Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-25 / 72. szám
1978. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyei mindig rangos zenei események. Ezeknek az ismeretterjesztéssel egybekötött koncerteknek a sikerét elsősorban a fellépő együttesek, énekes és hangszeres szólisták biztosítják minden körülmények között magas színvonalú produkcióikkal. Ezekben a napokban a „Népzene, népi hangszerek” című összeállításnak tapsolhatnak a megye több településén. Szerdán délután a 605- ös számú szolnoki Szakmunkásképző Intézet tornatermében telt ház volt. A nemrég még az Egyesült Államokban koncertező Pribolyszky Mátyás citeraművész, Bige József, a népi fúvós hangszerek ismert mestere, a szép hangú Somorjai Paula énekesnő és Szalai József cimbalomművész adott műsort. Eredeti betyárdalok, népi ihletésű műzene, Bartók feldolgozások, átiratok hangzottak el a másfél óra során. ! FILM JEGYZET K. O. A címből sportfilmre, közelebbről — knock out, kiütés — ökölvívó filmre következtethetnek a leendő nézők. Csak félig-meddig kapják, amit vártak. — de talán a legigényesebbek sem gondolták, hogy ennyire élvezetes „mozit” láthatnak. Az ökölvívás a „legfilme- sebb” sportok egyike. Pontosabban: e sport világa nagyon jól kifejezhető a film formanyelvén, sőt a férfias, vagy a kegyetlen küzdelem — a jelzőkön lehet vitatkozni. teszik is éppen elegen — mint jelképrendszer is jól hasznosítható. Ilyen az élet, ez talán a legegyszerűbb átvitt értelmű megállapítás, ütünk és ütéseket kapunk. Közhelyhistória ez már filmen is, a valóságban is s általában jól vigyázzon az a rendező, aki ökölvívó filmet forgat: könnyen beleszaladhat egy „lapos” balegyenesbe, és a földre kerülhet. Ré- nyi Tamás rendező kiütéssel győzte le a sémafilm sanda kísérteiét, amikor a „nagy mérkőzés” valós és valótlan találatairól beszélteti főszereplőit és a ringen kívüli szituációt. Kevésszer halljuk manapság így a szurkolói biztatást: győzzön a jobbik! Kis vagy Nagy, Szabó vagy Kovács mellett, illetve ellen kiabálunk. Netán akkor is Kovácsnak drukkolunk és az ő győzelmét kívánjuk, amikor Kiss a jobb. Rényi Tamás filmje — Müller Péter írta a forgatókönyvét — tulajdonképpen ezt a problémát fejtegeti. Győzhet-e a jobbik? Hová néznek a pontozóbírák, amikor Csüngi valós és szabályos találatait nem veszik észre a dédelgetett olimpiai bajnokkal szemben. E gondolat mögött egészen másodlagossá válik a vérszegény látszatkonfliktus: Csüngi apja akkor egyezik bele a szükséges operációba, ha fia legyőzi nagy ellenfelét. A dialógusaiban is nagyszerűen komponált filmnek semmi szüksége erre a hajánál fogva előrángatott „drámai helyzetire, hiszen a küzdelem tétje fölött más etikai kategória az élet-Hhalál kérdése. Csungit Cserhalmi György alakítja. A méltánytalanság reakcióit tökéletes hűséggel ábrázolja, ahogy a nagy ellenfél szerepében Juhász Jácint is jellegzetes: szimpatikus, de olykor állampolgári felsőbbrendűséggel élő bálvány. Teheti, a közeg, amelyben él, így fogadja el, ezt véli természetesnek. Zsombolyai János bravúros operatőri .munkájáról kell még szólnunk. Cserhalmi és Juhász öklözése, annak ellenére, hogy mégiscsak amatőrök, sosem látott hé- roszi, csaknem világbajnoki nagyságú küzdelemmé válik az operatőr értő megfogalmazásában. Tiszai Lajos Bővítették a cigánykollégiumot A Zala megyei Csapi községben egy kastélyépületben 1973. szeptember 10-én nyílt meg az ország első cigánykollégiuma. Tíz községből 54 rászoruló, rossz körülmények között élő gyermeket helyeztek el benne. A még hatékonyabb nevelő munka érdekében most 80 személyre bővítették a kollégiumot, s a korábbi 2 tantermes alsótagozatos iskolát további 2 tanteremmel gyarapították. Politechnikai műhelyt, tanulószobákat és játéktermet is kialakítottak. Az intézmény új létesítményeit tegnap Gosztonyi János oktatási minisztériumi államtitkár avatta fel, s köszöntötte az ott dolgozó pedagógusokat. Továbbképzés Törökszentmikléson Az üzemek közművelődéssel foglalkozó dolgozói és a vállalati művelődési bizottságok tagjai számára tegnap továbbképzést tartottak a törökszentmiklósi művelődési központban. A hallgatók. Az üzemi művelődési bizottságok helye az üzemi szervezetben címmel hallgattak előadást. A negyedévenként megrendezendő továbbképzés segíti az elméleti felkészültséget, de gyakorlati tapasztalatokat is kapnak a továbbképzés résztvevői. A szocialista magyar társadalom születése 3. Mobilitás és strukturális változások A fizikai munkából a szellemi munkába történő mobilitás azt eredményezte, hogy egyrészt a tradicionális értelmiségi pályákon kisebb, a gazdasági és politikai élet értelmiségi, vezető funkcióiban nagyobb mértékben új értelmiség jött létre. Másrészt a centralizáció, a technikai fejlődés és társadalmi változások következtében jelentős létszám alkalmazotti — hivatalnoki réteg alakult ki. Ezeket az átrétegeződési folyamatokat azonban csak akkor értékelhetjük reálisan, ha figyelembe vesszük a vezetővé válás eltérő tartalmát és megítélését 1956 előtt és után. 1956 előtt a vezetővé vált munkás —, még ha a megfelelő Iskolát el is végezte — nem konstituálódott értelmiségiként, és a „munkásvezető” és az „értelmiségi” minden szempontból elkülönült egymástól. 1956 után az új társadalompolitikai szituáció az értelmiség helyzetében is jelentős változásokat eredményezett. A szakszerűség egyre erőteljesebben elfogadást nyert a társadalom- irányítás, a politika és a vezetés szintjén is, és ez egyfelől az értelmiségnek a veA szocialista „városi” és a kisárutermelő „falusi” struktúra kettőssége tehát két vonatkozásban is felbomlott. Egyrészt a mezőgazdaság szocialista átszervezésével falun is a szocialista termelési viszonyok alakultak ki, másrészt pedig llétrejött egy olyan réteg, amely sajátos közvetítést valósított meg a falu és város, mezőgazdaság és ipar között. Falusi lakos maradt, de a városban dolgozott, paraszti tradíciókat .is hordozott, de munkássá vált, továbbra is kapcsolódott a mezőgazdasági termeléshez, de főfoglalkozása és fő kereseti forrása már nem a mezőgazdaság. (Ezenkívül kisebb mértékben, de vitathatatlanul hozzájárult a falusi ipartelepítés, és a falu éppen meginduló kommunális fejlődése is.) A magyar társadalom e fejlődési szakaszában — amelyet mint a szocializmus alap" jainak lerakását jellemzünk — tehát a volt kizsákmányoló zetésben való egyre erőteljesebb bevonását eredményezte, másfelől a munkásszármazású vezetőket is sok vonatkozásban értelmiségivé tette. Az osztályok és rétegek egymáshoz való viszonyában mindez pedig a szövetségi politika tartalmasabbá válását eredményezte. A mezőgazdaságból a nem mezőgazdasági területek felé történő mobilitás új munkásréteget hozott létre. A mezőgazdaságból az iparba való átkerülés azonban nem járt együtt á faluból a városba való vándorlással. Elsősorban az ipar fejlődésénél lényegesen lassúbb városfejlődés okozta, hogy ezek az új munkások nem tudtak a városban letelepedni, ingázókká váltak. (Az ingázók száma megközelíti az egymilliót.) Részben az ingázó létből következett, hogy döntő részük segéd- és betanított munkássá vált, legfeljebb a falusi viszonyok között is megtalálható szakmákig {asztalos, ács, kőműves, kovács stb.) jutott el. Ugyanakkor — ha nem is főfoglalkozásban — továbbra is kötődött a mezőgazdasághoz. osztályok osztályként való megszüntetése mellett a leglényegesebb strukturális változások a falusi és városi struktúra kettőségének felbomlása, a munkásosztály számszerű növekedése és a szélső rétegek közötti nivellálódása paraszti származá- súakkál, korábbi háztartásbeli nőkkel, feltöltődése fiatalokkal. Ehhez járult a kisárutermelő parasztság termelőszövetkezeti parasztsággá válása, az értelmiség átstruk- túrálódása, a vezető funkcióban lévők közel teljes kicserélődése, az alkalmazottak számszerű növekedése és a városi kisárutermelés jelentős mérvű csökkenése. E korszakot tehát alapvetőén a strukturális viszonyok egységesülése jellemezte még akkor is, ha ez az egységesülés — természetszerűleg — az éppen legdinamikusabban növekvő munkásosztály és alkalmazott-értelmiségi rétegek belső differenciálódásával is együttjárt. rális viszonyok tudatos és szándékolt változtatásának. A szocialista társadalom megteremtésével ugyanis rendkívül megnő a társadalmi folyamatokat alakító politikai tudatosság jelentősége. Az alapok lerakásán túl azonban más tényező is hozzájárult ahhoz, hogy a hatvanas évek első felétől kezdve megváltozott a strukturális fejlődés jellege. A hatvanas évek közepétől a legtöbb kelet-európai szocialista országban új szituáció jelentkezett, amelynek lényege, hogy kifogytak a korábbi gazdaságfejlesztési stratégia forrásai. A forradalom után kialakult társadalom- és gazdaságirányítás ugyanis egyfajta választ jelentett a szocialista építés követelményeinek és a kelet-európai elmaradottság felszámolásának egyes problémáira. Ez a válasz pedig az igen gyors ütemű és ex- tenzív iparfejlesztésnek, a mezőgazdasági ágazat terhére történő felhalmozásnak és az összes gazdasági és társadalmi erőforrás feletti centrális állami rendelkezésnek hármasságában ragadható meg. Az európai szocialista országok többségében — így hazánkban is — napirendre kerülték ezek a kérdések és határozatok is születtek. Ezeknek az intézkedéseknek két gyakorlati pillére a gazdaságirányítás mechanizmusa és az államélet, a szocialista demokrácia, benne az üzemi demokrácia, továbbfejlesztése volt. Gyakorlati intézkedések Ezek a határozatok és a következményükként jelentkező gyakorlati intézkedések sok tekintetben új tendenciát jeleztek. Ha ennek az új tendenciának lényegét az előzőekhez hasonló tömörséggel akarjuk megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a korábbi — a célkitűzésekben teljesen, a gyakorlatban pedig jórészt — közvetlen társadalomirányítási mechanizmust tendenciájában egy részben közvetítéses társadalomirányítási mechanizmus kezdi motiválni és hatékonyabbá tenni. A társadalmi . struktúra szempontjából mindez elsősorban azt jelenti, hogy e közvetítéses mechanizmusban a különböző társadalmi csoportok funkcionálása láthatóbban van jelen és hatékonyabbá válik. Kolosi Tamás (Következik: 4. A munkás- osztály) Új problémák — új válaszok A szocializmus alapjainak nem egyszerűen • átalakuláslerakása a magyar társadal- ról, mert ebben a folyami struktúra gyors, olykor matban nem a társadalmi erőltetett ütemű átalákításá- mechanizmusok automatiz- nak lezárását jelentette. Azért musa működött, hanem igen beszélhetünk átalakításról, és nagy szerepe volt a struktuAz átmeneti kettősség felbomlása Ki a pulya apuja? " gyszer volt, hol nem volt, talán az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, de mindenesetre a Morgó utcában, volt egyszer egy lány. Ez a lány nagyon szép volt. Ágotának hívták. Borzasztó furcsa teremtés volt: ült a televízió előtt, beszélt a jónevű riporterhez („Egyem azt az okos fejedet, Pubikám!”), imádta a krimiket, mindenféle szójátékokat fabrikált kedvenc felügyelői nevéből, s egyáltalán, mindent valahogy másképpen csinált, mint azt az Ágotáktól, Ilonáktól!, Annuskáktól és egyéb nembéli társaiktól megszokta az ember. A férfiember. Így látta ezt Szóka Vince is, aki udvarolni kezdett a világszép leánynak. Csakhogy amíg a televízióban be nem sötétedett, Ágotának nem lehetett udvarolni. De utána nagyon. Úgy is lett. Szóka Vince ettől kezdve úgy belehabarodott a világszép Ágotába, hogy esténként őt és a házasság gondolatát délelgette. Spórolni kezdett egy kacsalábon forgó családi házra, miegymásra, szóval mindarra, ami egy ilyen meseszépen induló „holtomiglan-holtodiglan”- hoz szükséges. A fiatalember tudta, hogy fölöttéb ta- vaszias érzelmei közel sem alkalmasak a tisztánlátásra, a tárgyilagosságra, amit pedig egy ilyen komoly elhatározás feltétlenül igényelne. Tehált Szóka Vince a legjobb barátjához, Begyös Péterhez fordult tanácsért: nézze már meg Ágotát, jól választ-e, ha elveszi feleségül a világszép leányt? Begyös Péter ült a televízió előtt, nézte, nézte a leányt, s hamarosan rájött, hogy hiába beszél Ágotához, a lány válasza („Egyem azt az okos fejedet, Pubikám!”) nem neki szól. Nézte a világszép leányt és türelmesen várta. Tudta, most nem lehet ismerkedni Ágotával, majd tévéműsor után. De akkor »agyon. Úgy is lett. — Na, mit szólsz az én gyönyörű menyasszonyomhoz? — kérdezte legközelebb Szóka Vince. Begyös Péter ragyogó szemekkel válaszolt. — Maigretmültem (olvasd: megrémültem) a szépségétől, a... Szóka Vince tajtékzott, ordítozni kezdett, lecsavargóz- ta, letrógerezte a barátját, s erre elegendő oka is volt, mivel a világszép Ágota kedvenc rendőrfelügyelői nevéből (Maigret) csakis az ágy inspiráló melegében szokott szójátékokat gyártani. Begyös Péter elszólása után természetesen füstbe mentek Szóka Vince házassági tervei, de a lány szójátékait is kiirtotta emlékezetéből. Begyös Péter viszont, ez a mostanáig eléggé könnyelmű fiatalember furcsa változáson esett keresztül. Spórolni kezdett, fogához . verte a garast és álmodozott. Álmái csúcsán természetesen a világszép Ágota trónolt. így telt az idő, s a fiatalember házasodni vágyott. Megkérte legjobb barátját, Szóka Vincét, adjon tanácsot. — Én csak a régi Ágotát ismerem (sajnos!), a mostanit nem, mondta fanyalogva, de a barátságért még áldozatra is hajlandó volt. Ült a televízió k|#;es fényében és várt: Ágota abban nem változott, hogy a műsor idején nem lehetett őt ismer- getni, kóstolgatni, csak után- na. De akkor nagyon. Úgy is történt. így esett, hogy Begyös Péter is szakított Ágotával. A két barát féltékenyen figyelte a másik lépéseit, éjjelnappal szemmel tartották egymást, így aztán egy ideig egyik sem mehetett a világszép Ágota lakása felé. — Ez így nem mehet tovább — mondta egy napon a csont-bőr Szóka Vince. — Ez nem — egyezett bele a kóróvá fogyott Begyös Péter. — Mégiscsak többet ér a mi évtizedes barátságunk! — A kipróbált barátság értékesebb, mint a terméketlen pusztító szerelem — tó- diitotta békítőleg Begyös. Mentek, mendegéltek, s borzasztó nagy egyetértésben Ágota háza elé értek. — Most megmondjuk neki! — Mosit meg! Amikor azonban megpillantották a világszép leány szépen domborodó hasát, méregbe gurultak, kígyót-békát kiabáltak egymásra, mindegyik a másikat gyanúsította az apasággal, végül csaknem ökölre mentek. — Mac Gillkollak! — kiáltotta Szóka (értsd: meggyilkollak). — Simon váglak! — ordította Begyös (értsd: szájon váglak). A világszép leány leleményessége mentette meg a helyzetet: leültette a két fiút kártyázni „a la Ágota” — Fedák Sári! — Fedák Etelka! — Ütöm: Etelkaka! — Hát jó, a tied. Észt er- csináltam. Te hívsz. — Búbosblanka! — Erik a fenébe! Nem jön a lap. Emma nem stimmel. — Tessék: Barnabás! — Sárgabás! — Ütöm: zöldbás! — Pirosbás! — Nálad van a pirosbás! Hogy az a magasságos csilla... — ...podj! r ^gy játszódtak, kicsit furcsán, „a la Ágota”. Egy- szercsak Szóka felkiáltott. — Egy szóka mint száz szókla: kérdezzük meg a világszép Ágotától! — Mi a csudát kérdezzünk tőle? — Mit? Hát, hogy ki a pulya apuja? — Ki a pulya apuja? Ezen a furcsa mondaton aztán nevettek, nevettek, csapkodták, a térdeiket, s talán még ma is nevetnek, ha közben ki nem derült, hogy ki a! pulya apuja. Körmendi Lajos
