Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-18 / 66. szám

1978. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mezőtúron öt éve alakult meg az ifjúmunkás kórus. A Kereskedelmi Szakmunkásképző In­tézet lányaiból és a Dózsa György Szakközépiskola fiútanulóiból alakult vegyeskar heten­te több alkalommal tart próbát Kávási Sándor vezetésével. Legutóbb Szolnokon, a Tisza- parti Gimnáziumban rendezett Szállj, te büszke ének dalversenyen is ereményesen sze­repeltek FILM JEGYZET — KEDVES MICHELE — kezdi leveleit nap mint nap Mara, a fiú egykori barát­nője. Michele tehát kedves fiú. Többet nem is tudunk meg róla. Egy pillanatra sem tűnik fel a vásznon, felvil­lanó eáküvői képén is csak elmosódott körvonalai lát­szanak. Nem ő a fontos, ha­nem a környezet, ahonnan hiányzik (ahonnan elmene­kült?), azok az emberek ér­dekesék Natalia Ginzburg- nak, a film alapjául szolgá­ló regény írónőjének, akik nem tudják, merre jár és miiért nem jön vissza Mi­chele. Nem értik, miért tar- * tott a fiú géppisztolyt a la­kásban, és értetlenül fogad­ják a hírt is: Michele ha­lott. Brugesben egy tünteté­sen lelőtték. Anyja, testvérei, közvet­len ismerősei mindebből mit sem értenek. Léteznék to­vább, azaz alszanak, öltöz­ködnek, csevegnék, regényt írnak, festegetnek . ../De köz­ben egyre bizonytalanabbá válnak. Érzik, hogy arisztok­ratizmusuk védőpáncélja már inkább csak elzárja őket a világtól. A dolgok rajtuk kívül, tőlük függetlenül tör­ténnek. Ez a páncél már nem véd, csak leplez. Lep­lezi, hogy mögötte nincs semmi. Üres. Félnek minden külső in­gertől. Félnék Michele an­gol barátjától és félnek Ma­rától, aki egy párhetes gye­rekkel toppan be hozzájuk. „Bolond ez a lány. Habó- kos. Zűrös. Lökött. Nem normális.” ' Végtelen .a jelzők sora, amikkel Marát illetik, ösz- szesúgva vagy rendületlen hallgatással, dühös üvöltés­sel vagy szelíd ellenállással hozzák tudomására, hogy Az Omega együttes kon­certje' telt házat vonzott teg­napelőtt a szolnoki, tiszali- geti sportcsarnokba. Nem csoda, hiszen az Omega több mint másfél évtizede a ma­gyar pop-zene élvonalába tartozik, sőt külföldön is szívesen foglalkoztatják a koncertirodák, hanglemez- gyártó cégek. Szokás, hogy a neves együttesek mellett egy-egy induló zenekar, énekes, vo- kál stb. is helyet kap az Or­szágos Rendező Iroda kon­certjein. Ezúttal a gyengécs­ke Volán zenekar és a Mik- rolid vokál került az ŐRI keretébe. Udvariasan kifü­tyülte őket a közönség. És jött a füst orrán-száján a színpadi füstcsináló gépe­zetnek, s az „omegások” a gomolygó füstben kék trikó­ban és kék harisnyanadrág­ban (ennyit az úgynevezett ,,show”-ról) óriási ritmusban és hangerővel megkezdték a koncertet. Az, érdekes hangú Kóbor János pont úgy éne­kel ma is, mint tíz évvel ez­előtt — a szövegből semmit nem léhet vele élni. Mara valóban furcsa lány. Nincs senkije és semmije. De ké­pes arra, hogy pillanatokon belül vadonatúj barátok kar­ján, vadonatúj bundában mutatkozzék. Nem lehet őt kikerülni, de a kapcsolatot is lehetetlen vele megtarta­ni. Óhajtják, kívánják a fér- fiszemek, félve irigylik a nők, aztán mindenki azon mesterkedik, miként tudná lerázni, hogyan tudha meg­szabadulni tőle. Mara mindvégig a színen van, mégis azt a szerepet tölti be a filmben, amit gyer­meke vélt apja, Michele a hiányával. Mara képtelen helyzeteivel, állandó konf­liktusaival leplezi le ugyan­azt: egy társadalom passzív, elmúlásra várakozó, pótcse­lekvésekbe menekülő „feles­leges embereinek” világát. Legalábbis ezeket — vagy más — a szándékokat bogoz­hatja ki a néző, ha minden­áron akarja. Mario Monicelli a film rendezője, túlságosan bízott a főszereplő népsze­rűségében (Mariangéla Mé­láiéról, erről a furcsa — szép új olasz sztárról van szó) és az írónő, Ginzburg tehetségében. Valóban, a párbeszédeket akár Proust vagy Virginia Woolf is ír­hatta volna. Gondosak, pon­tosak, tálálóák. DE A MOZIBAN más kell. Elsősorban kép. ami hozzá­adhat az eredeti szöveghez, kiegészítheti azt, segítheti az említett szándékok megvaló­sulását. Itt éppen ez hiány­zik. Így aztán egy ideig fi­gyelünk, aztán egyre inkább unatkozunk. Vagy esetleg keressük az alkotók szándé­nem érteni. Benkő László a billentyűs hangszereken ki­váló, rajta kívül a kitűnő technikai apparátus — nagy visszhangok, torzítok, elekt­ronikus effektusok — nyúj­totta a legtöbbet. Az elő­adott számok — olyan fe­le-fele arányban — a leg­utóbbi „Időrabló" című és a majd tavasszal megjelenő „Metamorfózis” című lemez dalai voltak. Meggyőződhet­tünk: a készülő lemez szá­mai közül kettő-három min­den bizonnyal sláger lesz. Ezek közül az „Orosz tél” volt a leghangulatosabb, leg­ötletesebben hangszerelt dal. Csak dicsérőleg lehet szól­ni a zenekar „csapatmunká­járól”. Attól kezdve, hogy színpadra léptek, nem en­gedtek az önmaguk diktálta tempóból. Jól ismerik az aranyszabályt: ha megnyer­ted a közönséget, nem le­het lazítanod. Közérthető, szórakoztató zenéjük mellett ez a színpadi fegyelem ta­lán sikerük legfőbb titka. — szj — Szolnoki győzelem a szakmunkás­tanulók versenyén Huszonhat épületasz­talos szakmunkástanuló küzdött a „Szakma Ki­váló Tanulója” verseny országos döntőjén Szol­nokon, az ÉPSZER Vál­lalatnál március 15-én és 16-án. Eredményhir­detésre tegnap került sor. A versenyzők kö­zül, akik egyébként a csépai és a tiszaburai általános iskoláknak ké­szítettek ablakokat, leg­jobbnak Koncsik László, a szolnoki 633-as Ipari Szakmunkásképző In­tézet tanulója bizonyult. A második helyen Vol- lár László, a veszpré­mi 306-os Ipari Szak­munkásképző Intézet ver­senyzője végzett. A har­madik helyet László István, a debreceni 108- as számú Ipari Szak- ' munkásképző Intézet ta­nulója szerezte meg. A huszonhat versenyző kö­zül nyolcán sikeres szak­munkásvizsgát tettek. ÖK KETTEN Az utóbbi napokban újabb nemzetközi fesztiválokon arattak sikereket a magyar filmrendezők alkotásai, s az eredményes nemzetközi sze­replés nyomán a közeljövő­ben hazánk filmművészeté­nek további reprezentánsait ismerheti meg a külföldi filmbemutatók és fesztiválok közönsége. Mészáros Márta Ók ketten című filmje hetek óta vál­tozatlan sikerrel szerepel a párizsi mozik műsorán. A francia sajtóban eddig több mint hatvan méltató, elis­merő kritika jelent meg er­ről az alkotásáról. Az olaszországi Saint Vin- centben megrendezett sport- filmfesztiválon Lakatos Ist­vánnak, a MAFILM sport­filmstúdiójában készült „Va­riációk” című filmje nyerte el az austai tartomány ezüst­serlegét, Csőké József „Moz­gás, gyerekek!” című film­jét pedig — ugyanitt — a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság ezüstérmével jutalmaz­ták. A rotterdami nemzetközi filmfesztiválon magyar ren­dezők filmjének — Gyön- gyöissy Imre—Kábái Barna Két elhatározás című alko­tásának — ítélték oda a kö­zönség díját. Párizsban díjat alapítottak a fiatal filmalkotók legere­detibb műveinek jutalmazá­sára, s az esélyes jelöltek kö­zött „Aranygalamb”-díjra ja­vasolták Mészáros Márta „Ök ketten” és Szász Péter „Szépek és bolondok” című filmjeit is. kait. Bérezés László Omega-Koncert a sportcsarnokban Siker sok füsttel A szocialista magyar társadalom születése 1948—49-ig tehát jelentő­sen átalakult a magyar tár­sadalom szerkezete. A volt uralkodó osztályok jórészt elvesztették osztályjellegüket, előbb a földbirtokosokat, majd a tőkéseket kisajátítot­ták. A munkásosztály vált a politikai hatalom birtoko­sává, és jelentős részben a szocialista szektorban volt foglalkoztatva. Erőteljesen csökkent a mezőgazdasági proletariátus száma. A la­kosság legszámosabb csoport­ját a kisárutermelő paraszt­ság alkotta, amely belsőleg differenciált volt, jóllehet 1945 után egy nivellálódási folyamat indult meg. A 4— 5 százalék gazdag parasztság mellett fele-fele arányban osziloft meg a szegény- és középparasztság. A változások során jórészt megszűnt és felszámolódott a tőke és a bérmunka ellen­téte. A nemesi-úri társada­lomvezetés a demokratikus átalakulás során, a földbir­tokos osztály pedig a föld- társadalomból. A tőkés osz- reformmal eltűnt a magyar tályt kisajátították, azonban a kelet-európai elmaradott­ság következményeit nem le­hetett ilyen gyorsan likvi­dálni. Azt tehene mondani, hogy a magyar társadalom kettősségét a „városi” és a „falusi” struktúra sajátos kettőssége váltotta fel. A „városi” struktúrában a munkásosztály vezető szere­pe valósult meg. A munkás­osztály legjobbjai vezető funkcióba kerülték, és az ál­lami tulajdon túlsúlya ér­vényesült. Ugyanakkor a vá­rosi struktúra részét képez­ték még a kispolgárság, és az átalakulás útján megin­duló értelmiségi—alkalma­zotti rétiegek. A „falusi” struktúrát alap­vetően a kisárutermelő me­zőgazdasági termelés jelle­mezte. Vitathatatlan tény, hogy a szocialista és a ktis- árutermelői tulajdon domi­nanciájának eltérése mellett a falu és a város között je- jelnfősek voltak a kulturá­lis, civilizációs különbségek is. Társadalmi szempontból azonban a kétfajta struktú­ra, a szocialista termelési vi­szonyok közé lépő munkás­osztály és a kisárutermelő parasztság eltérése jelentet­te az alapvető differenciáló tényezőt. A foglalkoztatottaknak még viszonylag jelentős részét al­kották a városi kisáruterme- lők. (1948 végén 180 000 kis­iparos volt, alkalmazottaik száma is körülbelül ugyan­annyi.) Az alkalmazottak és értelmiségiek aránya jelen­tősen nem emelkedett, azon- 'ban részint a népi kollégiu­mok rendszerében megkez­dődött egy új _ munkás—pa­raszt származású értelmiség kfnevelődése, részint pedig jelentős munkás- és paraszt­tömegek értelmiségi és ve­zető funkcióba emelődtek. (Például az államosítások során a vállalatok felében munkásból lett az új igaz­gató. és 1948 végére minden tizedik munkást, körülbelül 60 000 főt magasabb funk­cióba emeltek.) A fordulat éve után ebben •a vonalkázásban is jelentős változások következtek be. Egy olyan társadalom — és gazdaságfejlesztési stratégia — alakult ki, amelynek kö­zéppontjában a feszített, ütemű iparfejlesztés állott. A szocialista fejlődés során kellett megteremteni azt a gazdiasági, ipari bázist, amely a szocialista fejlődésnek ma­gának is előfeltétele. Többek között e feladat hatására alakult ki — a többi szocia­lista országgal hasonló mó­don — egv olyan társada­lomirányítási rendszer, amély minden rendelkezésre álló társadalmi és gazdasági erőforrást közvetlen a köz­ponti irányításnak rendelt alá. E fejlesztés forrása pe­dig — ahogy az abban az időben is megfogalmazódott — az ipari önköltség csök­kentése, a mezőgazdaság erő­sebb adóztatása és az .áru­forgalom lefölözése. A társadalmi struktúra szempontjából mindennek óriási hatásai voltak. Az iparban erőteljes centrali­záció indult meg a kisipari termelés gyors visszaszorítá­sával; a mezőgazdaságból á terméktöbblet és a munka­erő intenzív iparba áramol­tatása kezdődött meg; az életszínvonal és a lakossági fogyasztás viszonylag ala­csony szinten tartásával na­gyobb beruházásokra volt le­hetőség; így a nők munká­ba állásának — az eman» cipációs igényeken túli — gazdasági szükségszerűsége is kialakult. A fordulat évétől a hatva­nas évek elejéig tehát újabb gyökeres váltózások játszód­tak le hazánk társadalmi struktúrájában. Az iparban és az építőiparban foglalkoz­tatott munkások és alkalma­zottak létszáma a feszített ütemű, extenzív iparfejlesz­tés következtében megdup­lázódott. A közlekedésben, kereskedelemben és a nem termelő szférákban dolgozók száma minimálisan emelke­dett, és alapvetőén csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma és aránya. Ugyanak­kor azonban a mezőgazda­ságban gyökeres fordulatot hozott a kisárutermelő pa­raszti gazdaságok szocialis­ta nagyüzemmé való átszer­vezése. Kisebb részben a gaz­dasági fejlődés és nagyrészt a társadalmi változások kö­vetkezménye volt, hogy a szellemi dolgozók száma és aránya is jelentősen emelke­dett. Egy új értelmiség nőtt fel, amelynek tagjai jórészt a munkásokból és parasztok­ból, illetve azok gyermekei­ből verbuválódtak. Ki, milyen pályára E folyamatok természet­szerűleg jelentős társadalmi átrétegződéssel jártak együtt. A fizikai munkából a szel­lemi munkába, és a mező- gazdaságból az iparba törté­nő mobilitás jelentősen át­alakította mind az értelmi­ség, mind pedig a munkás- osztály társadalmi összetéte­lét. A KSH 1963-ban végzett felmérése szerint a szellemi foglalkozásúak apja 71 szá­zalékban fizikai foglalkozású volt, és a nem mezőgazda- sági fizikai dolgozóik 52 szá­zalékának! az apja még a mezőgazdaságban dolgozott. Hai nem is ilyen mértékű, de jelentős mobilitási ará­nyokat kapunk akkor is, ha az 1963-as foglalkozást az egyén eredeti foglalkozásá­val hasonlítjuk össze. Az 1963-as értelmiségiek 58 szá­zaléka eredetileg nem értel­miségi volt, az egyéb sze!>- lemiek 63 százaléka erede­tileg fizikai dolgozó volt, il­letve a szakmunkások 20, a betanított munkások 45 és a segédmunkások 58 százaléká­nak első foglalkozási terü­lete a mezőgazdaság volt. Ezek az adatok azonban már azt is jelzik, hogy fizi­kaiakból lett szellemiek vagy nem értelmiségi pályára ke- - rültek, vagy a gazdaságpo­litikai vezetés értelmiségi dolgozóivá váltak, ugyanis a fizikai származású értelmisé­giek nem egyenlően oszlanak meg az értelmiség különbö­ző rétegeiben. Hasonló a helyzet a paraszti származár- sű munkásoknál is, akik el­sősorban a kisebb kvalifiká­ciót igénylő területekre tör­tek be tömegesen. Több vizs­gálat adatai szerint a beta­nított és segédmunkásoknak több mint fele paraszti szár­mazású, a szakmunkások kö­zül azonban csak minden ötödik. Kolosi Tamás A jövő szombaton követke­zik: 3. MOBILITÁS ÉlSt . STRUKTURÁLIS VÁLTO­ZÁSOK A szocialista viszonyok győzelme E folyamatok eredménye­képpen rendkívül1 gyorsan nőtt az iparban foglalkozta­tottak száma. 1948—54 kö­zött 364 000 fővel, 55 száza­lékkal nőtt a munkások, il­letve 143 000 fővel, 140 szá­zalékkal emelkedett az al­kalmazottak száma. A mező­gazdaságban ellenkező irá­nyú folyamat játszódott le. Az erőteljes adóztatás, a ki­alakított árrendszer és az erőltetett tsz-szervezés hatá­sára 1948—52 között 300000 fő távozott a mezőgazdaság­ból. 1953 után ez a folyamait lelassult, majd az ötvenes évek végétől ismét gyorsab­bá vált. A társadalmi struktúra szempontjából döntő jelen­tősége volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, amely az ötvenes évek elejé­nek önkényes és sikertelen kísérletei után 1958—62 kö­zött demokratikus módsze­rekkel. a paraszti önkéntes­ségre épíitve zajlott le. En­nek eredményeként a kis­árutermelő parasztság egy része termelőszövetkezeti taggá, másik része ipari munkássá vált. A falun is győztek a szocialista terme­lési viszonyok! Új dimenziók — új kettősség Képünkön a szolno- „ ki helyőrségi műve­lődési ház ugri- bugri bábcsoportja. A gyerekek Tóta Ferencné vezetésé­vel készülnek már­cius 18-ára, az út­törők kulturális se­regszemléjére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom