Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 12. BANÁN Szinte mindent tudok róla, amit tudni illik. Ha netán szembe kerülünk a bel- ker vadászmezőin, nem állok felkészületlenül. A színe barnászöld, a neve pizang — egyértelműbben Musa pa- radisiaca. Egyszikű kultúrnövény, fája magas termetű, lágyszárú, levelei nagyok. Termése hosszúkás, édes, kellemes ízű. Csak egyetlen dolgot nem tudok róla, azt, hogy hol kapható. Megjelenési helye elvileg az egész ország területe, ideje viszont: csak munkaidőben, amit teljesen demokratikusnak tartok, mert ilyenkor kivétel nélkül mindenki sorbaállhat érte, nem hátráltatja például a háziasszonyokat olyan kínos mellékkörülmény, mint a ser- cegő rántás, a nyafogó csemete, a férfiakat pedig a bekevert permetlé. A banánvadászat lassan nemzeti ügyünkké válik. Ha kitágult orrcimpával, vizslaszemekkel keringő vásárlókat látok az üzletek körül, tudom, hogy banánra vadásznak. A szenvedély engem is hatalEgy orvos noteszából — Doktor! A férjem az utóbbi időben folyton csoszog. Sürgősen tenni kell valamit! — Hány éves a kedves férje? — Mit számítanak az évek! — De mégis? — Nyolcvanhárom. — Akkor hát mit akar? — Azt akarom, hogy a férjem ne csoszogjon! o — Doktor, ebben a farkasordító hidegben talán innánk egy csésze kávét konyakkal?! — Jó ötlet! Egészen ösz- szefagytam, amíg elvergődtem idáig. 25 fokos hideg van. o — Doktor; nekem igazolásra van szükségem. .— Nagyobb lakóterület igényléséhez? — Éppen ellenkezőleg. Egyszobás főbérleti lakást adLnak, nekem azonban nem kell. Már 25 éve társbérletben lakom. Lakótársaim kedves, csupa szív emberek. — Akkor miről kell az igazolás? — Arról, hogy nem tudok főbérleti lakásban élni! mába kerített, jóllehet, nem szeretem a banánt, dehát hány horgász szaladgál a Tisza mentén, aki meg nem enné a halat az istennek sem, csak éppen vár rá kitartóan naphosszat. Tudok banánvadász klubokról: a klubtagok bozótos terepen. pusztán szaglás után lelnek rá a furfangosan elrejtett déligyümölcsre. Oknyomozást folytattam az ügyben is, miért akadozik az ellátás. Mondhatom, sovány eredményre jutottam; némi támpontot mindössze a Banánszüret című dalocska adott, amelyből kiderül, hogy a Céo nevű füles nem szedte a kislábát — nyilván ezért kerül olyan vontatottan a boltokba. Ha viszont megjelenik, az eladók egyezményes jelekkel adják a kiszemelt vásárlók tudtára, hogy a raktár mélyén, avagy a pult alatt még található belőle: a boltosok ilyenkor bumeráng módjára meghajolva járnak, de van olyan is, aki ujját banánformára körbítve jelzi, hogy a megfelelő időpontban a krumpli alá rejtve tud banánt csempészni a papírzacskóba. Mesélik, hogy a farsangi bálon legnagyobb sikere annak a kislánynak volt, aki banánszoknyácskában jelent meg a táncmulatságon. Legnagyobb sajnálatára percek alatt leették róla ezt a kurrens ruhadarabot a megvadult bálozók. A kereskedők persze a legkülönbözőbb csalafinta ötlettel próbálták megfékezni a vásárlókat. Elterjedt, hogy a banánba kígyók engedik bele a mérgüket — de ezzel csak azt érték el, hogy ezentúl némi kéjes borzongással eszi a banánt az a, szerencsés, aki hozzájut. Egyesek szerint nem is baj, hogy olyan ritka az ízes déligyümölcs, mint a fehér holló, így ugyanis kevesebben csúsznak el a banánhéjon. Ámbár gebines ismerősöm szerint ezt a veszélyt azzal lehetne tovább csökkenteni, ha a revizor lenne olyan ritka, mint a banán. Szó ami szó, nem sokan vannak olyanok, akiket gyermekkorukban azért kergettek az asztal körül, mert nem ették meg a banánt. Nem sokan vannak — de legalább nekik legyen elég. pb. Filmbemutató — Körülbelül 500 statisztára lesz szükségünk — mondja a rendező a szerzőnek. — Történelmi kosztümökben? — Nem. Egyszerű társasági ruhákban .. . — Egy történelmi darabhoz? — Nem. A nézőtérre. Stréber beosztott A mikor megtudtam, hogy Kajevác Brúnót jelölte á vezető edző arra a tisztre, hogy kisebb közösségünket képviselje a kugliugrók nemzetközi nagy vetélkedőjén, kétszeres kíváncsiság fogott el. Először is, úgy ismertem Kajevác Brúnót, aki életében egyszer ugrott le két lépcsőfokot, azt is két lábbal de utána három napig kezelték 40 fokos izomláz miatt, — bár kétségtelen, hogy ez az eset vagy öt esztendővel ezelőtt történt. És ötév nagy idő, még egy Kajevác Brúnó életében is. Másodszor, mégis csak izgalmas dolog lehet, hogy valaki ország világ előtt egymaga képviselje a kugliugrók nem nagyszámú, de annál lelkesebb seregét. Hogyan vélekedhet erről maga Kajevác Brúnó a válogatott kugliugró? Első utam a vezető edzőhöz vezetett, aki kérdésemre, hogy miért éppen Kajevác Brúnót, a következőt válaszolta : — Kérem legyen szíves írja meg, hogy Kajevác Brúnó személyében példás családapát tüntettünk ki a válogatottsággal. Ez még önmagában nem jelentett sokat, hiszen egy speciális sportágról, a kugliugrásról van szó, de Kajevác Brúnó, mint a munkahelyi légkörteremtő, ez ugyanis a munkaköre, szóval mint ilyen is, igen kiváló. .. — De . .. — Tudom mit akar kérdezni, rögtön rátérek arra is. Tehát, hogy miért éppen Kajevác Brúnó képviseli a magyar kuglizók társadalmát a szatymazi nagy versenyen ? Hát kérem, a kép teljességéhez hozzátartozik még az is, hogy ez az ember, ez a Kajevác Brúnó kimagaslóan jó környezetvédelmis. Ez az ember például ha beszívja a füstöt, inkább,megfulladna, de ki nem engedi, mert tudja, hogy még a cigarettafüst is árt környezetének. Hát ilyen ember ez. Meg olyan — folytatta nagy hévvel a vezető edző —, aki számára nincs lehetetlen. Július végén szalámit szerez, januárban szántóföldi paradicsomot és tőle még senki rossz szót nem hallott az árrendezésekről. — De .. . — Tudom, tudom mit akar kérdezni. .. Nagyon is jól tudom, de engedje, hogy végre válaszolhassak a kérdéseire... Ne szóljon mindig közbe kérem, mert akkor elfelejtem a lényeget, hogy Kajevác Brúnót miért jelöltem a szatymazi nagy nemzetközi kugliugró versenyre ... Azért mert.. . — Mert kiválóan ugorja a kuglit — vágtam közbe diadalmasan. — Kicsoda? — Hogy hogy kicsoda? Hát Kajevác Brúnó ... — Még. hogy Kajevác Brúnó kiválóan ugorja a kuglit ... — nevetett fel kínosan a vezető edző — Ez az ember uram azt se tudja, hogy mi Miért éppen Kajevác? / Ezen nevet a... A turista mexikói útjáról mesél barátainak: — Higgyétek el, borzalmas vólt! Képzeljétek: indiánok jobbról, indiánok balról! Indiánok előttem! És mögöttem is indiánok! — Nos, és te mit csináltál? — Ugyan mit csinálhattam volna? Kénytelen voltam megvenni egyet azokból a cifra szőnyegekből, amelyeket erőnek erejével rámtukmáltak ... * * * A szerető anya kiskorú fiának tanítójával beszélget: — Higgye el, signor, az én Jcis Giulióm zseni! Csak hát meg kell érteni a lelkivilágát: sohase kérdezzen tőle olyasmit, amit nem tud! * * * Megszólal a telefon. A családapa veszi fel a kagylót — három ifjú leány atyja. Még mielőtt kinyithatná a száját, a kagylóból egy elbűvölően fuvolázó hang csendül a fülébe: — Te vagy az, békuci? — Nem — így a zord atya — itt a tó gazdája beszél! * * * — Bocsásson meg kisasz- szony, de maga végképp tönkretett: elvette az álmomat és a nyugalmamat... — mondja az ifjú lánynak a szomszédja. — Nem válaszolhatok azonnal magának — felel zavartan az ifjú hölgy — beszéljen előbb a papámmal. — Micsoda? Talán ö is skálázik a zongorán?! * * * — Nem adhatok neked új bakancsot, Bili — dohog a raktárkezelő őrmester — még a régit sem hordtad el. — Hogyhogy nem hordtam el?! — kiált fel a baka — Hiszen hk történetesen rálépek egy tízcentesre, a talpán keresztül látom, hogy fej vagy írás! * * * — Nálunk most állandóan veszekedés van... — Miért? — Anyám azt akarja, hpgy legyen belőlem valami. — Na és? — Apám viszont azt akarja, hogy csináljak valamit. * * * — Lacika, miért jössz minden reggel későn az iskolába? — Azért, mert az utcasarkon van egy tábla, amelyen az a felirat van, hogy „Vigyázat, iskola — közlekedjünk lassan!” fán terem a kugliugrás. Ez az ember még mászni sem tud, olyan kövér, és magas a vérnyomása is. Még, hogy Kajevác Brúnó kiváló kugliugró lenne ... Kacagnom kell. . . — De már megbocsásson — hökkentem meg, hittem, jogosan, ha Kajevác Brúnó ennyire tökéletesen alkalmatlan a kugliugrásra, akkor hogyan történhetett meg, hogy mégis ő lett kis községünk képviselője a szatymazi nemzetközi kugliugró versenyen? — Hogyan lehet? Ügy uram, mert ... ki az a valamire való kugliugró, aki egy vacak hazai és ráadásul szatymazi versenyre elutazna? Olyan nincs. S miután a kugliugrásban, amúgyis a világon tök utolsók vagyunk hát teljesen mindegy, hogy kit küldünk ... Aki vállalta, hogy elmegy. Kajevác vállalta, szabadsága terhére vállalta, hogy ő megy. Nagyon becsületes ember, megérdemli ... Ezek után érthetően elálltam attól, hogy a kugliugrást illetően Kajevác Brúnónak kérdéseket tegyek fel. Gyurkó Géza Magas az alkoholfogyasztás 11 -Me# Aki kiskora óta ennyit változott... Önkritika...- On mit gyárt?- Én egyenesen a Bizományi Aruháznak, hibás árukat... A „kukás” szerelmes 'kjz//vf- És tudod, igy öleltem magamhoz. Jó munkaerő.- Van valami üzemi gyakorlata?- De mennyi, fél év alatt 6 helyen dolgoztam. (Kallus rajzai - KS)
