Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-04 / 30. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 4. A növények telelése Nemcsak a gabonaféléknél általános az őszi vetés, fianem a gyökérzöldségeknél és egyéb zöldféléknél is hasznos lehet a tél előtti, vagy hó alá vetés. És ha igazán korán akarunk virágzó foltokat a hidegtűrö egynyári és évelő virágokból, ezek mag. vai ugyancsak elvethetők a tél kezdetekor A télre szabad földbe kerülő vetőmagvak, illetve a belőlük fejlődő csínanövé- nyek ki vannak téve a tél különböző hatásainak. A téli időszak legfőbb veszélye — az erős lehűlés, az alacsony hőmérséklet és a szárazság — a földben csírázás nélkül heverő vetőmagvakra lehet viszonylag a legkevésbé káros. Mégpedig annál kevésbé, minél kevesebb vizet vesz fel, mivel a vízben szegény csíra sokkal ellenál - lóbb, többet elvisel, mintha víztől duzzadt, tevékeny állapotú lenne. Ahogyan a vízfelvétel, illetve a csírázás előrehalad, úgy növekszik az érzékenység az alacsony hőmérséklet, a téli fagy iránt. Különösen akkor nagy ez az érzékenység, amikor a magvak sejtjei már duzzadtak; ekkor a sejtekben ugyanis a vízhez képest arányosan kevesebb a fagyási csökkentő anyag. A nagy víztartalom tehát akkor nem veszélyes, ha lassú a lehűlés, vagy éppen edzés következtében a sejtek bővelkednek fagyáspont-csökkentő anytagokban. Ezeken alapul a sejteket kitöltő élő anyagnak, a protoplazmának az a sajátos alkalmazkodóképessége, ami lehetővé teszi a vetőmagvak, bennük a „csírák” megedződését, any- nyira, hogy eléggé nagy víztartalomnál is elviseljék az erős hideget. A vizsgálatok során ismételten tapasztalták, hogy a hideghez szoktatott csíranövények mínusz húsz foknál is életben maradtak, amíg szoktatás, edzés nélkül már sokkal kisebb hideg hatására elpusztultak. Ez bizonyítja, hogy eltolódhat az a hőfok — az úgynevezett halálpont —, amely az élő szervezet gyors elhalását okozza. A fokozott érzékenység az alacsony hőmérséklettel szemben mindaddig tart, amíg a vetőmagvakban fel nem gyorsulnak azok a végső soron majd a csírázást is kiváltó életfolyamatok, amelyek hatásária (más jelenségeken kívül) a magvakban raktározott tápanyagok nagyobb része átalakul cukorrá. A tél előtt kikelt növényben az enyhe, derűs napokon a fotoszintézis már olyan mértékű, hogy jelentős mennyiségű szénhidrát, illetve cukor képződik. Ez felhalmozódik a sejtekben, mivel az éjszakák annyira hűvösek, hogy a cukrot fogyasztó légzés ilyenkor nagyon lelassul. A fagyállóságot ugyanis mindenekelőtt a növényi sejtekben felhalmozódott cukor fokozhatja, elsősorban azzal, hogy a fehérjéket védelmezi, másrészt a több cukrot tartalmazó sejtek csak alacsonyabb hőmérsékleten fagynak meg. Hasonlóképpen csökkentik a fagyáspontot más oldható és ily módon a töménységet növelő anyagok: zsírsavak, aminosavak, egyéb szerves savak is. Ezek ugyancsak gyarapodnak télen a sejtekben, mivel az összetett ve- gyületek, elsősorban keményítőt, továbbá fehérjéket, zsírokat bontó és így részben oldható — tehát a töménységet nevelő-, formába alakító enzim-tevékenység a hőmérséklet csökkenésével felgyorsul. Megfigyelték azt is, hogy egyes hideghez szoktatott növények élő anyaga a téli időszakban összehúzódik és ez is segít elviselni a hideget. Kétségtelen tehát, hogy amíg az erős hőingadozás, a légzést gátló oxigénhiány az érzékenységet fokozza, addig a hidegre való felkészülés lehetősége éppen ellenkezőleg, növelheti az ellenállóképességet. Ezt segítheti elő a kiegyenlített tápanyagellátás is. Mindezeken kívül a fagytűrést, illetve a télállóságot más fizikai, biokémiai és egyéb tényezők segíthetik, amelyek közül többet ma még nem is ismerünk pontosan. Nem kétséges, hogy . a télállóság szempontjából az a kedvező, ha a fagyáspontot csökkentő anyagok nem alakulnak át összetettebb ve- gyületekké és nem is használódnak fel a légzéshez. Éppen emiatt télen elsősorban az átmenetileg enyhe, és különösen az ugyanakkor borús, fényszegény időszak lehet nagyon kedvezőtlen az őszi vetésekre. Ilyenkor ugyanis a magasabb hőmérséklet hatására felgyorsuló légzés idő előtt elfagyasztja a fagyáspontcsökkentő anyagok közül mindenekelőtt a cukrot, s emiatt rohamosan csökken a téli hideggel szembeni ellenállóképesség. Sajnos, a nálunk nem ritkán hó nélküli és erősen fagyos időjárásban a nagy károkkal járó kifagyással is számolni kell. Ilyenkor ugyanis a fagyott talaj nem szolgáltat elegendő vizet, s közben a szeles, száraz időjárás fokozott párologtatásra készteti a növényi sejteket. Emiatt olyan nagymértékű lehet a sejtek vízvesztése, hogy szerkezetük végérvényesen károsodik, s a sejtek végül el is pusztulnak. Amikor olyan erős a lehűlés, hogy a növényi sejtek fagyáspontjuk alá hűlnek le, akkor következik be a meg- fagyás. Mindegyik téli ártalom előidézhet csak részleges, de teljes pusztulást is. Az őszi vetésű növények magvait mégis ősszel kell vetnünk, mert a tavaszi vetés — az esetleges téli ártalmakat is számításba véve — lényegesen kisebb termést hozhat. K. L. Ipari módszerekkel tenyésztik a fehérlazacot A Szovjetunió tógazdaságaiban áttértek a halászat ipari módsze. reire, ami lényegében egy új szakosított nép- gazdasági ág megteremtését jelenti. Az értékes halállomány növelésének érdekes példája az az eredmény, amelyet szovjet szakemberek értek el a kaszpi-tengeri fehérlazac iparszerű tenyésztésében. Ez a halfaj a Szovjetunión kívül sehol sem él. A lazacok leszármazottja, amelyek a jégkorszak végén vándórol- tak az északi-sarki medencéből a Volga mellékfolyóiba. A jövevény a Kaszpi-tenger- ben meghonosodott és állományt képezett. 1937-ben 1,300 tonna fehérlazacot fogtak ki a Kaszpi-tengerből. Egyes példányok elérték a 110 centiméter hosszúságot és a 20 kilogrammos súlyt. A Volgái vízi erőművek gátjainak felépítéséig a fehérlazac, nyilván hideget kedvelő őseitől örökölt mozgékonysága folytán, többhónapos vándorútra indult, időnként háromezer kilométeres távolságokat is megté- ve, majd letanyázott a Volga északi mellékfolyóiban. A volgai gátak felépítése után a halfaj természetes szaporodása gyakorlatilag megszűnt, csupán egyes példányokat tudtak kifogni. Fennállt a veszély, hogy teljesen kipusztul, mivel az egyes példányok, amelyek a vízierőművek áteresztő berendezésein keresztül az ivarzás helyére érkeztek, nem tudták gyarapítani az állományt, A szakemberek erőfeszítése meghozta az első gyümölcsöt. Az ivadékok, amelyeket néhány évvel ezelőtt a haltenyésztő vállalatok bocsátottak üi, felnőtt példányokként visszatérnek a Volgába. Számuk jelentősen megnövekedett. A szakemberek számításai szerint ívásra a Volgába úszott 1970-ben 200, 1972-ben 3000, 1974-ben mintegy 8000, 1976-ban pedig már több mint 20 000 darab tenyész fe- hérlazac. Jelenleg rekonstruálják, bővítik az ivadékok tenyésztésével foglalkozó hal- tenyésztő vállalatok kapacitásait. Ezek évi termelékenysége eléri a 15 millió darab ivadékot, ami nem csupán a faj megóvásához, hanem a fogásra alkalmas újratermeléséhez is elegendő, Különös trópusi növény Afrika, Amerika trópusi tájain él a dinnyefafélék családjának számos tagja. Sok termesztett faja közül legismertebb és talán legfontosabb a dinnyefa. Őshazája Mexikó, de már a középkorban portugál és spanyol hajósok — felfedezve értékes tulajdonságait — szinte az egész trópusokon elterjesztették. A dinnyefa néhány méter magasra megnövő, örökzöld, fatermetű növény. A törzsön, közvetlenül a levélrózsa alatt fejlődnek ki a termés virágokból a dinnyeszerű termések, amelyek súlya elérheti a 8 kilogrammot is. Az érett gyümölcs sárga-narancssárga színű. A dinnyefa termése régóta és napjainkban is igen fontos táplálék a trópusi lakosságnak, de nem utolsó sorban fontos és jelentős gyógynövény. Termése nyersen is fogyasztható, mert rendkívül kellemes ízű, de készítenek belőle szirupot, salátát, üdítő italt, édességet, stb; A gyógyászatban a dinnyefa csaknem minden részét régóta használják. Sikeresen alkalmazták bélélősködők ellen, sőt felhasználják rákbetegségek gyógyítására is. A növény levele alkaloidokon kívül szaponinokat is tartalmaz, ezért a trópusokon mosószerként is használják. A dinnyefát eredetileg csak a terméséért művelték, újabban azonban terjed egy másik felhasználási módja. A növényben található tej nedvben ugyanis egy fehérjebontó enzim van. Ezzel kapcsolatos az a régi népszokás, hogy a bennszülöttek a húst elkészítés előtt a dinnyefa leveleibe göngyölve tárolták. Ennek alapján fedezték fel a papin nevű fehérjebontó enzimet, amelyet széles kö • rűen használnak fel. Ha a húskonzerveket kezelik vele, a főzési idő néhány percre rövidül. Ennek az enzimnek a segítségével állítják elő a kitűnő minőségű hurkabelet. De használják a sör derítésére, a bőrök szőrtelenítésé- re, sajtok beoltására, a textiliparban. A gyógyászat a diftéria következtében kialakult hártyák feloldására, karbunkulusok kezelésére, égési sebekre, középfülgyulladásra használja. Sárgarépából is megárt a sok Rugók üvegből Moszkvában a Szovjet Tudományos Akadémia Szervetlen Kémia Intézetének tudósai több olyan különleges üvegfajtát fejlesztettek ki, amelyek — mint speciális anyagok — alkalmasaki finommechanikai rugóik gyártására precíziós mérlegekbe, elektromos mérőműszerekbe, szeizmikus műszerekbe. A speciálüvegből spirál-, kúp- és hengerrugók készíthetők. Az acéllal ellentétben az üveg a legtöbb korrodeáló hatásnak ellenáll és — a töréshatár alatti jó rugalmassága mellett —, gyakorlatilag nem d,eformálódik. Pntltest modell Az antitestek, ezek a szervezet által a bejutott idegen anyagok ellen termelt fehérjék, a legújabb kutatások szerint három „karból”, két hosszabból és egy rövidebből állnak. Ezek a karok fehérje-molekulaláncok. A láncok olyan hajlékonyak, t hogy az antitest könnyen tud T vagy Y alakot fölvenni. A *v molekula aktív támadó részei a T vagy az Y felső két végénél vannak. Az antitestek struktúrájának kutatásában elért eredmények lehetőséget adtak amerikai kutatóknak, hogy létrehozzák az antitestek háromdimenziós modelljét. A kutatók feltételezik, hogy a térfogati modell létrehozása fontos lépés lehet a „megrendelésre”, vagyis konkrét célra előállítható antitest létrehozása útján. II műanyag bútorok ártalmai A bécsi egyetem Környezethigiéniai Intézetének vizsgálatai szerint a műanyag bútorok használata új megterhelést jelent a szervezetnek. A kereskedelemben kapható műanyag bútorokon ülve. vagy fekve szaporább lesz a pulzus, gyorsul a légzés, 5—10 százalékkal nagyobb a bőrfelület nedvessége, mint természetes anyagokból készült bútorok használata esetén, A képen látható holland gazdálkodó ugyancsak meglepődhetett, amikor a zöldségtermés betakarításakor e kéz formájú sárgarépát felfedezte. . Bizonyára csodájára jártak e különleges répapéldánynak. Ámde a sárgarépának nemcsak ez a furcsa alakú egyede érdemel figyelmet, hanem maga az egész növény. A zöldségfélék közül ugyanis ez a leggazdagabb karotinforrásunk, a karotin pedig tudvalévőén az A-vitamin „elővitaminja”, amelyből az emberi és. az állati szervezet a fontos vitamint saját részére előállítja, átalakítja. Az A-vitamin tulajdonképpen a szervezet nyálkahártyáinak az őre. Ha a szervezet nem kap belőle eleget, a nyálkahártya megrepedezik, a bőr kiszárad, az ellenállóképessége csökken a baktériumok okozta különböző gyulladásos és hurutos megbetegedésekkel szemben. De szüksége van A-vitamin- ra többi között a szem és az idegrendszer egészséges működéséhez, a csontrendszer fejlődéséhez is, Az A-vitamin hiánya tehát káros a szervezetre. A kutatók — kellő meglepetéssel — nemrégen fedezték fel, hogy a vitamin feleslege éppen olyan káros lehet, mint hiánya. Erre akkor jöttek rá, amikor Angliában krónikus A-vitámin mérgezésben meghalt egy férfi, aki naponta négy liternyi répalevet ivott egészségének megőrzése érdekében. Halálának időpontjában egész teste élénk narancsvörös volt és a boncolás egyértelműen megállapította a halál okát: A-vitamin mérgezés. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elhunyt férfi nemcsak nagy mennyiségű répalevet ivott naponta, hanem tabletta formájában is szedte az A-vitamint, méghozzá tíz nap alatt 70 millió egységnyit, ami 14 ezerszer több az ajánlott meny- nyiségnél. Ez figyelmeztető azon nők számára, akik bőrük frisseségének megőrzése érdekében sok A-vitamin tablettát szednek. Érdemes megemlíteni, hogy a C-vita- minnal ugyanez az eset nem történhetett volna meg, annak feleslegét ugyanis nyomban kiüríti a szervezet, A dinnyefa termése meggyógyította a férfi gyulladásos sebét
