Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

1978. március 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szorosabb kapcsolat elmélet és gyakorlat között A növénytermesztési kutatások tanácsának szekcióülése Szolnokon A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja Eltűnő iparcikkek nyomában Egyetemek főiskolák, ku­tatóintézetek, mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek képviselői tanácskoztak teg­nap délelőtt a Szolnoki Cu­korgyárban. A házigazda jo­gán dr. Hangyái Károly, a Cukortermelési Kutató Inté­zet főigazgatója üdvözölte a növénytermesztési kutatások tanácsa szekcióülésén meg­jelent szakembereket, majd dr. Vígh Albert bevezető elő­adása hangzott dl. A Cukoripari Vállalatok Trösztjének igazgatója el­mondta, hogy Magyarorszá­gon mintegy 5 millió hektár szántóföld áll a mezőgazda­ság rendelkezésére. Ezen kell megtermelni egyebek közt a kenyérgabonát, a burgonyát, valamint az olaj-, cukor- és textilipari nyersanyagokat. Az életszínvonal és az ex­portlehetőségek is bővülnek, a termelés szakadatlan fej­lesztésére van szükség. S ezt csak úgy tehetjük meg, ha a tudományos kutatáson ala­puló ismeretek egyre gyor­sabban eljutnak az alkalma­zókhoz, a mezőgazdasági üze­mekhez. Az együttműködés jó példája ez a tanácskozás, hangsúlyozta dr. Vígh Albert, hiszen itt az elmélettel és a gyakorlattal foglalkozó szak­emberek megismerhetik egy­más gondolatait, s ez is a továbblépés egyik lehetősé­gét teremti meg. * * * A bevezető előadást köve­tően a tanácskozás szekció­üléseken folytatta munkáját. Az ipari, élelmiszeripari és az olajipari növények neme­sítéséről, termesztéséről és az 1977. esztendő kutatási eredményeiről cseréltek vé­leményt a résztvevők. Az ülés befejeztével dr. Hangyái Károllyal, a rendezvény há­zigazdájával beszélgetünk. — A cél már a meghívó láttán egyértelmű volt: azért gyűjtötték össze a szakem­bereket az ország minden részéből, hogy hasznos vitá­ra, gondolatcserére késztes­sék őket. Mennyire találko­zott a szándék és a valóság? — Már a zsúfolásig meg­töltött tanácsterem is arra a következtetésre juttatott ben­nünket, hogy a találkozás- mind a kutatók, mind pedig a gyakorlati szakemberék számára fontos. Ebből követ­kezően várható volt, hogy a szekcióüléseken nagyon gyü­mölcsöző eszmecsere bonta­— Brakszatórisz Gábor va­gyok, a DATE mezőtúri fő­iskolája tanüzemének szere­lője. Beülünk a szervizkocsiba, s elindulunk Fegyvernekre, ahol a Vörös Csillag Tsz egyikj új MTZ traktora vár­ja az ellenőrzést. Brakszató­risz Gábor a munkájáról be­szél: — Én tulajdonképpen a cukorrépa-gépsorokra spe­cializáltam magamat, de ilyenkor, amikor ezek a be­rendezések pihenőben van­nak, egyéb masinák is a ke­zem alá kerülnek. Bizonyos időnként ellenőriznünk kell a gépeket, és amíg a garan­cia le nem jár, a javítás is a mi dolgunk. — Nem okoz nagy nehéz­séget a hazánkban fellelhető összes gép szerkezetét fej­ben tartani ? A szerelő elgondolkodva fújja a füstöt, a válasz is bi­zonytalan egy kicsit. — Tudja a csuda! Az évek bevésik mélyen az ismerete­ket Az viszont igaz, hogy amikor valamilyen új be­kozik ki, s ebben az elkép­zelésünkben nem csalódtunk. A termelésben dolgozók el­mondták véleményüket a kutatás eredményeiről, és kö­zölték azokat a kívánságai­kat is, amelyek teljesítése számukra, illetve az ország számára az előbbre lépést jelentheti. A felsőoktatási intézmények, valamint a ku­tatóintézetek képviselői vá­Dr. Hangyái Károly laszoltak ezekre a felveté­sekre, és ez nem egy esetben egyúttal azt is jelentette, hogy új terület felé fordul majd a vizsgálódás. — Ha ez így van, nem kel­lene gyakoribbá tenni ezeket a tanácskozásokat? — A mostan; még csak az első a sorban, az ország kü ­lönböző pontjain, más-más rendezés érkezik az ország­ba, akkor szükség van a to­vábbképző tanfolyamokra. Ám nemcsak így készülünk a várható feladatokra, ha­nem általában kétévenként külföldi tanulmányutakon is részt veszünk. Legutóbb az NDK-ban és a Szovjetunió­ban voltam. Ha belegondplunk, nem is olyan rossz ma szerelőnek lenni. Különösen, ha azt is számításba vesszük, hogy Brakszatórisz Gábor és tár­sai nemcsak szakmai tudá­sukat bővíthetik, hanem szép lassan a fél világot megis­merik. — Így van — helyesel — s mjj több, én még a hobby- mat is egy ilyen utazásnak köszönhetem. Ugyanis a pe- cázást az NDK-ban kedvel­tem meg, onnan hoztam ma­gamnak botokat, orsókat. A gépműhelyben ka­lapács csattogása, köszörű visítása ostromolja a fülün­ket. Brakszatórisz Gábor munkaruhát kap magára és módszeresen „boncolni” kez­di a traktort. Egyre szapo­témakörben, további négy rendezvényre kerül sor. Ezek ugyancsak a gyakorlat és az elmélet szorosabb kap­csolatát szolgálják majd. — A saját területénél ma­radva említene néhány olyan példát, amely azt támasztja alá, hogy a termelés a ku­tatás ösztönzője? — Természetesen!... Szol­nok megye az átlagosnál jó­val nagyobb öntözhető terü­lettel rendelkezik, s várha­tóan ez a lehetőségünk még tovább bővül. Nos, számunk­ra ez azt jelenti, hogy olyan répafajtákat kell előállíta­nunk, amelyek meghálálják a vizet, s ráadásul a hoza­moknak és a cukortartalom­nak nem hogy csökkennie nem szabad, hanem jelentő­sen nőnie kell. Ebben a mun­kában nagyon hasznosnak bizonyult a Debreceni Agrár- tudományi Egyetemen a dr. Bócz Ernő által vezetett nö­vénytermesztési tanszék. Lát­ható tehát, hogy szerteágazó feladataink során egyáltalán nem nélkülözhetjük egymás ismereteit, tudását. — Fogalmazhatunk akkor úgy, hogy a tanácskozás si­kere a gyakorlatban maga­sabb hozamot, több terméket jelent majd? — Feltétlenül, hiszen pon­tosan ezek a célok vezérel­nek bennünket, amikor ke­ressük a jobb együttműkö­dés lehetőségeit itthon és külföldön is. rodnak a kiszerelt alkatré­szek, munka alatt a gép lel­ke, a motorj. — Hogyan lett magából szerelő? Brakszatórisz Gábor mar­kában megáll a franciakulcs, kezét komótosan megtörli egy ronggyal, csak ezután szólal meg. — Azt hiszem, véletlenül. A szüleim a mezőhéki Tán­csics Tsz-ben dolgoztak. Amikor befejezéséhez köze­ledett az általános iskola, apámmal azt sütöttük ki, hogy ez biztos jövőjű szak­ma. Így kerültem el egy du­nántúli szakmunkásképzőbe, Vépre. Később aztán nagyon megszerettem a gépeket, s mivel minden szerkezet iz­gatott, jól jött a mezőtúri lehetőség. Azóta is megné­zek mindent, ami mozog, vagy mozognia kellene, az autós szomszédok is engem keresnek fel először, ha va­lami nem stimmel a masi­nával. A sok ácsorgás viszont megárthat — biztos ezt gon­dolja magában, mert vissza­kapaszkodik a traktorra. S nem beszél arról, amiről tu­lajdonképpen hallani szeret­nék, hogy a Szekszárdon évenként megrendezendő sze­relési versenyen két harma­dik hely után tavaly ő hoz­ta el a pálmát... B. A. Növekvő import a szocialista országokból A magyar ipar és külkeres­kedelem számára a szocialis­ta közösség országai nemcsak szilárd felvevőpiacot, hanem biztos beszerzési forrást is jelentenek, s ennek a jelen­legi világgazdasági (helyzet­ben különösen nagy a jelen­tősége. 1977-ben kereken 137 mil­liárd forint értékű árut hoz­tunk be az európai szocialis­ta országokból, 16 milliárd forinttal többet, mint egy év­vel korábban. E fejlődés azt is jelzi, hogy egyre több olyan terméket is be tudunk szerezni a szocialista orszá­gokból, amit azelőtt tőkés cé­gektől vásároltunk. E folya­matra hívja fel a figyelmet a külkereskedelmi miniszté­rium is, amikor a vállalato­kat arra ösztönzi, hogy foko­zottan tanulmányozzák a KGST államok kínálatát, on­nan szerezzenek be minél több olyan cikket, amit eddig tőkés valutáért vásároltunk. Valamennyi szocialista or­szágban jó lehetőségek kínál­koznak az import fokozásá­ra. A Szovjetunióból az idén 7—8 százalékkal nő a beho­zatalunk, s fontos cél az is, hogy a többi szocialista ál­lamból származó importunk az idén már az exportot meg­haladó mértékben növeked­jék. A megállapodások értel­mében Bulgáriából, Csehszlo­vákiából, Lengyelországból, az NDK-ból és Romániából egvüttesen az idén 14 száza­lékkal több árut hozunk be, mint tavaly, miközben ex­portunk 11 százalékkal nő. Ilymódon 20 százalékkal nö­velhetjük az idén szocialista gépimportunkat, mindenek­előtt azokét a berendezése­két, amelyeket szakosítási vagy kooperációs egyezmé­nyek keretében gyártanak. Az NDK tehergépkocsi szál­lításai például feleslegessé te­szik azonos teherbíró képes­ségű járművek hazai gazda­ságtalan gyártását, s jól ki- használhatók a híradástech­nikában, a számítástechni­kában kialakult kooperáció is. A fogyasztási cikkek be­hozatalában 10 százalékos növekeedéssel lehet számol­ni. A Szovjetuniónak szinte valamennyi ágazata rendkí­vül fontos termékeket küld az idén is hazánkba, sőt több mint hétmillió tonna kőolaj, 4,4 milliárd kilowatt­óra villamosenergia, gépipa­runk anyagellátásához 650 000 tonna hengerelt áru, 15 000 tonna réz, 11 000 ton­na ólom és több más színes­fém érkezik a Szovjetunióból. Vaskohászatunk szinte teljes egészében szovjet vasércet dolgoz fel. A Lada gépkocsik­hoz nálunk készülő 410 000 készletrészegység ellenében 38 500 személygépkocsi érke­zik, amelynek 90 százaléka lesz Lada típus, ezenkívül több mint 6000 tehergépko­csit és több száz úgynevezett haszontjárművet is behozunk. Jónéhány vállalatunk kor­szerű gépeket, automatákat szerzett te a szocialista or­szágokból, s a kedvező ta­pasztalatok alapján újabb berendezésekre adtak fel rendelést. hír szá­molt be a minap arról, hogy a Kohó- és Gépipari, a Bel­kereskedelmi Minisztérium, valamint az OKISZ tárgya­lásokat folytatott a hiány­cikkekről. Pontosabban ar­ról, hogy az illetékesek egyeztettek: mikor lehet megszüntetni egy-egy köz­szükségleti cikk gyártását, s miként kell gondoskodni az ellátás zavartalanságáról. A rövidke beszámoló fel­színe alatt — bár ez nem­igen tűnik ki azonnal —, egyik nehéz és ellentmon­dással teli feladatunk húzó­dik. A termékszerkezet vál­tása, illetve a nem gazdasá­gos termelés megszüntetése. Hogy miként függ ez össze a hiánycikkekkel —, nos, erre akadt néhány példa a közel­múltban. Évek óta egy vi­déki tanácsi üzem készítette a gyermekkocsikat. Bár a termék nem volt sem túl di­vatos, sem túlságosan muta­tós — mégis nagy kereslet­nek örvendett — elsősorban méltányos ára miatt. Így, amikor a kisüzemek beol­vasztásának kampánya ezt a vállalatot is elérte, s a ta­nács megszabadult tőle, az új gazda — az országos nagyvállalat — első intézke­déseként megszüntette a gyermekkocsi gyártását. Tel­jesen jogosan, ugyanis ki­derült: a termelés ráfizeté­ses. (Különben is más célra szerezte meg a vidéki üze­met, nem azért, hogy eredeti profilját megtartsa.) Az országos vállalat csak­hamar kiosztotta a kisüzem­nek az új szerepet, illetve gyártmányt, elkezdődött a felkészülés ennek bevezeté­sére, Időközben azonban egyéb dolog is történt. Az üzletekből elfogyott az ol­csó gyermekkocsi, a hiányt nem lehetett másként pó­tolni, mint külföldről. A ke­reskedelem készpénzért — természetesen devizáért — vásárolt gyermekkocsit, hoz­závetőleg háromszor annyi­ért, mint amennyiért a ha­zai kisüzem eredetileg ké­szítette a hasonló terméket. Persze a háromszoros árat nem lehetett a vásárlókra hárítani — így döntött a bel­kereskedelem —, s ennek egy részét magára vállalta — az állam tehát jelentős támo­gatást nyújtott. A vevő még­sem volt bdldog, hiszen így is jóval drágábban jutott hozzá a gyermekkocsihoz, mint annak előtte. S amikor ezt így szépen végiggondolták az illetékesek is, eszükbe juthatott: nem lett volna-e kedvezőbb va­lamivel többet fizetni a ha­zai termékért, hogy gyártása gazdaságos) legyen, mint im­portálni háromszor annyi­ért? Hiszen jobban járt vol­na a gyártó, az állam és a vásárló is ... A gyermekkocsi példáján kívül hasonlót még sokat le­hetne említeni, a hazai ásó, kasza, apró kerti szerszám gyártásától kezdve a barkács kéziszerszámok és alkatré­szek oly sok problémát oko­zó ügyéig. Ám a további gyakorlatból vett bizonyíté­kok nélkül is világos, hogy a hazai termelői-fogyasztói árak sokszor nem a realitá­sokat tükrözik, így megté­vesztik a termelőt, vásárlót egyaránt. Éppen, mert nem tájékoztatnak a valódi ér­tékviszonyokról — tévesen informálhatnak, végered­ményben, esetleg a szándék­kal ellentétes, rossz megol­dásokhoz vezetnek. Talán nem kellene fölül­vizsgálni a termelési szerke­zetet, nem volna szükséges minden olyan terméket im­porttal kiváltani, amelynek hazai gyártása már nem gaz­daságos? Szó sincs erről, hi­szen a termékszerkezet kor­szerűsítése, a hatékonyság mércéje szerinti rangsorolás valóban a legfontosabb fel­adatunk ezidőtájt. Inkább arra szeretnénk emlékeztetni, hogy egy-egy termékváltás milyen kiter­jedt elemzést igényel. Arra, hogy a végső szó kimondása előtt nem elegendő csupán a vállalati' árvetéseket végig­nézni, hanem alaposabb vizs­gálódásra van szükség. És nem csupán vizsgálódásra — arra is, hogy a termékskálá­ból kihulló cikket pótoljuk; megfontoljuk: mennyiért pó­tolhatjuk. De kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz. Az idé­zett napihír szerint a lakos­sági igényeket kielégítő áruk gyártása csak akkor szüntet­hető meg, ha az érintett vál­lalatok erről a belföldi meg­rendelőkkel megállapodtak; továbbá, ha megbízhatóan intézkedtek a folyamatos el­látásról. Mi tagadás — rég­óta szükség volt már mind­ennek leszögezésére — a bel­kereskedelem és az ipar szándékainak ilyen, ponto­sabb, egyeztetésére. Ez a vá­sárló érdekeit szolgálja. Ám e fontos és semmikép­pen nem mellőzhető gyakor­lat bevezetése kapcsán bi­zonyos kétségek támadhat­nak — erről ugyanis nem számolt te a napi hír —, vajon nem lesz-e még nehe­zebb, bonyolultabb feladat a termékszerkezet korszerűsí­tése a fogyasztási cikkeket termelőknél? Nem keletke­zik-e újabb akadály ott, ahol épp>en az akadályokat akar­tuk megszüntetni ? Ezért csak remélni lehet, hogy a jó célt szolgáló, vásárlók ér­dekeit védő eljárás nem lesz bürokratikus és hosszadal­mas; nem jelent majd vétót a termékváltás számára. clZ Tulajdonképpen in­téz­kedés mellett szóltunk vagy ellene? — merülhet fel a kérdés. Csakugyan: a tere mékszerkezet-váltás az egyik legbonyolultabb, legnagyobb körültekintést igénylő fel­adat, esetenként egymásnak ellentmondó szempontokat kell mérlegelni, ütköztetni — dehát ettől nincs módunk sem eltekinteni — sem ez alól fölmentést kérni. Olyan tennivalója ez napjainknak, amelytől legközelebbi jövőnk függ. Matkó István A tavalyi felújítást követően ismét teljes kapacitással termel a jászalsószentgyörgyi Fedéllemezüzem. Az elmúlt évi 600 ezer tekerccsel szemben az idén 670 ezer tekercs előállítását tervezik Egy délelőtt a szervizkocsival AZ ELSŐ PILLANTÁSRA IS GÖRÖGÖS KINÉZETŰ: CSIGÁKBA GONDORODÖ SÖTÉT HAJ, BARNA ARC, KEMÉNYKOTÉSÜ IZMOK. SZINTE CSALÓDÁS, AMIKOR MAGYARUL SZÓLAL MEG, VISZONT A NÉV A FELTÉ­TELEZÉST IGAZOLJA. Figyelemreméltó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom