Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
1978. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Borítékon kívül Maga a kifejezés szinte észrevétlenül nyert polgárjogot, amúgyis mindenre kapható nyelvünkben. Használjuk is nyakra-főre. Azok is, akik tudják, hogy mit jelent, mit szimbolizál; és azok is, akiknek sejtelmük sincs jelentéséről, ha hallanak róla, legfeljebb afféle szónoki blöffnek tartják. De hogty e két, nem éppen különös szó egymás mellé kerülésének, ha úgy tetszik, etimológiájának históriájánál maradjak : tipikus népi szóalkotás Szóval a borítékon kívüli juttatás afféle újszerű dolog, még akkor is, ha szép számmal jámak-kelnek közöttünk olyanok, akik rendületlenül csak azt tartják meggyőzőnek, amit megfoghatnak, még pontosabban „megolvashatnak”. Ahogy az a régi jó magyar közmondás tartja: „a pénz csak megszámolva jó”. Földhöz ragadt szemlélet, annyi szent, ha van is benne valami. Mert hiszen elsősorban mégis csak abból él az ember, amit megkeres. - Azt osztja be, ahogy tudja, abból eszik, iszik, ruházkodik, utazik, takarékoskodik, fejleszt, beruház. Nyilvánvaló, hogy nem úgy kell & borítékon kívüli társadalmi juttatásokat növelni, hogy kivesszük a rávalót a borítékból. Lényeges, hogy a kettő — ami a borítékban, s ami azon kívül van — együtt prosperáljon. És mi van a borítékon kívül? Hát nem lenne könnyű felsorolni, hiszen annyiféle ma már a társadalmi juttatás: pénzben és természetben egyaránt. Csakhát ezt mindenki természetesnek tartja, olyannyira, hogy szinte nem is veszi tudomásul, s elfelejti hozzáadni a jövedelméhez. Hogy nem kell hónapról hónapra külön borítékot nyitni az esetleg szükséges egészségügyi ellátásra, a gyerekek iskoláztatására, s hogy hazánkban teljes a társadalombiztosítás: kiszámolta mér valaki is, hogy éves szinten mennyi megtakarítást eredményez mindez a családjának? Peeredménye összekerülésük, s afelől sem lehet kétségünk, hogy jóval a felszabadulás után fogalmazódott meg először. Előbb nem is ötölhette volna ki senki, hiszen néven nevezni, csak azt lehet, ami van. Az 1945 előtti társadalom pedig (s minden magántulajdonra, kizsákmányolásra épülő társadalom), amit csak lehetett elvett, s nem arna spekulált, hogy minél sokrétűbben adjon állampolgárainak. A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben nyilvánosságra hozott jelentése mindannyiunkat meggyőzött arról, hogy azért megint többet tudunk a tejbe aprítani. A több mint ötmillió bérből és fizetésből élő honfitársunk átlagkeresete, az elmúlt évben 3440 forintra rúgott, s akkor még ehhez jön a hús- és tüzelőár kiegészítés. Ez a pénz, ami fizetésről fizetésre bent lapul a borítékban. Egy évvel korábban még csak néhány forinttal lépte túl az átlag- kereset a 3000-et, mint holmi bűvös határt, s öreg szia- kik a megmondhatói, hogy bizony az ötvenes évek elején 600—800 forintéit is nyolc órát kellett dolgozni, s a későbbiekben nem kevésbé tűnt álomhatárnak az 1000, majd a 2000 forintos átlagkereset túllépése. Vagyis az idők folyamán senkinek nem lett laposabb a borítékja. dig az így megtakarított pénzből lehet differenciáltabb minden háztartás költségvetése, juthat több a kulturális, a közművelődési, az üdülési borítékba. Ebből lesznek vagy részben ebből az üdülőtelkek (jelenleg pontosan 350 ezer van magán- tulajdonban, minden 30. állampolgár „földbirtokos”), s ezáltal veszítette el luxusjellegét a személygépkocsi. Csak emlékezitetőül írom idei, hogy jelenleg már 700 ezer gurul azl országban magánrendszámmal, míg 1952-ben mindössze 10 ezer autótulajdonos volt. Huszonegyné- hány évvel ezelőtt félmillió forint ha volt a takarékban, most meg már több mint 107 milliárdot spóroltunk össze, anélkül, hogy bármiben is hiányt szenvedtünk volna. 14 és fél havi fizetés Nagyon is konkrét hát ez a sokak által kézlegyintéssel elintézett társadalmi juttatás. Aki még mindig nem hiszi, töprengjen el az itt következő számadatokon. — 1960-tól 1976 végéig a pénz- beni és természetbeni társadalmi juttatások mértéke 18,4 százalékról 28,7 százalékra emelkedett! Forintban elbeszélve ugyanez még tetszetősebb, hiszen az egy lakosra jutó 2185 forint értékű térsadalmi juttatás időközben 8997 forintra hízott. Ami a 3440 forintos átlagkeresetet alapul véve több mint két és fél havi többletkeresetet jelent. Mintha 12 hónap alatti 14 és fél havi fizetést kapnánk! A szép summa kétharmada társadalombiztosítás: nyugdíj több mint 1,9 millió öregnek, családi pótlék 1 millió család — 1 millió 920 ezer gyermeke után, gyermekgondozási segély csaknem 300 ezer kismamának, a dolgozó nők 13 százalékának, táppénz mindannyiunknak, terhességi-gyermekágyi segély, anyasági segély, útiköltségtérítés, temetési segély, gyógyszer fillérekért, vagy térítés nélküli csecsemőtej, orvosi, kórházi, rendelőintézeti ingyenes ellátás, gyógyászati segédeszközök a rászorulóknak, fogpótlás, gyógyfürdő. S akkor még nem említettem a különféle segélyeket, az ingyenes szakszervezeti jogi tanácsadást, s megannyi államilag jócskán dotált áruféleséget, szolgáltatást. Utóbbiak közül csupán egyet emelek ki, a szinte eszmei díjazású bölcsődei és óvodai ellátást. Túl azon, hogy 10—15 forintért vigyázzák, táplálják, okosítják gyermekeinket, lehetőség nyílik az egykor konyhához- háztartáshoz láncolt nők munkába állására. Ami háztartásonként mégis csak egy újabb keresőt jelent! — nevezhetjük nyugodt lelkiismerettel társadalmi vagy ha úgy tetszik borítékon kívüli juttatásnak. K. P. Amit a tejbe aprítunk Ma már természetes Nyílt őszinte légkörben A fiataloké volt a sző A meghívó alapján a kun- madarasi ifjúsági fórum délután kettőkor kezdődött a tanácsháza dísztermében, de fél kettő körül már fel-fel- tüntek az esemény színhelye felé igyekvő kisebb-nagyobb csoportok. Mivel a kérdéseket írásban már Hetekkel korábban el lehetett juttatni a nagyközségi tanácshoz, a fiatalok éltek a lehetőséggel, hiszen huszonegy előzetesen beküldött boríték jelezte, hallatni szeretnék szavukat, választ várnak gondjaikra, az őket érintő és foglálkoztató kérdésekre. A vita előtt a folyosón csoportosan beszélgettek. Olykor egy-egy mondatfoszlány szűrődött ki. — Ezt írtad? — Egynest a tanácselnöknek. Nem tudom, megmeri-e válaszolni vagy kosárba dobják ... Kettőkor már telt ház, zsúfolt terem várta a kezdést. A tanács vezetőin kívül részt vettek az összejövetelen a pártalapszervezetek titkárai. Az üzemek és intézmények irányítói — a „másik oldalt” munkahelyenként öt-öt fiatal képviselte. Rövid bevezető szavaiban a tanácselnök arra kérte a kérdések megválaszolóit, hogy röviden, lényegretö- rően, mellébeszélés nélkül feleljenek. Ez általában így is voltl, bár akadt néhány válasz, amelyet nem fogadott el a kérdező. íme egy csokorra való az érdekesebbek közül: sok a drága bunda a helyi ruházati áruházban, de alig akad olcsó, divatos tinédzserholmi, mit tesznek a munkahelyek és a község irányítói, hogy a fiatalok jól érezzék magukat Kunmadarason, miért nem járnak el a tanácsi vezetők a községi sportrendezvényekre, mi okból helyezték a játszóteret az isten háta mögé. a község szélére, szükség van-e az áfész ifjúsági klubjára? Az ifjú házasok szóltak a bölcsődei gondozók sűrű váltakozásáról, a rossz tetővel épített és beázott tsz-magtárról, s felmerült az is, nem fél-e a tanácselnök attól, hogy leszakad a tanácsház erkélye, mert az esővíz egy része odafolyik? A fiatalok dicséretére legyen mondva, itt tényleg lehetetlen volt mellébeszélni, így aztán a címzettek hol restellkedve, hol pironkodva, de általában őszintén, kertelés nélkül feleltek. A vállalkozókedvet tükrözte, hogy újabb szóbeli kérdések, kiegészítések következtek. Nem panasznap, a falu tükörképe lett az ankét, hiszen a problémák túlnyomó többsége a tízen-húszonéves korosztály egyéni és közösségi gondjait tükrözte. Tetszett az aktivitás, a nyílt, őszinte légkör, s az, hogy nem maradt megválaszolatlan kérdés, de alig esett szó a fiatalok felelősségéről. arról hogy az egyéni és helyt gondok enyhítésében milyen részt vállalnak a KlSZ-alap- szervezetek, munkahelyi ifjúsági közösségek. A jelenlevők őszinte segítőkészségében senki sem kételkedett, ugyanakkor egyetlen hátrányos helyzetű és cigány fiatal nem jelent meg a fórumon. (Az utóbbiak között nincs is KISZ-tag a községben.) Ezek után valóban kérdezhetnék: a fórum elérte-e célját? Ma még nehéz erre válaszolni. A fiatalok szeretik, ha komolyan veszik őket, s felnőttekhez illően nyilatkozhatnak gondjaikról, részesei lehetnek lakóhelyük mindennapi életének. Itt ez megtörtént. hiszen kérdéseik, illetve a válaszok és ígéretek jegyzőkönyvbe kerültek. Ha a község; és munkahelyi vezetők, irányítók a jelzett gondolatokat beépítik intézkedési tervükbe, s nem tekintik lezárt ügynek, az itt elhangzottakat — akkor az ifjúsági fórum elérte célját. De ez a másik féltől — az ifjúságtól is függ. Ősszel lesznek a munkahelyi, községi, nagyközségi ifjúsági parlamentek. Üjabb megfelelő alkalom, hogy a sok miértre és azok megvalósításáfa néhány hónap után visszatérjenek. Tizenkét esztergályos felhívása Nem hagyhatjuk magukra az öregeket Az öregek sorsa manapság szinte senkit sem hagy hidegen, hiszen az életkor alapos meghosz- szabbodása óta az emberek jogos reménye a hosz- szú, derí^ öregkor. Amikor tehát az idős emberek sorsa kerül szóba, alighanem mindenki egy kicsit saját öregségére, majdani életére is gondol. A televízióban a közelmúltban bemutatott Naplemente című filmsorozat most ismét az öregek, a magányosan élő idős emberek nehéz életére irányította o közfigyelmet. Azt a közfigyelmet, amely — mint eddig oly sok kérdésben - ezúttal sem maradt érdektelen. Szolnok megyében jelenleg 96 ezer idős ember él, azonban számuk növekszik, a demográfiai adatok szerint 1990-ig tízezerrel többen lesznek. Megyénkben az idős embereknek tíz százalékát ma is érinti az állami szociális gondoskodás valamilyen formája; vagy a szociális otthonok, vagy az öregek napközi otthonai, esetleg a házi szociális gondoskodás könnyíti életüket. Ezen kívül van az eltartási szerződés, melyet a tanácsok igazgatási osztályai ellenőriznek. Félezren várnak felvételre Sajnos, nagyon sok a gond. Igaz ugyan, hogy a megye tizenhárom szociális otthonában 1256 gondozott számára van hely, továbbá a negyvenegy működő öregek napközi otthonában 1159 idős embep töltheti el napjait kultúrált, jó körülmények között. Jelenleg hatvanki- lenc hivatásos és száztizen- kilenc tiszteletdíjas házi szociális gondozónő 721 arra rászoruló öreg ember ellátásáról gondoskodik. Egyre nagyobb szerepet játszanak a tiszteletdíjas társadalmi aktivisták, s az öregek segítésének, gondozásának erre a formájára az idén 1 millió 280 ezer forintot költenek megyénkben, ugyanakkor például különböző segélyekre csaknem 20 millió forintot szánnak. És mégis nyomasztó gondokról kell beszélni, hiszen az eredményekkel szemben, a mérleg másik serpenyőjében kielégítetlen igények vannak, melyeknek egyike az a tény, hogy Szolnok megyében jelenleg félezer idős ember vár a szociális otthoni felvételre. Ebben az ötéves tervben kétszáz idős ember számára elegendő hellyel bővítik a szociális otthonokat, így például pavilonok kialakítását tervezik Mezőtúron, Jászberényben, Újszászon. Családi és társadalmi gondoskodás Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy az idős emberekről való gondoskodás a családoknak is elsőrendű, elemi kötelessége. Az új generációkat felnevelő, munkában megfáradt szülőknek, nagyszülőknek utódaik sokkal tartoznak, s a legtöbb ember igyekszik is visszaadni valamit elődeinek, gondtalanná tenni az öregek éveit. Ugyancsak sokat tehet egykori, már nyugdíjba vonult dolgozódért egy- egy munkahely is. Folytathatnánk a sort azokkal az építőipari vállalatokkal, akik egy-egy öreget szolgáló új létesítményen dolgoznak: milyen sokat segíthetnének, ha (nem is előrehoznák!) csak betartanák az átadási határidőket, jó minőségű, gondos munkát végeznének. Természetesen az is komoly segítség lenne, ha a tevékeny és tenni akaró szocialista brigádok a szociális otthonok és az öregek napközi otthonai körül vállalnának társadalmi munkát. És nem hagyhatjuk említés nélkül a társadalmi és tömegszervezetekben rejlő erőt sem! Felhívás Mindezt csak azért soroltuk fel, mert a bevezetőben említett televíziós filmsorozat óta magánemberek éppúgy kifejezték segítési szándékukat, mint egyes munkahelyek, szűkebb kollektívák, KISZ-fiatalok, és így tovább. Szívesen tesszük közzé a szolnoki MEZŐGÉP vállalat tizenkét esztergályosának, a Koleszov szocialista brigádnak a levelét. „A Koleszov szocialista brigád felhívással fordul a MEZŐGÉP vállalat üzemeiben, a Szolnok városában, továbbá a Szolnok megyében lévő gazdálkodó egységek munkaversenyben részt vevő szocialista brigádokhoz és munkabrigádakhoz. A megyében élő magányos idős emberek életkörülményeinek javítása érdekében vállaljunk egy kommunista műszakot és ennek bevételét ajánljuk fel az öregek napközi otthonai és a szociális otthonok bővítése céljára.” A csatlakozni szándékozók a következő csekkszámla számot jegyezzék meg, a felajánlott összegeket erre fizessék be: Megyei Tanács V. B. Szolnok, Pf.: 41. „Megyénk időskorú lakosságáért.” 820-3468-01/1. ..-„.„a : .,nA: np flR; * Y 11 |U| Karcagon szervezetileg a szociális otthon és az öregek napköziotthona egybetartozik. Hz tette lehetővé, hogy szoros kapcsolat alakulhatott ki a nap közben csak bejárók és az otthon bentlakói között. Közös rendezvényeiknek barátságos környezete a nemrég 30 ezer forintért és az otthon dolgozóinak társadalmi munkájával átalakított társalgó MÁV—Volán Felkészültek az ünnepi forgalomra Kétezer kisegítő autóbusz- járatot és több minit 200 mentesítő vonatot tervezett a Vclán és a MÁV al húsvéti utasforgalom zavartalan lebonyolítására. A Volán az ünnepi hétvégére a szokásosnál mintegy 110 ezerrel több utassal számol. Az eddigi jelzések szerint a legnagyobb forgalmat a Budapest—Jászberény— Kisköre, valamint a Kalocsa —Baja, a Kecskemét—Szeged—Makó, a Szarvas—Orosháza és a Dunaújváros— Mohács vonalon, továbbá a Mátra vidékén várják. A szokásos napi 10—15 ezer utas kétszeresére számítanak az Engels téri központi pályaudvaron, ahol már csütörtökön üzembe állítanak 30 mentesítő járatot; pénteken 60. szombaton pedig 100 kisegítő autóbusz indul. A MÁV a legtöbb utast péntekre és szombatra várja, amiko,- 120 mentesítő vonat megy egyebek között Miskolcra, Debrecenbe, Békéscsabára, Szombathelyre és 20 kisegítő szerelvényt állítanak be a kanizsai és a tapolcai vonalon is. Napirenden II kisközségek helyzete, jövője A kisközségek helyzetéről, jövőjéről, lakóinak életkörülményeiről kezdődött tegnap délelőtt tíz órakor országos tanácskozás a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szervezésében a Zala megyei Lentiben. A tanácskozáson részt vesznek a legtöbb apró településsel, kis- létszámú községgel rendelkező megyék, Baranya, Borsod, Győr-Sopron, Somogy, Vas, Veszprém és természetesen a házagazda Zala megye párt, tanácsi és népfrbnt vezetői.
