Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

1978. március 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A különböző jubileumok, évente visszatérő ünnepsé­gek, évfordulók — úgy tűnik — egyre nehezebb feladat elé állítják a televíziót. Egy­részt, mert szinte hajszálon múlik, hogy ami ilyenkor már hagyományos, nem vá­lik-e egyszer csak megszo­kottá és unalmassá, durváb­ban fogalmazva sematikussá; másrészt kétségtelen, igen nehéz a többnyire hagyomá­nyos tartalmaknak olyan új formákat találni, amelyek elevenné, frissé képesek avatni az ünnepélyes alkal­makra készített programo­kat. Nőnapi műsor Ezért azután többnyire járt utat nem cserél járatlanért a televízió, s ahogy mostani nőnapi műsorában is tapasz­talhattuk, egy már jól ismert sablonnál kötött ki: a tartal­mában a női egyenjogúságot és a női hivatás szépségeit reprezentáló programot az Önök kérték sablonjaiba öl­töztették, afféle kívánságmű­sorrá degradálták. S ki is le­hetett volna a legalkalma­sabb rá, hopr elegánsan és könnyedén összekösse mind­azt, ami összekötésre rendel­tetett, mint a mindig kéznél levő Antal Imre, aki nem­egyszer bizonyította már, hogy szerényebb fajsúlyú portékát is rá lehet sózni a nézőre, ügyesen, azt a látsza­tot keltve, hogy értékes tele­víziós árut kínálnak neki. Most is a női nem meghívott képviselőivel olyképpen cse­vegett el, hogy már-már el­hitette velünk: komoly dol­gokról van szó, női sorsok­ról, a nők megbecsüléséről, hivatásról, valójában pedig túlságosan is „ünnepien” volt jelen a valóság, a beszél­getések csupán' a felszínt pásztázgatták, nem vállalva a női sorsok mélyebben hú­zódó problémáinak feszege- tését. Dehát illet volna-e ez egv „hagyományosan” kiter­velt nőnapi emlékezésbe? A gondok komor felhőit hajtani az ünnepi műsor derűs, kék egére. Maradt tehát az ilyen­kor szokásos minden szép, minden jó kedélyes és lan­gyos állapota-hangulata, amit a különböző nézőrétegek igé­nyeit érezhetően szolgáló kí­vánságműsor még alá is hú­zott. Volt abban komoly mu­zsika és könnyűzene, vidám jelenet és városnézés. Felté­telezem, szerkesztői sugallat­ra születhettek meg ezek a kívánságok, hogy az ilyenkor szokásos szempontok mara­déktalanul érvényesülhesse­nek. Ez a nőnapra készített te­levíziós vegyes saláta egyál­talán nem hagyott jó ízt ma­ga után. Sőt ismételten fel­vetette az évfordulókra ké­szülő műsorok tartalmi és for­mai megújúlásának szüksé­A barlang iskolája Vannak televíziós művek, riportok, filmek, amelyeket bár értékeik nem emelnek az átlag fölé, sőt amelyek meg­oldásaikat tekintve még el is maradnak a közepesektől, és mégis, mert a probléma, amelyet képviselnek, a gon­dolat, amelyért megszülettek, izgalmas figyelemre méltóvá teszi őket. A jószándék és a problémafelvetés értékelésé­vel persze nem akarom fel­menteni a kérdéses műveket, ténylegesen nem akarom azt se állítani például, hogy a barlangkutató tiszaföldvári gimnazistákról készített ri­portfilm megütötte a kellő színvonalat — laza szerkezet, esetlen dialógok, izgalom­mentesség —, de azt igen, hogy még így is, kúsza, erőt­len voltában is a pedagógia igen fontos területére világí­tott rá: a cselekedtetésben rejlő nevelőerő s az értelme­sen eltöltött szabad idő je- ’ lentőségére. Az iskola barlangja a bar­lang iskolája. Nem egyszerű játék ez a szavakkal, hisz a Bükkbe nyaranta ránduló tiszazugi középiskolások barlangkutatókként felfede­ző utakra indulva a hegyek belsejébe, nemcsak új ürege­ket, cseppkő-mennyezetű termeket tárnak fel, hanem ugyanakkor saját belső ter­mészetük titkai közül is so­kat felfedezhetnek. Olyan módja ez az önmegismerés­nek, a jellemformálódásnak, melyben a szélsőségesen ro­mantikus együtt van a leg­szárazabb racionalizmussal. De a természettel való szoros kapcsolatban újrateremtődik vagy felerősödik embernek és természetnek az a gyönyö­rűséges harmóniája is, amely éppen modernizálódó ko­runkban oly sok veszélynek van kitéve. A teljesebb em­beri élet szépségeire nevelő iskola minden egyes felfede­zett barlang — így a Hajnó- czi nevét viselő is, amellyel a lelkes diákok, mint felfede­zők is beírták nevüket a ho­ni geográfia történetébe —, minden egyes új üreg, mely­nek cseppköveit elsőként ők pillantották meg. Lelkesítő és ami a fő, kö­vethető példát sokszorosított a televízió mindössze 25 per­ces riportfilmjében — szer­kesztő Peták István, rendező Erdőss Pál —, hisz ha bar­lang nem is juthat minden iskolának, de lehetőség, ha­sonló, hány és hányféle kí­nálkozik, hogy becsvágy és hasznos munka, szórakozás és tanulás együttesen teremt­se meg a maga gyümölcsét. Röviden Ha a péntek este látott Do­din Bouffant élete és szenve­délye című filmet mondjuk Molnár Margit Főzőcskéjének mellékleteként sugározta vol­na a televízió, s nem esti fő­műsoridőben, üsse kő. Csak hát úgy jártunk ezzel a játék­filmmel, mint az az ember, akit moziba hívnak, s végül egy konyhában köt ki, de nem azért, hogy itt is végig­kóstolgassa a különféle fi­nomságokat, hanem hogy a helyszínen tanulmányozza mi is készülhet egy jó konyhá­ban. A franciák filmjében filmdráma helyett dramati­zált ételrecepteket kaptunk. Űi szín a Hét-ben, az első közvetlen kapcsolás a pécsi körzeti stúdióba, s beszélge­tés Baranya központjának la­káskérdéseiről, amely szerve­sen illeszkedett a politikai magazin vasárnap esti adá­sába. Előlépett tehát a vidé­ki műhely, hisz eddig csak külön, elszigetelten kapott helyet a televízió műsorának egészében. V. M. Kiállítások a Munkásmozgalmi Múzeumban Magyarország bemutatkozik Ausztriában, Afganisztánban, Indiában Diákotthon a munkásszállón Bejárás vagy albérlet helyett Szolnokon, a Beloiannisz úti munkásszálló hosszú éveken át csak munkásoknak adott otthont, az elmúlt év szeptem­berétől diákok is laknak benne. A második emeletet hatvan­hét szakmunkástanuló vette birtokába tanévkezdéskor. Meg­alakult a 633. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet új diák­otthona. A felújított, kicsinosított épületben együtt élnek a 15-16 éves kamaszfiúk és a felnőtt munkások. A Verseghy gimnázium elnyerte a KISZ KB vörös vándorzászlaját A diákok Csendes Csaba vezetésével műsorral készülnek a holnapi ünnepségre Évfordulóikra, jubileumok­ra emlékeztetnek a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum ez évi jelentős időszaki ki­állításai. A Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 60. évfordulója alkalmából idehaza és 11 or­szágban vándorkiállításon szemléltetik a párt történe­tét. A múzeum Vár-beli ál­landó kiállításán tárlatveze­téseket és ünnepi rendezvé­nyeket tartanak. A múzeumban már ez} év­ben megkezdik a Tanácsköz­társaság 60. évfordulójára tervezett kiállítások és más rendezvények előkészítését. Kiállítást rendeznek Bécsben Őszirózsás forradalom Ma­gyarországon, Afganisztán­ban, Indiában pedig Ma­gyarország bemutatkozik címmel. Felújítják az ausch­witzi valamint a mauthau- seni tábor magyar kiállítá­sát. Budapesten fogadják a Klement Gottwald Múzeum: Harc a fasizmus ellen című vándorkiállítását. Pedagógiai emlékülés Szolnokén A Nagy Októberi Szocia­lista. Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére pedagó­giai emlékülést redneznek holnap Szolnokon, a hely­őrségi művelődési házban. Az ülésen előadásokat hall­gatnak meg a résztvevők a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatának tagjai, s az oktatási intézményeink igazgatói. Elsőként dr. Zrinszky László kandidátus, az MSZMP Politikai Főis­kolájának tanszékvezetője tart előadást Lenin és a pe­dagógia címmel, majd Mik- lósvári Sándor minisztériu­mi főtanácsos, az Országos Pedagógiai Intézet főigazga­tója beszél a szovjet pedagó­giának a magyar közoktatás­ra gyakorolt hatásáról. Vé-' gül a Szovjetunió nevelési és oktatási törekvéseiről dr. Illés Lajosné kandidátus, az Országos Pedagógiai Könyv­tár igazgatóhelyettese tart előadást. Országos döntft Szolnokon Ki lesz a szakma kiváló tanulója? Országszerte lezajlottak a „Szakma Kiváló Tanulója” versenyek megyei döntői. A legsikeresebben szereplő szakmunkástanulók most az országos döntőn mérik össze tudásukat. Néhány szakmá­ban Szolnok intézetei lesz­nek az országos verseny há­zigazdái. A 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetben a vasúti jármiűsze- rellő és Diesel-mozdonyszere- lő, a 633-as számúban pedig az épületasztalos tanulók küzdenek a megtisztelő cí­mért ma és holnap. A női- fodrász-tanulók versenyét március 18-án és 19-én ren­dezik meg, szintén a 633-as számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. — Hogyan fogadták az itt lakók az érkező újakat? — Nem vettük észre, hogy tiltakoztak volna ellenünk — válaszol Köles István üvegezőtanuló. — Mi is az építőiparban dolgozunk majd, akárcsak ők — folytatja Opsetka Sán­dor leendő kőműves. — Ne­künk nagyon jó, hogy be­szélgethetünk a tapasztalt munkásokkal, tanulhatunk tőlük. — Nem szólva arról, hogy a munkásszálló sokkal ké­nyelmesebb, miint az iskola többi kollégiuma — veszi át a szót Boda Ernő, aki szin­tén kőművesnek készül. Négyágyas, központi fűtéses szobákban lakunk, tágas fürdőszobánk van. — Egyedül az nem tefiszik, hogy korán kell feküdni és korán kelni — jegyzi meg Köles István. — Ez az étkeztetési gon­dok miatt van — mondja Boros Zoltán nevelőtanár. — A gyerekeknek azért kell öt órakor kelniük, hogy legyen idő a reggelizésre, ugyanis a Koltói útra kell gyalogol­Alighanem a legkedve­sebb emlékek között őrzik meg a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban azt a levelet, amelyet a kö­zelmúltban kézbesített a postás. A pár soros le­vélben az áll, hogy a gim­názium KISZ-szervezete el­nyerte a KISZ Központi Bizottsága vörös vándor- zászlaját. Az átadási ün­nepségre holnap a sport- csarnokban kerül sor. A KISZ KB legnagyobb ki­tüntetését hosszú évek mun­kája előzte meg. A tanulók szép sikereket értek el az országos tanulmányi verse­nyeken, eredményesen szere­peltek az egyetemi felvételi vizsgákon. Számtalan arany oklevelet hódítottak el az or­szágos és a Verseghy diák­napok művészeti bemutatóin, jeleskedtek az építőtáborok­ban, a sportversenyeken, a társadalmi munkában. A sok elnyert serleg, zászló, oklevél alig fér el az igazgató iro­dájában, s a KISZ-klubban Az idej tanévben szintén jó eredményekről adhatnak számot a diákok. Többen vesznek részt az országos kö­zépiskolai tanulmányi verse­nyeken mint a megelőző évekDen. a háromszázhetven­egy KISZ-esből — a tanulók nyolcvan százaléka ta"’a az ifjúsági szervezetnek — so­kan ifjúsági vezetők, a nvolc alapszervezet huszonegy ál­talános iskolával tartja a kapcsolatot. A százhuszon­nyolc negyedikes diák közül hatvanan egyetemre, ötvenen főiskolára, hatan külföldi egyetemre jelentkeznek to­vábbtanulásra. Tizenkét érettségiző döntött a munka- vállalás mellett — bár a je­lentkezések még nem zárul­tak le. — Könnyű a Verseghynek — vélekednek sokan a me­gye más iskoláiban, hiszen csupa jó tanuló diákot vesz­nek fel. — Ez csak kívülről tűnik így — vélekedik Csendes Csaba pártösszekötő tanár. — Ha beülnének egy-egy órára, az első osztályokba, láthatnák, hogy a mi tanu­lóink is éppen olyanok, mint bármelyik gimnáziumban. niuk, ami elég messze esik innen. Este pedig azért fú­junk már 8 órakor takaró- dót, hogy kipihenhessék ma­gukat a fiúk. A diákotthon lakói négy társuk kivételével elsősök. Szőke József, Vígh Gyula, Széles Mihály és Balogh Jó­zsef az utolsó évet töltik az iskolában. A diákotthonban nekik, mint rangidősöknek megtisztelő feladat jutott: amolyan „kisnevelői” mun­kát végeznek. — Ez talán túlzás — jegy­zi meg Szőke József. —í Mi akkor „lépünk a porondra”, amikor a nevelőtanárnak le­jár az ügyeleti ideje, úgy este 8 óra, fél 9 körül. Ágy­ba parancsoljuk a rendet- tenkedőket, rászólunk a za- jongókra, vigyázunk a rend­re. Kezdetben jobban hall­gattak ránk a fiúk. Ma már nincsenek úgy megszeppen­ve, mint az első napokban, önállóbbak, de ezzel együtt nagyszájúbbak is lettek. — A diákok „nagy szája” csak akkora, mint minden ilyen korú fiatalé — védi tanítványait Boros Zoltán. — Vigyáznak arra, hogy ne Akad köztük jó tanuló, ke­vésbé jó, helybeli és bejáró is bőven. Hogy az érettsé­giig szinte valamennyien fel­zárkóznak, megfelelnek a tantervi követelmény eknk, sok-sok munkába kerül, s ebben nagy szerepet vállal a KISZ-szervezetünk. — Havonta értékeljük a KISZ-esek tanulmányi ered­ményét — veszi át a szót Kácsor József, a KISZ-tit- kár. — A rossz tanulmányi munka miatt az idén pél­dául tizenkilenc diáknak nem újítottuk meg a KISZ- tagságát. Van köztük negye­dikes is. — A felvételin bizonyára nem válik előnyükre. — Valószínűleg, de nem tehettünk kivételt velük sem. Éppen nekik kellett volna példát mutatva jobban ta­nulni. A képességeik alapján többre képesek mindannyian. A következő mozgalmi évre összeállított programban is az egyik legfontosabb fel­adatnak a tanulmányi mun­ka javítását jelöltük meg. — A végrehajtásban már nem vesz részt. — A budapesti Közgazda­ságtudományi Egyetemre je­lentkeztem. — A magas kitüntetéssel jár, hogy egy KISZ-tagunk zavarják az alattuk lakló és korán fekvő munkásokat, azt azonban nem parancsolhat­juk meg, hogy lábujjhegyen járjanak.. No, és a citera- zenekar próbád sem folyhat­nak némán. — A zene nem zavar sen­kit — bizonygatja Opsetka Sándor, a „prímás”, ahogy társai tisztelik. — Játszot­tunk már a felnőtteknek is, és velünk együtt énekeltek. Szabad időnkben elég sok­szor előkerül a hangszer. — Máskor meg átmegyünk a TIT Jubileumi téri klub­jába. Nagyon sok érdekes előadást hallgattunk már meg — mondja Szőke Jó­zsef. — Majdnem mindany- nyian járunk sportolni, ifjú­gárdisták is; vagyunk. Unat­kozni nincs időnk. Van te­levízió, rádió, könyv és tár­sasjátékok. És el ne felejt­sem: itanulnuk is kell. A diákotthonnak házirend­je, diáktanácsa van. A fiúk között tanulmányi, a szobák között tisztasági verseny zajlik. A diákotthon műkö­dése tehát semmiben sem különbözik más kollégiumé­tól. Sokkal inkább figyelem­re méltó az a tény, hogy az építőipari vállalat és az is­kola jóvoltából csaknem het­ven szakmunkástanuló men­tesül a bejárás vagy a drá­ga albérlet hátrányaitól. T. E. részt vehet a havannai vi­lágifjúsági találkozón. — Titkos szavazással vá­lasztottuk meg — mondja Csendes Csaba — s Kácsor József került ki győztesen. — Még most is alig merem elhinni — szól közbe a KISZ- titkár. — Nem is tudom, hogy az utazásnak vagy a bizalomnak, az ölismerésnek örülök-e jobban. A gimnázium KlSZ-szerve- zetét tavaly a „Kiváló KISZ Szervezet” zásdóval tüntet­ték ki. Molnár Sándor, az iskola igazgatója akkor azt mondta a diákoknak, hogy a legnehezebb feladat ezután következik. A tanulók siker­rel végrehajtották, elnyerték a legnagyobb KlSZ-kitünte- tést. — Milyen célt jelöl meg ezután? — A vörös vándorzászló az eddigi munkánk elismeré­se, jutalma. Egyben azt is jelenti, hogy továbbra is így — de lehetőleg még ennél is jobban — kell dolgoznunk. Szeretnénk, ha a vándorzász­ló végleg nálunk maradna. Ehhez azonban még kétszer kell elnyerni. T. G. Fotó; T. K. L. Művészportrék a Szigligeti Színházban Vörösné Barta Éva festő­művész operaházi művész­portréiból nyílt kiállítás hét­főn Szolnokon a Szigligeti Színházban. A portrék mind­egyike egy-egy híres opera­énekest mutat be, emlékeze­tes alakításaikat idézve. A kiállítást, amelyet Bíró Boldizsár, a városi tanács elnökhelyettese nyitott meg, a színházi előadások alkal­mával tekintheti meg a kö­zönség. Irodalomtörténet külföldieknek Év végére elkészül a kül­földieknek szánt háromköte­tes magyar irodalomtörténet törzsanyaga, amely a kez­dettől 1900-ig dolgozza fel irodalmunk alapvető adatait. Az új kiadvány elősegíti majd a magyar irodalom iránt külföldön megnyilvá­nuló érdeklődés kielégítését. Az első két kötet, amely az 1100-as évek végén ke­letkezett Halotti beszédtől az ezredfordulóig tartalmaz­za majd literatúránk törté­netét. A XX. század irodalmával foglalkozó harmadik kötél a tervek szerint 1985-ig ké­szül el. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia Irodalomtu­dományi Intézetének szak­emberei, s történelemtudó­sok, egyetemi tanszékek munkatársai — csaknem fél- százan — tevékenykednek a 2 anyag összegyűjtésén, rend­szerezésén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom