, a magasban ülök, látok, köszöntök mindenkit. Azt mondják, a tiszafüredi áfész-szakemberek valahol nyugaton láttak ilyen pulpitust, onnét hozták, legyen nálunk is. Különben ez az áruház csak hétesztendős, de már „megszolgálta” a befektetést, úgy gondolom. Búcsúzunk. Délidő van, de nem zárnak be, reggel héttől este hatig nyitva az áruház. Már falun se divat a déli redőnyhúzás. Változik a szokás ... S. J. 0 kenderesi kilencek Duplán szakképzett Import vagy hazai? Behozták a lemaradást Percenkét két sertés kerül le az új gyulai húskombinát vágósoráról, szarvasmarhát pedig 300-at vágnak le naponta. Ez — mint tegnap az átadás előtti utolsó miniszterhelyettesi szemlén a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium képviselői megállapították hogy sikerült felzárkózni az eredeti határidőhöz. A hazai termelés és az import jobb összhangjának megteremtésére különféle vizsgálatot tervez a közeljövőben a Könnyűipar; Minisztérium. Rövidesen foglalkoznak például a hazai pamutfonal- termelés és az import választékának alakulásával. Megvizsgálják azt is, hogy megfelelően kihasználják-e a gyapjúfonodák termelőkapacitását, s ezzel összefüggésben azt, hogy milyen a tőkés országokból tervezett behozatal választék szerinti összetétele. A cél az, hogy ezekből az országokból csak olyan gyapjú-, illetve gyap- júsított fonalakat importáljanak, amelyek itthon nem állíthatók elő. A bőr- és cipőipar anyag- ellátási együttműködésének egyes kérdéseit is megvizsgálják. Gondosan mérlegelve, hogy hazai termelésből avagy importból biztosítsák-e a hiányzó anyagokat. A csévézés Herceg Lajosné munkája. A színes fonalcsévéket a vetélő mozgatása alakítja majd szőttesmintává.
