Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 12. BANÁN Szinte mindent tudok ró­la, amit tudni illik. Ha ne­tán szembe kerülünk a bel- ker vadászmezőin, nem ál­lok felkészületlenül. A színe barnászöld, a neve pizang — egyértelműbben Musa pa- radisiaca. Egyszikű kultúr­növény, fája magas termetű, lágyszárú, levelei nagyok. Termése hosszúkás, édes, kellemes ízű. Csak egyetlen dolgot nem tudok róla, azt, hogy hol kapható. Megjelenési helye elvileg az egész ország terü­lete, ideje viszont: csak mun­kaidőben, amit teljesen de­mokratikusnak tartok, mert ilyenkor kivétel nélkül min­denki sorbaállhat érte, nem hátráltatja például a házi­asszonyokat olyan kínos mel­lékkörülmény, mint a ser- cegő rántás, a nyafogó cse­mete, a férfiakat pedig a bekevert permetlé. A banán­vadászat lassan nemzeti ügyünkké válik. Ha kitágult orrcimpával, vizslaszemek­kel keringő vásárlókat látok az üzletek körül, tudom, hogy banánra vadásznak. A szenvedély engem is hatal­Egy orvos noteszából — Doktor! A férjem az utóbbi időben folyton cso­szog. Sürgősen tenni kell valamit! — Hány éves a kedves férje? — Mit számítanak az évek! — De mégis? — Nyolcvanhárom. — Akkor hát mit akar? — Azt akarom, hogy a férjem ne csoszogjon! o — Doktor, ebben a far­kasordító hidegben talán in­nánk egy csésze kávét ko­nyakkal?! — Jó ötlet! Egészen ösz- szefagytam, amíg elvergőd­tem idáig. 25 fokos hideg van. o — Doktor; nekem igazo­lásra van szükségem. .— Nagyobb lakóterület igényléséhez? — Éppen ellenkezőleg. Egyszobás főbérleti lakást adLnak, nekem azonban nem kell. Már 25 éve társbérlet­ben lakom. Lakótársaim ked­ves, csupa szív emberek. — Akkor miről kell az igazolás? — Arról, hogy nem tudok főbérleti lakásban élni! mába kerített, jóllehet, nem szeretem a banánt, dehát hány horgász szaladgál a Ti­sza mentén, aki meg nem enné a halat az istennek sem, csak éppen vár rá ki­tartóan naphosszat. Tudok banánvadász klu­bokról: a klubtagok bozótos terepen. pusztán szaglás után lelnek rá a furfangosan el­rejtett déligyümölcsre. Ok­nyomozást folytattam az ügy­ben is, miért akadozik az el­látás. Mondhatom, sovány eredményre jutottam; némi támpontot mindössze a Ba­nánszüret című dalocska adott, amelyből kiderül, hogy a Céo nevű füles nem szedte a kislábát — nyilván ezért kerül olyan vontatottan a boltokba. Ha viszont megjelenik, az eladók egyezményes jelekkel adják a kiszemelt vásárlók tudtára, hogy a raktár mé­lyén, avagy a pult alatt még található belőle: a boltosok ilyenkor bumeráng módjára meghajolva járnak, de van olyan is, aki ujját banánfor­mára körbítve jelzi, hogy a megfelelő időpontban a krumpli alá rejtve tud ba­nánt csempészni a papír­zacskóba. Mesélik, hogy a farsangi bálon legnagyobb sikere an­nak a kislánynak volt, aki banánszoknyácskában jelent meg a táncmulatságon. Leg­nagyobb sajnálatára percek alatt leették róla ezt a kur­rens ruhadarabot a megva­dult bálozók. A kereskedők persze a leg­különbözőbb csalafinta öt­lettel próbálták megfékezni a vásárlókat. Elterjedt, hogy a banánba kígyók engedik bele a mérgüket — de ezzel csak azt érték el, hogy ezen­túl némi kéjes borzongással eszi a banánt az a, szeren­csés, aki hozzájut. Egyesek szerint nem is baj, hogy olyan ritka az ízes déligyü­mölcs, mint a fehér holló, így ugyanis kevesebben csúsznak el a banánhéjon. Ámbár gebines ismerősöm szerint ezt a veszélyt azzal lehetne tovább csökkenteni, ha a revizor lenne olyan ritka, mint a banán. Szó ami szó, nem sokan vannak olyanok, akiket gyermekkorukban azért ker­gettek az asztal körül, mert nem ették meg a banánt. Nem sokan vannak — de legalább nekik legyen elég. pb. Filmbemutató — Körülbelül 500 statisztára lesz szükségünk — mondja a rendező a szerzőnek. — Történelmi kosztümökben? — Nem. Egyszerű társasági ruhákban .. . — Egy történelmi darabhoz? — Nem. A nézőtérre. Stréber beosztott A mikor megtudtam, hogy Kajevác Brúnót jelölte á vezető edző arra a tisztre, hogy kisebb közösségünket képviselje a kugliugrók nemzetközi nagy vetélkedőjén, kétszeres kí­váncsiság fogott el. Először is, úgy ismertem Kajevác Brúnót, aki életében egyszer ugrott le két lépcsőfokot, azt is két lábbal de utána há­rom napig kezelték 40 fokos izomláz miatt, — bár kétség­telen, hogy ez az eset vagy öt esztendővel ezelőtt történt. És ötév nagy idő, még egy Kajevác Brúnó életében is. Másodszor, mégis csak izgal­mas dolog lehet, hogy valaki ország világ előtt egymaga képviselje a kugliugrók nem nagyszámú, de annál lelke­sebb seregét. Hogyan véle­kedhet erről maga Kajevác Brúnó a válogatott kugliug­ró? Első utam a vezető edző­höz vezetett, aki kérdésemre, hogy miért éppen Kajevác Brúnót, a következőt vála­szolta : — Kérem legyen szíves ír­ja meg, hogy Kajevác Brúnó személyében példás család­apát tüntettünk ki a váloga­tottsággal. Ez még önmagá­ban nem jelentett sokat, hi­szen egy speciális sportágról, a kugliugrásról van szó, de Kajevác Brúnó, mint a mun­kahelyi légkörteremtő, ez ugyanis a munkaköre, szóval mint ilyen is, igen kiváló. .. — De . .. — Tudom mit akar kérdez­ni, rögtön rátérek arra is. Te­hát, hogy miért éppen Kaje­vác Brúnó képviseli a ma­gyar kuglizók társadalmát a szatymazi nagy versenyen ? Hát kérem, a kép teljességé­hez hozzátartozik még az is, hogy ez az ember, ez a Ka­jevác Brúnó kimagaslóan jó környezetvédelmis. Ez az em­ber például ha beszívja a füs­töt, inkább,megfulladna, de ki nem engedi, mert tudja, hogy még a cigarettafüst is árt környezetének. Hát ilyen ember ez. Meg olyan — foly­tatta nagy hévvel a vezető edző —, aki számára nincs lehetetlen. Július végén sza­lámit szerez, januárban szán­tóföldi paradicsomot és tőle még senki rossz szót nem hallott az árrendezésekről. — De .. . — Tudom, tudom mit akar kérdezni. .. Nagyon is jól tu­dom, de engedje, hogy végre válaszolhassak a kérdései­re... Ne szóljon mindig köz­be kérem, mert akkor elfe­lejtem a lényeget, hogy Ka­jevác Brúnót miért jelöltem a szatymazi nagy nemzetközi kugliugró versenyre ... Azért mert.. . — Mert kiválóan ugorja a kuglit — vágtam közbe dia­dalmasan. — Kicsoda? — Hogy hogy kicsoda? Hát Kajevác Brúnó ... — Még. hogy Kajevác Brú­nó kiválóan ugorja a kug­lit ... — nevetett fel kínosan a vezető edző — Ez az ember uram azt se tudja, hogy mi Miért éppen Kajevác? / Ezen nevet a... A turista mexikói útjáról mesél barátainak: — Higgyétek el, borzal­mas vólt! Képzeljétek: in­diánok jobbról, indiánok bal­ról! Indiánok előttem! És mögöttem is indiánok! — Nos, és te mit csinál­tál? — Ugyan mit csinálhattam volna? Kénytelen voltam megvenni egyet azokból a cifra szőnyegekből, amelye­ket erőnek erejével rámtuk­máltak ... * * * A szerető anya kiskorú fiának tanítójával beszélget: — Higgye el, signor, az én Jcis Giulióm zseni! Csak hát meg kell érteni a lelkivilá­gát: sohase kérdezzen tőle olyasmit, amit nem tud! * * * Megszólal a telefon. A csa­ládapa veszi fel a kagylót — három ifjú leány atyja. Még mielőtt kinyithatná a száját, a kagylóból egy el­bűvölően fuvolázó hang csen­dül a fülébe: — Te vagy az, békuci? — Nem — így a zord atya — itt a tó gazdája be­szél! * * * — Bocsásson meg kisasz- szony, de maga végképp tönkretett: elvette az álmo­mat és a nyugalmamat... — mondja az ifjú lánynak a szomszédja. — Nem válaszolhatok azonnal magának — felel zavartan az ifjú hölgy — beszéljen előbb a papámmal. — Micsoda? Talán ö is skálázik a zongorán?! * * * — Nem adhatok neked új bakancsot, Bili — dohog a raktárkezelő őrmester — még a régit sem hordtad el. — Hogyhogy nem hord­tam el?! — kiált fel a baka — Hiszen hk történetesen rá­lépek egy tízcentesre, a tal­pán keresztül látom, hogy fej vagy írás! * * * — Nálunk most állandóan veszekedés van... — Miért? — Anyám azt akarja, hpgy legyen belőlem valami. — Na és? — Apám viszont azt akar­ja, hogy csináljak valamit. * * * — Lacika, miért jössz min­den reggel későn az isko­lába? — Azért, mert az utcasar­kon van egy tábla, amelyen az a felirat van, hogy „Vi­gyázat, iskola — közleked­jünk lassan!” fán terem a kugliugrás. Ez az ember még mászni sem tud, olyan kövér, és magas a vér­nyomása is. Még, hogy Kaje­vác Brúnó kiváló kugliugró lenne ... Kacagnom kell. . . — De már megbocsásson — hökkentem meg, hittem, jo­gosan, ha Kajevác Brúnó ennyire tökéletesen alkalmat­lan a kugliugrásra, akkor ho­gyan történhetett meg, hogy mégis ő lett kis községünk képviselője a szatymazi nem­zetközi kugliugró versenyen? — Hogyan lehet? Ügy uram, mert ... ki az a vala­mire való kugliugró, aki egy vacak hazai és ráadásul szatymazi versenyre elutaz­na? Olyan nincs. S miután a kugliugrásban, amúgyis a vi­lágon tök utolsók vagyunk hát teljesen mindegy, hogy kit küldünk ... Aki vállalta, hogy elmegy. Kajevác vállal­ta, szabadsága terhére vállal­ta, hogy ő megy. Nagyon be­csületes ember, megérdem­li ... Ezek után érthetően eláll­tam attól, hogy a kugliugrást illetően Kajevác Brúnónak kérdéseket tegyek fel. Gyurkó Géza Magas az alkoholfogyasztás 11 -Me# Aki kiskora óta ennyit változott... Önkritika...- On mit gyárt?- Én egyenesen a Bizományi Aruháznak, hibás áru­kat... A „kukás” szerelmes 'kjz//vf- És tudod, igy öleltem magamhoz. Jó munkaerő.- Van valami üzemi gyakorlata?- De mennyi, fél év alatt 6 helyen dolgoztam. (Kallus rajzai - KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom