Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-14 / 87. szám

\ 1978. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megvizsgálta a HEB Köztisztasági gondok Jászberényben Kísérleti laboratórium A város köztisztasági helyzetéről népi ellenőri szemmel - ezt a címet viselhetné az az összefog­laló jelentés, amelyben a jászberényi Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizott­ság egy utóvizsgálat ta­pasztalatait összegezte. Vizsgálatukkal a népi el­lenőrök arra kerestek vá­laszt, mit tettek Jászbe­rényben a NEB-alapvizs- gálatok során feltárt, a város köztisztaságával kapcsolatos feladatok megoldásáért. A NEB-vizsgálat után a végrehajtó bizottság kötelez­te a műszaki osztályt, hogy a Városgazdálkodási Válla­lattal közösen készítse el a feltárt hiányosságok meg­szüntetését szolgáló intézke­dési tervét. Az osztály össze is állítat­ta a tervet, de nem a Vá­rosgazdálkodási Vállalattal közösen, és nem tartalmazta a távlati intézkedések prog­ramját, a működési feltételek javítását. A vállalat így nem ismerte az intézkedési terv­ben megfogalmazott tenniva­lókat, tehát a terv csak for­mális okmány maradt. A népi ellenőrök azt is megállapították, hogy a vál­lalat önállósága, kezdemé­nyező készsége sem kielégí­tő. Az együttes mulasztások következménye, hogy . az alapvizsgálatokat követő idő­szakban a város köztisztasá­gi helyzete alig javult. Nem változott a házi szemét gyűjtése és elszállítása. Né­hány lakótelep kivételével a szemetet ócska edényekben tárolják. Ez, és a szállítási módszer sem felel meg a környezetvédelmi. a köz­egészségügyi követelmények­nek. Nem kielégítő a közterüle­teken elhelyezett hulladék- és szemétgyűjtők tisztán tar­tása, fertőtlenítése. A sze­mét elszállítása sem elég rendszeres. A város szemét­telepe — amely lakott terü­lettel határos helyen van — megtelt, újabbat még nem jelöltek ki. Változatlanul sok gondot okoz az űrgödrök ürítése, mi­vel a városban a lakásoknak alig a felében van vízöblíté- ses W. C. Az ellenőrzések hiányával magyarázható, hogy az ingatlantulajdono­sok, a közületek, az elárusí­tóhelyek nem gondoskodnak a hozzájuk tartozó terület tisztántartásáról. A vizsgálat időszakában a népi ellenőrök helyszíni szemléket is tartottak. Több helyen „illegális” szemétle­rakóhelyet találtak. Szemetes a Zagyva medre, nem kielé­gítő az úttisztítók által ösz- szegyűjtött szemét tárolása. Az utóvizsgálat tapasztala­tainak összegezése után az ismételten feltárt hiányossá­gok megszüntetésére a NEB a következőket javasolja: a VTVB műszaki osztálya a Városgazdálkodási Vállalattal közösen készítse el a min­den részletre kiterjedő intéz­kedési tervet. I. A. A Műszeripari Kutató Intézetnek mintegy hétszáz tudományos kutatója és szakembere van, akiknek jól felszerelt kutató labo­ratóriumok és műhelyek állnak rendelkezésükre. A közelmúltban adták át rendeltetésének az új, hatezer négyzetméter alapterületű kísérleti laboratórium-együttest, ahol elsősorban különféle hír­adástechnikai, átvétel-technikai műszerek kutatásával és fejlesz­tésével, valamint hírközlő rendszerek üzemközi ellenőrzését biz­tositó műszerek kutatásával és fejlesztésével foglalkoznak. Ké­pünkön látható a mikro miniatűr rendszerek integrált áramköri egységeinek forrasztásához kialakított sztereo mikroszkóppal ellátott forrasztó fej Ha zúzmaraszakáll kapaszkodik a telefondrótokra vagy meleg páragözöket lehel a júliusi aszfalt, ha száraz horto­bágyi szél cibálja a Tisza-parti fűzest, ők egyformán várják a kilenc órát. A reggeli harangszó után már nem fogja őket a hely; kettőre fordítják a nagyajtót, beriglizik a kaput aztán elindulnak a tiszafüredi öregek napközi otthonába. Zsémbelődve mérik a tá­volságot, korholják az éveket, meg a tovaillant erőt, hiszen lám-lám, hogy vinné el az ördög, egyre tovább tart az út. Fél óra, háromnegyed, miire beérnek, és negyed ti­zenegykor már javában fo­lyik a diskurálás. Ilyenkor évtizedeket fiatalodnak, és az előadói kedv arról árulkodik, mindenkinek akad a tarso­lyában egy-egy derűs-kedves történet az ifjúság mesgyé- jéről, az amikor én még le­gény (leány) voltam korszak századeleji éveiből. — Nekem a legérdekesebb fiatalkori füredi emlékem Kincsásó Pista bácsihoz fűző­dik — indítja a beszéd fona­lát Nagy Kálmánná. — Fura alak volt őkelme a tízes, húszas években. Gazdag szü­lők fia, aki egyszer azt ál­modta, rengeteg kincset lel. Nosza, attól kezdve csak ásott és ásott. A téglagyár mellett kezdte, a földet a ka­lapjában hordta ki, és le is jutott egy rézsutas aknán vagy tíz méter mélyre, ami­kor feljött a talajvíz. Nem vette kedvét, másutt csinált bányát. Közben rohantak az évek, a szülei elhaltak, a nagy. vagyont a községre tes­tálták. Egy kikötéssel: az elöljáróság gondoskodjék a fiukról. Igaz, ez nem került sokba, mert Pista bácsi a lábbelit a legnagyobb ziman­kóban se tűrte, és a csizmát összekötve vállra vetve me­zítláb caflatott hóban, sár­ban. Amikor a megfázástól féltették, csak legyintett: hadd el lyányom, a bőröm­nek semmi baja, kitelik a fótjábul! Romtanyákon, is­tállókban aludt, enni hol itt, hol ott adtak neki. De bizony hiába ásott vagy ötven évig, a keresett kincs soha nem lett meg a füredi határban. Pergamensárga történetek, a falu egykori bohófurcsa hí­rességei elevenednek újjá. — Mikor én még gyerek voltam, 21 kocsma működött füreden — folytatja PaLtagi Bálint. Mindegyik nevezetes valamiről, de a legérdeke­sebb az volt, hogy bárhol le­hetett inni hitelre. No, hiszen erre rá is fizettek a száraz torkúak! Ugyanis amikor aratás vagy új után összead­ta a tulajdonos a summát, rendszerint így fogott a ceru­zája: volt 60 féldeci, meg 11 liter bor, 6 féldeci, mert nem jött be, 8 mert elment a bolt előtt, summa summárum ez összesen 84 féldeci, meg 15 liter kövidinka. Tetszett, nem tetszett — kötelező volt fizetni, mert a kocsmáros mellett csak a jóisten tartot­ta mindezt fejben, az meg nyáridőben nem ért rá ellen­őrizni a szilvóriumpusztító- kat. Nevetnek, bólogatnak a férfiak, tényleg így volt. Amíg tovább folyik az ado­ma, mesélés, az irodában Fe­kete Sándorné vezető tájé­koztat. — Tíz éve üzemelteti Ti­szafüreden a tanács az öre­gek napközi otthonát. Jelen­leg húszán járnak ide, zöm­mel magányosok, de akad jó- néhány családos is. Minden nap 9—4-ig vagyunk nyitva. Akad itt tv, lemezjátszó, vannak társasjátékok. Sok­szor szól a rádió, a férfiak kártyáznak, a nők beszélget­nek. Délben főtt ételt kap­nak egytől-kettőig csendes pihenő következik, majd újább társalgás, programok. Körösi Pali bácsi személyé­ben házi költőnk is van, aki minden összejövetelre, ün­nepre szerkeszt egy kis ver­sikét. A legfiatalabb tagunk 55, a legidősebb 85 éves. Va­lamennyien jól érzik magu­kat, hiszen a többségük idős, egyedülálló nyugdíjas, itt gondolatokat cserélnek, tie- szélgetnek, elütik a nap óráit. Kifelé jövet búcsúzóul még egy történettel traktálnak. Mindenki hozzászól, nevet, egymás szavába vágva adják elő. — Élt itt a húszas években egy híres szíjgyártó, köd- mönkészítő, az öreg B. Imre bácsi. Aki valami állatot fe­dezett fel számára, annak két fillér ütötte a markát, ami akkor nagy pénz volt, és sü­vegcukrot adott érte a sza­tócsboltos. Éppen szalonnát reggelizett az öreg, amikor beállítottunk. — Imre bácsi, jöjjön gyor­san, ott fekszik egy döglött kutya az Alsórakpart utcá­ban, Ráczék előtt! Az ölreg megtörölte egy újságpapírba a hatalmas bugyiit, majd zsebrevágta. Tarisznyát kanyarított a vál­lára, és elindult velünk. An­nak rendje-módja szerint mégnyúzta a jobb létre szen- dérült ebet, aztán beletörölte az árokparti lapuba a bics­kát. A bőrt a szütyőbe gyö­möszölte, és máris a lakása felé poroszkáltunk. Odaérve a véres bőrt valami savba rakta, mi meg vártuk a fizet­séget. Ö azonban leült, elő­húzta a bugyiit, és tovább et­te a szalonnát, mivel úgy­mond, ezt kell előbb eltün­tetni, mert megszárad a ke­nyér. Edzett parasztgyerekek voltunk valamennyien, de er­re felfordult a gyomrunk. Nem .vártuk mi a fizetséget, irány az akácos, tele volt agacsival, az is megtette cu­kor helyett. Mondanunk se kell, csak mi öklendeztünk hárman, Imre bácsinak ku­tya baja se lett. Történet történetet köve­tett, — így ott ragadtam. Hamarosan négy óra lett, együtt szedelőzködtünk! Di­csérték a napot, jó volt, ér­dekes, tovább kacagták az adomákat, az egykori fur­fangosokat. És másnap reg­gel meglehet, hogy fújja vagy hordja — számukra egyremegy. Nyolc után rá­fordítják a zárat, ellenőrzik a rdgliket és elindulnak. Otthonról a második ottho­nukba : az öregek napközijé­be. D. Szabó Miklós Megállapodlak n gyár segít a tanácsnak Jól bevált módszer Alaty- tyánban, hogy a közös ta­nács a munkáltatókkal együtt gondoskodik az eljá­ró dolgozók szociális ellátá­sáról. Ezt a célt szolgálja az a megállapodás is, amely az idén a tanács és a Hűtőgép­gyár között jött létre. A Hűtőgépgyár a két álta­lános iskolának szemléltető­eszközök vásárlására az idén 20 ezer forintot ad. A poli­technikai oktatást hulladék haszonanyaggal segíti. Jász­telek külső megállójánál autóbuszvárót épít. A gyár két kollektívája, a hűtőelem-üzemben dolgozó Május I. és a tmk-s Nógrádi Sándor Szocialista Brigád vállalta, hogy új felmérése­ket készít a jásztelki és alattyáni sportjátszótérre. TISZBTOUR Kirándulás, üdülés A Szolnok megyei Idegen- forgalmi Hivatal, a TISZA- TOUR az idén is gazdag programot ajánl az utazni szeretők részére. Több mint harminc megyei és országos kirándulásra, városnéző sé­tára, gyár- és üzemlátoga­tásra, kulturális és sportren­dezvényekre szerveznek hét­végi, fél-, egy- és kétnapos túrákat, gyógyfürdőkbe egy­hetes üdülést. Megszépült utcák Jászdózsán Az egész községet átfogó útfelújítási akció fejeződött be a napokban Jászdózsán. Az akció során közel 900 ezer forint értékű társadal­mi munkával elegyengették, biztonságosabbá tették a közlekedők számára a község összesen 24 kilométer hosszú utcáit. A nagy mennyiségű föld megmozgatását igénylő mun­kánál a Tarnamenti Tsz traktorosai munkagépekkel, boronákkal és simítótárcsák­kal segítettek. FALUKÖZPONTOK Két torony mellette az elöljáróság, a patika és a kocsma. így jellemezte a magyar községet — és centrumát — a har­mincas években Erdei Fe­renc. A szellemes fogalmazás a lényeget fogta meg: abban az időben és még sokáig, ilyen volt a községek centru­mának felépítése. Legfeljebb az elnevezések változtak azó­ta, az alapszervezet változat­lan. Megnőtt a faluközpontok­ban a közintézmények, a kö­zösség számára hasznos léte­sítmények száma. Ez okozza a gondot. A régi központ és az abban elhelyezett intéz­mények már nem elégítik ki. nem is elégíthetik ki az új funkció által megszabott kö­vetelményeket. Olyan fej­lesztésre ritkán kerül sor, amely új helyet adna a köz­ség központjának. Ezért a ré­gi centrumot kell az új köve­telményeknek megfelelően átalakítani. Ma már hozzá­tartozik a községek képéhez — elsősorban a több falu igazgatását, ellátását vállaló székhelyközségekéhez — az új művelődési ház, könyv­tár, klub; a modem takarék­szövetkezeti székház, a kis- áruház. A közintézmények elhelye­zését — lehetőségeikhez ké­pest — minden falu másként tudja megoldani. Nagy sze­repet játszik ebben a tradí­ció, a múltból örökölt telepü­lésszerkezet. A nagy belső telkes, levegős alföldi falvak­ban több a lehetőség az in­tézménytelepítésre. Megfele­lő, jól alkalmazott rendezési terv alapján — vagy, ennek hiányában, a falu vezetőinek ésszerű területgazdálkodási koncepciója révén — minden fontos intézménynek juthat hely a falucentrumban. A Szolnok megyei Abádszaló- kon, a Csongrád megyei Eperjesen, a Szabolcs megyei Geszteréden például impo­záns, de nem hivalkodó falu­központ létesült, hangulato­san modern, a falvak lépté­kéhez igazodó művelődési házzal — amely előtt Eper­jesen Veres Péter szobra áll —, kisáruházzal, irodaházak­kal. Nagy előny, nagy dolog a hely, a terület —, de nem , minden. Sokszor tapasztalha­tó, hogy a falu adottságaival nem gazdálkodnak jól. Hibás elgondolások szülötte pél­dául, hogy olyan régi épüle­teket, amelyek átalakítás után még jól használhatók lennének, lerombolnak, s helyükbe álmodem székház- épületeket emelnek, sokszor­ta több pénzért. így jönnek létre az adott községtől ide­gen, a faluképhez nem alkal­mazkodó centrumok, ame­lyekben az emberek csak téblábolnak, nem tudják iga­zán megszokni. A Borsod me­gyei Tiszalúcon történt — s eléggé el nem ítélhető —, hogy a község központjában álló, kétszáz éves, szabadké- ményes parasztházat, amely falumúzeumnak lett volna jó, lebontották. Azzal a meg- okolással: minek ide egy „ósdi” ház, a helyén majd park lesz. Park azóta sincs, a hely szívfájdítóan romos. Nem lett volna jobb, — hi­szen emelte volna a község esztétikai látványát is — a falumúzeum? Elfért volna köré a park is... Más a helyzet a dunántúli és hegyvidéki községekkel, ahol nehéz már újabb intéz­ményeknek helyet találni, ahol sokkal jobban alkal­mazkodni kell a hagyományo­san kialakult faluképhez, centrumhoz, mint másutt. A Tolna megyei Zombán — itt sok régi épület vár felújítás­ra és hasznosításra, mert gaz­dag község volt a múltban, szép, régi középületekkel — megtalálták a módját, ho­gyan lehet a faluközpontot a múlt értékeinek megtartásá­val tovább építeni. A már másra nem jó, régi épülete­ket lebontották. Helyükbe nem álmodern, „öszvér”, sem falu, sem város középülete­ket emeltek, hanem olyan in­tézményeket, amelyeknek építészeti megoldása a régi községközpont házaihoz illő­en mértéktartó. Gyakori hiba — éppen a Dunántúlon és a hegyvidéke­ken —, hogy a községcentru­mot indokolatlanul széthúz­zák, a közintézményeket egy­mástól távolabb telepítik. S mi történik? Rengeteg több­letköltséggel jár, többször kell intézkedni a napjaink­ban legdrágább közművesí­tésről. Sokszor azzal indo­kolják ezt, hogy „nincs hely”, amely valóban igaz is a leg­több esetben. Csakhogy, oko­san gazdálkodva, a telepíten­dő intézmények gazdáival együttműködve, e jelenség- tiek is gátat lehet vetni._ A Vas megyei ősi Őrség „fővá­rosa”, őriszentpéter erre a példa. Ott több legyet is ütöt­tek egy csapásra. Felépült a tanács székháza. Ebben azon­ban helyet kapott a pártbi­zottság, a népfront, a taka­rék, a posta. Egyáltalán nem csorbítja a falu vezetőinek tekintélyét, ha a közös szék­házba nemcsak a tanácshoz járnak az emberek, hanem levelet feladni, vagy takarék- betétet kivenni... Az őri- szentpéteri gyermekintézmé­nyeket is egy telekre telepí­tették — ügyes építészeti megoldással — egyazon köz­művesítéssel. így is lehet! Te­gyük még hozzá: az intézmé­nyek többsége — elsősorban a reprezentatív tanácsi közös székház — a régi őrségi táj­építészet elmeinek felhaszná­lásával épült. nem mindenütt lehet úgy falu­centrumot építe­ni, mint Geszteréden, Eper­jesen, Abádszalókon, Zombán vagy Öriszentpéteren. De a legoptimálisabb, leggazdasá­gosabb, leghasznosabb és legesztétikusabb megoldást mindenütt keresni kell. A Borsod megyei Ernődön pél­dául a falu vezetői egy fiatal tervezőépítész kollektívával közösen dolgozták ki a ren­dezési tervet. Elismerésre méltó, — de erre nincs min­denütt lehetőség és pénz. Több falunak, egy járásnak azonban már lehet költség- vetése ilyen célra! A szép, magyar falu érdekében. Juhász Erzsébet Nagy feladatok állnak az idén a karcagi Agyagipari Szövetkezet előtt. Már útba indították második, nyugatnémet mintakollek­ciójukat, de több országos pályázatra is készülnek. Emellett a tavalyinál 17 százalékkal több, összesen mintegy nyolcmilliós — termelési tervet kell teljesíteniök Mikor én még legény voltam... Egy nap a tiszafüredi öregek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom