Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 12. SZOLNOK MEGYE MÚLTJÁBÓL KENYERET! MUNKÁT! Éhségtüntetés Szolnokon 1930. február 3-án Jövőnkért haltak mártírhalált „Az 1922. augusztus 11-én 3048/1922. sz. megkeresésére értesítem, hogy Hoksári Jánost a katonai hatóság kihallgatás végett a szolnoki KR-i TRV-széki fogházból 1920. április 28-án átvette, több fogollyal - (köztük Pintér Lászlóval) - együtt. Amikor a Kir. Ügyészség azok vissza, szállítását sürgette, a Szolnok megyei Katonai Parancsnokság 1920. május 7-én kelt 1358/1920. sz. átiratával a Kir. Ügyészséget arról értesítette, hogy a nevezettet és a többi átvett foglyot nem szállíthatja vissza, mert nevezettek Abonyban mind meghaltak." „Tisztelettel jelentem, hogy Szolnok város területének mezőgazdasági munkával foglalkozó lakossága nem tekinthető kizárólag mezőgazdasági munkásnak, mert a város ipari jellege és egyéb munka alkalmai lehetővé teszik azt, hogy az un. mező- gazdasági munkások a szigorúan vett mezőgazdasági munkán kívül az ipari munkáknál, különböző üzemek, intézmények munkálatainál találjanak kereseti lehetőséget .............a szigorúan vett m ezőgazdasági munkások száma legfeljebb 200-ra tehető, és viszont 2000—2500 között mozog a napszámosok száma. A város lakosságának ezen néprétege munkaalkalmak idején — mint Szolnokon a gőzfűrész-telepek, cukorgyár, dohánybeváltó hivatal, MÁV-intézmények, köz- és magánépítkezések, aratás, cséplés stb. munkaalkalmakat találva szert tehetnek annyi keresetre, hogy a tavaszi, nyári és őszi hónapokban megélhetésüket biztosítani tudják. Mindamellett ez a megélhetés az alacsony munkabérek mellett nem jelenti a jólétnek legminimálisabb fokát sem, nélkülözés és szegénység a kísérő jelenségei. Az említett munkaalkalmak csak időlegesen lévén igen sokszor — különösen a téli hónapokban felüti fejét a munkanélküliség, és ez teszi próbára a munkásság türelmét úgy, hogy a lakosság ezen néprétegének ... elégü- letlensége önként adódik. Az elégedetlenség foka nagy és bizony kínálkozó alkalom kitörésekre vezethetnek.” „Tisztelettel jelentem, hogy hatóságom a munkanélküliekről nyilvántartást nem vezet és így számuk pontosan meg nem állapítható. Az ipari alkalmazottak közül, hozzávetőleges számítás szerint, arra való tekintettel, hogy a fűrésztelepek valamennyije leállt 6—700-an, míg a kereskedelmi alkalmazottak közül 50—60 vannak ezidőszerint munka nélkül.” A Kommunisták Magyar- országi Pártja Szolnoki Kerületi Bizottsága nyílt akciókat 1930 elejétől hajtott végre, melyek közül időben az első a szolnoki munkanélküliek tüntetése volt. „A kommunista párt utasítására 1930-ban Tisza Antallal éhségsztrájkot szerveztünk. Az üzemekben működő sejteken keresztül adtuk ki az utasítást: „ki az utcára, munkát kenyeret” jelszóval. Nagy volt akkoriban a munkanélküliség. Többszázan vonultunk a városháza elé. Éppen piaci nap volt. Ott még száz asszony csatlakozott hozzánk.” „ .. .folyó hó 3-án, vagyis a mai napon délelőtt 1/2 11 óra tájban mintegy 100 főből álló munkás csoport megjelent a városházán, s mint munka- nélküliek általam való meg- hallgattatásukat kívánták. Közöltem velük, hogy hajlandó vagyok közülük kiküldendő 4—5 tagú küldöttséggel tárgyalni, s felhívtam őket, hogy a többiek haladéktalanul távozzanak el a városházáról, és békességesen oszoljon szét a tömeg. A munkások felhívásomra a városháza épületét el is hagyták, s én azután meghallgattam a hivatali helyiségemben megjelent 6 tagú küldöttségnek hosszadalmas előadását. A munkanélküliség közismert nyomasztó gondjairól beszéltek és közlést kívántak tőlem arra nézve, hogy a városi, vármegyei és állami közmunkák sürgős megindítására s addig is a munka- nélkülieknek pénzbeli támogatására számíthatnak-e. Igyekeztem őket megnyugtatni arra nézve, hogy úgy az állam, mint a többi közüle- tek tőlük telhetőén mindent elkövetnek a műnk®nélküliség enyhítésére és munkaalkalmak szerzésére, de az általános gazdasági leromlottság és pénztelenség igen sok nehézséget gördítenek a hatóságok ily irányú jószándékú törekvéseinek útjába. Közöltem velük, hogy rendkívüli segélyeket a munkanélküliek számára nem lehet folyósítani, mert ilyen segélyekkel ez a nehéz szociális kérdés semmi körülmények között sem oldható meg, attól eltekintve, hogy a városnak szűkös anyagi helyzetében nincs is erre pénze. Körülbelül l/2 óráig tárgyaltam a munkanélküliek megbízottaival s amikor tőlem eltávoztak, értesültem arról, hogy a városházáról közben eltávozott munkás-tömeg, míg én megbízottaikkal tárgyaltam, a városháza előtt egy csoportba gyülekezett. A rendőrség idejekorán értesülést szerzett e meg nem engedett csoportosulásról, és / azonnal szétoszlatta a tömeget, közülük egyeseket igazoltatás céljából a rendőrszobára előállított.” „A rendőröké közbeavatkoztak, de a KlMSZ-jiata- lok nem hagyták magukat, s az asszonyok kosarakkal ütötték a rendőröket. A tüntetésnek meg volt áz eredménye. A polgármester elrendelte, hogy a nagy- családosoknak hetenként két-három napos szükségmunkát adjon a város”. „Hivatkozással a szolnoki munkanélkülieknek a tegnapi napon rendezett tüntető felvonulása tárgyában ... tett jelentésemre tisztelettel kérem Méltóságodat, méltóztas- sák a m. kir. kormányzat illetékes hatóságaihoz előterjesztést tenni az iránt, hogy az állam által Szolnokon tervezett közmunkálatok, mint a posta palota építése, az állami útépítési akció stb. lehetőleg minél előbb megkezdessenek. Bátor vagyok továbbá Méltóságod szíves közbenjárását arra nézve is kérni, hogy a Pénzügyminisztériumnál méltóztassék közbenjárni a Szolnok—Zagy varékas—Ü j _ szászi Árvízmentesítő Társulat által igényelt és a m. kir. földművelésügyi minisztérium által már jóváhagyott kölcsön mielőbbi folyósítása érdekében is. A társulat ugyanis, amint a kölcsönt megkapja, megkezdené a Szolnok határában elrendelt belvíz csatorna építési munkálatokat, melyeknél igen sok földmunkás szintén keresethez juthatna. Végül tisztelettel kérem Méltóságod támogatását arra nézve is, hogy a földművelésügyi minisztérium sürgősen bocsássa a város rendelkezésére azt az összeget is, amit a város Tiszai árvédelmi műveinek kiépítéséhez állami hozzájárulás címén már engedélyezett, de amelynek kiutalását függővé tette a város ugyanolyan összegű költségvállalásától, amit azonban ezidőszerint a város még nem tud teljesíteni. E munkálatoknál szintén sok kenyér nélküli munkás el tudna helyezkedni.” „A m. kir. Népjóléti és Munkaügyi Miniszter Űr Önagyméltósága 174. 514/1930. VII. a. szám alatt szegénysegélyezési célokra 4000, azaz Négyezer pengőt* utalt ki kezeimhez. Ezen rendelkezésemre álló összegből Polgármester Űr hatósága területén végzendő sürgős közmunkák részbeni végeztetésére és az önhibájukon kívül munkanélkül maradt munkások foglalkoztatására 1000 P. azaz Egyezer pengőt utalok ki azzal, hogy ezen összeg felhasználásáról részletes elszámolását hozzám a munka befejezése után haladéktalanul terjessze be.” S. D. Hoksári János alig, 32, Pintér László pedig csupán 22 évet élt. Fiatal életüket a proletárforradalomért, a Magyar Tanácsköztársaságért, mindnyájunk jobb jövőjéért áldozták. Mindketten szolnokiak voltak, 10 év különbséggel, de ugyanabban a hónapban, februárban születtek. Az elemi iskola elvégzése után szinte gyerekfővel kezdtek dolgozni a szolnoki MÁV-Fűtőházban. Hoksári képzettsége szerint vasmunkás volt, de mint elő- fűtő dolgozott. ‘Pintért hegesztőként foglalkoztatták. A szolnoki MÁV-munkások harcai érlelték őket osztályuk öntudatos tagjaivá. Beléptek a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba és a szakszervezetbe. Rendszeres látogatói voltak a munkás- otthonnak, az Általános Munkásképző Egyletnek. Mindketten rendszeresen részt vettek a munkásmegmozdulásokban, bátor, következetes, forradalmi magatartásukkal kivívták munkástársaik megbecsülését. Hoksári Jánost, aki idősebb volt, „bizalmi férfinak” választották meg, majd az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom időszakában a városi munkástanács tagjává. Hoksári János és Pintér László, mint a munkásotthonban folyó mozgalmi élet részesei, szoros kapcsolatba kerültek F. Bede Lászlóval, aki az MSZDP legforradalmibb szolnoki tagjaiból egy kis csoportot szervezett. Ez a csoport kezdeményezte és hozta létre 1918. december 12-én a Kommunisták Magyarországi Pártjának szolnoki szervezetét. 1918. december 12. nagy nap volt Hoksári János és Pintér László életében. Ott voltak a Kossuth-téren lezajlott nagygyűlésen. Szolnokon széles közönség előtt először ezen ismertették nyíltan a kommunisták programját kítására. A gyűlés után mindketten alapító tagokként beléptek a KMP szolnoki szervezetébe. A Tanácsköztársaság idején az áprilisi választásokon mind Hoksárit mind Pintért a szolnoki munkás-, katona- és paraszttanács tagjává deaz ország forradalmi átala- legálták, majd választották. Pintér László tanácstagként dolgozott napi munkája mellett, Hoksári János pedig megvált a Fűtőháztól és 1919. március 23-tól a szolnoki forradalmi törvényszék bírójaként működött. Mint a Forradalmi Kormányzótanács által kinevezett bíró nem egy tárgyaláson betöltötte az elnöki tisztet is. A Szolnoki Kir. Ügyészség 1920. október 21-i jelentésében a következőket rögzítette a szolnoki forradalmi törvényszék ítélkezési gyakorlatáról: — a szolnoki forradalmi törvényszék hazaj joggyakorlatunkban nem ismert büntetési nemként sűrűn alkalmazta a „kényszermunkát” aként, hogy „ .. .az elmunkástanács által kijelölendő bármiféle munkát elvégezze. Az elítélt minden második nap a munkástanácsnál jelentkezni, s azt igazolni tartozott, hogy hol, kinél, minő munkát végez, ha ezt elmulasztja, újból a forradal-^ mi törvényszék elé kerül.” Minthogy más forradalmi törvényszék gyakorlatából ezt a büntetési módot nem ismerjük, talán nem túlzott azt állítani, hogy mai szocialista büntetőjogunk egyik ismert büntetési neme, a javító-nevelő munka alapgondolata s eredeti formája az 1919-es szolnoki forradalmi törvényszék ítélkezési gyakorlatában született meg, ítéltet arra kötelezte, hogy bizonyos időtartamon át, a s ebben Hoksári Jánosnak is nagy érdemei voltak. A Tanácsköztársaság meg- • döntése után Hoksári Jánost és Pintér Lászlót letartóztatták és a szolnoki törvényszék fogházában őrizték őket. Életük utolsó napjai szomorú bizonyítékai az ellenforradalom, a fehérterror szolnoki és abonyi rémtetteinek. 1920. április 28-án éjjel a fogházból az abonyi Vigyázó-kas- télyba hurcolták, és még akkor éjjel válogatott kínzások között meggyilkolták őket Prónay terrorlegényei. A szocializmust építő Szolnok lakossága nem felejtette el, és soha nem fogja elfeledni hű fiait. S. L. vv:- iÄ ^ ^ x IH !Ik „Az országok osztályai és az utak felsorolása” című kéziratos török krónika mohácsi csatát ábrázoló kétoldalas miniatúrája Török krónika a szolnoki várból M üvészettörténeti szempontból egyedülálló kéziratos török krónika kapcsolódik a hódoltság kori Szolnokhoz. A szolnoki várban másolta ugyanis Ibrahim bin Ali 1575-ben azt a Magyarországon készült egyetlen török kódexet, amelyben Dzselál- záde Musztafa a Szulejmán-féle hadjárat (1526) esemíényeit tárgyalja. Címe: Tabakat- ül memalik ve deredzsát-ül memalik (Az országok osztályai és az utak felsorolása). A milleniumi időktől kezdve kiállításokon és kiadványokban sokszor felhasználták belőle a mohácsi csatát ábrázoló kétoldalas színes miníatúráját, de nem az eredeti formában, hanem azt a másolatot amelyet Thury Gyula festőművész fotografikus módszer felhasználósával készített róla kétszeres nagyításban. A bécsi Staatsbibliothek kézirattára számára a múlt század húszas éveiben vásárolták meg egy kereskedőtől, akinek a gyermekei abból tanultak törökül. A folió alakú 369 levélből (737 lap) álló kódex dél-ausztriai vagy velencei papírra Íródott igen szép ka- ligrafikus írással. K. Gy. összeállította: Dr. Selmeczi László
