Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-02 / 52. szám
1978. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hazánk 6a a világpiac átrendeződtek az árviszonyok Hazánkban évről évre gyors ütemben növekszik a külkereskedelmi forgalom. Az export és az import együttes értéke tavaly meghaladta a 480, az idén pedig a tervek szerint eléri az 530 milliárd forintot, ebben az esztendőben hazánk minden lakosára mintegy 50 ezer forint összegű külkereskedelmi forgalom jütj. Mindez azit is jelenti, hogy hazánk — akárcsak a külkereskedelemben különösképpen érdekelt országok többsége — nagymértékben függ attól, milyenek az export-import piacok, mit és milyen áron lehet eladni, beszerezni. Ez a dolog egyik oldalai, a másik viszont az, hogy a magyar külkereskedelem 0,7— 0,8 százalékkal részesedik csupán a világkereskedelemből. Ez az arány nagyon is alacsony ahhoz, hogy befolyásolni, alakítani tudjuk a világpiacot. így van ez azoknál a termékeknél is, amelyekből' világkereskedelmi részesedésünk lényegesen magasabb — gyógyszerekből például hat százalék, szalámifélékből több mint tíz, s ugyancsak tíz százalék felett van paprikából, baromfiból és almából. Mindebből következik: népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődése, illetve ennek pillére, a külkereskedelmi egyensúly megteremtése jórészt azon múlik, miképpen tudunk alkalmazkodni a világpiaci követelményekhez. Vagyis: a népgazdaság évről évre bővülő termeléséhez megvásárolt nyers- és alapanyagokból tudunk-e olyan termékeket gyártani, amelyeket gazdaságosan értékesíthetünk a világpiacon. Ezek a kérdések mindig is külkereskedelmi munkánk középpontjában álltak, ám különösen élesen vetődték fel az 1973—1974-ben bekövetkezett olajválság, s az ennek nyomán tapasztalt nyersanyag-árrobbanás után. Koránt sincs szó persze arról, hogy a világpiaci hatások csak hazánkat érintették volna kedvezőtlenül. A miénkhez hasonló gondokkal küszködik azoknak az országoknak a többsége is, amelyek nyers- és alapanyag-szükségletük jelentős hányadát importból fedezik. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról egyebek között, hogy a nyersanyag-árrobbanás után alaposan átrendeződtek a korábbi árviszonyok. Az olajválságot megelőző időszakra alapvetően az volt a jellemző, hogy az olcsó nyersanyagárak mellett elsősorban azok az országok tudtak eredményesen kereskedni a világpiacon, amelyek fejlett feldolgozóiparral rendelkeztek. A késztermékek ára ugyanis lényegesen előnyösebb volt, mint a nyersanyagoké. o Ami hazánkat illeti, nálunk mindig is a feldolgozó- ipar volt a meghatározó. Lévén, hogy nyersanyagban viszonylag szűkében állunk, a fejlesztések elsősorban a feldolgozóiparra irányultak. Ám nemcsak a korlátozott nyersanyagforrások tették ezt szinte szükségszerűvé, hanem az a tény is. hogy a késztermékkel való kereskedés sokkal előnyösebb vollt, mint feldolgozatlan termékkel megjelenni a világpiacon. Eme elvek jegyében fejlesztették hazánkban az ötvenes évek végétől például a híradástechnikai ipart,: amely jellegzetes példáját adíta annak, hogy kevés nyersanyagból nagy szakértelemmel hogyan állítható elő a világpiac ítélete szerint is értékes termék. Az olajválság a korábban kialakult árarányokat rendezte át, sőt éppenséggel az ellenkezőjére fordította. Ennek lett egyenes következménye, hogy számos tőkés országban megtorpant a gazdasági fejlődés, s lassult a világkereskedelem bővülése is. Nálunk és a szocialista országokban a nyersanyag- árak ugrásszerű emelkedése korántsem okozott olyaln nyílt törést, mint a tőkés országokban. Éspedig azért, mert a külkereskedelmi forgalom nagyobbik részét a szocialista országokkal bonyolítjuk le. Középtávú árucsereforgalmi megállapodásaink, s az ezeken alapuló éves szerződések biztosítják, hogy üzemeinkbe folyamatosan érkezzenek a termeléshez szükséges nyers- és alapanyagok, s termékeinknek is biztos piacai a KGST- országok Nem mond ennek ellent az a tény sem, hogy az utóbbi években a szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünkben is emelkedtek az árak. A KGST-or- szágok ugyanis érthetően nem akarták, hogy a szocialista külkereskedelem árai túlságosan elszakadjanak a világpiaci áraktól; ugyanis fékezhette volna a kölcsönös árucsere-forgalmunk folyamatos bővítését is. Ezért született 1975-ben az az elhatározás. hogy a KGST- tagországok a világpiaci árváltozásokat figyelembe véve, az addigi elveken nem változtatva, bevezetik az éves árkorrekciók gyakorlatát, s egy-egy év átlagárainak kialakításakor az előző öt esztendő világpiaci átlagárát veszik figyelembe. Hazánknak a szocialista országokkal folytatott kereskedelmében a legnagyobb mértékű árváltozás — akárcsak a tőkés országokban — az energiahordozóknál és a nyersanyagoknál következett be, miközben természetesen mi is emeltük a szocialista országokba irányuló exporttermékeink árait. Az áremelkedések azonban lényegesen alatta maradtak a világpiacon tapasztaltaknak, ami főként azzal magyarázható. hogy az ötéves csúszó árbázis következtében az áremelkedés lecsillapítva időben elnyújtva jelentkezik. Jól szemlélteti ezt például a következő adat is: egy tonna szovjet kőolajért — határparitáson — tavaly nem egészen ötven rubelt fizettünk, ugyanez világpiacon vásárolva és ideszállítva 105 dollárba került. o Ám mindent összegezve: gazdasági fejlődésünk külgazdasági feltételei megváltoztak, szigorúbbak, kedvezőtlenebbek lettek, mert az uj világpiaci árarányok — termelési, export- és import- struktúránk — következtében a nemzetközi munka- megosztásban, árucsereforgalomban való részvételünk feltételei — mindenekelőtt cserearányai — is negatív jelleggel módosultak. (Folytatjuk) K. Ny. J. Harmincéves az MHSZ Ünnepi emlékezés a megtett útra Ünnepi állományi ülést tartott tegnap a Magyar Honvédelmi Szövetség Szolnok megyei vezetősége, a tömegszervezet megalakulásának 30. évfordulóján. A szövetség megyei székházában rendezett ülésen felidézték a három évtized emlékezetes eseményeit. Az 1848-as forradalom és szabadságharc kezdetének 100. évfordulóján, 1948. március 1-én a Magyar Partizánok Szövetségének és a Magyar Partizánbarátok Szövetségének egyesülésével alakult meg a mai MHSZ első jogelőd szervezete, a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Szolnok megyében is dokumentumok őrzik a jogelődök célját, tetteit. 1948. március 14-én Szolnokon a vár- megyeháza nagytermében tartották alakuló ülésüket, amelyen megjelentek a koalíciós pártok képviselői is. Itt hangzott el a cél tömör meghatározásban „... tiszteljük a forradalmi hagyományokat, megvédj ük a szabadságot, ismertetjük a tör; ténelem tanulságait. . A Magyar Szabadságharcos Szövetség — Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetséggé, majd később — Magyar Honvédelmi Sport- szövetséggé alakult át. A változások azonban nem csökkentették a 30 évvel ezelőtt megfogalmazott célkitűzéseket. Az ellenforradalom után újjászerveződött Magyar Honvédelmi Szövetség legfontosabb feladatai közétartozik a bevonuló fiatalok szolgálati alapismereteinek elsajátíttatása, az erkölcsi, a fizikai, az akarati tulajdonságok, a sport fejlesztése, amelyeket gazdag anyagi, technikai feltételek mellett végzik az MHSZ állományának tagjai. Az ünnepi állományi ülés résztvevői a megemlékezés után meghallgatták az MHSZ országos főtitkárának a közeljövőben tartandó központi, megyei, járási, városi és klubgyűléseire vonatkozó intézkedését. Az országos megemlékezést április közepén, a megyeit április végén tartják. Gondos gazdák? Valamikori kiskertünk rissz-rossz szerszámai mindig a fészerben aludtak át a telet. ősszel megtisztogattuk az ásót, gereblyét, kapát, lezsíroztuk, s tettük a helyére. — Ne rozsdásodjon tavaszig — mondogattuk, s ha időnként egy-egy szerszámot mégis kintfelejtettünk, megette bizony a kemény tél. Mindez mostanában sűrűn eszembe jut. Nem is véletlenül. Szerszámokat, nagy értékű gépeket látok a szabad ég alatt. Szelevényen még szép tábla is hirdeti a bejáratnál, hogy a Szikra Tsz tulajdona mind az enyészetnek ítélt gép, szerszám. Sajnos, nemcsak Szelevényen és ' nemcsak a Tiszazugban mindennapos ez a látvány. Magyarázható is, hol a tömérdek pénz, amiből fedett gépszínt, építhetnének? Ez persze igaz. Az már nem, hogy a télen kint hagyott gépek alatt nem egyengethetnék el a talajt., s hogy nem védhetnék alapos zsírozással — érzékenyebb részeit fóliával az idő rombolásától. Talán túlzás,de a gondos gazdahiányát érzem a kint hagyott, földbe süppedő gépek láttán. A gondos gazda ugyanis óvja, félti, amit már megszerzett, vigyáz rá, hogy sokáig kedve teljék benne. Azért is persze, hogy tavasszal ne legyen több dolga vele, mint egyébként. A gépműhelyekben kezdődik a készülődés a mezőgazdaság nagy munkáira. Gondosan javítják az erő- és munkagépeket. Rengeteg pénz kell erre. Vajon mennyivel kellene kevesebb, ha nemcsak a ja- ' vitáskor lennének gondosak? Aligha számolta ki valaki. Különben nem árválkodna annyi gép hosszú, kemény teleken át a szabad ég glatt agyig sárban, ázottan, vizesen. Jutna rájuk ősz elején is a gondosságból. A jó gazda gondosságából! — sj — A szövés közben keletkezett hibák kijavítása a feladata a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár jászkiséri telepének. A telephely hetvenöt ügyes kezű leánynak és asszonynak ad munkát A kompresszorállomás területén levő csővezetékek szerelése is a magyar munkások feladata Huszton A terveknek megfelelően épül az Orenburg-Szovjetunió nyugati határa közötti Szojuz földgáz- vezeték. A szocialista országok összefogásával készülő távvezeték „magyar“ szakaszán mintegy kétezer magyar építőmunkás fegyelmezett munkája eredményeképpen 1978 őszétől fokozatosan megkezdődnek a kompresszor- állomások átadásai. Elsőnek Bogorod- csányiban épülő állomás kezdi meg a próbaüzemet, utána a huszti kompresszorállomás következik, 1979 első negyedévében pedig Guszjatyinban kerül sor átadási ünnepségre. Az építők a kompresszorállomásokkal egyidőben kommunális és szociális létesítményeket, valamint állomásonként százötven lakást is építenek. A Bükk-vidéki Vendéglátó Vállalat konyhája Huszton FegyverneKen a Vörös Csillag Tsz-ben fl gyümölcsösökben metszik a fákat Tavaszi vetésre készítik elő a gépeket A február végi kellemes időjárás kicsalogatta a mező- gazdasági munkásokat a szabadba, megkezdődött a gyümölcsösökben a metszés, a télutó szokásos münkája. A szikkadó földre azonban még nem merészkednek rá a gépek, a tavasziak vetésével, a trágyázással is várni kell néhány hetet. Mit csinálnak ilyenkor a fegyvernek! Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai, hogyan készülnek a tavaszra? Teljes a nagyüzem a gazdaság gépjavító műhelyében. A szerelőknek segítenek a traktorosok, a járművezetők, felújítják, karbantartják az erő- és munkagépeket, végzik a főjavításokat. Jelenleg nincs alkatrészhiány, s ez annak is köszönhető, hogy a szövetkezeti szerelőműhelyben „házilag” pótolják, amit lehet. A legtöbb tennivaló a most épülő szárító és keverő üzemnél van, amelyet a fegyverneki Vörös Csillag, a tiszabői Petőfi és a fegyverneki Aranykalász Termelő- szövetkezet közös használatra épít. Tavaly 7 millió 600 ezer forintot költöttek az építményre, az idén csaknem 11 millió forintot használnak fel, ebből az összegből már a berendezésekre is jócskán költenek. Az elmúlt évi földrendezés folytán 200 hektárnyi területet csatoltak a szövetkezethez, ahol már tavasszal megkezdik a gyümölcsfák telepítését. A debreceni Konzervgyárral kötött együttműködési megállapodás szerint olyan fajta facsemetéket ültetnek, amelyeknél gépesíthető a szüretelés. A gyümölcsszedő gépeket a konzervgyár „kölcsönzi”. A keverőüzem és a gyű- ■ mölcsös-telepítés mellett terveznek egy 150 férőhelyes növendékmarha-istállót is, valamint több kisebb-na- gyobb felújítást, korszerűsítést is. A termelőszövetkezet egyik igen jelentős ágazatává fejlődött a húscsibe-nevelés. Évenként mintegy 1 millió 200 ezer baromfit szállítanak el négy és fél hetes korukban a gazdaságból. Egyszerre 150 ezer naposcsibe nevelhető a korszerű épületekben. Azokról az asszonyokról sem feledkeztek meg a szövetkezet vezetői, akik tavasztól őszig a szabadban dolgoznak, ők ilyenkor — a ZÖLDÉRT-tel kötött megállapodás szerint — gyümölcsöt válogatnak, osztályoznak. Többen közülük állandó munkahelyet találtak a jelentősen kibővült baromfi- nevelőben. Akik kora tavasszal megkezdik a gyümölcsösben a munkát, autóbusz hozza-viszi őket: az elmúlt év végén megkapta ugyanis a szövetkezet a régen várt autóbuszt, amely sok embernek könnyíti meg a napi munkáját. Szintén a tavaszváráshoz tartozik, hogy már kidolgozták a háztáji kisgazdaságok segítésének módját. Többek között „csibeakciót” hirdetnek márciusban, amelynek keretében naposcsibéket és a nevelésükhöz szükséges tápot, takarmányt kedvezményesen biztosítja a szövetkezet. Ösztönzik a sertés- és a szarvasmarhatartásra is a környékbelieket, szálas- és szemestakarmány beszerzésére, árusítására vállalkozott a Vörös Csillag Tsz. T. Sz. E.
