Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
1978. míárcius 26. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP II Élet a város formálódó új lakótelepén, a Széchenyin, ahol a tíz- és négyemeletes házak sokféle típusú és területű lakásaiban már közel kétezren élnek. Az idén elkezdődik a telep körzeti orvosi rendelőjének építése, az ideiglenes ABC helyére új, korszerű üzlet kerül majd, s az V. ötéves terv végéig elkészül a lakótelep bölcsődéje, óvodája és iskolája. Hétezren várnak lakásra AMIKOR A SOK KICSI IS KEVÉS Izgatott-boldog kíváncsisággal kapaszkodtunk fel a szürke betonfalra, s kukucskáltunk be a nyitott erkélyen át a félig kész lakásba, amelynek vakolatlan falából drótok meredeztek. Csodálatosnak találtuk. Észre sem vettük a tízemeletes dobozház körüli sártengert, a sóder, cső, panelkupacokat. Nem érdekelt bennünket, hogy egy ideig (majd két évig) bukdácsolva, szurkot taposva (beleragadva) közelíthetjük meg új otthonunkat. Este volt amikor először elfordítottuk a kulcsot a zárban, a saját lakásunkban. Ä zseblámpa fényénél ismerkedtünk az új otthonunkkal. Méghogy kicsi a fürdőszoba, hogy a konyha tulajdonképpen osak egy főzőfülke! Méghogy szűkre szabott az erkélyestül, szőröstől-bőröstől 49 négyzetméteres lakás (egy parányi albérleti szolba után)? Na és ha nem lesz jó a lift, az öt emeletig végigtáncoljuk a lépcsőket. Annak, hogy a lakáshoz jutottunk már több mint fél évtizede. Hazudnék ha azt állítanám, hogy háromtagú kis családunknak nem felel meg a másfél szoba összkomfort. De az is igaz, hogy megannyiszor morogva vonszoltam magam a lépcsőkön a kitömött bevásárló-szatyrokkal, hogy dühöngtem amiért a mosógéptől csak oldalsasszéz- va közlekedhetünk a fürdőszobában, hogy ideges lettem amikor a fal repedésein át kellemetlen bogártársbérlők fészkelték be magukat a konyhába és a fürdőszobába. Irtás, morgás és maradtunk, egy majdani lakáscsere gondolatával, a Zagyva-parti lakótelepen sokezred-magunk- kal. Egyforma összetéveszthető dobozházak ide vagy oda, évek alatt kellemes, kedves környezet alakult ki körülöttünk, s minden ami egy család napi megélhetéséhez szükséges karnyújtásnyira van tőlünk. (Az ABC, az orvosi rendelő, a bölcsőde, óvoda, az iskola, a Patyolat, a játszótér a kis sportpályáival.) Na és a folyó — a ráadás, a város tulajdonképpen első igazi lakótelepén. Sokat (kritizálják, joggal is bírálták, betontömb házainak egyhangúságáért, kis alapterületre összezsúfolt parányi lakásaiért (36—49 négyzetméter), amelyben való igaz négy, öt, sőt több tagú családok is élnek. Egyetlen érv (eléggé nyomós érv) mindennek a magyarázata, amelyet a város vezetői, tanácsának tagjai, ki tudja hogy hány beszámolón, szocialista brigádfórumon nem egyszer elmondtak: lakás kellett, sok új lakás, amelynek egyhar- madába néhány évvel ezelőtt még a szanált épületek (komfort nélküli elavult vályogházak) lakói költöztek. A képlet ma is igaz. Lakás kell, sok új lakás. Még több mint tavaly, vagy azelőtt. Míg 1976. január elsején 5 ezer 200 volt, ma több mint 7 ezer a jogos lakásigénylők száma a megyeszékhelyen. Pedig azóta évente több mint ezer lakás épül Szobiakon. Ma az igénylők névsorát nem a lebontásra váró lakásokban élők bővítik, hanem a beköltözők, akiknek száma évről- évre nő, most már évente 1600. Többségük vállalkozó kedvű fiatal házaspár kisgyerekkel, vagy annak ígéretével. Nekik is közük volt ahhoz, hogy az öreg Szolnok a fiatalok városa lett, ahol harminchárom év az átlagéletkor. A letelepedési kedvvel a népesség-gyarapodás ütemével azonban nem tudott lépést tartani a lakásépítés. Sőt. Bármennyire is jobbak az országos átlagnál (és sok hasonló nagyságú és funkciójú városénál) Szolnok bölcsőde, óvoda, napközi otthon és iskolaellátási mutatói — messze az igények mögött kullognak. Pedig a városépítés tempója nem csökkent. Az elmúlt két esztendőben több mint kétezer szolnoki család költözött új otthonba, közülük közel ezerkétszázan lakótelepi (József Attila úti és Széchenyi) összkomfortos lakásba. És itt álljunk meg egy szóra. Űj lakótelepet említettem. Olyan városrészt, amely ha elnyeri végleges formáját, önálló arculata desz és aligha illethető az egyhangúság vádjával. A József Attila úti, a Mátyás király úti lakótelep, a Jubileumi teret övező lakótömbök, a Csanádi körúton épülő házak összhatásukban már nem keltik az egyhangúság érzését. (Hét- és négy- emeletes sorházak félkörben, egy toronyház ipszilon alakzatban kapcsolódva a többihez.) Nemcsak az esztétikum, az ésszerűség is ezt kívánta. A szakemberek megállapítása szerint a városban tíz- és négyemeletes házak építése a legcélszerűbb. Ezt a megoldást választották a tervezők, — figyelembe véve, hogy a laza talaj különleges (költséges) alapozást igényel, — a Széohenyi lakótelep kialakításánál. De nemcsak a változó emeletszám különbözteti meg az új lakótelepet a régitől, hanem a benne kialakított lakások nagysága és beosztása. A József Attila úti lakótelepen éppúgy mint a most formálódó Széchenyin, a legkülönbözőbb típusú és méretű lakások találhatók, a másfél szobástól a kettő + két és fél szobásig, 36 négyzetméterestől a 68 négyzet- méter alapterületűig. „Szűzföldön”, nagyüzemi módszerrel alakul egy új városrész alig két és fél kilométerre a jelenlegi centrumtól, miközben lassan átalakul a régi (lehet, hogy egyszer majd óvárosnak tituláljuk) Szolnok képe. Fokozatosan eltűnnek a városképet csúfító megőrzésre, felújításra alkalmatlan épületek. Sok van belőlük, irtásra érett múlt-jelek ezek a város testén. „Már az is városfejlesztést jelent, ha egyet-kettőt lebontunk közülük” — jegyezte meg egyszer a városi tanács egyik tisztségviselője, de gyorsan hozzá is fűzte: ..pusztán a városkép miatt bontani luxus.” Erre egyetlen településnek sincs pénze. Csak akkor rombolunk, ha helyette már újat építhetünk. Megvan ennek is a tervszerű, átgondolt folyamata. Az üres foltok helyére modern lakótömbök kerülnek, amelyek egyszer majd egymás mellé érnek és egy ösz- szefüggő egészet alkotnak. Városrekonstrukció, és lakásépítés így fonódik szorosan össze, például az Északi, a Csanádi körúton, a Gutenberg téren, a Csokonai, a Mikszáth Kálmán utcában... és egyszer a szolnokiak azt veszik észre, hogy alig ismernek rá egy-egy városrészre. A FEJLESZTÉS ELLENÉRE De nehéz az iskolatáska... Nehéz bizony. Feszítő gondokat okoz a város tanácsának is. A tanulók nagy száma az általános iskolákban szükségessé teszi a váltott tanítást. A Tallinn körzeti és a Ság- vári körúti általános iskolák 17 tanteremmel való bővítése tavaly enyhített valamit a helyzeten, de a gondokat nem tudta megoldani. Sokat jelent viszont az, hogy az idén átadják a Csanádi körúti 22 tantermes általános iskolát. A Liget úti 12 tantermes új kisegítő iskolának már magasodnak a falai. Még ebben az ötéves tervben felépül egy általános iskola a Széchenyi lakótelepen, s részben (nyolc új tantermet értve ezalatt) átadják a Török út térségében épülő általános iskolát is. Tekintve, hogy az egy tanteremre jutó általános iskolai tanulók száma Szolnokon 44,9, míg arányosan csak 32,5, a fejlesztés ellenére sem várható, hogy ebben a középtávú tervidőszakban jelentősen javuljon a helyzet. Sőt, ha a népesség további gyarapodását is figyelembe vesszük, akkor a fejlesztés csak a növekvő igényekkel összhangban álló érdemi változásra később lehet csak számítani. Lelkes lokálpatriáták 42 millió a városért Lelkes lokálpatrióták élnek Szolnokon. Erre vall két adat: 1976-ban húszezer ember 29 millió forint értékű társadalmi munkával segítette a város fejlődését. Tavaly viszont már húszon, nyolcezer lakos 42 millió forint értékű társadalmi munkával gyarapította környezetét. A városszeretet mellett hozzájárult ehhez az is, hogy a városi tanács minden évben feladattervet készít a társadalmi munkások számára, amelyben megjelöli, hogy hol, s mikor segíthetnek, miként vehetik ki részüket a különböző létesítmények fenntartá. sából, illetve fejlesztéséből. BÖLCSŐDÉK, ÓVODÁK Hiányzik nagymama A tízezer lakosra jutó bölcsődei helyek száma Szolnokon 93, míg a szomszédos Kecskeméten csak 42. Az óvodai helyeket tekintve ez az arány 32:24 Szolnok javára. Mindjárt másként fest azonban a helyzet akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Szolnokon az óvodák kihasz- náltsági foka 151, a bölcsődéké pedig 137 százalék. Ennek ellenére hatszáznyolc- vankét gyereket tavaly nem tudtak felvenni ezekbe az intézményekbe. Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan lehetséges ez, hiszen a IV. ötéves tervben nyolcszázötvenöttel nőtt az óvodai helyek száma, s ebben az ötéves tervidőszakban eddig újabb százhetvenöttel. A bölcsődei helyek száma az előző ötéves terv idején százhússzal, tavaly pedig negyvennel gyarapodott. A magyarázat kézenfekvő: évenként ezerhatszázzal gyarapodik a város lakóinak száma. Az ideköltözők általában két generációs családok, tehát olyanok, akikkel a nagyszülők nem jönnek, nincs kire hagyni a gyerekeket. Hiába jobb tehát az óvodában, illetve bölcsődében elhelyezhetők aránya az országosnál. a gyermekintézmények fejlesztése ugyanolyan gond, mint máshol. Ezért szükséges, hogy az ötödik ötéves tervben előírt 200 bölcsődei és a 850 óvodai hely megépüljön a megyében. Összeállította: KK„ KL., SB. fotó: TKL. Száz kisgyermeket befogadó óvodát adtak át az elmúlt esztendőben Szandaszőlősön, így az ottani kicsinyeket már nem kell autóbusszal a város más óvodáiba szállítani A Tíszaligetben készül az úttörőtábor, amely nyaranta majd a megye kisdiákjainak biztosit kellemes, hasznos napokat A külső kerületek ellátását javítja a tavaly november 7-re átadott Vár ABC A Csanádi körúton épülő általános iskolát (képünk jobb alsó sarkában látható) az új tanév kezdetére átadják
