Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-14 / 38. szám
4SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 14. Tamási Áron: Búbos vitái A Nápszínház előadása Kisújszálláson Ábel szülőatyjának mesejátéka, a Búbos vitéz új reneszánszát éli. A legkülönbözőbb helyeken — országokban — újra és újra színpadot kap a szerény történe- tecske, bizonyítva, hogy az egyszerű igazságok folytonos kimondása a civilizált ember számára is állandó igény. A mesejáték gyönyörű nyelvezetén kívül talán ez hívja Tamási művét oly sűrűn színpadra. Jó lenne persze mérni a mérhetetlent, megtudni,, hogy hatása a gyermekekben oly maradandó-e, mint a felnőttekben. Talán igen, ha elfogadjuk, hogy mindannyian gyermekek maradtunk szívünk szerint — csak közben megnőttünk. Tamási Áron ezzel a mesejátékával is tiszta értékrendet táplál, kikerülhetetlen követkztetéshez juttatja nézőit: az emberi jóság és szeretet győzelme a gonoszság fölött nem naív ábránd, ha az .igazságért való küzdelem az emberek magatartásnormáinak alapjává válik. A veszprémi Petőfi Színház, a pécsi Nemzeti Színház bemutatója után ezúttal a Népszínház vállalkozott Tamási örökbecsű mesejátékának színpadra hozására. Eleve dicséretes vállalkozás, hiszen vészesen kevés a gyermekszínházi bemutatók száma. S rögtön szögezzük le: milyen nehéz vállalkozás. Több ok miatt. Nemcsak azért, mert Tamási mesevilága tág, sokmozgásos színpadot igényel, s ez a népszínházi előadások számára nem mindig adott, hanem számolni kell — szinte ezen áll vagy bukik az előadás — az író nagy nyelvi tisztaságot igénylő, sajátos kifejező világával. Tamási mesejátéka hibátlan beszédtechnikájú színészeket kíván. Amikor szétmegy a függöny, rögtön feltűnik a mesejáték egyszerű, de mégis nagyon kifejező, csodálatosan szép díszlete. Pedig Wegenast Róbert munkáját külön nehezítette a különböző színpadméretekhez való alkalmazkodás ténye. Szabályos csiki- csuki megoldásokra volt szükség, hogy a normál méretű és az apró falusi színpadokon egyaránt érvényesüljön a játékkeret és háttér. A nehéz feladatnak olyan igényességgel sikerült eleget tenni, hogy rögtön sar- kallatos megállapítást tehetünk: nem a Déryné Színház szegényes kiállítású előadását látjuk. Csongrádi Mária rendezőnek is rugalmasan kellett alkalmazkodni az állandóan változó színpadi körülményekhez. A fő hangsúlyt Búbos Antal alakjának teljessé tételére helyezi. Érthetően abból indul ki, hogy Tamási Ábel igazságát és igazság- szeretetét kívánja továbbéltetni ebben a népi hősében is. Az erős szituáció-teremtések a főhős érvényesülését készítik elő, a didaktikai célszerűségek belső szerkesztésével, de azok bántó látszata nélkül. Tamási gyönyörű nyelvezetéhez Farkas Ferenc hegyi patak tisztaságú zenéje párosul, s a kettő együtt havasokat, a hamvas. hegylábi mezőket varázsolja a nézők képzeletébe. A szereplők mindegyike jó kedvvel, a közönséget megbecsülve játszott. Kiemelkedő alakítást ugyan nem láttunk, de — sportnyelven szólva — nívós csapatmunkát igen. A címszerepben Botár Endre jól kihasználta lehetőségeit, ízes magyarsággal tolmácsolta Tamási gondolatait. Bog, a királyi sáfár méltó ellenfél volt, Koldust Nagy László alakította, míg Hujki, a nagy kiskirály — őt Komlós Róbert formázta — karakteres figura. Tiszai Lajos Lépések: előre vagy hátra Cigányklub a külvárosban Karcag 1974: a déli külvárosban klubkönyvtárt avattak, háromezer, jórészt cigány származású ember művelődésének szolgálatára. A kocsma tőszomszédságában immár kultúrát is mérnek. Igaz, meglehetősen szűk- markúan. A kicsi klubteremben egy tokba bújtatott, lakattal őrzött televízió, egy magnetofon, két pakli kártya és egy aznapi Néplap. A jéghideg könyvtárszobában 1400 kötet. Fűtés ugyanis nincs. Kályha még lenne, csak lyuk nincs a kályhacsőnek. A klubban tartózkodó 8—10 fiatal nem csinál semmit. — Szeretnek a klubba járni? — kérdeztem tőlük. Tasi Mária: — Megszoktam, hogy benézek esténként. Itt mindig összejövünk néhá- nyan. Eltelik az idő. Kovács Mária: — Munka után általában eljövök, de a városi ifjúsági klubba jobban szeretek járni. Szombatonként ott van disco. Tasi Ilona: — Itt mindig ugyanaz a téma, ugyanazok az arcok. Unalmas. No, a filmvetítések azok érdekelnek. A klubkönyvtár fenntartója a Déryné Művelődési Központ. Kolozsi Sándor igazgatóhelyettes így vélekedett az ott végzett munkáról: — A klubkönyvtár létjogosultságát nem kell megkérdőjelezni, még abban az esetben sem, ha működésének négy éve alatt nem mutatott fel látványos, nagy eredményeket. A külvárosban, a cigánylakosság között nagyon nehéz népművelőnek lenni. Annak idején szakképzett ember nem is vállalkozott erre a feladatra ... A művelődési központ igyekszik megadni minden segítséget. Annak is örülünk, ha — bár apró lépésekkel — de előrehaladunk. Baranyai Sándorné klubvezető (besorolása szerint a művelődési központ előadója): — Én is örülnék az apró lépéseknek, az viszont elkeserít, hogy ezeket az elmúlt években inkább hátrafelé tettük meg. A klubban két éve volt utoljára ismeretterjesztő előadás, a programok négy év óta ugyanazok. Hetente egyszer van filmvetítés, a többi napokon tánc rogyásig. — A programok összeállítása a klubvezetőn múlik... — Persze, összeállítjuk mi itt a fiatalokkal minden hónapban. Sajnos, a megvalósításuk nemcsak tőlem függ. _ ? — Ha ismeretterjesztő előadást kérek, ha kiállítást akarok rendezni, előadót vagy kiállítási anyagot csak a művelődési központ, adhat. Ám leggyakrabban nem ad, nekem pedig semmi önállóságra nincs jogom. A klubba járó fiataloknak, a gyerekeknek csak annyit tudok, nyújtani, amire egy ember kevés. Szerveztem egy kézimunkakört, próbálkoztunk keresztrejtvény-fejtéssel is, a gyerekeknek mese- és játékdélutánokat, könnyebb kis vetélkedőket rendezek. — Ez bizony elég kevés. — Tudom, de hozzátennék még valamit. Amikor elvállaltam a munkát, kedvem volt hozzá, de szakértelmem semmi. Több segítséget vártam volna .. . Helyette bedobtak a mély vízbe, azóta is evickélek benne. — A művelődési központ szerint minden segítséget megkap a klubkönyvtár'... — Én nem ezt tapasztaltam. Négy éve vagyok itt. ezelőtt két héttel kaptam három filctollat. Tavaly én és a családom festette ki az egész klubkönyvtárat. Nemhogy a munkadíjat, de még a festékek árát is alig kaptuk meg. Ha bemegyek valamilyen problémával, soha nem ér rá senki.. . Ezek apróságok, de szép lassan felgyűlnek az emberben. Nézze, én tudom, hogy távol állok még attól, hogy jó népművelő legyek. Kifogásolhatják, mint ahogy meg is teszik, a tartalmi munkát, de itt egyedül, minden segítség nélkül nem lehet sokkal többet tenni. Baranyai Sándorné mindezek ellenére tervezget. Négy év óta minden év elején azzal indul, hogy talán az új esztendő új. eredményeket hoz. Most is tele van bizakodással. Szeretne ismeret- terjesztő előadásokat és filmvetítéseket, orvosokat, tanárokat, színészeket hívni a klubba, könyveket árulni a könyvtárban, kiállításokat rendezni és discot a fiataloknak. Mindez azonban csak a művelődési központ segítségével valósulhatna meg. Török Erzsébet Fotó: T. K. L. fl Budavári Palotában n szolnoki Művésztelep jubileumi kiállítása A szolnoki Művésztelep tavaly ünnepelte megalakulásának 75. évfordulóját. A jubileum tiszteletére kiállítás nyílt a Szolnoki Galériában, a művésztelepen alkotott művészek — többek között Fényes Adolf, Aba-No- vák Vilmos, Bernáth Aurél, Kernstok Károly, Med- nyánszky László — s természetesen a ma is a megye- székhelyen élők festményeiből, szobraiból, A tárlatot, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria és a Damjanich Múzeum rendezett csütörtöktől a fővárosban, a Budavári Palota C épületében várja a látogatókat. A kiállítást délután négy órakor Kukri Béla. a szolnoki Városi Tanács elnöke nyitja meg. Egyéves tanfolyamon Készülődés az iskolára Az elmúlt évben az Oktatási Minisztérium utasítást adott ki az iskolaelőkészítő tanfolyamokról. A korábbi, az 1970-ben megjelent utasítást az új többek között any- nyiban módosítja, hogy az iskolaelőkészítő tanfolyamok időtartama egy év. Azoknak az ötéves gyerekeknek, akik valamilyen ok miatt nem járnak óvodába, 192 órás tan- folyamot szerveznek, amelyen a leendő első osztályosokkal elsajátíttatják a természetre, társadalomra vonatkozó legegyszerűbb ismereteket, a helyes magatartási és a legfontosabb egészség- ügyi szokásokat, a közösségi élet alapvető normáit. Megyénkben a mostani elsősök 85.8 százaléka járt megelőzően óvodába, 615 gyermek vett részt iskolaelőkészítő tanfolyamon. Háromszázan pedig sem óvodába, sem előkészítőre nem jártak Jelenleg az ötévesek közül ötezer-ötsZázkilencen óvodások, háromszáz-hetvenhatan pedig iskolaelőkészítőre járnak. Bár kétségtelen, hogy a gyermekek személyiségének fejlesztésében, képességeik kibontakoztatásában az iskolaelőkészítő nem veheti fel a versenyt az óvodával, a tanfolyamok mégis csökkentik azt a hátrányt, amivel a gyerekek indulnának az első osztályba. A tanfolyam foglalkozásait rendszerint az a pedagógus vezeti, aki majd az általános iskolában tanítja a gyerekeket. A nevelőnek így alkalma nyílik rá, hogy megismerje leendő tanítványai szokásait, képességeit, adottságait. Az iskolaelőkészítők akkor működnek igazán eredményesen, ha a tanfolyamot vezető pedagógus, és a szülők között jó kapcsolat alakul ki. A nevelők rendszeresen tájékoztatják a szülőket a gyermek fejlődéséről, az esetleges hiányosságokról, tanácsokat adnak, hogyan foglalkozzanak velük otthon. Az általános iskolai tanulmányokra előkészítő foglalkozások pár éves múltra tekinthetnek vissza. Az eddigi tapasztalatok szerint a különböző időtartamú tanfolyamok közül az egyéves isikolaelőké- szítő mondható a legeredményesebbnek. Épnen ezért vált az idei tanévtől általánossá az egyéves előkészítő. Sajnálatos viszont, hogy az első osztályosok közül pár százan nemhogy az óvodából maradnak ki, hanem még tanfolyamra sem járnak. Hogy hányán vannak az idén, majd a tankötelesek beíratásakor derül ki. Az előkészítő tanfolyamra — bár ingyenes — sok szülő mégsem viszi el gyermekét, s ezzel akaratlanul is megnehezíti a tanulmányai megkezdését, az átállást az iskolai életre. T. G. Régi hagyománya van a zene szeretetének a budapesti I. István Gimnáziumban. A gimnázium szimfonikus zenekara régóta hires országhatárainkon túl is, több sikeres hangversenyt adtak külföldön. A zenekar rendszeresen szerepel a hazai közönség előtt is, többször adtak hangversenyt a Zeneakadémián. Képünkön a zenekart Kóródi András vezényli. Internacia laborkampado Mezőtúron Nemzetközi eszperantó munkatóbor a 600 óves városban Januárban egyre-másra jöttek a levelek a mezőtúri művelődési központ címére Angliából, Portugáliából, Spanyolországból, Bulgáriából, a Szovjetunióból, Romániából, Csehszlovákiából és a legtöbb Lengyel- országból. A napokban érkezett, kissé megkésve egy finn házaspár jelentkezése, ők is szívesen vállalnának munkát a fennállásának 600 évfordulóját ünneplő város nemzetközi eszperantó táborában a nyáron. — Minket is meglepett, hogy ilyen nagy visszhangra talált felhívásunk — mondja Deák Sándorné, a művelődési központ jelenleg tizennégy tagú, lelkes eszperantó csoportjának titkára. — A Magyarországon megjelenő eszperantó lapok mellett csupán egy külföldi, a belgiumi Heroldo újságban tettük közzé novemberben, amit úgy látszik más lapok is átvettek határainkon túl. Az egyik jelentkező például a lengyel Verda Familio-ban megjelent közleményre hivatkozott. A jelentkezési határidő január 31-e volt, és csak külföldről 270 érdeklődőt vettek számba. Van közöttük iskolás gyerek és hetven éves bácsi spanyol mérnök, észt magát. A Kétheti keresetünk- zőbb korú és foglalkozású eszperantisták kilenc országból. Vajon mit ígér számukra a mezőtúri tábor? — Mindössze hatvan személyt tudunk fogadni, ennek minden reális feltételét megteremtette a társadalmi összefogás. A június 25-től július 15-ig, tehát három hétig tartó program szerint az első két hétben mezőgazda- sági munkát végeznek a tábor lakói a Dózsa Termelő- szövetkezetben. A szövetkezet nemcsak munkát biztosít, a kétpói tanyasi kollégiumban gondoskodik a szállásról, annak költségeit megelőlegezi, ugyancsak ott, a gazdaság üzemi konyhája gondoskodik a teljes ellátásról és járművet adnak nemcsak a munkába szállításhoz, hanem esetenként a város jubileumi eseménysorozatában lehetővé teszik részvételünket — magyarázza örömmel a titkár. Aztán a harmadik hetet említi. — Ez a tábor eltartja önmagát. A kétheti keresetünk bői fedezzük az ellátás és a szállás költségeit, és még jut a harmadik hétre tervezett országjáró kirándulásra is. Ellátogatunk majd Gyulára, bemutatjuk a Hortobágyot, Debrecent, aztán Eger, Nagymaros és Budapest lesz az úticél, a Magyar Eszperantó Szövetség szervezésében sorra kerülő nemzetközi találkozón való részvétellel zárul a közös programunk. A mezőtúri eszperantista csoport 1975-ben alakult, és egy évvel később vette szárnyai alá a művelődési központ. Azóta megerősödött, de ilyen „merész” vállalkozásba még nem kezdett eddig. Honnan vették az ötletet? — Tavaly a csoport öt tagja részt vett a 700 éves Sopronban rendezett nemzetközi találkozón. Nagyon tetszett nekünk, és a Túrkevén már kétszer is jól sikerült nyári munkatábor tapasztalataiból kiindulva — magam is töltöttem ott néhány napot — határoztuk el, hogy mi is ilyen módon csatlakozunk a jubileumi év eseményeihez. Külön öröm, hogy elképzeléseinket mindenki támogatja. A jelentkezők közül a kiválasztott 54 külföldinek elküldtük a részletes információt és a jelentkezési lapot, már jönnek a visszajelzések. A napokban tartják az előkészítő ülést, amelyen a városi pártbizottság, a tanács, a művelődési központ, a KISZ-bizottság, a Dózsa Tsz képviselői, a kétpói kollégium igazgatója és természetesen az eszperantó csoport vezetősége kidolgozzák a feladatokat, mindenre kiterjedő alapossággal. — rónai — lászjákóhalma az 1930-as években Fotókiállítás a művelődési házban Jászjákóhalma az 1930-as években címmel Kálmán Kata és Hevesy Iván fotóiból készült kiállítás látható Jász- jákóhalmán, a művelődési házban. Kálmán Kata a port. ré műfajában, parasztok és munkások képeivel vált ismertté, míg Hevesy Iván művészettörténeti munkásságával, kritikusi tevékenységével, az országos filmiskolán tartott előadásaival szerzett hírnevet magának. A kiállításon azt az 57 felvételt mutatják be, melyeket a Tiborc fotóalbum készítésének időszakában, 1935—37 között együtt készített a művész- . házaspár Jászjákóhalmán. A képek a község akkori életét, a paraszti munkát, a teknővájó cigányok életét ábrázolják. Az értékes gyűjteményt Kálmán Kata a jász- jákóhalmi honismereti körnek ajándékozta.
