Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

1978. március 10.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Kisbetűk és nagybetűk

anácsülésekre, egyéb fórumokra készített jelentéseiket forgatok évék óta. A kerékbetört magyar nyelvet látva, a fontoskodás, hivataloskodás, a szörnyszülött kifejezések, ismeretlen műszaki és egyéb fogalmak olvastán, a jelentésekben lévő pénzösz- szegeket bogarászva (amiket alighanem csak pénzügyi szakemberek tudnak egyértelműen azonosítani) felmerüli bennem a kérdés: hogyan érti meg ezeket a jelentéseket az a tanácstag, aki történetesen nem műszaki vagy pénzügyi szakember, aki — tegyük fel — járatlan a hivatali zsargon útvesztőiben, s „civilben” mondjuk egyszerű munkás, termelőszövetkezeti dolgozó, vagy varrónő, eladó és így tovább. Mert a mi fórumainkon ők is ott vannak, hiszen testületeink demokratikusak és a szocialista demokráciát szolgálják. De ugyanezt szolgálja-e az a jelentés, amelynek nincs jelentése^ azaz a tanácstagok (stb.) számára semmit sem mond, vagy csupa érthetetlen, ösz- szefüggéseitől megfosztott részletet. Akkor pedig hogyan várhatnánk, hogy — amint az egy demokratikus testületben elvárható — az illető tanácstag (stb.) elmondja véleményét?

Miről is? Jobb híján mondjuk arról, hogy a jelentésnek alapvető követelménye az, hogy mindenki számára legyen jelentése, s a magyar nyelv helyes használata ezekben a testületekben is a szocialista demokrácia feltétele. A magyar nyelv szabályait

Kempelen Győző, — a híres polihisztor Kempelen Farkas dédunokája, — jászberényi tanárkodása idején (1857—1858) feldolgozta egy történelmi tanulmány keretében azt a 140 eredeti török okmányt, — Repiczky János fordítása alapján, — melyek a városi tanács levéltárában voltak. „Törökök a Jászságban” címmel jelent meg Kempelen tanulmánya, először a jászberényi gimnázium évkönyvében, majd később a Hazánk című folyóiratban is.

A szőlőtelepítésről így ír Kempelen:

azonban önkényesen áthágják.

Hivatalos leveleket, együttműködési megállapodásokat nézegettem a közelmúltban. Ezekben X. Község (így, nagy betűvel!) Szakigazgatási Szervét biztosítja az X. Y. nevét viselő Szocialista Brigád (nagy betűvel), hogy ilyen meg ilyen, ennyi meg ennyi értékű Társadalmi Munkát (nagy betűvel!) elvégez. Ka- jánkodik bennem a kisördög: attól, hogy nagy betűvel írták, már többet ér a vállalás?

Megkérdeztem a dologról néhány gépírónőt: vajon nem tudják hogyan írandó mindez, mikor használandó kisbetű illetve nagybetű? A válasz kézenfekvő: ők ismerik a magyar helyesírás szabályait, de úgyis átjavítanák, úgyhogy egyszerűbb, ha mindjárt így írják. Azóta ezen a jegyzeten töröm a fejem: talán Mesz- szébbre Hallatszik, talán Több Foganatja Lesz, talán Többen Megszívlelik a Magyar Nyelv és a Szocialista Demokrácia Épségéért írott soraimat (ez utóbbiakat szerényen csak kis betűvel!), ha én is „úgy” írom?

üggelékként idekívánkozik még valami: megjelent a Hivatalos nyelvünk kézikönyve című kiadvány, mely szándéka szerint segíteni kíván, s melynek szorgalmas használatával megszabadulhatnánk néhány fölösleges nagybetűtől. Esetleg néhány vargabetűtől is.

K. L.

„1640-ben I. Ibrahim szultán megengedi a szőlőművelést, még pedig — mi müzül- manoktól egészen váratlan — azon igen kedvező föltételek mellett, hogy a szőlőültetők vagy újítók tíz évig semmi néven nevezendő földbirtokos által ne háborgattassanak és se adóval, se tizeddel ne terheltessenek. Ez adómentességi időt 1641-ben Behlul ben Juszuf, hatvani kádi még 6 évvel tokija meg úgy, hogy a szőlőművelő ez időtől kezdve 16 egész éven át adó- és ti- zedmentes maradt.”

Egyetemi és főiskolai kulturális napok

Március 20-án kezdődik az a több mint egyhónapos eseménysorozat, amely kétévenként országos bemutatkozásra hívja az egyetemisták és a főiskolások amatőr művészeit. Az idén ötötdik alkalommal rendezi meg a KISZ KB, az Oktatási és a Kulturális Minisztérium az egyetemi—főiskolai kulturális napokat.

A gazdag program nyitánya a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen lesz. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak képzőművészeti alkotásaiból félezer- festményt, grafikát, kisplasztikát bemutató tárlatot nyitnak meg.

Harminc intézmény 900 szóló táncosa és népi együttese ropja majd a táncot Keszthelyen és Szarvason a folklór napokon. Bemutatkoznak énekesek és a népi muzsika amatőr művelői is. Április 4—6 között Keszthelyen az Agrártudományi Egyetemen reggeltől estig pereg a műsor. Április 3—5 között Szarvason a Debreceni Agrártudományi Egyetem kihelyezett mezőgazdasági karán több megye képviselői szórakoztatják az egybegyűlteket s versenyeznek a legjobb helyezésekért.

Előadások

brigádoknak

A TIT tiszafüredi járási szervezete a közelmúltban adta ki a múlt évi tevékenységét vizsgáló, elemző beszámolóját, és meghatározta az idei főbb feladatait. Tavaly a járás tizenhárom településén összesen 464 TIT rendezvény volt, amelyeken több mint huszonhétezer érdeklődő jelent meg. A foglalkozások egy része — mint megállapították — nem kötődött eléggé a közélethez, a társadalmi valósághoz, a hallgatóság igényéhez és tudásszintjéhez. Ezért 1978-ra komplex tematikájú előadássorozatot terveznek a járás egy-egy üzeme, gazdasági egysége részére. Ezeken a szocialista és a nőbrigádokat, munkahelyi közösségeket érintő gondokkal, kérdésekkel foglalkoznak. Az előadások jogi és közgazdasági ismereteket is nyújtanak.

Szőlőtelepítés a XVII. században

Török dokumentumok alapján

■ ■

Örök küzdelem

Simon Ferenc ahhoz a----------------------nemzedékhez tartozik, amelyik még a művészet embeirformáló erejének hitével hagyta el a főiskolát. Lelkes indulata a szülőhely kötése ellenére., a fővárosból kifelé húzta. Küldetésnek érezte hivatását, amellyel közvetlen környezete ízlését, esztétikai érzékét alákíthatja, s tudta, erre a legnagyobb szükség vidéken van.

S

imon munkásságát figyelemmel kísérhettük elsősorban a területi szervezet évente két ízben megrendezett kiállításain, -megyénk üzemeiben, művelődési központokban szervezett kamaratárlatokon, valamint országos képzőművészeti szimpozionokon, kisebb önálló tárlatokon. Gyűjteményes anyagot azonban most első ízben láthatunk tőle a SzcQnoki Galéria helyiségeiben. önmaga számára is számvetés ez a kiállítás,, két évtizedes alkotói pályája állomásainak felmérése. Nemcsak plasztikai alkotásaival ismertet meg bennünket, de láthatjuk elhelyezett köztéri munkáinak fotóit, némelyik vázlatát és különféle emlékműterveinek változatait. Nemcsak a térformálással, de az anyaggal folytatott harcának is . tanúi lehelünk. Munkái között egyenrangú a kő, a márvány, a fa, a bronz és a lemezplasztika. A kifejezni kívánt művészi gondolat diktálja, hogy mikor melyik anyaghoz és milyen technikával nyúl.

Simon Ferenc művészetének lényege az emberközpontúság. Ez vezérli akkor, amikor magával az emberi alakkal kíván közölni számunkra valamit, de akkor is, amikor elvontabb formában egy szimbolikus gondolatot akar formákkal közelíteni. Számára nyíltan vállalt esztétikai példa a klasszikus forma és harmóniarendszer. Simon nem manipulál az emberi test arányaival, számára nem elvont térforma a figura, amivel gondolatait járhatja körül, hanem izgalmasan szép, vonzó emberalak. Örömöt ad egy egészséges, szép test látványa, s Simon Ferenc plasztikái ezt az örömöt hordozzák. Sorolhatnánk lábát felhúzó, fósülködő, támaszkodó, kuporgó, sütkérező, nyújtósó nőalakjainak ellesett mozdulatait, ívelő formáit. A harSimon Ferenc gyűjteményes kiállításán

monikus felépítés, mozgás vonzásának jegyében lélegzőnek ezek a bronzból, ólomból, terrakottában jelentkező formák. Klasszikus az az igény is, amellyel a művész epv-egy emberi jellem, egyéniség formákban tükröződő jegyeit tapogatja körül portréin. Kitűnő példákat hozhatnánk e téren folytatott tevékenységére, nemcsak a márványban, fáiban, bronzban látható munkák sorából, de az emeleten bemutatott gipszek közül is.

Ha a korai öreg magyar, vagy a Miska portréját, s a nemrégiben készült Feleségem büsztjét nézzük, illetve mindazokat az arcmásokat, amelyek közöttük vannak; talán egy bizonyos sommá- zás, lényegre koncentráltság fipvelhető meg utóbbi munkáin. Vagyis a korábbi, részletezőbb előadásmód helyett összefogottabb formákkal hangsúlyoz. Az évek sarán készült gyermekportrék közül az öcsi, a Magduska, a Tomi azok, amelyeket ebből a szempontból elsőként említhetünk, s a Mensáros Lászlóról, Berényi Ferencről készült kitűnően jellemző alkotások.

A lemezmunkáknál az emberközpontúság mellett már az épület külső vagy belső díszítésének funkciója szerint is, magának az építmény vagy intézmény jellegének megfelelően egy szimboiiku- sabb fogalmazást találunk. Gondoljunk csak a szolnoki házasságkötő-teremben elhelyezett Pészék kompozíciójára, amelynek átvitt értelmét a helyiség szerepe magyarázza. De említhetjük ugyanebben az összefüggésben a Fo- lyószimbólum, a Napszédítő tolllak, az Állami Építőipari Vállalat vagy a balatoni szívkórház számára készített lemezmunkáit. Különösen az építőipari embléma funkciótükröző elemeinek kompozíciójánál követhető jól a dekoratív megoldású szimbolikus fogalmazás egysége.

Külön kell beszélnünk a művész emlékműterveiről.

Nemcsak azért, mert a tervezettnél jóval kisebb méretben, különféle segédanyagokból, jószerével csak jelzett terekkel, formákkal .körülírt” művek anyagban történő megvalósulásának elképzelése jóval nagyobb fantáziát kíván a nézőtől, mint a plasztikák. Hanem azért is, mert a tervek — több közülük díjazott — a kudarcba fulladt, vagy már lezárt, más által megvalósult pályázatok után jelen keretek között halálra vannak ítélve. Nem áll szándékunkban beiebanyolódni egy-egy emlékpályázat kiírásának és többfordulós lefutásának lehetséges buktatóiba. Ha végignézzük Simon Ferenc különféle jubileumokra, évfordulókra készített terveit, részben sajnáljuk, hogy egyik sem valósult meg.

S most térjünk vissza Simon Ferenc emberközpontú művészetének ahhoz az oldalához, amikor nem az emberalak, -hanem az embernek emberről fogalmazott gondolata a kompozíciót szervező erő. Amikor valamilyen mélyen emberi problémát akar térben, plusztikailag kifejteni. Gondolunk itt az igazságot kereső ember ezernél több éves problematikájára, az elemekkel, a környezettel, saját magunkkal folytatott permanens küzdelem témájára, vagy a jó és a gonosz velünk született, bennünk élő örök harcára. Simon Ferenc kő-fém kompozícióinak legutolsó darabjában, a Figyelmeztetőben felteszi a kérdést számunkra: a (küzdelem folyamat, s végül az elvont jó, s a gonosz megbékülnek egymással. De világméretekben mindezek után mi marad az emberből? Nemcsak az emberiség jövőjével kapcsolatosan izgalmas a Figyelmeztető.

A művész további---------------munkássága szempontjából is. Elindult egy olyan úton, ahol már a formák esztétikus fogalmazásának igényén túl egy új út, a gondolkodás felelősségének izgalmas téri kifejezése izgatja. Simon Ferenc végigjárta az ember megjelenítésének, ábrázolásának esztétikai (lehetőségeit. Ez az új út munkásságában egy izgalmas, egészen más periódust ígér.

E

gri Mária

Jövendölés kártyával

A tiszafüredi piactéren csütörtökönként kitehetnék a minden hely foglalt tábláit. A hetipiac tarka színfolt. A kőasztaloknál tétova vásárlók, sietős háziasszonyok, kíváncsiskodók, öblös torkú eladók. A pecsenyesütő előtt hosszú sor, a végén egy fia,J talember áll.

— Hisz ön a jóslásban?

— A jövendőmondók közül egyedül még csak a levelibékáról hallottam. Az viszont született szaktekintély, és ha brekeg, abból mindig lesz valami.

A kofasoron termetes asz- szonyság. Vereshagymát, répát, babot zöldségeit árul.

—■ Hiszek kedveském, hiszek benne. Még harmincnyolcban kivetették Poroszlón kártyával, hogy itt hagy a férjem. Hazaérve mondom neki: Apjok, hallod-e, hogy száradjon el a szíved gyökere, te megcsalsz engem? Megmondta nekem a kártya. Az meg csak lehúzta a kalapját, őszit nevetgélt. Rá két évre itt hagyott. Ez. úgy igaz kedvesem, ahogy itt állok! No, ehhez mit szól?

összebújt szerelmespár fa- gyoskodik, nézelődik.

— Mi csak egyben hiszünk, de abban nagyon. Ha minden jól megy. hét hónap múlva már hárman leszünk. De ha ön ezzel foglalkozik, megmondhatná, hogy fiú lesz-e vagy lány ...

Tiszafüred, Muhi utca. A kacskaringós közben alacsony, régi épület, tenyérnyi ablakokkal, virágoskertnyi telekkel.

Itt lakik Mariska néni, aki hajdan a környék leghíresebb jövendőmondójának számított. Hetvenhét évét inkább az arca bizonyítja, mert észjárása fürge, friss. A szobában kályha duruzsol, jóleső meleg van. Barátságosan fogad.

— Nem tudom kiféle, miféle, de annyit elárulok, a kártyavetést még anyámtól tanultam. Harminckét lapos cigánypaklit használok. Nehéz a jövendölés, alapos emberismeret kell hozzá. Mariska néni bevallja, talán másfél éve én vagyok az egyetlen páciense, de mozdulatain, határozottságán nem látszik a hosszú szünet. Követem az utasításait. Elemelem kétszer magam felé a paklit, majd újra emelek, és ismételten három kilences sor kerül a hokedlire. A kimaradó lapokat képpel lefelé, meghatározott számítás szerint a többire borítja. Mosollyal fogadtam a jövőmet. Észreveszi.

— Látom, nem hisz nekem.

— Nem. Van néhány találó megjegyzés, de a többi általános, sok emberre jellemző, sőt akad néhány,

amelyik rám egyáltalán nem illik.

— Nem baj, majd ráille- nek ezek egyszer magára is. Hosszú az élet, minden bekövetkezik a maga idejében.

— És ha nem?

— Az is előfordulhat, de mondom, az élet. hosszú. Bár magával nagy bajban voltam, mivel sose láttam eddig.

— Miért baj az?

— Nem tudtam rákészülni. Jó lett volna előzőleg beszélni, látni egymást.

— Ez szükséges a jövendő- mondáshoz?

— Szükséges bizony! Legalább egy találkozás.

— De hiszen akkor kikérdezi az illetőt.

— Dehogy olvasom. De mondom, nemcsak magának, nekem is készülnöm kell a kártyavetésre. így ripsz- ropszra nagyon nehéz.

Nem győzzük meg egymást. A fizetség iránt érdeklődöm.

— Semmivel nem tartozik. Régen se kértem, adtak ami volt, ha akartak. De magától semmit nem kérek. Majd meglátja, minden igaz lesz.

A kapuig kísér a szürkületben. A girbe-gurba Muhi utca arasznyi járdáján egyensúlyozom.

— dszm —

A legkisebbeknél kezdik, szorgalmazzák a KRESZ-oktatást Veszprém megyében: mind több óvodában működik már KRESZ-udvar, vagy -park. Most újabb kezdeményezés indul a várpalotai közlekedésbiztonsági tanácstól. Az óvodákban olyan terepasztalokat helyeznek el, amelyeken télen, nyáron, rossz időben a foglalkoztató szobákban játszva sajátítják el a három-hatévesek a szabályos, balesetmentes közlekedést.

Képünkön: a terepasztalon játszva tanulnak a gyerekek

ínyencnaptár, Arany ABC

Úi Minerva-könyvek

A Minerva könyvek kedvelői hamarosan új kötetekkel találkozhatnak a könyvesboltok polcain. A Családi könyvek sorozatának legújabb kötete a gyermekek játékaival, azok nevelő szerepével foglalkozik.

Az ínyenonaptár az évszakok kínálta piaci lehetősé- ségekhez igazítva ad hasznos tanácsokat. Arany abc címmel a betűvetéssel ismerkedő kisdiákok tanításához nyújt segítséget Donászy Magda és Reich Károly képeskönyve.

Gyógyulást kívánok címmel V. Deák Éva szerkesztett képeskönyvet, amelyben a betegségek miatt otthon- maradásra kényszerült kisis- koláisoknak és szüleiknek ad ötleteket, tanácsokat a kényszerpihenő könnyebb elviselésére. A házasság jövőjével foglalkozik könyvében Szilágyi Vilmos pszichológus. Az emberek közötti együttéléshez ad jó tanácsokat Gye- nes István Mi illik!, mi nem illik című könyve, amelynek egyik legfőbb tanulsága: a magatartási szabályok tanulásának nincs kezdete és vége. Az ünnepi könyvhét egyik újdonsága lesz Végh Antal Száz szatmári paraszt- étel című könyve, amelyben elfelejtett, vagy feledésbe merülő szatmári étkezési szokásokról, s ételekről is olvashatnak az érdeklődők.