Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
1978. március 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Évente 700 vázszerkezetet készítenek a kunmadarasi Vegyesipari Ktsz lakatosüzemében az akkumulátortöltő berendezésekhez. A villamos berendezéseket a karcagi KATISZ-szal közösen gyártja a gyorsan fejlődő szövetkezet. 1976-ban 94 ezer lakqs épült hazánkban A lakásviszonyok változásai a számok tükrében Egy házgyári lakás 5,4 nap alatt épül A közelmúltban jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal kiadásában az 1976. évi lakásépítkezéseket és megszűnéseket 63 megközelítésben vizsgáló kötet. Az alábbiakban az elsősorban szakembereket orientáló szám- rengetegből azokat az adatokat ragadjuk ki, amelyek mindenkinek a tájékozódását szolgálják. 1976-ban hazánkban 93 905 lakiás épült és 19 722 szűnt meg — az egyenleg 74183. Az ezer lakosra jutó épített lakás 8,9. E számnál érdemes megállnunk, hogy megnézzük: hogyan is állunk ezzel az európai mezőnyben. Tíz tőkés és hét szocialista ország adatait összevetve kitűnik, hogy hazánk az ötödik helyen van. Görögország vezet 14 lakással, Olaszország az utolsó 3,3 lakással. A szocialista országok között a következő a sorrend: Románia — 6,4, Bulgária — 7,7, Lengyelország — 8,0, Csehszlovákia és a Szovjetunió — 8,8, NDK — 9.1. Érdekességként említjük, hogy az NSZK tavaly is, tavalyelőtt is 7,1 lakást épített ezer lakosonként. Ami a lakásépítés évenkénti ütemét illeti: 1951-től a növekedés üteme az 1959 —61-es kiugró csúcstól eltekintve kiegyensúlyozott és egyenletes, a 60-as évek vége óta igen határozottan felfelé ívelő. A legeredményesebb esztendő 1975 volt, kevés híján 100 ezer lakással. Lakásállományunk 1960- ban 2 millió 799 ezer volt, ez 1976-ban 3 millió 626 ezerre nőtt. A száz lakásra jutó népesség ugyanakkor 360-ról 293-ra csökkent, ma tehát átlag 3 személy jut egy 1 sir ácrfii 1976-ban 87 ezer 321 lakás épült fürdőszobával, mosdóhelyiséggel, 83 ezer 607 WC-vel, 86 ezer 377 vezetékles vízzel, 93 566 vil- lannyol (mindössze 339-et építettek villany nélkül). Az uralkodó lakástípus hosszú évek óta a kétszobás. Tervidőszakról tervidőszakra csökkent az egy— másfél szobás lakások aránya, és emelkedik a három- és a több szobásoké. Negyvennyolcezer hatszáhetvenöt lakás épült korszerű technológiákkal, de 2645 lakás még mindig vályogból és a vert falból készült. Szolnok megye az 1976- ban épített 3841 lakással tizenegyedik a megyénkénti rangsorban. Az ezer lakosra jutó új otthonokat tekintve már előkelőbb helyen áll: 8,5 lakással, a fővárost is figyelembe véve kilencedik. Nem éppen kedvező viszont, hogy az új lakások 30,6 százaléka a lakásszaporulatot nem növelte, hiszen 1177 lakás szűnt meg 1976- ban Szolnok megyében. A megyeszékhelyen, Szolnokon 1100 lakás épült a vizsgált évben. A lakosság számának különbözőségeit figyelembe véve körülbelül annyi, mint a hasonló kategóriájú városokban. A megszűnt lakásoik száma 112 volt. Hogyan állnak megyénk más városai saját kategóriájukban? Jászberény a 65 középfokú központ közül 309 lakással a tizedik, Karcag 209 lakással a huszonhete- dik, Mezőtúr 184 lakássall a harmincharmadik helyen áld. Az adatgyűjtemény következő része elemzésre is alkalmat ad: az állami kivitelezésben épült lakások műszaki színvonalának és építési költségeinek alakulásából lehet következtetéseket levonni. A táblázatok fel- használásával 1961-et 1976tal hasonlítjuk össze. 1961-ben 783 vizsgált házban három volt az átlagos emeletszám, 25,7 az átlagos lakásmennyiség s 450 nap az átlagos kivitelezési idő — 1976-ban viszont 711 lakás esetében 5,5 az emeletszám, 52.1 a lakásmennyiség és 495 nap a kivitelezési idő. 1961-ben 20 ezer 108 vizsgált lakásnál 48,7 négyzet- méter volt az átlagos alapterület, s 17,5 nap a kivitelezési idő. 1976-ban 37 ezer 62 lakást vizsgáltak, ezeknél az alapterület 54,4 négyzet- méter volt, a kivitelezési idő; pedig 9,5 napú 1961-ben a lakások 72,9 százaléka, 1976-ban viszont a 94,8 százaléka épült lakótelepeken. 1961-ben még a lakások 70.2 százaléka épült földszintes, illetve 1—3 emeletes házaikban, 1976-ban ezek aránya 5,6 százálékra szorult vissza,'ugyanakkor alakások 55,3 százaléka hétemeletes vagy ennél magasabb házakban épült. Érdekes az is, hogy még 1961-ben csupán a lakások 0,2 százaléka épült paneles szerkezettel, 1976-ra ezek aránya 67,1 százalékra ugrott. Ezzel egyidejűleg a tömör és üreges téglafalas épületekben levő lakások aránya 60,8-ról 2,9 százalékra csökkent. És a szobaszám? 1961-ben még 53 százalékra ugrott az 1—1,5 szobás lakások aránya, ez 1976-ban 20,7 százalékra csökkent, míg a három- és többszobás lakások aránya elérte a 15 százalékot. A fűtés? 1961-ben még a lakások 69,3 százalékát kályhafűtésre tervezték, csupán 29,7 százalékhoz tervezték a központi fűtés valamilyen változatát (például 16,4-rea távfűtést). 1976-ban már csak az új lakások 6,2 százalékába került kályha, viszont 84,9 százalékra nőtt a központi fűtésmódok aránya. ezen belül pedig a távfűtésé 61 százalék. Jelentősen megnőtt a korszerű eszközökkel fejlesztett melegvíz-szolgáltatás aránya, és szinte teljesen eltűnt a konyhákból a szilárd tüzelésű forma. Említettünk adatokat a lakóházak, illetve lakások átlagos kivitelezési idejéről. Ha ugyanez^ továbbvisszük az építési módra, azt látjuk, hogy a lakásonkénti 9,5 nap átlagából a paneles építési módé a legkevesebb: 5,8, az alagútzsaluzaté 7,9, a téglafalas épületekben viszont 38,5 nap kell egy lakás előállításához. Olvastunk adatot, ami az üzemi falpanel és a házgyári falpanel építési idejét veti össze. Lakótelepi viszonyok között egy-egy ház gyorsabban épül üzemi panelből (377 nap alatt, a házgyári 399-cel szemben), amit azzal magyarázhatunk, hogy ezekben viszonylag alacsony — 45,4 — az átlagos lakásszám, a házgyári házakban ugyanis 73,5 lakást számolhatunk. A lakásokra vetített kivitelezési időt nézve viszont szembetűnő a különbség — a házigyári lakások javára. Az üzemi falpanelnél az átlagos kivitelezési idő 8,3, a házgyári lakásoké viszont 5,4 nap. A statisztika több variációban elemzi az építési költségeket. Ebből csak egyet ragadunk ki: mibe kerül egy lakás különböző emeletszámú házakban a nettó építési költséggel számolva. Az egy- és kétemeletesekben közel azonos — 337—345 ezer forint — a költség, a három- emeletesben a legolcsóbb — 324 ezer —, attól kezdve emelkedik, s a hatemeletesben a legdrágább — 496 ezer —, majd szépen kúszik visszafelé a költség: 393—377 —402 ezer, majd a tíz és többemeleteseknél átlagosan már 360 ezer forint az egy lakásra jutó költség. H. I. Kortünet vagy kórtiinet A TVM beruházásainak * gondjai Éppen egy félévvel ezelőtt számolt be lapunka Tiszamenti Vegyiművek nátrium-tripolifoszfát üzemének építéséről. Akkor szó esett arról, hogy a jól induló vállalkozáson kez-> denek jelentkezni a magyar beruházások betegségeinek tünetei. Nos, a jelenlegi állapotok szerint a „kór" olyan veszélyes lehet, hogy orvoslás nélkül kétségessé teszi a létesítmény határidő szerinti átadását. A tervek késnek Emlékeztetőül a beruházás fontosságáról csak any- nyit, hogy a nátrium-tripolifoszfát a mosószergyártás alapanyaga. Ezt a terméket úgy mint évekkel ezelőtt, tőkés importból szerezzük be ma is. Gyártása tehát nemcsak devizamegtakarítással járna, de az üzem tervezett teljesítőképessége szerint a hazai igények kielégítésén túl exportra is jutna belőle. Az üzem tervezett beruházási költsége meghaladja a 200 millió forintot. A jelenlegi számítások s.ze- rint az elképzelt értéket mindenképpen túl kell lépniük a beruházóknak. (íme a kórlapról egy tünet, de erről majd később...) A vállalat hitelért fordult a Magyar Nemzeti Bankhoz, az a beruházást gazdaságosnak ítélte meg, így a kölcsönt megadta. Megkezdődtek — indokolatlanul el is húzódtak — és 1977 januárjában, viszonylag jó álmegállapodásokkal befejeződtek a gyártóberendezésekről a versenytárgyalások. így ezekét a francia PROREA cég szállítja majd. Megállapodtak a kivitelezőkkel és a magyar tervezőkkel is, az előbbiek vállalva a szakaszos tervszállítás minden gondját, 1976 második felében el is kezdték a kiszolgáló létesítmények, öltözők, fürdők, laboratóriumok, 1977 júliusában pedig az új gyár alapozását. A hitelkérelem benyújtásakor már nyilvánvaló volt, hogy a 32 hónapos tervezési, kivitelezési átfutási idő igen-igen feszített. A francia cég a tervek szállításával a vállalt határidőktől elmaradt, késedelmesen küldte el és küldi a dokumentációkat, és ez jelentősen visz- szavetette a magyar tervezők munkáját. (A VEGY- TERV munkatársainak feladata, hogy a járulékos lé-, tesítményeken kívül elkészítsék többek között a foszfor és a foszforsav fogadásának, tárolásának és az itthon gyártott technológiai berendezéseknek terveit, s a technológiai szerelés programjait.) A tervszáltlítás késik, ezért a francia cégnek kötbért kell fizetnie. Igaz, nem biztos, hogy a munkálatok megr gyorsításónak ez az egyedül üdvözítő módszere — elképzelhető, hogy kihat a szerződő felek kapcsolatára —, így a kötbér sorsáról a közeljövőben döntenek. Lassítja egyébként a tervek adaptálását hazai viszonyokra az, hogy csökkent a műszaki fordításokkal foglalkozók száma. (Ez a másodállásokat szigorító rendelet következménye.) Nincs anyag A tervezést igénylő munkák 65 százalékához már készen állnak a dokumentumok. A legutóbbi konzultációk szerint mind a francia, mind a magyar tervezők igyekeznek felülkerekedni a gondokon. A TVM és a kivitelező VEGYÉPSZER próbálta megelőzni a várható anyegellátási gondokat. A tervek vázlatos ismeretében megrendeléseket adtak fel az alkatrészeket, & a kohászati félkész termékeket gyártó üzemeknek, azonban ennek ellenére sem zökkenő- mentes az építkezés és a szerelés. A kivitelezők az építkezéseken — a VEGYÉPSZER, s a METRO KÉV — a munkálatokkal megközelítően az ütemterv szerint haladnak, de ténykedésük nem makulátlan. Az üzemi épületek szakipari munkáit például a VEGYÉPSZER nem vállalja, így most építőipari szövetkezeteknél „kilincselnek” a beruházók. A szerelési tennivalókhoz jónéhány alkatrészt, illetve anyagot nem igazoltak még vissza a gyártók. így példáúl a melegvízvagy a savszivattyúkat a DIMÁVAG visszautasította, mondván, átvette tőle ezek gyártását a Szerelvényértékesítő Vállalat. Ott viszont a gépekhez szükséges importkellékek szállítása nem tisztázott. Van olyan megrendelés, amelynek egy részét tudja csak az Ózdi Kohászati Művek szállítani, a többit valamikor később ... A silók szereléséhez mintegy ezer tonnányi acélárura lesz szükség, döntő tényező tehát az, hogy tudják-e biztosítani a hazai gyártók ezt a mennyiséget. (Maradéktalanul, a kijelölt határidőkre, a jelenlegi számítások szerint aligha...) Mint említettük, devizatakarékosság miatt a francia berendezések mellett nem kevés hazai gyártmányú gép működik. A visszaigazolások szerint ezek késedelmes szállítása is veszélyeztetheti a határidőket — például a foszforsavat és a nátrium- tripolifoszfátot gyártó üzem szerelésénél. Csak segítséggel Hol tartanak jelenleg a munkálatok? A járulékos létesítmények egy része már kész, a szerelés megkezdéséhez az alapok biztosítottak, április első heteiben francia szakember irányításával „in* dúlnak” ezek a munkálatok. (A medencék saválló béléseinek elhelyezésével a VEGYÉPSZER dolgozód már februárban el is kezdték itt- otlt; a szerelést. Így próbálják gyorsítani az épíkezés ütemét. Fontos ez, mert az idő előrehaladtával az építési vagy beszerzési árak nem csökkennek.) A beruházás összege növekszik, a kamatok, a megdrágult. KGM-termékek, s építőipari munkák miatt, ugyanígy a megváltozott szerelési költségek hatására. Néhány tennivalót — így például a foszfortároló elhelyezése miatt a szeméttelep átrendezését — sem kalkulálták be a beruházási programba. Nem kevés gondot okoz tehát a nátrium-tripolifosz- fát-üzem építése: Ezek megszüntetésére receptet adni együgyű dolog volna. Annyi bizonyos, a tervezők s a kivitelezők összefogása — erre példa a VEGYTERV szervetlen vegyipari főosztálya páríalapszervezetének felajánlása — segíthet alé- tesímény „kórlapjáról” eltüntetni a felsoroltakjat. A TVM szakemberei keresik: hogyan lehetne csökkenteni a többletköltségeket, s azt, hogy miként biztosíthatják a beruházás 1979. szeptember 30-i üzembehelyezését. Feltehetőleg a megoldás megtalálásához szükség lesz a központi szervek segítségére is. Hajnal József n területfejlesztési verseny élenjárói A megyei tanács által meghirdetett területfejlesztési versenynek a jászberényi járásban 1977. évben elért eredményeit értékelte a járási hivatal. A versenyen a jászsági települések két kategóriában — a nagyközségek és a kétezer lélek- számot meghaladó községek kategóriájában indultak. Kiemelkedő eredményeket ért el a pénzügyi tervek teljesítésében, a beruházások határidőre való megvalósításában és a lakosság által végzett társadalmi munkában Jászkisér és Jászladány. Jászkisér már két egymást követő esztendőben ért el első helyezést a versenyben, ezúttal 27 ezer 72 pontot szerzett, Jászladány pontjainak száma 13 ezer 249. A községek kategóriájában 14 ezer 424 pontjával Jász- alsószentgyörgy és 12 ezer ponttal Alattyán végzett az élen. Nem használta ki adottságait Jászapáti. Jász- fényszeru, Jászjákóhalma. Versenypontjaik száma jóval a tízezer alatt maradt. A villamos szereléssel foglalkozó vállalatokat érdekelheti az a vezetékcsupaszoló automata, amelyet Jászberényben, a Műszeripari Szövetkezetben láttunk. A sűrített levegővel működő, FESTŐ elemekből összeállított szerkezet Dorozsmai István szerszámkészítő újítása.
