Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
\2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 19. r Ételhordó az elnökségben A Turbükkösi Dáridó SC közgyűlésén az elnökségben helyet foglalt egy háromrészes alumínium ételhordó is. A sportköri elnök külön és nagy tisztelettel köszöntötte az ételhordót, amely elégedetten fogadta a megtisztelő gesztust és apró csörre- néssel nyugtázta az üdvözlést. Ezután a közgyűlés annak rendje és módja szerint zajlott le. A beszámolóból (kitűnt, hogy a tárgyév során az eredmények természetesen kiemelkedőek voltak. Igaz, a sárkány- eregetők a versenyidőszakban cukorspár- gahiányban szenvedtek, ám a szomszédos Tésztagyár szocialista brigádja kisegítette őket, több kilométer spagettit biztosított a sárkányok felbocsájtásához. A beszámolóból az is kitűnt, hogy a sportolók legtöbbje szerencsésen túljutotta nyugdíjkorhatáron, így az edzőtáborozást a jövőben a közeli szociális otthonban tarthatják. Természetesen volt -dolga a fegyelmi bizottságnak is, rendbontás történt, ami mellett nem mehetett el szó nélkül az elnökség. A gondnok félvak szamara egy óvatlan pillanatban besomfordált a sportköri irodába és felfalta a sportolók igazolását, így jelentős versenyen a szakosztály nem tudott részt venni. A szigorú fe- lelősségrevonás természetesen nem maradt el, a szamárra szájkosarat tettek. A számvizsgáló bizottság elnöke anyagi gondokról is szólt. A lövészek lőszer hiányában a Tésztagyár exportból visszamaradt tarhonyájával tüzeltek a agyaggalambokra, amelyek úgy elszemtelened- tek, hogy több ízben lepiszkátották a lövészek kalapját és nem egyszer felcsipegették a lőállások körül a tarhonyát. Az eredményeknél az ételhordó alig észrevehetően megemelte fedőjét, a fegyelmi esetnél viszont ingerülten megcsörrent. A közgyűlést vadászvacsora követte, majd a záró tűzijáték során a sárkány- eregetők veteránjától próbáltam kipuhatolni, hogy került az elnökségbe a köztiszteletben álló ételhordó. A rangidős eregető hímelt-hámolt, aztán nagynehezen csak kibökte a nem mindennapi történetet. — Kezdetben valamennyi gyűlésünkre meghívtuk a Koordinációs Bizottság Elnökét, aki rendre el is jött. Később el-élma- radozott, ilyenkor a meghívó végére oda- kanyarítottuk, hogy a gyűlés után vacsorát tartunk, s az hatásosnak tűnt. Ismét köreinkben üdvözölhettük az Elnököt, mígnem egyszer a hivatalsegéd biciklizett ki az ételhordóval a gyűlésre. Ettől kezdve a háromrészes alumíniumedény érkezett valamennyi vacsorával egybekötött tanácskozásra. — Megpróbáltam szóra bírni magát az ételhordót is, ám éppen akkor kerekezett ki vele a sportpálya kapuján a hivatalsegéd. A sportkör tagjai tudták a dolgukat, illedelmesen vették a kalapjukat és hazamentek. — Pb — Hriszto Éva megteremtésének Pelitev: igaz története RÉSZLET AZ ISTENI MINISZÍNJÁTÉKBÓL Büntet a brigádvezető: közművelődni?- Szóval, ma megint nem akartok Válás Az ügyvédhez azzal a kéréssel fordul egy ügyfél, hogy legyen segítségére a válóperében. Az ügyvéd megkérdi:- Hány év óta nős?- Tíz év óta.- És csak most szánta rá magát, hogy hirtelen csak úgy elváljon?- Tudja, ügyvéd úr, az elmúlt években semmi sem zavarta a boldogságunkat, tegnap óta azonban az életem valósággal elviselhetetlen lett!- De hát mi történt?- Hát az, hogy a feleségem visszatért hozzám! Mint ismeretes, az Üristen agyagműves tevékenységének első terméke a férfi volt. De hamarosan rájött. hogy Ádám egyedül unatkozik, és így napirendre került az élettárs megteremtése. A Mindenható tervfeladatot akart adni Éva megalkotására, de az egyik tervezőiroda fő szakértője az intézet túlterheltségére hivatkozott, a másik tervezőiroda munkatársainak fele része pedig betegállományban volt, vagy éppen hár- fázott és rablóultit játszott Akkor az Üristen ujjával odaintette a közelben ugrándozó, hajléktalan kisangyalt, akinek nem jutott hely a paradicsomi óvodában, és így szólt hozzá: — Eleget csavarogtál a felhők között, most már dologhoz láthatnál. Éjjel eredj el Ádámhoz, és amíg alszik, húzd ki a bordáját... — A bordáját? — csodálkozott az angyalka. — Talán másféle építőanyagokról is hallottál, amelyekből élettársnőt lehetne összeeszkábálni Adám számára? Hallgatsz? Ügy ám! Tehát kihúzod az egyik bordáját, és amíg még friss, iziben ideszaladsz vele hozzám. Megértetted? —• Igenis! — rikkantotta a kisangyal, és nyomban elindult Ádámhoz, aki ekkor épr pen bánatosan horkolt egy paradicsomi fa tövében. Az angyalka ősatyánk fölé hajolt, gyorsan elvégezte az érzéstelenítést, és kihúzta az egyik bordáját. — Ügyesen csináltam — gondolta szerényen a kisangyal és visszarohant a megrendelőhöz. Az Üristen időközben azonban elszunnyadt, és az angyal letelepedett a trónus előtt, parancsolójá- nak felébredését várva. Ekkor természetesen arra haladt az ördög. Nem jött álom a szemére, valószínűleg lelkiismeret-furdalás gyötörte. De az is lehet, hogy nem gyötörte — próbálja kideríteni valaki. Megállt az angyal előtt és így szólt: — Honnan vetted ezt a húst? — Miféle húst? Ugyan mór, hiszen ez Ádám bordája. — Nem hazudsz? — Isten bizony! — Biztosan hazudsz. — Akarod, hogy keresztet vessek? — Mi az, meghibbantál? Éppen a legjobb eszköz az ördög meggyőzésére! Hadd nézzem meg. A bizalom jegyében nevelt angyal odaadta a gonosz képviselőjének a bordát. Az örd,ög megragadta, és futási nak eredt. Az angyal utána. Az ördögnek, mint ismeretes, nagy a sebessége, és a kisangyal bizony alaposan megizzadt, míg utolérte megkárosítóját. — Add vissza a bordát! — Ugyan, miféle bordát akarsz? — csodálkozott az ördög. — Mutass nyugtát vagy valamilyen más okmányt. Ha böldog-boldogta- lan bordákat követelne — akkor egy egész mellkas sem volna elegendő! — Nincs nekem semmiféle okmányom, hogy az ördög vinné — a kisangyal sírva fakadt. — Jól van no, már eltört a mécses... — Mi az, mi az? — Semmi, csak eszembe jutott. Minek neked az a borda? — Az Üristen elhatározta, hogy társat teremt... — Ugyan mit lódítsz! Saját magának? — Dehogy is, Ádámnak! — Hm... És te mit szólnál a társszerzőséghez? — Milyen értelemben? — Nosza, csináljunk együtt feleséget Ádámnak. — Együtt? — vakarta meg szárnyát az angyal. — Hiszen a gazda mintha saját maga szándékozott volna... — Ej te, szentlélek! Akár mi csináljuk meg, akár mások — az Üristen az egész munkát mindenképpen a maga számlájára írja. Tudod pajtás, a vezetőknek már ez a szokásuk. — Nem tudom. . . — Nem tud,om, nem tudom — utánozta az angyalt az ördög. — Pedig tudhatnád, nem vagy kisgyerek. — Jól van, no... — így is történt: a nőt az angyal és az ördög felesben teremtette, szerzőként pedig a Mindenhatót jegyezték be. A nő jellemében pedig mindhármuk vonásai megtalálhatók, .. (Fordította: Gellért György) Diplomácia Jósnőnél — Uram, ön hamarosan egy magas, szőke, karcsú, gyönyörű szép és gazdag nőt nesz feleségül. — Csodálatos! De mit csinálok majd az alacsony, kövér, fekete, csúnya feleségemmel, akinek egy fitying- je sincs? Egészen kezdő ökölvivó Reményteli gyermek- Mi lesz a fiad, ha elvégzi az egyetemet?- Negyvenéves! Á & £ Elfoglalt vezető — Mire gondolsz drágám? <— Amire Te, drágám! — Ne merészeld megpróbálni, mert hívom a mamát! * Kovácsné a reggeli kávé- ‘nál így szól a férjéhez: — Holnap lesz a 22. évfordulója annak, hogy házasok vagyunk. Nem kellene ez alkalomból csirkét vágni? —- Még mit nem! Az a szegény csirke semmiről sem tehet! arimoncsilk lehangolja tan jött ki a főnök szobájából. Szó nélkül leült és valami papírba mélyedt. — Mi az, megint zűr volt? — érdeklődött Skrabak, a főelőadó. — Akadékoskodott, megint akadékoskodott — sóhajtotta Marimoncsik. — Idétlennek nevezett. Egy vacak vessző miatt, mivelhogy az, szerinte nem a helyén volt. — Hát piszok alak ez az diozás nélkül, egészen komolyan mondd meg: „Ide hallgass, te taknyos tejfelesszájú! Te még hátulgombolós gatyában jártál, amikor én már a közösség javát szolgáltam. Milyen jogon piszkálsz te engem és munkatársaimat? Azt hiszed pótolhatatlan vagy? — Nos —-, ezt jól jegyezd meg! —mélységesen tévedsz!” Szóval így mondd meg neki a magadét, aztán fordulj meg, csak engem, hanem a többieket is? Mi az, te pótolhatatlannak hiszed magad? Hát jegyezd meg, ebben mélységesen tévedsz. Az utolsó szavakat MariCsepiga: Egészen komolyan Gyanús: - Hallom új, pénztárost kapunk... Ozjava! — mondta haragosan Skrabak. — Csak szidni tud. Pedig a másolatot sem tudja megkülönböztetni az eredeti példánytól. Hogy mi-, kor koppintanak már a körmére?! — Szerintem soha. — Mert senki nem meri kinyitni a száját. Ha valaki mondana egy-két meleg szót, behúzná a farkát. — Aha, próbálnád csak meg — nevetett fel Marimoncsik. — Felfalna. És ki mer vele ujjat húzni? — Például te! Elvégre téged, az előadót nevezett idétlennek, a te emberi méltóságodat nyirbálta meg, és igazán kíváncsi vagyok: meddig tűröd még? Adj neki öregem, hogy csak úgy füstöljön!. .. — Hogy füstöljön? — ismételte Marimoncsik, és az arcát enyhe pír öntötte el. — Menj be a szobájába és határozottan, minden ingagyere ki, de ne feledd magad után jól bevágni az ajtót. Ez jól bevált pszichikai módszer. Marimoncsik felállt, az arca szinte lángolt. — Tudod, neked igazad van. Eleget tűrtem. Megyek! És elindult. — A legfontosabb: ne félj! — kiáltotta utána Skrabak. — Jusson eszedbe: melletted vagyok!, Marimoncsik belépett főnöke irodájába, megállt az asztal előtt. — Ozjava felnézett rá, letette a kezében levő divatlapot. — No-o^o-s? Mi kellene? Marimoncsik mély lélegzetet vett, egyik lábáról a másikra állt, majd megszólalt: — Ide figyelj te taknyos — kezdte remegő hangon. — Amikor te még hátulgombolós gatyában szaladgáltál, én már a közösség javát szolgáltam. Milyen alapon piszkálsz te engem? De nemmoncsik szinte már sipította. Aztán megfordult és kisietett. Kisvártatva visszafordult, kinyitotta az ajtót, majd teljes erővel becsapta. Ozjava szinte megdermedt. Arca színe a túlérett görögdinnyével veteked.ett. — Gá-á-á-lja! — ordította, miközben megnyomta a házitelefön gombját. A holtra ijedt titkárnő berohant. — Mindenkit ide hozzám! — utasította Ozjava. — Azt a disznó Marimoncsikot is! Amikor Ozjava befejezte mondanivalóját az elvetemült Marimonesikról, súlyos csend ülte meg a termet. Végül is Skrabak törte meg ezt az oldhatatlannak tűnő csendet. — Engedjék meg — kezdte, miközben felemelkedett a helyéről. — Hát mit is lehet mondjam ilyen helyzetben ? Marimoncsikot régóta ismerem. Eddig csendes, szerény embernek tartottam. De ma... — jelentőségteljesen elhallgatott. — Ma már egészen mást gondolok róla. . . Ezt határozottan, minden ingadozás nélkül, egészen komolyan kijelenthetem: Ide figyelj, te taknyos! — fordult Marimoncsik felé. — Amikor te még hátulgombolós gatyában szaladgáltál az asztal körül, mi Ozjava elvtárssal már régen a közösség javát szolgáltuk. Milyen jogon merészeled Ozjava elvtársat piszkálni, és személyében az egész kollektívát sértegetni?! Mi az, azt hiszed, pótolhatatlan vagy? Hát ebben mélységesen tévedsz! — ÉS ekkor, a nyomaték kedvéért, öklével hatalmasat csapott az asztalra. Marimoncsikot, felháborító viselkedése miatt, ellenszavazat nélkül, egyöntetűen elmarasztalták. (Baraté Rozália fordítása)
