Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-03 / 53. szám

1978. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 EXPORT IMPORT Hazánk 6a a világpiac Terjedőben a diszkrimináció A statisztikai hiva­H tal minap közzétett jelentése az elmúlt ■ évről is jelzi; a kül­kereskedelmi egyen­súly megszilárdításában még igencsak nagy feladatok vár­nak a népgazdaságra. Igaz, tavaly a szocialista országok­kal tervszerűen alakult ke­reskedelmi forgalmunk, ám a dollár elszámolású piaco­kon az elmúlt évben számta­lan, nem várt esemény kö­vetkezett be. Ennélfogva helyzetünk — a dollár elszá­molású külkereskedelmi mér­leg passzívuma a növekvő kivitel ellenére — nem ja­vult. Mindennek sokrétű okai vannak. Közrejátszott, hogy tavaly — főként ármegtaka­rítási szándékkal — az egyébként szokásosnál többet importáltunk egy sor olyan termékből, amelynek világ­piaci ára emelkedő irányza­tú volt. Kedvezőtlenül befo­lyásolták dollárelszámolású forgalmunkat a világpiaci áremelkedések is — s ezek nagy részét elővásárlásokkal nem, vagy csak részben lehe­tett semlegesíteni. Közismert példa erre a kávé, ám e sor­ba tartozik, hogy például a megnövekedett állatállomány miatt több növényi és állati eredetű takarmányt — hal­lisztet és fehérjedús szóját — kellett vásárolnunk mint a megelőző években. Mind­ehhez hozzájárult, hogy ex­portunkban több termék vi­lágpiaci ára számunkra ked­vezőtlenül változott. A tőkés acélipari válság, a gabona­árak esése érzékeny veszte­ségeket okozott kivitelünk­ben. Az elmúlt évben a világ­piacon azonban más változá­sokat is megfigyelhettünk: a protekcionizmus terjedését. Igaz, a korábbi években is akadtak itt-ott kereskedelmet gátló intézkedések — gondol­junk csak a Közös Piac mar­hahús beviteli tilalmára —, ám az utóbbi időben érezhe­tően gyarapodnak a protek­cionizmus jelei. Kétségtelen a tőkés világ még nem jutott túl az 1974— 75-ös válságon, s a kilátások sem rózsásak. Még az Egye­sült Államokban sem, ahol tavaly a korábbi évek nőve1 kedési ütemét átlagosan is­mét elérték, ám az év máso­dik felében a konjunktúra már érezhetően csillapult. e Amikor számos fejlett tő­késország tetemes külkeres­kedelmi deficittel zárja az évet, ráadásul a kilátások sem a legjobbak, még inkább előtérbe kerülnek a különbö­ző vám- és protekcionista in­tézkedések. Ilyen rendelke­zések elsősorban az acél, a közúti járművek, a közleke­dési eszközök, a textil, a ci­pő és az elektromos készülé­kek piacát fenyegeti. A sza­porodó dömpingvádak, a kü­lönböző adminisztratív be­avatkozások azt jelzik, köny- nyen átcsaphatnak más ter­mékek piacára is. Jellemző a szám: a GATT számításai szerint a vámháború eddig 30—50 milliárd dollár érté­kű áruforgalmat akadályo­zott meg. Az elmúlt években a protekcionizmus elsősorban Japán, néhány fejlődő or­szág és a szocialista országok ellen irányult. Ami a hazai külkereske­delmet illeti, hiba lenne, ha gondjaink mellett nem szól­nánk eddigi erőfeszítéseink eredményéről. Arról például, hogy az ötéves tervidőszak első két évében, nem éppen a legkönnyebb körülmények között dollárelszámolású ex­portunk 25—26 százalékkal bővült. Ez a növekedési ütem elsősorban azért figyelemre méltó, mert meghaladja a tő­kés világkereskedelem ebben az időszakban elért fejlődé­séit Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a növekedési üte­met meglehetősen nehéz lesz tartani. A szakemberek szerint a kiutat két iárányban keres­hetjük. Az elsőre álljon itt egy példa a nehéziparból. Ez az ágazat az elmúlt években, s az idén is nem csekély mennyiségű műanyagot vá­sárol a tőkés piacokról. A vá­sárlásokra elköltött pénzt - devizát — azonban elő is kell teremteni, rendszerint azzal, hogy valamilyen terméket exportálnak. A fejlett tőkés országok piacain pedig az egyre érezhetőbb diszkrimi­natív intézkedések hatására a mi vállalataink mintegy harminc százalékos vámhát­ránnyal indulnak. A következtetés kétirányú. Egyrészt nem cél a tőkés import korlátozása — ami egyébként oktalanság is len­ne —, hanem az a feladat, hogy elemi gazdasági érde­keinket követve a szükséges műanyagokat, alapanyagokat a számunkra legelőnyösebb piacokról szerezzük be. Mindebből következik az is, hogy a KGST-n belül — s inemldsak 'a műanyagok -te­rületén — fejleszteni, bőví­teni akarjuk a munkameg­osztást, a szocialista integrá­ciót. Mindez azonban nem je­lenti, nem is jelentheti azt, hogy lemondunk a tőkés piacokról. Itt azonban szem­léleti változtatásra is szük­ség van. Kivitelünket eddig ha úgy tetszik, az áruszemlé­let jellemezte. A külkereske­dő megkapja a gyártól a megbízását, hogy mondjuk adjon el három ilyen és ilyen gépet, mire ő nekiindul a nagyvilágnak, s megpróbál vevőt találni a portékára. A lényeg azon van. hogy az árut kisebb vagy nagyobb té­telben, de darabonként adjuk el. e A világpiacon azonban a megrendelők egyre inkább a komplett, a kulcsrakész szál­lításokat igénylik — mégpe­dig nemcsak a fejlődő, hanem a fejlett országokban is. Fő- vállalkozásokra már néhány hazai vállalat is rászánta ma­gát — gondoljunk csak az Egyesült Izzó lámpagyáraira, a különböző élelmiszeripari feldolgozóüzemekre, iskolák­ra. egyetemekre — ám e te­rületen még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Ma még a szabályozó rendszer sem ösztönzi kellőképpen ezeket a vállalkozásokat, s ha kedv lenne is. a pénzügyi nehézsé­gek gyakran megakadályoz­zák az üzletkötést. A gördü­lékenyen működő fővállalko­zó szervezetek létrehozása azonban nemcsak szabályo­zók kérdése, hanem nagy­részt azon is múlik, milyen intézményes kapcsolatrend­szer alakul ki a külkereske­dők és az ipari vállalatok kö­zött. S mitagadás e téren is sok még a javítani való. K. Ny. J. (Folytatjuk) Hazánk egyetlen gyertyagyárában, a nyírbátori Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat­nál évről évre mind nagyobb mennyiségben öntenek különféle gyertyákat. 1978-ban már több mint 1300 tonna hagyományos, disz- és tortagyertya készül. Képünkön: a gyertya­gépsor Forradalmi ifjúsági napok *78 Országszerte köszöntik a „három tavaszt” SZOLNOKON Magyar—dán cukoripari tanácskozás A cukoripar technológiai fejlesztésének aktuális kér­déseiről háromnapos nem­zetközi szimpóziumot rende­zett a Szolnoki Cukorgyár­ban a Magyar Élelmezéstu­dományi Egyesület cukoripa­ri szakosztálya és a Magyar Cukoripari Tröszt. A csütör­tökön véget ért tanácskozá­son a 11 hazai cukorgyár, az épülő kfabai üzem és a Cu­kortermelési Kutató Intézet 150 szakemberén kívül a dán cukoripari cég, a DDS hat­tagú küldöttsége is részt vett. A világszínvonalú feldől1 gozó iparral rendelkező észak-európai ország szakem­berei több előadás kereté­ben ismertették a dán cu­koriparban alkalmazott leg­fejlettebb technológiai rend­szereket, módszereket. Készülnek a programok, formálódik a hagyományos eseménysorozat: q fiata­lok országszerte méltón köszöntik a Három tavaszi évfordulót, március 15-it, március 21-ét és április 4-ét Az események legfontosabb színterei ezúttal is az alap­szervezeti közösségek és az ifjúsági klubok lesznek. A FIN előkészítése és megren­dezése szorosan összefonódik a KISZ-szervezetekben zajló számadással, az akcióprog­ram készítésével. A fiatalok országszerte szót váltanak a szocialista életmódról, a „ho­gyan élünk — hogyan él­jünk?” kérdésről, a forradal­mi ifjúság; napok vezérlő eszméiről, a szocialista ha- zafiságról, a proletár inter­nacionalizmusról, korunk forradalmiságáról. A fővárosban és az ország más településein koszorúzási ünnepségeket tartanak, fel­idézik 1848, 1919. és 1945. emlékezetes napjait. Buda­pesten március 15-én a Mú­zeum-kertben a KISZ KB és a HNF OT nagygyűlést ren­dez: a résztvevők innen vo­nulnak át a Március 15. tér­re, -ahol megkoszorúzzák Pe­tőfi Sándor szobrát. A 48-as emlékhelyeken — a Bem- szobornál, a Kossuth-szobor- nál és a Táncsics-szobornál — ugyancsak elhelyezik a megemlékezés virágait. Ko­máromban a megyei KISZ- bizottság a Hazafias Nép­fronttal karöltve nagyszabású ünnepséget rendez a 48-as emlékműnél. Oda várják a szomszédos szlovákiai Ko- marno képviselőit is. Ácste- széren Táncsics Mihály szü­lőházánál, Esztergomban és Tatán a 48-as emlékműnél tartanak ünnepséget a KISZ- esek. -Március 15. jegyében rendezik meg Tatán a me­gyei diákművészeti találko­zót. A Heves megyei fiata­lok Kápolnán az emlékezetes csata színhelyén egész napos ünnepséget tartanak. A 48- as emlékekben bővelkedő Tiszafüreden koszorúzási ün­nepséget rendeznek a járás KISZ fiataljainak részvételé­vel. Szolnokon március 15-én kezdődik a Verseghy diák­napok március 21-én záruló rendezvénysorozata. Az első magyar proletár­állam megteremtőinek és hős védőinek emléke előtt 10 ezer fővárosi fiatal tiszteleg március 21-én a Köztársaság téri nagygyűlésen. A Buda­pesti Pártbizottság és a KISZ Budapesti Bizottsága által rendezett demonstráción megemlékeznek a KISZ új­jászervezésének 21. évfordu­lójáról is. A Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 59. évfordulóján tartják a Tolna megyei fia­talok munkásmozgalmi, hon­ismereti vetélkedőjének me­gyei döntőjét Szekszárdon. A Tanácsköztársaság évfordu­lójának tiszteletére a Komá­rom megyei Sárisápon. Ácson és Nagyigmándon nemzedéki találkozókat szerveznek. A hevesi fiatalok harci túrát indítanak: Pétervásártól Po­roszlóig járják be a legen­dás 39-es dandár útját. Április 4-én a KlSZ-szer- vezetek országszerte ünnep­ségeken, megemlékezéseken köszöntik az újkori történel­münk legkiemeelkedőbb ese­ményének évfordulóját. A fővárosi fiatalok ifjúsági nagygyűlést tartanak a .gel­lérthegyi Jubileumi park­ban. összesen 30 énekkar lép pódiumra az évfordulót kö­szöntve Vásárosnaményben az ifjúsági klubok és ifjú­munkás kórusok politikai dalversenyén. A FIN kiemelkedő esemé­nyei lesznek Győrött ápri­lis 1—4. között a megyei diáknapok politikai, kulturá­lis és sporteseményei. Szol­nok megye több településén április 4-e tiszteletére ifjú gárdisták számára rendeznek lövészversenyt. KETTEN EGY TRAKTORON Csatári János és Kovács János traktorosok a kuncsor- ba! Búzakalász Tsz-ben. Mindketten már több mint 15 éve ülnek valamilyen zötykölődö rrtíiasinán, s életük úgy Összeforrt a gépekkel, mint a szerelők keze az olajos ronggyal és a villáskulccsal. Ök is szántottak már Hof- ferrel, még a hőskorban, az­tán jött a Zetor, majd az MTZ, azt követté DT, most pedig Rába Steigert vezet­nek. Közösen dolgoznak ve­le, mert az ésszerűség és a termelőszövetkezet érdeke iß azt kívánja, hogy minél jobban kihasználják a nagy teljesítményű traktorokat, hisz’ ha áll a gép, akkor is 800 forintba kerül naponta a gazdaságnak. A kiállításon láttam Kettejük közül Csatári Já­nos a beszédesebb. — A rokonságban valaiki- nek volt egy traktora, s mint gyermek, állandóan azt bá­multam. Ügy beleszerettem aztán, a gépbe, mint jó gaz­da az állataiba. Később, hogy leszereltem a katona­ságtól, a fegyvernek! gép­állomáson lettem váltós. On­nan jöttem haza Kuncsor­bára. Mekkora szenzáció volt, hogy itt „saját gépet” kaptam! Aztán jöttek a jobb masinák, mindig újabbra, nagyobbra kerültem. Egyszer felmentünk Pestre a kiállí­tásra, s ott láttam egy ilyen Rábát, mint amilyenen most is vagyok. Mondom a szom­szédnak : ó, ha én egyszer ilyenre ülhetnék. S mint lát­ja, most ezen dolgozom. — Én sem hittem — monjd- ja Kovács János —, hogy egyszer egy „darázsderekút” vezethetek. Az embert azért izgatja minden, ami új, és én is reménykedtem, hátha gondolnak majd rám egyszer a vezetők. Amikor aztán szóltak, hogy János, maga a Rábán fog dolgozni, hirte­len megijedtem. Féltem is, meg nem is. Ahogy ráültem, akkor tudtam meg, hogy mennyire más ezen minden. — Nem tudom, hogy miért mi kaptuk meg Csatárival —■■ folytatta Kovács János. Valószínű, hogy a korábbi munkánkat is figyelembe vették. Mert el lehet ám nyűni még ezt a Rába Stei­gert is, akár egy- hónap alatt, ha nem vigyázunk rá. Lefekhettem volna — Mert gondoljon csak be­le — mondja Csatári János —, vannak ugye termelési értekezletek. Ott mondják, hogy erre a gépre 15 ezret, arra meg 90 ezret költöttek az elmúlt évben. Az ember csak szégyell!, ha az övé többe kerül, mint a másiké. Mi mindig akkor váltunk Kováccsal, ha a 12-esenvan a kis- és a nagymutató, te­hát délben és éjfélkor. Az őszön pont váltáskor tört el az eke. Kovács már mehe­tett volna haza, de ott ma­radt, ketten négy óra alatt meghegesztettük. Pedig őt senki sem kötelezte, hogy 12 óra szántás után holtfárad - tan, éjnek idején fogja azt a nagy ekevasat. — Éppenséggel elmehet­tem volna lefeküdni, de biz­tos, hogy aludni nem tudtam volna. Ketten a tsz földjét — Azért ne gondolja sen­ki — beszél tovább Csatári János —, hogy mindig ilyen jól megvagyunk. Előfordul­nak bosszantó helyzetek. Ilyenkor az ember nagyot káromkodik, aztán végzi to­vább a dolgát... — Ezek a mérgeskedések leggyakrabban abból adód­nak, hogy ez a gép se isten. — Nem tartjuk, már miért tartanánk magunkat többre más traktorosoknál... Jó ez a gép, erős, még lehetne raj­ta ugyan javítani, de ami­lyen kényelmes, az szinte csoda. Már kezdjük megszok­ni, amikor az ember elindul vele, azt. sem látja, merre a tábla vége, és ha másik hely­re megyünk, mert ott már végeztünk, bizony büszkék vagyunk, hogy ezt mii csi­náltuk, a két Jani, a Csatá­ri meg a Kovács. Az ősszél például mi szántottuk, fel a tsz összes földjét. Hát nem jó érzés ez? Avar László

Next

/
Oldalképek
Tartalom