Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-04 / 54. szám

1978. március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILM JEGYZET MAGYAROK FÁBRI ZOLTÁN filmjei­nek alapképlete könnyen fel­vázolható: átlagos képességű emberek kivételes helyzet­ben. Ő így beszélt erről né­hány évvel ezelőtt: „... en­gem leginkább a nagy több­séget kitevő átlagos ember magatartása, lehetőségei, vi­selkedésének törvényszerűsé­gei érdekelnek... Az átlag­ember, aki kiélezett helyze­tekben nehezebben tud he­lyes döntésre jutni, aki leg­inkább csak túlélni, átvé­szelni akarja a nehéz idő­ket ...” Nem hevenyészett nyilat­kozat ez, hanem szikár kö­vetkezetességgel megtartott alkotói program. Ez sugárzik legjobb filmjeiből — Hanni­bál tanár úr, Húsz óra, 141 perc ... —, ez élteti legújabb filmjét is, a Balázs József szép könyve alapján készült „Magyarok”-at. Szinte ösztö­nösen csapott le a sikeres kis­regényre, és látta meg benne a művészi szándékaival ösz- szecsengő motívumokat: a gyámoltalan embereket (egy eldugott, kis nyírségi falu parasztjait) és a kiélezett döntéseket követelő élethely­zetet (a második világhábo­rút). Ez a néhány paraszt- ember (közülük Koncz Gá­bor és Ambrus András játé­ka tűnik leghitelesebbnek) munkát vállal valahol Né­metországban. Jó lehetőségre lel itt Fábi­án András. Kis Dani és a többiek, talán még a házra- valcf is kigyűlik, miközben égy időre megszabadulnak a katonáskodás fenyegető ter­hétől. A háborútól viszont nem. Hiába laknak egy min­den településtől távoleső ta­nyán, hiába bánik velük em­berségesen a gazda, ez a fiát gyászoló német nagybirtokos (Szabó Sándor visszafogott, nagyon szép alakítása), aki még kirándulni- is elviszi őket a tengerhez, A háború, mely eddig mint ismeretlen, fenyegető szörny, a család életére, kis vagyonára raga­dozó fenevad létezett, most válik igazán valóságossá. Ál­landóan és egyre erősebben bombázza tudatlanságuk és naivitásuk vastag falu bás­tyáit, kierőszakolja a vála­szokat. kisajtolja a döntése­ket e maroknyi csoportból. És miközben legszívesebben behunynák a szemüket, egészséges ösztönük hajtja őket, hogy találkozzanak és szembenézzenek a titokzatos fenevaddal. Fábián már első este megszegi a tilalmát, és megpróbálja kifürkészni, mit is rejt a közelben levő tábor. Azután a padlás cserepeit félretolva, az istálló ajtajá­ban ácsorogva rettegő kíván­csisággal figyelik a tőlük függetlennek tűnő eseménye­ket. De ébredezik a felelős­ségük tudata és ha nem is juthatnak el az önálló cse­lekvés vállalásáig — elte­kintve attól, hogy szánják és élelemmel segítik a mellet­tük elszállásolt lengyel nő­ket és a velük dolgozó fran­cia foglyokat — azt már fel­ismerik, hogy ők maguk is csak áldozatok. Kiszolgálta­tottságuk okait még nem tud­ják megfogalmazni, a szem­benálló erőkről is csak hal­ványan derengő elképzelése­ik vannak, annyit tudnak, hogy a „népek” háborúznak. De saját helyüket már vilá­gosan látják. A háború áldozatai .ők. még-ha jobb körülmények' között élnek is, mint a fran­cia vagy orosz hadifoglyok. Szánnivaló, szerencsétlen emberek, még ha a németek oldalán „harcolva” pusztul­nak is el hamarosan az orosz fronton. Mert a visszatérés estéjén várja őket a behívó, már haza sem mennek, haj­nalban kell őket kiráncigálni a kocsmából. Tántorogva, összeborulva caplatnak a hó­ban, részeg nótázással, tehe­tetlenségük fájdalmasan ne­vetséges dühével üvöltik a Szózatot. Csak egy kép ma­rad utánuk: vigyorogva-vi- csorogva búcsút intenek a vo­natablakból. Hányszor és hányfélekép­pen lehet egy korról, meg­történt eseményről beszélni! Hányféle választ szülhet az idő, egy megváltozott szem­pont, egy újabb közelítés- mód! Fábri filmje ismét bi­zonyítja a megoldások sokfé­leségét. Nem elégszik meg a másolással, ismert .történetek ismétlésével. Többet akar: megkeresni az emlékezés fe­hér foltjait, kimenteni ezeket a felejtés homályából, köz­ben pedig megrajzolni az em­beri kapcsolatok általánosít­ható koordinátáit. De éppen a sokféle közelí­tési mód, a kérdésfeltevés számtalan lehetősége ered­ményezi a véleménykülönb­ségeket és parázs viták ki­robbanását. Fábri filmjét is heves tá­madások érték. A kifogások egy része a figurák hitelessé­gét vonta kétségbe. Valóban, nehezen képzelhető el, hogy 1943 körül valaki ne ismerte volna Hitler nevét. („Mintha már hallottam volna róla ... Valami kaionavezér...” — mondják tétovázva.) De eze­ket a túlzásokat elbírja a film valóságon túli, „meg­emelt” közege,- , éppen így példáz egy kétségbevonhatat­lan tényt: az emberek, két­ségbeejtő és vesztüket okozó, manipulált tájékozatlanságát. A további kifogások a „ma- gyaíokat” érték. Ezek szerint a rendező egy kis népcsopor­tot indokolatlan megkülön­böztetéssel a történelem már­tírjává, a „népek” áldozatá­vá minősít, újra elhintve ez­zel egyfajta népbutító náció-, nalizmus könnyen foganó és lábra kapó magvait. (Mert eképpen bölcselkedik — egyikük: „Még nem tanulták meg a népek, hogy a magya­rokkal nem érdemes cimbo­ráim ... mikor győztek a ma­gyarok, melyik csatában,hol?”) Csakhogy Fábri nem azono­sul ezzel a kétségbeesett okoskodással! Egyszerűen csak szereplőit jellemzi ezzel, akiket tudatlanságuk és szin­te elrendeltetettnek tűnő ki­szolgáltatottságuk menekít hamis következtetésekhez. DE EL .KELL ISMERNÜNK, hogy az említett kifogások jogossá válhatnak, mert a Magyarok magában rejti a félreérthetőség veszélyeit. Nem véletlen, hogy ezek a viták csak most robbantak ki, míg a regény megjelenését egyhangú — és megérdemelt — dicséret fogadta. A film­nek másfél órába kell sűríte­nie, konkrét, kézzelfogható képekben kell megfogalmaz­nia a regény elvontabb, álta­lánosabb jelentésű mondata­it. Fábri megpróbálja ezt, sem a helyszínre, sem az idő­pontra nincsen pontos uta­lás, de filmje ígv is durváb­ban megmunkált,' kevésbé árnyalt, mint a regény. A párbeszédek, melyek Balázs Józsefnél a jelentéktelensé­gig beléolvadtak a szövegbe, itt túl nagy súlyt kapnak, módosítják a jelentést. Illés György hihetetlen rutinnal fényképez, de a túlságosan nyilvánvaló szándékú rákö- zelítések. lényegkiemelések is a film zavaróan direkt ábrá­zolásmódját erősítik. Mindezek ellenére a Ma­gyarok tisztességes szándék­kal, tökéletes hozzáértéssel, korrektül, szépen megcsinált film. Méltó Fábri Zoltán egész életművéhez. ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadónál látott napvilágot — bővített, új kiadásban, a Magyar Nők Országos Tanácsával közös gondozásban — a Ditiram- bus a nőkhöz című antoló­gia, amely kitűnő irodalmi válogatást ad a nemzetközi nőnap, az anyák napja és a gyermeknap ünnepi műsorai­hoz. A kötet anyagát válo­gatta és szerkesztette: Me­zei András. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt KB Tár­sadalomtudományi Intézeté­nek és a Politikai Főiskolá­nak közös gondozásában je­lent meg A nemzetköi mun­kásmozgalom történetéből címmel az 1978-as évkönyv, sok érdekes tanulmánnyal, információval. A horthysta magyar hadsereg egyik egy­ségének, az 1. hegyivadász híradó zászlóaljnak második világháború alatti átállását, s a németek elleni hősi küz­delmét mutatja be az ese­mények egykori résztvevő­jének, Pozsonyi Tivadarnak a tanulmánya, amelyet sok érdekés képdokumentáció egészít ki. Kevesen tudják, hogy a demokráciájával gyakran kérkedő Német Szö­vetségi Közaársaságban egy sor olyan állás, foglalkozás van, amely baloldaliak, kom­munisták számára tiltott te­rület. Ennek az emberi jo­gokat sértő rendeletnek a kulisszatitkait mutatja meg kitűnő könyvében Jacques Denis az Alkalmazását meg­tiltom! című munkájában. Az olajmilliárdosok világá­ba kalauzol el megbízhatóan és érdekesen, nagyon sok, eddig nem publikált doku­mentumot is felhasználva A hét nővér című riportkönyv, Anthony Sampson munkája. Az Európa Könykiadó nép­szerű Janus könyvek soroza­ta egy-egy művet egy kötet­ben mugyarul és eredeti nyelven ad közre. A sorozat új kötete Francois Mauriac A kis idétlen című kisregé­nyét közli Pór Judit fordítá­sában az eredeti szöveg mel­lett. A Közgazdasági és Jogi Kiadótól is említsünk meg néhány szakkönyvet: Válla­lati munkajogi kézikönyv (Bogyay Géza szerkesztésé­ben), A mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti jogszabá­lyok gyűjteménye (szerk.: Kempis György és. Szép György), Földi Katalin A reklám lélektana. A Krúdy évfordulóra Pályázat képzőművészeknek Képzőművészeti pályáza­tot hirdet a Szábolcs-Szat- már megyei tanács művelő­désügyi osztálya Krúdy Gyu­la születésének közelgő cen­tenáriuma alkalmából. A pá­lyázaton részt vehetnek a magyar képzőművészek ke­rületi szervezetének tagjai; a Képzőművészeti Alap Haj- dú-Bihar és • Szabolcs-Szat- már megyében élő és dolgo­zó tagjai, valamint a Sza­bolcsból elszármazott alko­tók. Olyan — korábban még pályázaton nem szerepelt — műveket lehet benyújtani, amelyek hűen tükrözik1 Krú­dy életművét. A díjnyertes munkákból az intézményben október 21-től tárlatot rendeznek, és egy­úttal ekkor adják át a leg­sikeresebb művek alkotóinak járó díjakat! is. Bérezés László 380 magyar ösztöndíjas Háromszáznyolcvan magyar ösztöndíjas kezdheti meg tanul­mányait szeptemberben az európai szocialista országok egyetemein és főiskoláin. Az ősszel meghirdetett pályázatok iránt ismét nagy volt az érdeklődés, mintegy 1200-an küldték el jelentkezési lap­jukat. A január végén megtartott felvételi vizsgán 650-en értek el jó‘eredményt. Számukra március végén lesznek az úgynevezett felvételi beszélgetések. A sikertelenül pályázók már megkapták az értesítést, a felvételi beszélgetésekre pedig a „behívókat” a jövő héttől postázza az Oktatási Minisztérium. PROPAGANDISTÁKNAK AJÁNLJUK Állam, ideológia és a pluralizmus Szocialista For- I radalom és az azóta lezajlott szocialista forradalmak a marxista elmé­let alapjainak történelmi próbáját, gyakor­lati felülvizsgálását jelentették. Ez külö- j nősen érvényes a forradalom- és állam- elméletre. A szocialista forradalmakból levonható tapasztalatok alapján. ezeket j szembesítve a marxista elmélettel a Né­met Kommunista Párt Frankfurtban meg- i jelenő Marxistische Blätter című elméleti folyóiratában Robert Steigewald fontos cikke) szentelt a címünkben felvetett alap­fogalmak viszonyának, megvilágítva a fej­lett tőkés országokban folyó konkrét ideo­lógiai viták hátterét. Ami az állam és ideológia viszonyát il­leti, az úgynevezett pluralizmus vallói azt állítják, hogy a jövő államában nem le­hetséges semmilyen államideológia, ugyan­úgy ahogy — szerintük — a jelenlegi tő­kés viszonyok között is kérdéses ennek megléte. Állam és ideológia kapcsolatát te­hát egy ideológia nélküli állam javára kell felbontani. Miről van itt szó? Tulajdonképpen ar­ról, hogy feláldozzák az alap és a felépít­mény viszonyának marxi megoldását, s helyébe olyan államelméletet helyeznek, amely történelmietlenül az állam és az in­tézményes szabályok és formák tartalmat­lan, elvont összességében merül ki. Holott a történelem bebizonyította, hogy az állam nem egyszerűen önmagában vett intéz­ményrendszer, amelyet minden osztály kü­lönbség nélkül felhasználhat. Marx és En­gels felismerték, hogy a terméktöbblet és az elsajátításért folyó harc fejlődése alap­ján osztályok és osztályharc keletkezik, s ezáltal kialakul egy olyan állam, amely a társadalmi alakzatok sorrendjében tartal­milag mind.ig megváltozik. így a polgári tulajdonnak, a kapitalista versenynek bi­zonyos történelmi megjelenési formák —■ állam — felelnek meg. Éppen e tulajdon," e verseny, a burzsoá politikai alapjogok, a polgári demokrácia stb. jogi-ideológiai biztosítására. Ennek az államnak az a feladata, hogy a termelési viszony jellegét , kifejező államhordozó eszméket, az e vi­szonyt fenntartó osztálykapcsolatokat s az ezekből levezethető jogi elképzeléseket szolgálja. Röviden: az a feladata, hogy az öt végső soron igazoló ideológiát az egy- j ház, az iskola, a sajtó, a hadsereg, a tö­megkommunikációs eszközök stb. által kép­viselje. Mégsem véletlen, hogy a történelmi át­alakulások idején az emberi jogok, az alapvető jogok, a tulajdon és. az érték kér­dései nyomulnak az ideológiai harc közép­pontjába, hogy például a polgári forradal­mak győzelmekor új jogszabályokat (al­kotmány, Napóleon-féle törvénykönyv, pol­gári törvénykönyv stb.) alkottak. S nem más a helyzet a szocialista mozgalommal, a haltalomért vívott harcával és a kivívott hatalom után tanúsított magatartásával. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, mint minden más szocialista forradalom, mégiscsak új államolt, új tulajdonit, új jogot alkotott, új erkölcsöt alapoz meg, röviden szólva: az uralkodó munkásosztály új ideológiáját is, amely ellen a burzsoá­zia politikailag és ideológiailag elkesere­detten védekezik. Id.eológianélküliségről itt mégiscsak az beszélhet, aki szemet huny az osztályharcok valódi története, a tények fölött. Ez azonban éppen a munkásmoz­galom számára életveszélyes, illuzórikus álláspont. Tehát a marxizmusnak ez a fontos alap­tétele, állam és ideológia összetartozása nem azért igaz, mert Marxtól származik, hanem azért, mert helyességét a gyakor­lat bizonyította be. Nem Marxnak egy tet­szés szerinti megjegyzéséről van szó, ha­nem a társadalom és a történelem materia­lista felfogásának lényegéről. Igen nyomós bizonyítékokat kellene előterjeszteni, hogy a marxizmus e leglényegesebb részét fel­áldozzuk. Ilyen bizonyítékok azonban mindezideig nem állnak rendelkezésünkre. Ami a pluralizmus fogalmáról folyó vi­tát illeti, Robert Steigerward felhívja a figyelmet arra, hogy a pluralizmus tudo­mányosan tisztázott fogalma egyáltalán nem létezik. A kifejezés, akárcsak az úgy­nevezett totalitariánizmusé, a húszas évek­ben bukkant fel a szovjetellenes polgári napisajtóban és később került be a „tu­dományos” burzsoá politikai elméletbe. A szerző fölteszi a kérdést: „De a ka­pitalizmusban hol van a munkás- és tő­kés hatalom pluralizmusa, a hatalomnak a két ellenséges osztály közötti megosztott­sága? Vagy hol létezik pluralisztikus kö­zösségben a monopoltőke profitelve és a szocialista elsajátítási mód, amely mégis csak azt jelenti, hogy társadalmilag, nem pedig magánjellegűén sajátítják el ezen­túl azt, amit társadalmilag termeltek. És hol fordult elő az, hogy a burzsoázia — mint ezt a pluralista hatalomváltozásról szóló meséjében hirdeti — hagyta, hogy a munkásosztály választás útján elmozdítsa? Például Chilében? De akkor miért veti be a NATO a nyomásnak és a zsarolásnak va­lamennyi formáját a kommunista válasz­tási sikerek ellen, a gazdasági bojkottól egészen a katonai fenyegetésig?” Ha most összefüggéseiben vetjük fel az állam, a ideológia és az úgynevezett plu­ralizmus problematikáját a fejlett kapita­lista országok eljövendő szocialista fejlő­désével kapcsolatban, a Német Kommu­nista Párt folyóiratában a Steigerward ki­fejtette álláspont a következőkben körvo­nalazható. A kommunisták számára a plu­ralizmus szó csak akkor lehetne értelmes és egyáltalán használható, ha a kifejezésen az eddigitől fogalmilag mást értenénk. Azt — hogy a szocializmushoz vezető úton és magában a szocializmusban is a dolgozó emberek olyan különböző szervezetekben — ezek lehetnek pártok, vagy másféle szervezetek — egyesülnek, amelyek mesz- szemenően egyetértenek a szocialista cél alapvonásai tekintetében, de a lakosság különböző rétegeit, érdekcsoportjait kép­viselik. Ezek között a rétegek között különbsé­gek lehetnek nem alapvető kérdésekben, nem alapvető érdékkifejeződésekben, kü­lönböző álláspontjaik lehetnek a szocializ­mus melletti döntés megindoklásával kap­csolatban. Magától értetődően a nyugat­német kommunisták meggyőződése, hogy saját elképzeléseik^ amelyek a munkás- osztálynak és a többi dolgozóknak alapvető érdekeit kifejező elméletben foglaltatnak össze, gyakorolják majd a legnagyobb vonzerőt. Ez a „pluralizmus” a szocialista; barát érők pluralizmusa lenne, következés­képpen osztályelvileg más, ■ mint a jelen­legi burzsoá. Természetesen éz az áálláspont a gya­korlatban még nem igazolt, csupán elmé­leti feltevés a fejlett tőkésországok viszo­nyaihoz igazítva. Még azt is pontosabban meg kellene fontolni, hogy egyáltalán ésszerű-e a pluralizmus félreérthető, ideo­lógiailag nem egyértelmű, tudományosan egyáltalán meg nem határozható fogal­mát a marxizmusban alkalmazni. (Annál is inkább, mivel van olyan megalapozott vélemény is, hogy az úgynevezett plura­lizmus elterelheti a figyelmet a döntő fel­adatokról, a haladás fő irányairól, a tár­sadalmi fejlődés fő mozgatóitól és meg­bonthatja a politikai és hatalmi közpon­tok és a dolgozók kívánatos egységét.) függetlenül :— hangsú- Mindezektöl lyozza még egyszer Steigerwald, — az ál­lamnak és az ideológiának, az alapnak és a felépítménynek a marxista történet­szemléletben megalapozott viszonyát, en­nek a viszonynak az érvényességét a gya­korlat fényesen bebizonyította. A legcse­kélyebb ok sincs arra, hogy a materialista történetszemléletnek ezt az alaptételét fel­áldozzuk, s ezáltal magát a marxizmust is lényegében felülvizsgáljuk. Gy. A. I Hágy Októberi A napokban tartották a karcagi úttörők a városi kulturális seregszemle első bemutatóját. Az öt részre bontott előadássorozat az énekkarok versenyével kezdődött, melyen hét kó­rus mutatkozott be. Képünkön a Győrrfy István iskola II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapatának Chiovíni Márta tanárnő vezette kórusa énekel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom