Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

IO

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1978. március 12.

SZOLNOK MEGYE MÓLTIÍOtL

Mi feltámadunk és másokat is feltámasztunk

Húsvét agrárszocialista módon

1902-ben Mezőtúr hagyományos, békés csendjét, harang- zúgásos húsvéti ünnepét különös események sora zavarta meg. Az agrárszocialista mozgalmakba egyre jobban bekapcsolódó Szolnok megyét az a megtiszteltetés érte, hogy Mezőfi Vilmos Újjászervezett Szociáldemokrata Pártja ebben a városban rendezte meg harmadik kongresszusát.

Március tizenötödikék egykor és ma

M Itlván a

magyar nemzet.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

t Eiváejek a'aajto —tortrtgrti. mm HtorttoM. a Ft leién ■ieinterimM* Berta r>nli a Z SveeUeti arnággytkat Festem.

4. Térsény eMtti efyeeléeégH polcán én vallási tekintette*. & \eaaeti I merre.

& Ktefe tefcervneUa.

7. írtén vissoa.vak ■egnáeteténe. a KskOdtezél. képviselet egyralfatg alapjáa 9. Nemzeti Baak.

<' katonását mkodjék ae* az alkotmányra, magy ar katonáinkat ne vigyék kölnidre, a' kfllfáWieket vigyék «I tétünk.

11. A' politikai Ktotasfaglyak —i1—‘rn '-----éti------ml

t

t. Unto

Egyediség, szakukig, lest féri ség!

'Ȓ /V- e.kml^Ui

A párt hivatalos lapja, a Szentesen megjelenő Szabad Szó örömmel tudatta olvasóival: „Küldöttek! A kongresszus engedélyezve lett. Március 29-én a kik tehetik, már Mezőtúron legyenek!” Ez a néhány mondat komoly küzdelem árán kerülhetett a lap első oldalára. Húsvétkor szocialisztikus gyűléssel, felforgató tevékenységgel megbolygatni egy város, sőt egy egész országrész „békéjét”, talpra állítani a rendőröket, az egész karhatalmat, nem volt kis dolog. A megye urai, az ország vezetői, a karhatalom mégis engedélyezte, engedett a tömegek erejének, abban a reményben, mint ez a rendőrségi jelentésből kiderül: — „a felforgató elemek talán a szent ünnepen mérsékelni fogják magukat és kevés gondot okoznak”.

Az Újjászervezett Szociáldemokrata Pórt jobbra állt a munkásosztály pártjától. Vezetősége mérsékelt és a kormányra, törvényre tekintő politikájával még fékezte is a harcosabb elemeket. Parlamenti képviseletre tört, ennek érdekében igyekezett a szegényparasztságot, a földmunkásságot és a kisbirtokosokat egy pártban egyesíteni. Ezért a legkülönbözőbb ígéreteket tette, minden rétegnek ígért valamit, s valamennyi eszközt felhasznált, hogy a differenciált parasztságot egy táborba vonja.

Kár lenne tagadni, hogy a paraszti rétegek ekkor még igen vallásosak voltak. A pártvezetőség igyekezett mindent megtenni, hogy a vallásos rétegek se idegenkedjenek a vallásosnak semmiképp sem nevezhető szocia- liszitikus eszméket hirdető programjuktól, s az azok megvalósításáért folytatott szóbeli és írásbeli agitáció- j üktől. Ennek érdekében a párt sajtója a következőképpen írt: „Egész ország szegény népének képviselői: húsvét. ünnepén! Először Budapesten, aztán Szentesen, és most itt, Mezőtúron! Mindig a feltámadás napján! Mindig többen és többen! Mit jelent ez? Azt, hogy mi feltámadunk és másokat is feltámasztunk!" Ez a hang hatott a vallásos elemekre is, akiket az egyház éppen az istentelenség vádjával riasztott el a szocialisztikus mozgalmaktól. Úgy érezték, itt nincs ellentmondás: csak az egyik feltámadás a mennyben, a másik a földön jelent ígéretet.

A párt ezekkel a szónoki fogásokkal is elérte azt, hogy sorai szélesedtek, s ha tisztázatlan formában is, de elhintette közöttük a szocialista eszméket. A kongresszus résztvevői között azonban voltak harcosabb elemek is. Olyanok, akik lényegesen többet követeltek, akik harcolni akartak, nem csupán várni a feltámadást. A Szabad Szóban az ő hangjuk a következőképpen hallatszott: „A hatalom közegeinek nyílt üldözésével úton-útfélen találkoztunk. Nem egystzer megkísérelték pártunkat ösz- szetörni. elvtársainkat elriasztani. Hiú erőlködés! Ez nem sikerült eddig, nem is fog sikerülni soha. A hatalom mivelünk szemben tehetetlen. Itt vágjuk az arcába: nem félünk tőle...”

E keményhangú felhívásnak meg is lett a foganatja. S a mezőtúri konferencián sok demokratikus követelést foglaltak írásba — pl. a munkaidő szabályozása, a földosztás követelése, a munkaszerződések ellenőrzése, a kubikosság életkörülményeinek javítása, stb.

Mezőtúron bár nem történt rendbontás, mégis az 1902- es húsvétoit a szociáldemokrata kongresszus emlékezetessé tette. Hogy miért?

íme néhány kiragadott példa. Magáról a kongresz- szusról a városi rendőrikapitányi jelentés az alábbiakat közli: H. Kovács István karcagi küldött „beszédét azzal kezdi, hogy Karcagon f. év március 2-án kezdték meg a pártszervezést, s már most is 128 tagja van a pártnak, mely napról napra szaporodni fog. majd beszélt az ál-1 talános nyomorról, panaszkodik a sok adó miatt, elmondja, hogy a lakosság fele két keze munkáján él, de alig tudják megkeresni a (lét) fenntartáshoz szükségeseket.” Rácz Imre Túrkevé- ről „biztosítja az ország- gyűlést, hogy az egész Túr- keve soclál demokrata lesz rövid idő alatt...” Lovas Lajos mezőtúri lakos szavazati egyenlőséget követel, mondván: „Ha jók vagyunk katonának, legyünk, jók az agitationális eszközökre is”.

Az agrárszocialisták formabontó „húsvéti feltámadása” a kongresszus. után is észlelhető volt. Kisújszálláson éles ellentét alakult ki az agrárszocialisták és az egyház között. Mezőtúron sem az egyház hirdette feltámadás gondolata hatott, hanem az agrárszocialisták szervezkedései, azoknak fel- ébresztő-feltámasztó gondolatai. 1905-ben a mezőtúri lakosok a városi szocialisták vezetésével mozgalmat indítottak a megemelt piaci helypénzek mérséklése érdekében. Majd ugyanebben az évben hivatalos engedélyt csikartak ki mind az USZP tagjai, mind az M5ZDP tagjai május elseje megünneplésére.

Ezen az emlékezetes hús- véton feltámadtak tehát a megye szegénysorsú lakosai. S jóllehet, maguk az egyéb előnyökre tekintő pártvezetők nem így képzelték bibliai példázataik hatását: a gondolkodó, elégedetlen emberek leszálltak keresztjeikről és feltámadva önállóan, osztályérdekeiknek megfelelően kezdtek tenni, cselekedni.

Dr. Szabó István

„A jobbágyfelszabadítás és az állami függetlenség kossuthi programja és gondolata 1848-ban a forradalom és szabadságharc vállalásává fejlődött.” (A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiság- ról)

Az 1848. március 15-i forradalmi megmozdulás híre és követelései rendkívül gyorsan terjedtek az országban, így Szolnok megyében is. Ennek hatására pl. Kisújszálláson az 1848. március 20-án tartott népgyűlésen elfogadták a pesti 12 pontot és többek között „örvendező” levelet küldöttek a bécsi polgárságnak, mert kivívták szabadságukat. Kunhegyes község tanácsa és jegyzői hivatala 1848. március 21-én a nép szabad választási jogát követelve lemondott, s csupán a hivatali ügymenet biztosítása érdekében maradt egy ideig hivatalban. Szolnokon 1848. március 24-én tartottak népgyűlést, melyen hírül adták „ ... a fő városi mozgalom idáigi eredményét, mellynél fogva szabaddá tétettvén a föld — szabad lett a njép, melly azt míveli, s lerom- boltalttak a választó falak, mellyek a magyar nemzeti egység valósulását, s az által a mindnyájunktól forrón szeretett haza felvirágzását, annyi századokon át lehetetlenné tették”. A pesti forradalom hírei Jászberénybe is eljutottak, s a lakosság ott is nagy lelkesedéssel fogadta el a 12 pontot. Azokat saját követeléseikkel kiegészítették és megküldték a Jász-Kun Kerület többi városának.

„Különösen károsan hatott a parasztságra, a városi kispolgárságra és az értelmiségre a soviniszta demagógia, amely 1848-ra hivatkozva árulta el és adta el 1848 eszméit és programját, s a. „nemzeti ellenzékiség” jelszavával és illúziójával fogta a dualizmus, a magyar reakció szekerébe a valóban haladásra és függetlenségre vágyó tömegeket." (A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról)

„Az emberi jogokért vívott küzdelmek klasszikus korában (1848—1849) a szabadságért hevülő magyar néphez ds' eljutott a szabadság szelleme ... Mikor a haza is veszedelemben forgott, mint egy ember állott fel az egész nemzet... Küzdelmük csak másfél évtizeddel később (az 1867-es kiegyezéssel) hozta meg nemes gyümölcseit. Amit a magyar ifjúság lelkes csapatja márczius 15-én zászlajára írt, — három kivételével — mind megvalósult.” ('Tiszántúl. 1896. március 15.)

„A magyar munkásosztály a szocialista munkásmozgalom kialakulásától kezdve a társadalmi haladásnak és éppen ezért az igazi hazafiságnak is legkövetkezetesebb képviselője.” (A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról)

Szolnok munkásmozgalmi hagyományai között igen nagy jelentőségű az a tény, hogy a szervezett munkások a hivatalos Magyarországtól függetlenül ünnepelték március 15-ét. így volt ez Budapesten is, de amíg egy nagyvárosban az ünnepségek egymástól elkülönítve folytak, Szolnokon ugyanazon a helyen. Ebben a városban 1848 forradalmi hagyományai erősen kötődtek Damjanich emlékéhez és a Tisza-hídnál levő Szabadság-téri honvéd- efnlékhez. A Jász-Nagykun, Szolnok! megyeli Lapok 1908. évi számainak egyikében a március «15-i ünnepségekről szóló tudósítás végén a következőket olvashatjuk: ..Alig telt el egy fél óra az ünneplés után, amidőn a szociáldemokrata párt (szervezet) munkáscsoportok szerint vörös jelzőtáblák alatt a Marseillaise éneklésé mellett fölvonult a szoborhoz és a forradalmi dalok eléneklése mellett ismét megnépesítette a már üres Szabad-» ság teret. Először Zják (Zsák) Ferddnánd Csizmadiának „Forradalom” című költeményét szavalta el. Ezután az ünnepi beszéd következett, megkoszorúzták a honvédszobrot. mely után a menet a Marseillaise éneklése mellett példás rendben elvonult.”

1848—1918

„Csalódna az, aki azt hinné, hogy a negyvennyolcas forradalom március 15-én kezdődött, úgyszintén az is, aki azt hinné, hogy az októberi (polgári demokratikus) forradalom pedig november 3-án bevégződött... Egy Marx Károly zsenije kellett ahhoz, hogy örökre megváltozzon a világ rendje. Marx világot átfogó szíve és jövendőbe látó lelke kellett ahhoz, hogy az emberiség megtalálja a haladás útját é!s fölfedezze azt a fegyvert, mely egyedül képes halálos csapást mérni a királyi gonosztevők nemzetközi szövetségére.

Ezen a nagy és szent ünnepen tehát, amelyen kizarándokolunk az ősök moh és időlepte sírjaihoz, két koszorút viszünk magunkkal: egyet azoknak a nagylelkű magyaroknak, kik feláldoztak mindent a népért, akik meg tudtak halni a szabadságért, egyenlőségért és testvériségért, a másikat pedig annak a férfiúnak, aki nem is tudott magyarul soha életében, nem is ismerte talán Magyarországot, mégis győzelemre óítte annak forradalmi munkásságát s mint hatalmas védő terjeszti ki fölé a bánthatatlanság ércpajzsát amaz egyetlen mondásával :

„Világ proletárjai egyesüljetek!”

(Szolnoki Munkás, 1919. március 16.)

„Az ellenforradalom filozófiája és történetírása az ellenforradalmi rendszert az igazi „nemzeti folytonosság" képviselőjeként tüntette fel. Azt hirdette, hogy a forradalom megtöri a nemzeti élet folytonosságát.” (A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról)

„A mi márciusunk”

Mi a 48 március 15-ben a szabadságharc eszméjét ünnepeljük. Ne nevezzék hát forradalomnak, hanem való nevén a „szent szabadság- harcnak ..

A szabadság ünnepén való emlékezés az a szent pillanat, melyben megfogan a jobb és szebb jövő. Legyen bármily sötét, mostoha a jelen, a jövő reménye enyhítse fájdalmunkat, a magyar nemzet géniusa lopja be magát szívünkbe és higyjünk, dolgozzunk azon jövőért, amikor a Kárpátoktól az Al- dunáig zeng a szent hym- nuszunk és az Adria tükrébe mosolyog bele a magyar ég csillaga.” (Szolnok és Vidéke, 1925. március 15.)

1945. március 15.

„Szolnok romokban hever. A fahídon tankok dübörögnek nyugatnak. A Dunántúlon még dörögnek a fegyverek. A főútvonalon a hadi járművek felvonulása miatt nem lehet ünnepelni, gyű- lésezni. 1848 igaz eszméinek tisztelői a megroncsolt Dam- janich-szobornál gyülekeznek. Éhes, fakó arcú emberek. rongyosak, tépettek. Nagyon sok köztük a kucsmás parasztember.

Szovjet katonai zenekar játssza a magyar himnuszt. A MÁV-isták valahol máshol vannak. |íincs elég zenész, nincs elég hangszer ... Egy fiatal MÁV-műhelybéli munkás szavalja a Talpra magyart.

Igen, most vagy soha ...

A szónok halkan, meghitten beszél. Akkor hallottam először ezt a szót, vagy inkább akkor értettem meg: Elviíár- sak... Felszabadultunk, elvtársak ... Joga lesz a népnek.” (Tiszai Lajos: Dicsőség néked, forradalom)

Régi és új' március „A magyar népi demokrácia kemény harcban befejezte a polgári demokratikus átalakulás 48-ban félbemaradt művét. Jellege, természete mégsem merül ki csak ebben: többnek indult és egyre több lett egyszerű polgári demokratikus átalakulásnál. Ma a munkásosztályé a vezető szerep. Ennek az osztálynak öntudata, forradalmi elmélete vezette idáig, a szocializmus küszöbére országunkat. Ez a tény biztosíték arranézve, hogy levonva történelmünk tragikus töréseinek tanulságait, tovább vezeti népünket a boldogabb jövő felé. A dolgozók a gyárakban, a földeken, az irodákban, munkáiéi ennek a jövőnek: ünnepeljük hát ezen az évfordulón a mostani március jövőnket alakító új tartalmát és a békés építőmunka katonáit, hőseit.” (Tiszavidék, 1949. március 12.)

„Az ifjúsági mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség március 15- ét... forradalmi napként tartja számon. A fiataloknak igazuk van. Az 1848— 1949-es szabadságharc osztálycélja — ne felejtsük el, akkor még a jobbágyság intézménye is megvolt — a polgári egyenlőség és a nemzeti függetlenség kivívása volt. Ez a forradalom elbukott. De eszméit tisztelnünk, őriznünk kell, mert abban a korban kifejezte a magyar nép, a nemzet érdekeinek megfelelő törekvéseket_ sőt Marx és Engels értékelése szerint egyúttal az európai népek harcát is szolgálta.” (Kádár János vitazáró beszéde az MSZMP XI. kongresszusán)

S. L.

Összeállította: dr. Selmeczi László