Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-19 / 91. szám
1978. április 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 FÓRUM VOLT A JAVÁBÓL II közlekedésbiztonsági hetek megnyitója Kisújszállásról jelentkezett a Csúcsforgalon Fórum volt a javából. Pergő, érdekes, itt-ott találó szójátékokkal, humorral átszőve. Ügy telt el a száznegyven perc, hogy csak az óramutató járása jelezte a múló időt, nem a résztvevők fészkelő- dése, suttogása. Pedig tegnap a kisújszállási tanács dísztermében több mint háromszázan vettek részt a megyei és a városi KBT rendezte közlekedési fórumon, amelyen a nagy számú Szolnok megyei (hét város és tíz nagyközség Közlekedésbiztonsági Tanácsának képviselői) mellett ott voltak hét megye közlekedési szakembereiből álló „delegáció” is, és végighallgatták a fórumot a közlekedés különböző részterületeiben érdekelt (az alkatrészellátásért, a forgalomszervezésért, az utak állapotáért felelős, a biztosítási, kártérítési, hitelnyújtási kérdésekben illetékes) vállalatok, intézmények, hatóságok vezetői is. Mérhetetlen hosz- szú lenne a lista, ha valamennyi válaszadásra vállalkozó, országosan ismert szakember és a fórumért védnökséget vállaló nevét felsorolnánk. Köztük volt Török Ferenc, a Szolnok megyei pártbizottság osztályvezetője, Barta László, a megyei tanács általános elnökhelyettesei, a megyei KBT társelnöke, Barna Károly, a kisújszállási városi pártbizottság első titkára. Megnyitójában Oláh Lajos, a városi KBT elnöke az elnökségben helyet foglaló vendégek között üdvözölhette Körösi György nyugalmazott vezérőrnagyot, az OKBT elnökhelyettesét. Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes válaszolt az útépítéssel és a forgalomszabályozással kapcsolatos kérdésekre. A gép- koosivásárlással összefüggő felvetésekre Csűri István, a Merkur vezérigazgatója adott tájékoztatást, a gépjárműAz elnökség első sorában a kérdésekre válaszoló szakemberek foglaltak helyet 16.33 óra, kezdődik a Csúcsforgalom adása, Pet- ress István első riportalanya egy kisújszállási közlekedési úttörő szakértői témakörben predig dr. Nádasi Antal, az Országos Műszaki Szakértői Iroda vezetője. A biztosítási kérdésekre dr. Bárd Károly, az Állami Biztosító főosztályvezetője válaszolt. A válaszadók a témakörökben legjárato- sabb szakértők voltak, s ez döntően hozzájárult ahhoz, hogy színvonalas és érdekfeszítő volt a több mint kétórás fórum. De ez csupán az érem egyik oldala, mert kérdezni is tudni kell, s a tegnap elhangzott kérdések megfogalmazói tudtak. De a kérdések nemcsak a kérdezők jól tájékozottságát, hanem körültekintő és jó szervezést is bizonyítottak. A rendezők hetekkel előbb közhírré tették és felkeltették az érdeklődést a fórum iránt a megye hét városában és tíz nagyközségében, s legtöbb helyről munkahelyi kollektívák, brigádközösségek, az iskolák tanári karai küldjék el írásban kérdéseiket Több mint négyszázat. A szervezők ezekből válogattak, szelektáltak, összevonták és szakágak szerint csoportosították. S, hogy a tegnapi száznegyven perc nemcsak érdekes, hanem hangulatos is volt, az a kérdések tolmácso- lójának Petress Istvánnak, a rádió főmunkatársánák is köszönhető aki a fórum végeztével a városháza előtt ösz- szegyűlt tömeg gyűrűjében kezdte meg a Csúcsforgalom közvetítését. Egyszóval a május végig tartó közlekedésbiztonsági heteknek színvonalas és színes nyitánya volt a tegnapi fórum. Ez a rangos megnyitó hasonló folytatásra kötelez. Négy hét múlva nyit a tavaszi BNV A Budapesti Nemzetközi Vásárközpont több kisebb pavilonjában már megkezdődött a beruházási javakat felvonultató tavaszi BNV előkészítése: négy hét múlva, május 17-én megnyitja kapuit a nemzetközi seregszemle. A csaknem 700 magyar vállalaton, intézményen, és szövetkezeten kívül 27 ország és Nyugát-Berlin több mint 1800 kiállítója mutatja be kínálatát. A tavaszi BNV-n hét szocialista országból több mint száz nagy külkereskedelmi egyesülés, vállalat hozza el a vásárra egy-egy iparág újdonságait. Az iparilag fejlett tőkés országokból mintegy ezer cég árui láthatóak majd. A beruházási eszközök nemzetközi kínálatának hatalmas „kirakata” lesz tehát a vásár, amelyen ezúttal is szakcsoportonként mutatják be a termékeket. — A Jásztelken a Tolbuchin Tsz-ben értékelték a szocialista brigádok munkáját, az 1977. évi vállalások teljesítését. A jásztelki és az alattyáni gazdaságot egyesítő termelőszövetkezetben tavaly száznyolcvan taggal tizenhat brigád vett részt a munkaversenyben. Munkájuk eredményeként tizenhárom kollektíva nyerte el a szocialista brigádjelvény ezüst vagy bronz fokozatát, illetve a brigádzászlót. Válhazai és a külföldi ipar ajánlatát nyolc nagy árucsoportban: a műszeripar; a híradástechnika, az irodagép- és számítástechnika; a vil- lamosenergia-termelés és gépgyártás; a fémmegmunkálás és kohászat; az építőipar; a klímatechnika és a vízgépek; a járműipar; a könnyűipari alapanyag- és gépgyártás, valamint a vegyipar és a bányászat szekciójában vonultatják fel. A szakemberek tapasztalatcseréjének, üzleti tárgyalásainak zavartalan lebonyolítása érdekében öt alkalommal rendeznek szakmai napot: május 18-án^ 19-én, 22- én, 23-án és 24-én. Ezeken a napokon a szakmai jegygyei nem rendelkező na közönség csak délután 2 órától tekintheti meg a vásárt. A kilencnapos nemzetközi seregszemle derekán, szombaton és vasárnap v!- szont egész napon át a nagyközönségé lesz a vásár. lalásaik teljesítésével hozzájárultak ahhoz, hogy a közös gazdaság a korábbiaknál eredményesebben zárja az évet. A szocialista brigádok tagjai személyenként kétnapj társadalmi munkával segítettek a paradicsom- és paprikaszedésnél, a szálastakarmány betakarításánál. — összesen 200 óra társadalmi munkával járultak hozzá a sportpálya és az óvodai játékszerek felújításához. Nehéz fizikai munka nélkül Nagy teljesítményű, olasz gyártmányú burkolólapgyártó gépsort helyezték üzembe a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat süttői üzemében. A gyémántélű fűrészekkel és gyémántkorongokkal felszerelt olasz gépsor minden nehéz fizikai munkától mentesíti a dolgozókat. Két-három mázsás kőtömböket helyeznek a 65 méter hosszú gépsorra, amelyről tükörfényesre csiszolt márvány és mészkőlapok gördülnek le. Az üzem dolgozói olyan tökéletes emelőszerkezetet készítettek —, amely játszi könnyedséggel rakja fel a mázsás köveket a berendezésre. A korszerű olasz gépsor alkalmazásával — változatlan létszámmal — az eddiginél évenként 30 000 négyzetméterrel több burkolólapot készítenek. Új módszer a bauxitbányászatban Megkezdték a tömbomlasz- tásos fejtési rendszer megvalósításának kísérleteit a bakonyi Bauxitbánya Vállalat épülő új, deáki bányájában. E módszerrel az eddigi háromméteres bauxitréteg helyett 12 méter vastagságú réteget is omlaszthatnak és ezzel jelentősen növelhetik a termelékenységet. A bányanyitás egyébként megfelelő ütemben halad, jelenleg a második ütemnél tartanak és az idén a termelés már meghaladja az 500 ezer tonnát. A beruházás 1980. decemberére fejeződik be, s ezt követően a deáki bánya várhatóan évi 800— 880 ezer tonna bauxitot ad. A korábbinál eredményesebben fl realitásokhoz igazítva z országgyűlés 1977 deA cemberi ülésén, az 1978-as terv elfogadásakor, immár hagyományosan, meghatározta az árak alakulását is. Ezt a tervtörvény így tartalmazza: az egy lakosra jutó jövedelem 7—7,4 százalékkal emelkedik, miközben a fogyasztói árszínvonal megengedett emelkedése nem haladja meg a tervezett 4 százalékot. A kettő különbsége adja az egy lakosra jutó reáljövedelem növekedésének mértékét, amely — az idén 3—3,4 százalék lesz. — Ezúttal annak megvilágítására törekszünk: miért van szükség a világpiaci árakkal arányos belső árakra; miért kell szükségszerűen a világpiaci körülményekhez igazítani a hazai termelői és fogyasztási körülményeket. A kiinduló pont: a szocialista termelési viszonyok árutermelő jellegéből következően a termékek munkaráfordításai közvetlenül az árakban fejeződnek ki. Ha valamely termék előállításának költségei arányosan jelennek meg az árban, akkor helyesen tükrözik annak valódi értékét. Az árképzés és az árpolitika mellőzhetetlen feladata tehát, hogy a társadalmi termelés költségeiben végbemenő változásokat az árak változásai kövessék — különben az árak és a ráfordítások közötti szoros összefüggés meglazul, torzul, s előnytelenül változik az érték megítélése. Azaz: fiktív árak esetén nem lehet megtudni az árakból, hogy mi mennyibe kerül valójában. Ha a valóságos ráfordítások például egy fogyasztási cikk esetében nem fejeződik ki az árban — a fogyasztók sem érzékelik mi mennyibe kerül a társadalomnak, az országnak — következésképpen nem tudnak alkalmazkodni a lehetőségekhez. A szükséges takarékossági törekvések elmaradhatnak, miközben az állam, a költségvetés egyre nagyobb terheket vállal magára. Az áraknak — a maguk lehetőségeivel — szoros közük van ahhoz, milyen hatékonysággal termelünk. Az árakat meghatározó tényezők a termelésben gyökereznek — s természetesen vissza is hatnak rá. Gondoljunk csak azokra a tapasztalatokra, amelyeket az állami támoga- t|ísok, kedvezmények elszaporodásával szereztünk. A túl „olcsó” anyagok, beruházási eszközök, energiahordozók nem szorították rá a vállalatok nagy részét arra, hogy az anyagokat a lehető legtakarékosabban, a legkorszerűbb eljárásokkal a legkorszerűbb cikkekké dolgozzák fel. Ennek hatásait a sok helyütt elmaradott termékszerkezet, a pazarló energia- és anyagfölhasználás sajnálatosan őrzi még napjainkban is. Aligha kétséges: a reális árakon értékesített-vásárolt nyersanyagok, energiahordozók, gépek mellett kiderül, hogy mit érdemes, mit nem érdemes termelni; olyan tervek készíthetők, amelyek a realitást veszik figyelembe. Természetesen a termelői árak változását követnie kell a fogyasztói árak idomulásának — hiszen mint már indokoltuk —, nem szakadhatnak el azoktól. Ez nem jelenti azt, hogy minden termelői árváltozást azonnal és maradéktalanul érvényesíteni szükséges a fogyasztói árakban — ezt az életszínvonal- politikai célokkal kell összehangolni. A tervgazdálkodás előnye és lehetősége, hogy a változtatást csak olyan mértékben közvetítjük, engedjük meg, hogy az ne sértsen más fontos érdekeket, ne rójon aránytalanul nagy terheket egyetlen fogyasztói rétegre sem. Ám az árpolitikának ez a funkciója igen érzékeny és nagy figyelmet igényel: a fogyasztói árak változatlanságát csak az állami költség- vetés terhére lehet megvalósítani. indezekre tekintettel — amint azt 1974-ben elfogadott hosszú távú árstratégiában a párt és a kormány az árrendszert folyamatosan úgy kell továbbfejleszteni, hogy az árak kifejezzék a nemzetköz zi árviszonyok által is indokolt ráfordításokat, a fogyasztói árszínvonal változása pedig legyen összhangban az életszínvonalemelés céljaival. Az életszínvonal emelkedése pedig megvalósítható a növekvő árszínvonal mellett is, ha az árak emelése tervszerűen szabályozott és a fogyasztók pénzbevételei gyorsabban emelkednek, mint az árak. M. I. „Mi együtt sírunk, _______ ______együtt nevetünk...” A Zója brigád életéből Túl a tiszafüred—karcagi vasúton, a rámpától jobbra poros dűlőút kanyarog. A lan- kás földeken gyümölcsfák, csenevész akácok, a hátakon hosszú pajták, nádfedeles istállók. Ezt a területet generációk óta Katalin majornak nevezik, ahol a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezet Zója nevű baromfinevelő szocialista brigádja dolgozik. Mindössze heten vannak: Gacsal Regina brigádvezető, Oczella Józsefna, Oláh Istvánná, Tóth Lajosné, Péteri Béláné, Vígh Sándorné ,és Kócs Lajosné. Az igaz, hogy rajtuk kívül még a kollektívához tartozik Vígh Sándor fogatos és Kovács István ta- karmányos is, mivel az ő tevékenységük szintén nélkülözhetetlen a telep több ezer jó étvágyú baromfijának ellátásához. — Itt dolgozunk mi már zömmel 6—8 éve, az isten háta mögött, túl a falun, az országúton, a lankák között — kezdi Gacsal Regina brigádvezető. — Nyári időben hajnali négykor váltunk. — Igen, a család panaszkodik — folytatja Oláh Istvánná. — Nekem is elmondta már sokszor a férjem, még ma sem tudom hová házasodtál: hozzám, vagy a telepre. De ugyanez vonatkozik valamennyiőnkre, mivel itt nincs se húsvét, se karácsony, egyremegy a szabad szombat a vasárnappal, meg a keddel. — Jó a kereset. Ezért sokan irigylik a brigádot. — Tudja mit? — folytatja a brigádvezető. — Aki sajnálja tőlünk a havi négyezret, jöjjön ide, csinálja velünk! Naponta ötször etetünk, itatunk. Három pajtánk van, mindegyikben hetvenöt hatliteres itató, amelyekben ötször cseréljük a vizet. De ez még csak a munka harmada—negyede. Naponta elfogy 35 zsák takarmány, amit taligával tolunk az etetőkhöz. Októbertől májusig kétszer fűtünk, hajnali háromkor és délután fél ötkor. Tovább sorolják: naponta kiskasban hordják a tengernyi trágyát, majd takarítanak és almoznak. A korszerűtlen környezet ellenére minimális az elhullás. Persze ebben ők is érdekeltek, hiszen az évi 70—80 élőcsirke prémium még gazdaságos takarmányfelhasználás mellett is csak így biztosítható. „Mellesleg” 1974 óta a kis kollektíva szocialista brigád, s a Zója nevét viseli. Segítik az óvodákat, játékokat vesznek a kicsinyeknek, gondozzák az ólak környékét, kimeszelik a pajtákat, parkosítanak, virágoskertet varázsolnak az épület elé. — Tudja — nevet Gacsal Regina — brigádunkat az egykori slágerrel, a mi együtt sírunk, együtt nevetőnkkel lehetne legjobban jellemezni. Előfordul, hogy valaki helyett be kell ugrani, közbejön valami, s ilyenkor a „rá- érők” duplán hajtanak. Éktelen lárma, csipogás jelzi, hogy a 'baromfisereg a riportot nem méltányolja. Itt az újabb etetés, itatás, majd a takarítás és almozás ideje. Az asszonyok szedelőzköd- nek. A műszak másnap négyig tart, aztán a társak váltják őket. Pontosan, időben, ahogyan évek óta megszokták már. D. Sz. M.